A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 20. szám - Zárt és nyilvános ülések a felebbviteli biróságoknál bűnvádi ügyekben

Tizenharmadik évfolyam. 20. szám. Budapest, 1894. május 20. v Y.j Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: T.j Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. ST1LLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr Fél » 3 » — » Egész > 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Zárt és nyilvános ülések a felebbviteli bíróságoknál, bűnvádi ügyekben. Irta : Székács Ferenc, kir. curiai biró. — Az óvatoló személy jogairól és kötelességeiről. Irta: dr. L u x Albert, szakolcai kir. közjegyző. — Á telepítések kérdéséhez. Irta: B é s á n Mihály, lugosi kir. közjegyző. — A sommás eljárást és a fizetési meghagyásoka1 szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályok. — Belföld. (Az új cheque-törvény. — A kassai ügyvédek Szilágyi igazságügymiiüsternek. — A marosvásárhelyi ügyvédi kamara üdvüzlete az igazságiigywinisterhez.) — Ausztria és külföld. (Bolgár igazságügy. Irta : dr. S c h i s c hm a n o v St. Milán, legfőbb itélöszéki biró Szófiában.) — Irodalom. (Kereskedelmi törvény (1S75 : XXXVII. t.-c.) Irta: dr. Barna Ignác, keresk. akadémiai tanár.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitéseki — Hirdetések. TÁRCA: Thantasia a jogban Irta: dr. Doleschall Alfréd. MELIÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) xZárt és nyilvános ülések a felebbviteli biróságoknál, bűnvádi ügyekben. Irta : SZÉKÁCS FERENC, kir. curiai biró. Tudjuk, hogy az 1868. évi LIV t.-c. 102-107. §-ai alapján az 1869. évben reorganizált felső és legfőbb bíróságainknál azon gyakorlat lépett életbe, mely szerint nemcsak a polgári, hanem a büntető ügyek is nyilvános ülésekben adattak elő és ez utóbbiaknál semmi tekintet sem volt arra, vájjon az első bíróság nyilvános tárgyalás alapján, vagy pedig zárt ülésben határozott-e ? És tekintet nélkül arra, vájjon a megtámadott határozat a nyilvánosság elől elvont vizsgálati stádiumban, vagy utóbb hozatott; az ügynek nyilvános előadásával az első fokon hivatalos titok gyanánt óvott ügyállás avatatlan egyének tudomására jut-e vagy épen azon egyénnel közöltetik a felső birói auctoritás által hitelesített módon, ki előtt az ügy akkori állása az eljárás sikere érdekében titokban tartandó lett volna: a felső biróságoknál az ügy kifüggesztetett és nyilvánosan adatott elő. így aztán megtörténhetett és bizonyára akárhányszor meg is történt — hogy ha a vizsgálóbíró vagy az e. f. törvényszék jónak látta vádlott vagy védője előtt a vizsgálat eddigi eredményét fel nem fedezni — az ügy felvitetett legalább is a kir. itélő tábláig, hol aztán az ügyfél a nyilvános előadás fonalán alapos informatiót nyert. A felett, hogy mily módon és ürügy alatt vitessék fel az ügy a másod fokra, az illető felebbezőnek nem kellett fejét soká törnie, mert eljárási törvény hiányában bármily intézkedés ellen nyújthatott be felebbezést s ha ez visszautasittatott, hát felebbezett a visszautasító végzés ellen és miután felső biróségainknak az első fok iránti bizalmatlanságából érvényre jutott azon elv, hogy ez csak a nyilván elkésett felebbezést utasíthatja vissza: az ügy okvetlenül fel-, tehát ezzel a nyilvánosság elé is került. Ezen anomáliának az igazságügyminister által az 1868. évi LIV. t.-c. 6. §-ában és az 1891. évi XVII. t.