A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 22. szám - Jogegység a judicaturában

A JOQ. 175 nek megállapítását a perben a törvény ki nem zárja. Minthogy ezek szerint az ügyvédi rendtartás 5-4. §-ának átalános rendelkezése ellenkezik az 1877 : XXII. t -c. 36. §-ának későbbi specialis rendelkezésével; az ügyvéd kisebb polgári peres ügyből kifolyólag felmerült dijai és költségei megállapítását és megítélését külön perrel sem követelheti.« A mint látjuk mindkét elvi jelentőségű határozat szépen meg van indokolva, mert hát megindokolni mindent lehet, csak az a baj, hogy most nem igazodhatunk ki belőle, vájjon februárban vagy márciusban volt-e igaza tulajdonképen a curiának, mert egyik a másikat kizárja. így van az, ha még a legfőbb bíróság tagjainak is gőzerővel kell robotolni a hátralékok lemorzsolásán s nem érnek rá még saját judicaturájukat sem elleuőrizni, annál kevésbé holmi apróbb jelentőségű kérdések eldöntése végett drága idejöket teljes ülések tartásával pazarolni. Irodalom. A szabadalomból folyó jogviszonyok. Irta dr. Detitsch Izidor, budapesti ügyvéd. Ezen kis füzetecske tartalmazza azon felolvasást, melyet szerző a magyar jogászegyletben tartott. Címe eléggé mutatja tartalmát, mely annyiban érdekes, miután a szabadalomból folyó jogviszonyok vajmi kevéssé ismeretesek még gyakorló ügyvédeink előtt is. Az egyenes adók reformja. Értekezés. Irta dr. Exner Kornél, m. kir. pénzügyi fogalmazó. Budapest 1894. Ezen kis füzetben szerző a következő rovatok alatt tárgyalja eszméit az egyenes adók reformjáról, u m. : a létminimum és a fokozatos adó a reformtervezetben ; a földadó reformja ; a házadó reformja ; a keresetadó reformja ; a tökekamat- és járadékadó reformja ; a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek adója, meg a bányaadó ; az általános jövedelmi pótadó reformja ; a reform pénzügyi eredménye. Vegyesek. Teljes iilésíí döntvények. A m kir. Curia ujabban a következő teljes ülésü döntvényeket hozta: I. abban az esetben, midőn a haszonbérlet tárgya valamely kisebb kir. haszonvételi jog, a haszonbéri szerződésben foglalt azon általános kikötés alapján, hogy a haszonbérelt jog után járó állami, megyei és községi adókat a haszonbérlő köteles viselni, a haszonbérbeadónak joga van az általa a haszonbérbe adott jog után fizetett úgynevezett járadékadó, általános jövedelmi pótadó s egyéb megyei és községi adók megtérítését a haszonbérlőtől követelni s ezt a jogát a haszonbérbeadó a szerződési idő lejárta és az óvadék kiadása után is, a lemendás e-, etet kivéve, a közönséges elévülési időn belül érvényesítheti. II. Valamely ház vagy üzlethelyiség bérbeadása esetén a bérleti szerződésben foglalt azon általános kikötés alapján, hogy a bérbeadott ingatlan után járó minden néven nevezendő adót, legyen az országos, megyei vagy községi, a bérlő viseli, a bérbeadó tulajdonos jogosult az általa kifizetett házbérjövedelmi adó és az ezzel kapcsolatos általános jövedelmi pótadó, megyei és községi adók megtérítését a bérlőtől követelni és ezt a jogát a bérleti szerződés lejárta és az óvadék visszaadása után is, lemondás esetét kivéve, a közönséges elévülési határidőn belül érvényesítheti. Szegényvédő ügyvéd díjai. Egy szegényvédelemmel vitt per befejezte után 4 évre a kirendelt ügyvéd által képviselt fél jó sorsba jutván, a volt képviselője pert indított a budapesti törvényszék előtt ama perben tett fáradozásai díjaiért. A törvényszék felperest elutasitá, mert ingyenvédelemre volt kirendelve ; a kir. tábla