A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 21. szám - A magyar telekkönyvi rendtartás kapcsolatban az ingatlanokra vonatkozó végrehajtási eljárással - Olasz biztosítási törvény

A JOG. 1G7 Karcag. Szödi S. könyvkereskedése. 1894. Igen hasznos és való­bani szükséget kielégitö kézikönyv első része jelent meg a vidéki könyvpiacon. A vidéken megjelenő szakirodalmi munkák tekin­tetében nem vagyunk épen túlságosan elkényeztetve s igy annál nagyobb örömünkre szolgál, ha egyszer valami jobb munka is elhagyja a vidéki sajtót. Magáról a munkáról, mely hivatva leend ugy elméleti, mint gyakorlati kézikönyvül szolgálni, bővebben és khneritöbben akkor fogunk szólani, ha majd az mint kész egész fekszik előttünk; addig is azonban megjegyezzük, hogy jelen rész előadásában nem túlterjengő, nem nehezen érthető s szerző érdekes tárgyát nagy biztonsággal, szakavatottsággal kezeli s a józan kritikának mindenütt tért nyit. A főérdeme azonban Magay könyvének, a mint már most is látható, az, hogy kiválóképen gyakorlati irányú s igy nemcsak hallgatók s vizsgára készülők­nek fog fontos szolgálatokat tehetni, hanem a praktikus élet terén működő ügyvédek, birák, hivatalnokok, elöljárók, szóval mindazok, kiknek a telekkönyvvel dolguk van, nagy haszonnal fogják forgathatni. Ezen okból szívesen elnézzük a könyvnek egynémely csekély elméleti fogyatékosságait is. A míí — a melyre, mint emiitettük, még visszatérünk — 3 frt 50 krért lesz kapható. Ybó. Vegyesek. A sárospataki ov. ref. jogakadémia újjászervezése. A sárospataki ev. ref. jogakadémián a 8-ik jogi tanszék szervez­tetett, ennek betöltése végett a pályázat a hivatalos lapban közöl­tetett, a pályázatok beadásának határideje 1894. jul. 31-ik napja. Az akadémia elöljárósága nem várta be a jogakadémiák új szer­vezését, de cselekedett, midőn a tett idejét eljönni látta, emelte szellemileg ez ős protestáns tanintézetet. Előadást fog tartani a jövő tanévben nyolc (8) rendes jogtanár, két (2) rendes akadémiai bölcsészettanár, a főiskolai orvos és egy kisegítő tanár, összesen tehát 12 tanerő és ezeken kívül a német, francia és angol nyelv tanárai. Megérdemeli tehát azon jogakadémia a közönség bizalmát és jóindulatát. A kassai ügyvédi kamara 1893. évi jelentéséből a követ­kező érdekesebb adatokat közö'jük : Folyó ügyek ügyszáma 411, fegyelmieké 275, ezek 81 választmányi és 18 fegyelmi ülésben nyertek elintézést. A kamara az év folyamán 1 rendes és rend­kívüli közgyűlést tartott. Az ügyvédek száma 4-gyel fogyott, az 1S93. év december 3l-én be volt jegyezve 156. Az ügyvédjelöltek száma 24, a létszám az előző évhez képest 3 mai szaporodott. Az év folyamán 22 ügyvéd ellen 22 panasz emeltetett, az előző évről hátralékban maradt 13-mal együtt tehát 3á volt elintézendő, ebből megszüntettetett 12. törvényszékhez áttétetett 9, fegyelmi eljárás nélkül rendreutasitással befejeztetett 4, fegyelmi eljárás elrendelésével 6, más módon 2, elintézetlen 1. Fegyelmi vizs­gálat az előző évről maradt 8, ezen évben elrendeltetett 4, be­fejeztetett 6, hátralék 6. Végtárgyalás tartatott 7. 1 felmentő és 6 marasztaló ítélettel, büntetésül alkalmaztatott 4 esetben írásbeli feddés, 1 esetben pénzbüntetés és 1 esetben ideiglenes felfüg­gesztés. A kamara kezelése alatt két segélyalap létezik: a fenn­állott kassai ügyvéd-egylet alapítványa az 1893. év végével volt 3,568 frt 18 kr., a kassai ügyvédi kamara segélyalapja 1,316 frt 97 kr. Midőn valaki mag-át illetéktelenül közhivatalban vagy közszolgálatban álló személynek adja ki a végből, hogy más­nak jogtalan vagyoni kárt okozzon, a csalás bűntettének kísér­letét követi el. Ministertanácsi határozat. A m. kir. ministerium a csalás kísérletével terhelt Sz. J. 1 —i lakos elleni ügyben a temesvári kir. törvényszék és Temes vármegye lippai járásának főszolgabirósága között felmerült hatásköri összeütközési esetet 1891. évi március hó ll. napján tartott tanácsában meg­vizsgálván, következőleg határozott: Jelen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A feljelentett tény­állás szerint Sz. J. 1 —i lakos W. M. társaságában B. J. u —i lakosnál megjelenvén, magát vizsgálóbírónak adta ki, a ki a 1 —i kir. járásbíróságtól azért lett kiküldve, hogy B. J. vejének, H. J.