A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 18. szám - Bolgár igazságügy. (Szlávok ministersége. - Az uj igazságügyminister. - Törvényhozási tevékenység. - Uj nyugdíj törvény. - Emeritura. - Levonások a fizetésekből. - Jogi szaklapirodalom. - Kodifikáció. - Jogi fakultás.) (Folytatás.) - Bíróságaink segéd- és kezelőszemélyzete

142 A .1 OGK Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy. (S/lávkov ministersége. — Az uj igazságügyminister. — Törvényhozási tevékenység. — Uj nyugdíj törvény. — Emeritura. — Levonások a fizetésekből. — Jogi szaklapirodalom. — Kodifikáció. -• Jogi fakultás.) (Folytatás.) Említsük tehát legelőbb a kormány kezdeményezése folytán létrejött törvényt »a várnai és szilistrai kerületben létező uzsoraperek elintézéséről^. Ennek a törvénynek története visszamegy a törökuralom idejébe. Ugyanis már 1870-ben Kelet-Bulgáriának a Feketetengerrel határos részében a görög alattvalók által űzött uzsoráskodás s az ennek folytán a földmívelö osztályra gyakorolt nyomás oly nagy mérveket öltött, hogy az akkori — török -- kormány indíttatva érezte magát emez, a szegény népet tönkretevő ocsmány üzelmek ellen rendszabályokat hozni. E célra külön biztosok és bizottságok lettek kiküldve, de mint minden török intézkedés, ugy ez is a papirou maradt. Végre az ország felszabadítása után ezen kérdés újból foglalkoztatta a kormányt s 1883-ban a szobranije tényleg elhatározta, hogy a folyamatban levő s uzsorások által megindított perek, valamint a már e perekben hozott ítéletek végrehajtása a törvényhozás további intézkedéséig függőben hagyassanak. A törvényhozás azonban végleg csak az utolsó 1893-iki szobranjei ülésszakban intézkedett, még pedig a fenti törvény megszavazása által. E törvény szerint uzsorapereknek tekintetnek azok, melyek a törvényben emiitett kerületek lakosai ellen az ország felszabadításáig 12°/o-nál nagyobb kamatot kikötő adóslevelek alapján megindittattak.2) Elénk vitára adott alkalmat e törvény 9. §-a, mely szerint az ilyen perekben e törvény életbeléptéig hozott s jogerőre emelkedett, de még végre nem hajtott Ítéletek érvényteleneknek nyilváníttatnak s a hitelezők u j kereset beadására utasíttatnak. Természe'.es, hogy e törvényszakasz ellenmondásban áll a polgári törvénykezés szabályaival, de hát a lelketlen uzsorások által kizsákmányolt szegény (várnai és szilisztriai kerületbeli) nép megérdemelte e kivételt. A törvény egyéb rendelkezéseiből kiemelendő, hogy az adósoknak szabadságában áll a nem törvényes kamatot a perrendtartás által megengedett minden bizonyítási eszközökkel bebizonyítani (7. §.). A 12°/o-nál fölös összeg a tőkébe beszámittatik s ha ekkép még fölösleg támadna, az a hitelező által kamatostól (a pénz átvétele napjától) visszaadandó (80/o). A birói illetékesség tekintetében a törvén)- kivételt nem tesz, csakis azt rendeli, hogy az efféle perek tárgyalásánál mindkét érdembeli fórumnál az ügyésznek is jelen kell lenni és javaslatot tenni.3) Végre a törvény 10-ik és utolsó szakasza rendeli, hogy az Ítélettel elitélt adósoknak három évi fizetési határidő (az ítélet jogerőre léptétől számítva) engedélyezendő. Látni való, hogy e törvény a legmesszebbmenő engedményeket és kivételeket szentesíti a méltányosság érdekében, miért is azt általában nagy tetszéssel fogadták, kivéve persze magukat az uzsorásokat, a kiknek némelyike a szobranijenek is tagja. Áttérek most a fent érintett