megítélte a díjait, mert védence jó sorsba jutott, a Curia azonban az első Ítéletet tartá fenn, mert nem a mai állapot az irányadó, hanem az akkori, a mikor az ügyködés történt. Felelős-e a fiirdötulajdonos az ellopott tárgyakért? P. J. mult évi december hó 11-én reggel egyik budapesti gőzfürdőbe ment fürödni. A fürdőbe való bemenetele előtt a neki kijelölt kabinban levetkőzött és ruhái között annak mellényébeu arany óráját, arany óraláncát, nemkülönben az óraláncon függő arany ceruza-tartóját elhelyezve, ott hagyta és pedig a nélkül, hogy erről akár a fürdőtulajdonosf, akár pedig az ott alkalmazott szolgaszemélyzetet értesítette volna. P. J. a fürdőbe való távozásakor a kabin ajtaját bezárta és a kulcsot a fürdőbe magával vitte, midőn azonban a fürdést elvégezve, a salouban rövid ideig történt időzése után a kabin ajtaját kinyitva, oda bemeut és felöltözködni akart, legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy jóllehet a kabinnak ajtaja bemenetelekor zárva volt, abból mellénye az abban elhelyezett összes értéktárgyakkal együtt a fürdőzés ideje alatt észrevétlen módon eltűnt. P. J. most kártérítési pert indított a fürdőtulajdonos elleu, de ugy az elsőbiróság, mint a budapesti kir. ítélő tábla keresetével elutasította. Nem vonható ugyan kétségbe az, — így szól az indokolás — hogy a fürdőtulajdonosok a náluk alkalmazott fürdőszolgák kellő felügyeleti kötelességük teljesítésének elmulasztásából eredő károkért a fürdővendégekkel szemben felelősséggel tartoznak, de ezen általános elv a fenforgó esetre nem alkalmazható, nem pedig azért, mert ezen magánjogi kártérítési felelősség csakis az alkalmazottak munka- és megbízás köréből szándékosságból vagy vétkességből j származó kártételekre vonatkozhatik, már pedig a pénz és egyéb értéktárgyakra való felügyelet a fürdőszolgák foglalkozási körébe tartozónak nem tekinthető s így a mennyiben a kereseti tárgyak elvesztek, azokért a fürdőtulajdonos ez esetben szavatolni nem tartozik, mert a személyzetet nem terhelhető felelősség a fürdötulajdonosra sem háríthat jogilag kötelezettséget s alpereseket tehát a kereseti kártérítésben marasztalni már azért sem lehet, mert ha való volna is azon felperesi előadás, hogy az említett fürdőhelyiségben a kérdéses figyelmeztető tábla nincs is meg, felperes a fürdőkben általánosan divó szokás szerint értéktárgyait fürdés előtt megőrzés végett a fürdőhelyiségben az általa megtudandó illetékes személynek átadni köteles lett volna és a személyzet vagy pedig a fürdőtulajdonos előleges értesítése és beleegyezése nélkül értéktárgyait fürdés közben a kabinban csakis saját veszélyére hagyhatta, felperes azonban ezen óvóintézkedéseket saját beismerése szerint nem tette meg, igy értéktárgyainak elvesztése körül felperest, nem pedig alpereseket terheli gondatlanság. Zugirúszat mint megadóztatott ipar. A bochniai cs. kir. kerületi kapitányság 1880. évi augusztus 18-án kelt 12,164. számú határozatával Leib B. notórius zugirászra, a »zugirászat üzése« miatt, évi 3 frt 15 kr. kereseti a 'ót hozott előírásba. A galicziai cs. kir. pénzügyigazgatóság erre a Leib B. részéről ama címen beadott felebbezésének, hogy ő ezen »iparral« felhagyott, helyt nem adott, mivel a hatósági vizsgálat megállapította, hogy felebbező a zugirászatot megszakítás nélkül folytatja és ezen keresetmódból tartja fenn magát. — A dolog authentikus és a hivatkozott pénzügyi határozat a krakói ügyvédi kamaránál eredetben megtekinthető. Oly esetekben, midőn az állami kedvezmények valamely gyári vállalatnak csak egy részére adatnak meg, a gyári telkek és épületek megszerzése után járó illetékkiszabása 2 évig függőben tartandó ; ekkor pedig a kedvezményben részesített és nem részesített iparcikkek jövedelme arányában szabandó meg. Erre vonatkozólag a m. kir. pénzügyminister 1893. évi 65,641. sz. a. alábbi körrendeletet adta ki : <'KéteIy merült fel aziránt, hogy az 1890. évi XIII. t.