-nak — ki nejétől külön vált — B-nál visszamaradt hohniait adassa ki s ennek folytán irományokat véve ki zsebéből, mintha jegyzőkönyvet venne fel, felszólította B J.-t, hogy H.-nak hol­miait adassa ki. B. J. azonban a felszólításnak nem tett eleget. Ezen cselekmény a btkv. 381. §-ának 1. pontjában körülirt csa­lás bűntett kísérletének ismérveit látszik magában foglalni, a mennyiben Sz. J. közhivatalnoki jelleget és hatósági megbízást szín­lelt a végből, hogy másnak jogtalan vagyoni kárt okozzon s e részben a csalás elkövetésére maga részéről mindent megtett, de a csalás azért nem létesülhetett, mert a tény álladékához tartozó eredmény, a vagyoni kár okozása be nem következett, Tekintve pedig, hogy az 1880: XXXVII. t.-c. 39. §-a 1. pontja értelmében a bűntettek kivétel nélkül a kir. törvényszékek hatáskörébe vannak utalva, a jelen ügyben levő eljárásra a kir. bíróság illetékességét kellett megállapítani. A kbtk. 44. §-a, mire a kir. törvényszék hivatkozott, csak oly esetekre alkalmazható, melyekben valaki magát illetéktelenül közhivatalban vagy közszolgálatban álló sze­mélynek adja ki, a nélkül azonban, hogy a mint ez a jelen esetben történt, a közhivatalnoki jelleg színlelése eszközül szol­gáljon valamely bűntett elkövetésére. A magyar ügyvédség története. A mult évben Szegeden megtartott országos ügyvédgyülés tudvalevőleg a budapesti ügy­védi kamara titkára, Nagy Dezső indítványára elhatározta, hogy a magyar nemzet ezredéves ünnepségében a magyar ügyvédi kar szintén részt vegyen s ez alkalomra a magyar ügyvédség történetét megíratja. A budapesti ügyvédi kamara kiállítási bi­zottsága abban állapodott meg, hogy e nagyfontosságú mű meg­írására nem hirdet pályázatot, hanem a mult héten tartott ülé­sében egyhangúlag hozott határozattal ennek megírására Sik Sándor fővárosi ügyvédet kérte fel, ki ezen megbízást el is fo­gadta. Ugyancsak a »Magyar ügyvédség története» című mun­kára hirdet előfizetést Kun László budapesti ügyvéd. A 40 nyom­tatott ivre terjedő munka folyó évi július hó 15-én jelenik meg, ára 2 frt 50 kr lesz. Megrendeléseket elfogad a W e i s z test­vérek kiadócég Budapesten (Pala-utca 5. sz.) A bírósági tanácsvezető véleményezési joga. Egyik kir. Ítélőtábla felmerült ügyben a birói ügyviteli szabályok 187. és 188. §-aiba ütköző szabálytalanságnak minősítette azt az eljárást, hogy a kir. törvényszéki tanács elnöke az előadó és szavazó birák egyező véleményével már egyhangúlag eldöntött kérdésben saját hozzájárulási szavazatát is jegyzőkönyvbe vétette. Az illető kir. törvényszék elnöke a birói ügyviteli szabályok 185. és 186. §-ára utalva és annak előrebocsátása mellett, hogy nézete szerint el­fogadhatlan a birói ügyv. szab. 187. és 188 §-ainak olyan értel­mezése, melynél fogva a törvényszéki tanács elnökének a tanács más tagjainál kevesebb joga lenne, felvilágosítást kért az igazság­ügyministériumtól a birói ügyv. szab. 187. és 188. §-ainak helyes értelme iránt. A kir. igazságügyminiszterium 29,38l/l89o. sz. alatt ennek folytán kijelentette, hogy a felvetett kérdésben a törvény­széki elnök álláspontját tartja a tanácsvezető helyesen felfogott hivatásával és