két, magánkezdeményezésből eredő törvénykére, törvényke, mert mindegyikük csak egy, illetve két szakaszból áll. Az első a polgári perrendtartás 717. §-ának (mely a semmiségi panaszról szól) kiegészítését, a második pedig, melyet az indítványozó neve — Baschev — után lex Baschova név alatt meg fog örökíteni a hálás (?) utókor, a sajtótörvény 9. és 34.l) szakaszainak módosítása és kiegészítését tárgyazza. Ezen két törvény a mi politikai és parlamenti viszonyainkat jellemzi. Az alábbi jegyzetből ugyanis látni, hogyan intézkedett a sajtótörvény régi — most már megváltozott — 9-ik szakasza. Lényegében ugyanazt rendelte, mint a magyar sajtótörvény 36. §-a. Ámde ez intézkedés nem mutatkozott kielégítőnek (?), mert miután politikai lapjaink túlnyomó része — kivált az ellenzékiek — itt is, mint mindenütt al-felelős szerkesztőket neveznek meg, kiknek a lap szerkesztőségéhez semmi -közük, palástjuk alatt pedig ellenzéki vezérférfiak irják a kormányt bosszantó cikkeket, már régóta az a kérdés foglalkoztatta kormányköreinket, hogy és raikép lehetne a fenti 9. szakaszt akkép interpretálni, hogy az azon esetre is vonatkozzék, 2) A legújabb ideig — 1893. márc. l-ig —a törvényes kamatláb volt 12°/o ; azóta 107o. A szerző. 3) A polg. perrendtartás 26n. §-ában 11 eset van felsorolva, melyben az ügyésznek indítványt kell tenni, igy az államkincstár vagy kiskorúak pereiben, illetékességi kifogás esetében, midőn egy polgári per tárgyalásakor biinfenyitö jelenségek felmerülnek stb. stb. *) Az idézett törvényszakaszok ekkép hangzanak : »9. §. Senki sem lehet lapkiadó vagy szerkesztő addig, mig valamely meggyalázó vagy sajtóvétségért börtönbüntetését üli. Ezen szabályt megszegők 50—500 franknyi birsággal büntettetnek. 34. §. A jelen törvényben meghatározott vétségeken kívül, mint sajtóvétségek büntettetnek azon törvénysértések is, melyek a büntetőtörvényben foglaltatnak, a mennyiben azok sajtó, kó'nyomat, rajzok, fényképek vagy ehhez hasonló módon teljesitvék, mint titkok s egyebek közzététele.* midőn a felelős szerkesztő csak előleges letartóztatásban van? "ii Legelőször a legfőbb biróság, t. i. a legfőbb seuimitoszek utján kísértették meg e kérdés megoldását. Ennek folytan Szlávkov volt igazságügymiuister megkereste a semmitőszeket, magyarázná ki valahogyan a kérdéses paragrafust oly értelemben, mint azt a kormány magvarázza. A legfőbb semrattoszek teljes ülésben foglalkozott e kérdéssel s elég világosan megmagyarázta a ministernek a 9. .§. értelmét, azt határozván, hogy »a lap. szerkesztői jog elvonása csak büntetéskep levón alkalmazható, ily büntetésnek p e dig a d d i g, mig a vádlott jogerejűleg e 1 i t é 1 v e nincs, h-e 1 y e nem lehetvén, az előleges letartóztatás ^nem foszthatja meg a felelős szerkesztőt lapjának további ' k i a d á s á t ó 1«. Más szavakkal : a minister teljes kudarcot vallott. No de a kormány nem csüggedt el. Összeült a szobranije s a 9. §-nak a semmitőszéknél megbukott magyarázatát könnyű volt keresztülvinni, de hogy eszközölni a do'got, hogy a reactio ódiuma ne terhelje a kormányt? E helyzetben kapóra jött az ambiciózus és praktikus lovesai képviseli"), Básev ur egy másik tervezetével, melynek ugyan semmi köze a sajtótörvényhez, de melynek okozati összefüggését a kérdéses sajtóügyi tervezettel mindjárt meglátjuk. Básev ur ugyanis, ki mint alfele vidéki ügyvéd, fogyatékos francia nyelvismeretével egy pár francia jogi kommentárt