-c. 70. és 71. §-ában nyert felhatalmazás alapján kiadott és 1893. évi január hó l-jével életbeléptetett bűnvádi ügyviteli szabályok 157. §-a véget vetett, elrendelvén, hogy a felső biróságoknál nyilvános ülésben csak azok a büntető ügyek adandók elő, melyek az első fokú bíróságnál nyilvános végtárgyalással, járásbíróságoknál nyilvános tárgyalással intéztettek el. Jóllehet a büntető ügyviteli szabályok egy némely intézkedései a szakkörök részéről, mint állítólag retrogradok megjelenésük után azonnal heves megtámadásoknak voltak kitéve, melyek ezeknek részbeni módosítását és authentikus értelmezését eredményezték is, de a most kiemelt intézkedésben senki sem ütközött meg, a mint hogy arra semmi ok sem forgott fenn. Mert ha már el kell fogadnunk azt, hogy a vádhatározat meghozataláig a vizsgálat a felek kizárásával és csak az ügyész ingerentiája mellett viendő keresztül az első fokon, következetesen el kell fogadni azt is, hogy a hivatalos titok a felső biróságoknál megőriztessék. Bármily szószólója legyen valaki az ügyfél nyilvánosságának a bűnvizsgálatban, józanul nem fogja a reformot felül kezdhetni, hanem azzal, hogy ennek előfeltételeit, t. i. a nyomozatnak a vizsgálattól való szoros elkülönítését, előbbinek a biró kezéből a kir. ügyész kezébe való átadását, a rendőrségnek a kir. ügyész hatósága alá rendelését stb. követelje. Nincs tehát nézetkülönbség az iránt, hogy a bűnvádi ügyviteli szabályok 157. §-a a bűnvádi eljárás mai állásának teljesen megfelel, abból logikai szükségszerűséggel vezettetett le. Ezért nekem sem lehet ez ellen észrevételem, habár az 1889. évben tartott jogászgyülésen, mint a vizsgálat nyilvánossága kérdésének előadója, az ügyfél-nyilvánosság mellett foglaltam állást és e nézetet mai napig is magaménak vallom. Mert vagy nyilvánossá teszszük — kellő garantiák felállításával — a bűnvizsgálatot és ekkor a felső fokon sem kell a nyilvánosság elől elzárkóznunk; vagy ha a szükséges előfeltételek hiányában a nyomozást is a vizsgálóbíróra hárítván, kényszerülünk a bűnvizsgá'atot titokban tartani: akkor a felső fokon sem szabad a titkot dobra ütnünk. A büntető ügyviteli szabályok 157-ik §-ának kézen fekvő célja tehát nem más és nem is lehetett egyéb, mint a fent kiemelt visszásság megszüntetése. Vannak azonban bőséges számban és pedig minden fórumon jogászok, kik a kákán is csomót nemcsak keresnek, hanem találnak is és igy ne csodáljuk, hogy oly felfogással kellett találkoznunk, miszerint a 157. §. első bekezdése alapján azon ítélet revíziója is zárt ülésekben eszközlendő, mely oly végtárgyalás alkalmával hozatott, a melyen való részvételtől a közönség az 1868. évi LIV. t.-c. 103. §-ában felsorolt okok alapján kizáratott. Ezen felfogás helytelenségét könnyen meg lehet cáfolni magával a szóban forgó 157. §-sal, különösen ennek harmadik bekezdésével, mely kijelentvén, hogy a nyilvános ülésben előadandó ügyekben a közönség kizárása elrendelhető, implicite kimondja azt is, hogy: a közönség kizárásával a nyilvános ülés nem válik ipso facto zárt üléssé (mert ha nem ez lenne e rendelkezés célja, akkor az nem ugy, hanem akként szövegeztetett volna, hogy: »az 1868. évi LIV. t.-c. 103. §-ában felsorolt okok alapján a nyilvános ülésben előadásra bejelentett ügyeknek zárt ülésben való előadása elrenh e t ő«). Nézetem szerint az ellenkező felfogás sarkalatos tévedése épen abban rejlik, hogy a közönséget az ügyfeléktől meg nem különbözteti és nem veszi észre a nagy nyilvánosság és az ügyfélnyilvánosság között létező óriási különbséget. Törvénykezési gyakorlatunk a büntető törvénykezést, mint a nagyközönség érdekét is érintőt, a nagy nyilvánosság ellenőrzése alá helyezi, azonban ezt korlátozza annyiban, a mennyiben a nagy nyilvánosság az ügyfelek jogos magánérdekét sérti vagy (jobban mondva: »épen e miatt«) magát az igazságszolgáltatás célját kockáztatná. Azonban e nagy nyilvánosság sem szüntettetik meg teljesen, mert a gyakorlat elfogadta a bizalmi férfiak alkalmazhatását, tehát — legalább az első fokon — már ezen egy okból sem lehet a közönség kizárásával megtartott végtárgyalást nem nyilvánosnak, hanem zártnak tekinteni. De ettől eltekintve, soha sem vehető zártnak egy oly tárgyalás, melyen a közés a magánvádló, a vádlott és védője, a kihallgatásra bocsátott tanuk, szakértők, tolmácsok jelen vannak és a mely tárgyalás mindenkor a nagyközönség jelenléte mellett nyittaI.apunk mai szama 1Í2 oldalra terjed.