a birói ügyviteli szabályokkal megegyezőnek. A tanácsvezetőnek ugyanis nemcsak az a feladata, hogy a hatá­rozat létrejöttét eszközölje, hanem arra is van hivatva, hogy a tanács Ítélkezésének a helyes irányt megadja. A tanács két másik birájának egyező szavazata esetén szükség lehet a tanácsvezető különvéleményének előterjesztésére a végből, hogy ez érveinek belső súlyával a tanács tagjaira hasson s azokat véleménye helyes voltáról meggyőzze; de kívánatos lehet a tanácsvezető hozzá­járuló nézetének indokokkal támogatott kijelentése is, hogy a szavazó birák által talán nem kellőleg méltatott döntő körülmé­nyek kiemeltessenek s az Ítélet helyesebben indokoltassék. Ez felel meg a birói ügyv. szabályoknak ÍP, melyek a tanácsvezetőt a szavazó birák egyező véleménye esetén nem kötelezik ugyan véleménynyilvánításra, de attól nem is tiltják el. Hatáskör megállapítása, házmesteri lakás kiürítése iránt indított ügyben. A kir. ministerium R. N. Dezsőnének R. János ellen lakás kiürítése iránt indított ügyében a budapesti kir. törvényszék, mint kisebb polgári peres ügyekben eljáró fel­sőbb bíróság és a budapesti államrendőrség IV—V. kerületi ka­pitányi hivatala közt felmerült hatásköri összeütközés esetét 1893. évi szeptember hó 22. napján tartott tanácsában vizsgálat alá vévén, az 1869 : IV. t.-c. 25. §-a alapján következőképen hatá­rozott : a jelen ügy elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: R. N. Dezsőné az iránt inditott keresetet a budapesti V. ker. járásbiróság, mint kisebb polgári peres ügyek­ben eljáró bíróság előtt, hogy R. János a hajnal-utcában 8. sz. alatt levő s felperes tulajdonát képező házban jogcim nélkül el­foglalt lakás kiürítésére köteleztessék. Alperes azzal védekezvén, hogy őt S. János, mint a ház gondnoka, házmesternek felfogadván, a lakást szolgálati dij fejé­ben adta át neki, a járásbíróság az eljárást az 1877 : XXII, t.-c. 41. §-a alapján megszüntette azért, mert a házmesteri viszony megszüntetésére nem a kisebb polgári peres ügyekben eljáró biróság, hanem az 1876 : XIII. t.-c. VII. fejezetében kijelölt köz­igazgatási hatóság illetékes. Az ezen végzés ellen felperes részéről beadott semmiségi panaszt a budapesti kir. törvényszék 41,153/1892. szám alatt ho­zott határozatával elvetette; határozatát azzal indokolván, hogy a lakás-kiürítés kérdése azon kérdés eldöntése nélkül, vájjon al­peresnek házmesteri minősége fennáll-e vagy nem, el nem bírál­ható ; a házmesteri minőség fennállásának vagy megszűntének kérdése pedig az 1877: XXII. t.-c 11. §-a alá nem vonható. Ekkor R. N. Dezsőné a budapesti IV —V. ker. kapitány­sághoz fordult panaszával, ez által azonban a 9,528/1892. szám alatt hozott végzéssel elutasittatott azért, mert a házmester nem tekinthető cselédnek s igy a panaszolt R. János, mint házmester ellen az 1876 : XIII. t.-c. szerint eljárni nem lehet. Tekintve, hogy a kereset állítólag jogcím nélkül elfoglalt lakás kiürítésére s e szerint lényegileg sommás visszahelyezésre irányul, a mennyiben pedig alperesnek házmesteri minősége be­bizonyittatik, a budapesti fővárosi lakbérleti szabályok 35. §-a az irányadó; és tekintve, hogy úgy a sommás, mint a lakbérleti szabályok alapján eldöntendő lakás-kiürites esetében a vitás kér­dések elbírálására nem a közigazgatósági hatóságok, hanem a bíróságok vannak hivatva: ennélfogva a jelen ügyet a biróság hatáskörébe kellett utalni. (34,430/1893. I. M. sz.) Vadnak kézzel való fogása nem képez vadászati ki­hágást. A m. kir. belügyrainister 1894. évi 542. sz. határozata : Pozsony vármegye közönségének. A vármegye alispánjának 1893. évi december hó 7-én 96/kih. sz. a. kelt másodfokú ítélete, mely

Next

/
Thumbnails
Contents