ugyan elolvashat, de semmiségi panaszok Írásában nem igen jártas, azaz nem igen sikerült neki birói Ítéletekből kiböngészni, hol rejlik voltaképen egy elfogadható semmiségi ok s igy sernmitési panaszai rendszerint el lettek vetve. Egy ideig Básev ur ugy segített magán, hogy vidéki kartársainak példájára semmiségi panaszaiban indokokat egyáltalában nem hozott fel, hanem megígérte, hogy azokat szóval pótolja, mire azután valamely ügyes fővárosi ügyvédet megbízott, hogy semmiségi panaszát indokolja, de szerencsétlenségére a semmitoszék, látva, hogy a felek ily uton megkerülni akarják a törvényt, •"') mely őket kötelezi, hogy a semmiségi okokat eleve magában a semmiségi panaszban tüntessék ki, szorosan a törvényhez ragaszkodva, a mult év fo'yamán döntvényileg kimondta, hogy a szóbeli tárgyalásuál új — a semmiségi panaszban nem foglalt — semmiségi okokat előadni nem szabad. E döntvényt kellett tehát Basev uramnak törvényhozási uton megdönteni s e célra elkészítette a kérdéses tervezetet a polg. perrendtartás 717. §-ának »kiegészitése« végett. Hogy biztosabban célt érjen, magára vállalta a fentidézett sajtótörvényi szakasz módosítását tárgyazó tervezet atyaságát. íme az okozati összefüggés a két tervezet között. Magától értetődik, hogy ezen a maga nemében érdekes compromissum mindkét fél teljes megelégedésére létrejött. A polg. törvénykezés 717. §-a következő intézkedéssel lett megoldva: »A semmiségi panaszban megnevezett semmiségi okokon kivül joga vau a félnek szóval is új semmiségi okokat felhozni, úgyszintén az általános kifejezésekben tartott semmiségi panaszt szóval előadandó semmiségi okokkal pótolni. Ily esetekben azonban jogában áll az ellenfélnek a tárgyalás elhalasztását a következő tárgyalási napra kérni. Á sokat emlegetett sajtótörvényi 9-ik szakasz pedig következőleg lett módosítva: »Senki sem lehet szerkesztő vagy kiadó, a mig börtönbüntetését üli vagy mig előleges letartóztatásban van (ide értve a vizsgálati fogságot). E szabály megszegéseért, a hirlap vagy folyóirat kiadója, ha pedig ilyen nincs, a könyvnyomdász (könyvnyomda tulajdonos) 1—3 hónapig terjedő fogházzal avagy 100 —1000 frankig terjedő birsággal büntettetik.« Ez alkalommal a sajtótörvény 34-ik szakasza'1) is meg lett toldva két bekezdéssel, t. i. 1. hogy a sajtóügyekben kelt vádlevelet s egyéb ügyiratokat nem lehet közzétenni, mig azok a tárgyalásnál föl nem lettek olvasva. Az ellene cselekvők 5 — 100 frankig terjedő birsággal sújtatnak; 2. hogyha egy sajtóbiróság előtt letárgyalt rágalmazási per közzététele alkalmával a rágalmazás ismételtetik, a bűnös 2 hónaptól másodfél évig terjedhető fogházzal és 1,5(10 frankig terjedő birsággal büntettetik. (Folyt, köv.) Dr. Sehischmanov St. Milán, legjobb itéinszéki bíró Szófiában. S é r e 1 e m * Bíróságaink segéd- és kezelőszemélyzete. Az^ igazságszolgáltatás terén működő minden gyakorlati jogász előtt régtől fogva sajnosán ismert tény, hogy bírósági mizériáink _ egyik főoka a bíróságok segéd- és kezelőszemélyzetének elégtelen voltában keresendő, mert hasztalan a birák még oly megfeszített munkássága, ha az elintézett ügyek kiad5) A polg. perrendtartás 712. §-ának régi szövege: »A semmiségi panaszban, avagy az ujabb felvétel (revizió) iránti kérvényben meg kell nevezni, mit tart a kérvényező törvénytelennek és mily okoknál fogva.. 6) Fönnebb idéztetett. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.