A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 19. szám - Bolgár igazságügy. (Folytatás.)

150 A J OO történt nemzeti mozgalmak érdekébeu s nem magánügyekre felhasználtatott. Ez által a gomba számra felszaporodott régi emigránsok visszaéléseinek eleje vétetett, mert annak bizonyítása, hogy a külföldön való tartózkodásukat kizárólag a felszabadítás ügyének szentelték, még sem oly könnyű. Kétszeresen tudja be a törvény (12. §.) a m i n i s t e r i állásban töltött időt, úgyszintén azt az időt, melyet a nyugdíjas a felszabadítás előtt9) mint tani tó valamely bolgár iskolában vagy mint orvos (még ha nem okleveles is volt) valamely bol gár községnél vagy végre mint hivatalnok a bolgár föegyházhatóságnál, t. i. a konstantinápolyi Exarchátusnál töltött. (13. §.) Megjegyzendő még, hogy mig a korábbi törvény a nyugdíjra szükséges idő kezdetére nézve nem szabott határt a nyugdíjas életkorára nézve, addig az új törvény (1. §. második bekezdés) a tanítókra és posta- és távírda - hivatalnokokra nézve a 18-ik, a többi hivatalnokokra nézve pedig a 21. életévet szabja meg minimumként s igy lehetetlenek azok az anomáliák, melyeket a régi törvény megengedett, hogy t. i. 35 éves fiatal emberek 25, azaz huszonöt kiszolgált év alapján 25/so-ad — tehát majdnem teljes — nyugdíjjal nyugdíjaztathattak! Pedig hány ilyen eset volt az utolsó két év alatt! A dolog pedig nagyon egyszerű', mert a török időben már 14- 15 éves bolgár fiuk alkalmaztattak a bolgár alsóbb iskolákban tanitókul s igy — kétszeresen számíttatván az e minőségben töltött idő — egy 1857-ben született s 1872. év óta tanítóként működött bolgárnak Bolgárország felszabadulásáig 1877-ig már 10 (2x5) évi szolgálata volt, ide számítva az 1877. évtől 1892. évig kiszolgált 15 évi időt, kijön 25 kiszolgált év s igy 5 év híjával teljes penzió ! A régi törvény t. i. 30 kiszolgált év után adta a teljes nyugdíjt. Magától értetődik, hogy az új törvény a régi bőkezű törvény alapján megszerzett nyugdíjakat nem érinti. Hogy is érinthetné, mikor ez által sok képviselő érdekét sértené. Az örökösök nyugdíját illetőleg a törvény (34—41. §.) ekkép rendelkezik: ha csak özvegy marad hátra, az a nyugdíj felét kapja addig, mig újra férjhez nem megy; ha kiskorú gyermekek is maradtak, ugy az egész család a nyugdíj s/4-ed részét kapja, mig a fiuk nem lesznek nagykorúak (a 2l-ik évvel) a leányok pedig férjhez mennek vagy 25-ik életévüket betöltik. Ezután már csak az özvegy kapja a nyugdíj felét. Ha pusztán kiskorú gyermekek (árvák) maradnak, azoknak gyámja a kiskorúak részére kapja a nyugdíj 2/3 részét: ha három vagy több kiskorú van, a felét: ha két kiskorú van és ]/3 át, ha egy kiskorú maradt. Hülye, néma, vak vagy elmebeteg gyermekek részére megfelelő életfogytiglani nyugdíj engedélyeztetik. Az elhalt hivatalnok szülői csak oly esetben húznak nyugdíjat, még pedig ys-ot, ha nincs miből magukat fentartani. A nyugdíjt csak 1/i ed része erejéig lehet lefoglalni. A többi intézkedések megegyeznek a régi törvény megfelelő intézkedéseivel s igy a nyugdíjalap ezentúl is lényegileg maguk a hivatalnokok által tartatik fenn, kiknek fizetéseiből havonkint 5°/o vonatik le e célra. Az állam részéről egyszer mindenkorra 1 millió frank lett letéve ; a harmadik forrás — esetleges ajándékok és hagyományok — egyelőre csak a képzelődésben léteznek. A régi nemeslelkű és bőkezű hazafiak már kihaltak. Ennyit az új nyugdíj - törvényről. Áttérek most egy másik fajta nyugdíj-törvényre, t. i. az u. n. e m e r i t á 1 i s pénztárr ó 1 szóló törvényre illetve