-c. 2. §. b) pontjában foglalt ama rendelkezés, mely szerint az állami kedvezményekben részesített vállalatok felmentetnek a gyári telkek és épületek megszerzéseért és átíratásáért járó illeték fizetésének kötelezettsége alul, miképen alkalmaztassák oly esetekben, midőn az említett kedvezmények nem az egész iparvállalatra kiterjedőleg, hanem annak csakis bizonyos részeire, illetőleg a gyári vállalat által előállitott és az állami kedvezmények megadására vonatkosó határozatban megjelölt ipartermékek csupán egynémelyikére nézve engedélyeztetnek, vagy az ezekhez való igény előzetesen biztosíttatik. Miután ily esetben, a kedvezményekben részesített és azokból kizárt iparcikkek értéke közötti arány, az illető iparvállalat létesítése vagy működésének megkezdése idején még hozzávetőlegesen sem határozható meg, egyöntetű eljárás végett a kereskedelemügyi m. kir. minister úrral egyetértőleg rendelem, hogy az emiitett gyári telkek és épületek szerzése után járó vagyonátruházási illeték kiszabása, az 1889. évi 436/P. M. sz. a. kiadott illetékkezelési utasítás 23. §. c) pontja értelmében, a viszonyokhoz mérten egy, esetleg két évig tartassék függőben és hogy e határidő letelte után az illeték a törvényszerű érték alapul vétele mellett csakis abban az arányban szabassék ki, a melyben a kedvezményekben részesített iparcikkekből nyert jövedelem a kedezméDyekben nem részesített iparcikkek jövedelmével áll. Ennek az értékaránynak a megállapítására azok a vallomások használandók fel, melyeket ez iparvállalatok a »Pénzügyi Közlöny« 1883. évfolyam 15. számában 19,015. szám alatt közzétett körrendelet értelmében adóztatás szempontjából kötelesek benyújtani. Ehhez képest meghagyom a kir. pénzügyigazgatóságoknak, illetőleg Budapest főváros területére nézve a fő- és székvárosi kir. adófelügyelőnek, hogy az emiitett iparvállalatok által benyújtandó vallomások másolatait, a vagyonátruházási illeték elsőfokú kiszabására hivatott kir. adóhivataloknak, illetőleg a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatalnak esetről-esetre késedelem nélkül küldjék meg. Végül meghagyom a kir. adóhivataloknak és a központi díj- és illetékkiszabási hivatalnak, hogy az ily természetű illetékügyeket a D. jegyzékben szabályszerűen tartsák nyilván és a mennyiben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójára, illetőleg a III. osztályú keresetadóra vonatkozó vallomások beterjesztésére kitűzött határidő lejárta után az illeték kiszabásához szükséges fentebb említett adat hozzájuk még be nem érkezett volna, forduljanak annak beszerzése végett az illető pénzügyigazgatósághoz, illetőleg a fő- és ízékvárosi kir. adófelügyelőhöz.« A kir. közjegyzők által kötött jogügyletek illetékkiszabás végett a kir. közjegyzők által jelentendők be; az adó- és értékbizonylatokat azonban maguk a felek kötelesek beszerezni, E tárgyban a m. kir. pénzügyminister f. évi 14,792. szám alatt következő körrendeletet bocsátotta ki; »Az 1881. évi XXXIV. t.-c. 8. §. b) pontja értelmében, az ingatlanok iránt kötött jogügyleteknek illetékkiszabás végett való bejelentése alkalmával,