szabályzatra. Tavalyi közleményemben ugyanis megemlékeztem igen röviden erről a törvénykéről, mert az tényleg csak két sznkaszból áll, t. i., hogy a belügyministerium kebelében a polgári hivatalnokok részére havi levonások által gyarapitandó emeritális pénztár alakittatik (1. §.) és hogy egy külön szabályzat fogja meghatározni ezen pénztár szervezetét és működését. (2. §.) Ilyen szabályzat időközben — 1893. évi február hó végén elkészült, de voltaképen csak a folyó — 1894. évi január hó 1-én lépett életbe minden részében. E szabályzatból már most megtudtuk, hogy ezen emeritális pénztár nem egyéb, mint egy oktroyált biztosítás, melynek hasznát azon hivatalnokok fogják venni, kiknek sok (15 és több) évi szolgálatuk és egy kis tőkéjük is van, mert azok, képesek lévén kiszolgált éveikre eső részleteiket egyszerre befizetni, nyugdíjaztathatják magukat s azután éltök fogytáig húzzák ugy a rendes nyugdíjt, mint az emeriturát. Es valóban egy pár ily féle — befolyásos — hivatalnok vette rá a belügyministert, hogy ezen a maga nemében eredeti hivatalnok-biztosítási intézményt behozza. Persze a hivatalnokok túlnyomó többségére senki sem gondolt, most azonban, hogy ezen szabályzat minden részében alkalmaztatni kezdetett, belátják, hogy baklövést tettek, mert az tűnik ki, hogy a fiatalabb hivatalnokok úgyszólván az öregebbek javára adandják fizetésük jelentékeny részét s mire ők is nyugdíjba fognak mehetni, addig a gyönyörűséges emeritális pénztári alap már ki lesz merítve! Nem csoda tehát, hogyha mi — hivata'nokok — szépen megköszönjük kormányunk emez atyai gondoskodását de nem kérünk belőle, sőt arra kérjük, szüntesse be minél előbb ezen »áldásos intézraényt«, avagy tegye fakultatívvá s nem — mint eddig van — kötelezővé mindenkire. Erre kérjük a kormányt még annak árán is, hogy az általunk már tényleg befizetett részleteket elveszítsük. 9) A felszabadítás a szan-sztefanői béke (1878. febr. 9. ó naptár sz.) keltétül számíttatik. A szerző. Hadd lakjanak jól belőlök az emeritális pénztár kezdeményezői. En atteudant legyen szabadj a tisztelt olvasókkal megismertetni az emeritális szabályzat főbb részleteit. Az emeritális pénztár célja a szabályzat szerint havi 5% (öt százalékos) levonások által biztosítani a polgári10) hivatalnokokat anyagi tekintetben, midőn megszűnnek szolgálni. (1. §.) A pénztár tagjai kötelezőleg mindazon hivatalnokok, kik évenkint legalább 1,500 frank fizetést húznak. (2. §.) A befolyt pénzek csakis az 1. §-ban említett célra f o r d i t h at ó k (adja az Isten - a szerző jegyzete). Az emeritális pénztár tagjai nem vesztik el jogukat e mellett a rendes állami nyugdíjt is húzni. (5. §.) Ezért az emeriturát közönségesen második nyugdíjnak is nevezik. Alakul pedig az emeritális pénztári alap: 1. a rendes 5% levonásokból a havi fizetések után; 2. a tőke után járó befizetésekből; 3. azon összegekből, ^ melyek a pénztár javára esnek (ha t. i. valaki a pénztárban való részvétel iránti jogát elveszti) és 4. az esetleges ajándékokból, hagyományokból. (7. §.) Az 1893. évben minden hivatalnok fizetéséből csak 5%-ot vontak le, de a folyó 1894. évi január hó 1-étől kezdve már az 1893. évi január hó 1-éig — a kiszolgált évek u'án — esedékes tőke kamatait is kezdték havi részletekben beszedni. Hogy mennyire leapad ez által azon hivatalnokok fizetése, kiknek 10 és több évi szolgálata van, könynyű elképzelni. Erre alább visszatérek, midőn a hivatalnokok által fizetendő adónemekről szó lesz. A szabályzat 9-ik §-a szerint ugyanis a fönnebb emiitett tőke u^án járó kamat kamatostul 5 év alatt befizetendő, de minthogy az első — 1883-ik évben — mint fönnebb emlitém, csakis a folyó fizetések után járó 5%-os részleteket levonták, ugy már most a hátra levő tőkekamatot kamatostól négy évi részletekben kell lefizetni, azaz ezen részletek eleve levonatnak havi fizetéseinkből. (Folyt, köv.) Dr. Scliisclimauov Sí. Milán, legjobb itéiószéki bíró Szófiában S é r e 1 e m.* Ügyvédi díjak a pécsi királyi táblán. Laptársunk a »Pécsi Jogi Közlöny«, igen helyesen, a felső és alsó localis igazságszolgáltatás ügyét teszi bírálata tárgyává. As ügyvédi díjak megállapítása tekintetében, mint látszik, a pécsi kir. tábla az ügyvédekre nézve igen különös álláspontot foglal el, mi több, határozatban kifejezésre is juttat. Nevezett laptársunk következetesen ismerteti ezeket és bírálatot fűz azokhoz, mely legutóbbit a következőkben ismertetjük és melynek eszmemenetéhez magunk részéről is csatlakozunk. »Legujabban ismét rendelkezésünkre lett bocsátva a kir. tábla egy határozata, mely erős bizonyítékául szolgálhat fenti állításunknak. A pécsi kir. törvényszék múlt évi 16,360. számú sommás végzésével egy 22 frt 20 kr. tőke és járulékai iránti váltóperben 4 frt 50 kr. költséget állapítván meg, ez ellen felperes felebbezéssel élt s kérte a költség aránylagos felemelését. A pécsi kir. itéló tábla 1893. évi szeptember hó 24-én 6,641. sz. alatt az első bírósági végzést helybeuhagyta, mert »a kir. törvényszék bőven elegendő díjat állapított meg a 22 frt 20 kr. tőke s járulékai iránt beadott egy alperes ellen intézett sommás váltóviszkeresetért, mikor 1 frt 80 kr. készkiadáson kivül 2 frt 70 kr. munkadíjat állapított meg.« Ugyanezen végzésben kimondta a kir. tábla azt is, hogy felperesi ügyvédnek a felfolyamodásért saját fele ellenében sem állapit meg semmiféle költséget mert »azzal, hogy a munkájáért megállapított díjat alaptalanul keveselte s e miatt felfolyamodással élt, ügyfelének szolgálatot nem tett«. Két irányban nevezetes ez a határozat; először, hogy a kir. tábla a váltóviszkeresetért az ügyvédet bőven megjutalmaz o 11 n a k tartja 2 frt 70 krral, ámbár a tiszta munkadíj kiszámításánál is tévedett, mert a készkiadás nem 1 frt 80 krt, hanem 2 frtot tett (1 frt Ítéleti illeték, 50 kr. meghatalmazási, 40 kr. a kereseti példányok, 10 kr. a váltómásolat bélyege) s igy munkadíjra csak 2 frt 50 kr. marad. Ebben a díjazásban aztán benne foglaltatik az ügynek a féltől való átvétele, a keresetszerkesztés, kétszeri leirás, másolás, beadványozás, az ügy nyilvántartása, szóval az egész ügyvitel díja ; hogy pedig ez az ügyvédi munka jutalmazására, bármily csekély legyen is a per tárgya, bőven elegendő lenne, az talán mégsem oly nagyon kézen iekvő dolog, mint azt a kir. tábla végzése feltünteti, főleg ha tekintettel vagyunk az ügyvédi rendtartás 54. §-ára, mely az ügyvédnek időveszteségi díján kivül illő jutalomdíjat biztosit. A jutalomdíj képezi az ügyvédi díjazás azon elemét, mely a pertárgy értékéhez, fontosságához, a kifejtett szellemi tevékenységhez alkalmazkodik s mindezek figyelembe vételével mérlegelendő, de az időveszteség minden ügyben egyképen kártalanítandó, mert az egy órai idővesztés egyenlő megítélés alá esik akár egy 20 frtos, akár egy 2,000 frtos ügyben töltötte el azt az ügyvéd. Már pedig hogy az ügyvédnek idővesztesége egy váltóperben az ügy felvételétől a sommás végzés átvételéig kellőleg kártalanítva s ezen felül még bármily csekély jutalomdíjjal is díjazva legyen 2 frt 50 krral, l0) \an külön katonai emeritális pénztár is. A szerző.