A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 14. szám - A budapesti ügyvédi kamara 1893. évi jelentéséből

A J OG. 107 1881 : LX. t.-c. 187. §-ában az utóajánlat beadására megszabott batáridő el neru telik. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla 189:>. évi november hó 18-án bozott 1. számú polgári döntvényével határozott először fcimeritoleg a kérdésben, kimondván, hogy : »az árverezési vevő kérésére a vételi bizonyítvány alapján, birói kiküldött által leendő birtokba helyeztetése az 1881 : LX. t.-c. 180. §. értelmében elrendelhető, ha a birtokba helyezés az árverezési feltételekkel nem ellenkezik (1881 :LX. t.-c. 163., 181. és 191. §-ai); az árverezési vevő a kérvény beadásáig az árverezési feltételek szerint lejárt kötelezettségeinek eleget tett; az ingatlan tulajdonjogának nevére már megtörtént bekeblezése esetén az még mindig az ő nevén áll és a telekkönyvi hatóság előtt fekvő közhitelű vagy teljes hitelességű magán-okiratból nem tűnik ki, hogy az árverezési vevő tulajdonjoga, vagy az ingatlan használatához való joga változást szenvedett Az ország azon részeiben, a hol a telekkönyvi betétek még nem készültek el s szabályszerűen még nem tétettek közzé, a fennebb irt feltételek fenforgása mellett sem lehet az árverési vevő kérésére az 1881 : LX. t. c. 180. §-a szerint birói kiküldött általi birtokba helyeztetését elrendelni oly esetben, a midőn az 1892. XXIX. t.-c. 2. §-a értelmében a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése iránt az eljárás a telekkönyvi hatóság részéről folyamatba tétetett, mindaddig, mig a tényleges birtokos ezen eljárás rendjén kérvényével jogérvényesen el nem utasittatott.« Ez a döntvény tartalmaz először teljes és kimerítő intézkedést a birtokba helyezésre nézve s mivel a kassai kir. itélö tábla döntvényével ellenkező megállapodást tartalmaz, ez a körülmény tette szükségessé, hogy az 1890: XXV. t.-c. 13. §-a értelmében a kérdéssel a kir. Curia is foglalkozzék. A kir. Curia polgári tanácsainak 1894. évi január hó 19-én tartott teljes ülésében hozott és február hó 23-án hitelesített döntvényében megállapította, hggy »a végrehajtási árverésen eladott ingatlan vevőjének az 1881: LX. t.-c. 180. §. alapján birói kiküldött által birtokba helyezése a vevő tulajdonjogának bekeblezése tárgyában intézkedő végzés jogerőre emelkedésének időpontjáig rendelhető el.« Az 1890: XXV. t.-c. 13. §-a értelmében a kir. ítélő táblák ezt a megállapodást mindaddig követni tartoznak, mig a kir. Curia ezt ujabb teljes ülési megállapodással meg nem változtatja. A kérdés el van döntve abban az irányban, hogy a birtokba helyezés meddig rendelhető el, e tekintetben nem is kívánok a döntvényhez szólani, bár ahhoz is szó férhet, nem lett volna-e helyes a marosvásárhelyi kir. ítélő tábla határozata értelmében kiterjeszteni a birtokba helyezés elrendelését a tulajdonjog bekeblezése utáni időre is, mindaddig, mig az ingatlan a vevő nevén áll és a telekkönyvi hatóság előtt fekvő közhitelű vagy teljes hitelességű magán-okiratból nem tűnik ki, hogy az árverési vevő tulajdonjoga, vagy az ingatlan használatához való joga változást szenvedett és kérdés tárgya lehet az is, nem lett volna-e helyes megtagadni a birtokba helyezést abban az esetben, melyet a marosvásárhelyi kir. ítélő tábla döntvénye utolsó kikezdésében emlit. De döntött a kir. Curia, ha nem is kifejezetten, nem a határozat rendelkező részében, hanem annak indokolásában, más irányban is, arra nézve is, a mire a marosvásárhelyi kir. itélö tábla döntvényének második bekezdése felhívta, hogy t. i. elrendelendő-e a birtokba helyezés abban ez esetben is, ha a vevő a kérésig az árverési feltételek szerint lejárt kötelezettségeinek eleget nem tett. E tekintetben a kir. Curia szigorúbb a kir. ítélő táblánál s a birtokba helyezést csak a vételár teljes lefizetése esetében tartja elrendelhetőnek. Ha már most az indokolásban kimondott ezt az elvet is követnék a kir. ítélő táblák, nézetem szerint a törvény rendelkezésével ellentétben járnának el. A végrehajtási eljárásról szóló 1881 : XL. t.-c. ugyanis csak abban az esetben nem ad helyet a birói kiküldött által birtokba helyezésnek az árverés napjától számított 8 nap eltelte után, ha a nyolc napon belül előterjesztés átlátott be és ha az árverési feltételek ellenkezőt tartalmaznak. Ha tehát az árveréstől számított 8 nap alatt előterjesztés be nem adatolt s az árverési feltételek a vételi bizonyítvány kiállítását s az ingatlan birtokba vételét a vételár teljes, vagy a kérvényezés időpontjáig lejárt részletek lefizetésétől nem teszik függővé, a birtokba birói kiküldött által behelyezés elrendelendő, ha a vevő a vételárból mit sem is fizetett le. A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla nem kívánja meg a birtokba helyezés elrendelésének előfeltételéül a vételár teljes lefizetését, de megkívánja, hogy a vevő a kérvény beadásáig az árverési feltételek szerint lejárt kötelezettségeinek eleget tett legyen. Álláspontját egyfelől arra alapítja, hogy az árverési feltételeknek eleget nem tevő árverési vevővel szemben az 1881 : LX. t.-cikk 185. §-a szerint bármely érdekelt fél új árverést kérhet. Ez a lehetőség azonban nem lehet indoka a birtokba helyezés megtagadásának, mert az árverési vevő a költségére és veszélyére elrendelt új árverés esetében is ennek határnapját megelőzőleg kellő időben az 1881 : LX. t.-c. 185. §-a utolsó bekezdése értelmében az ujabb árverés elrendelése által okozott költségek megfizetése és az árverési feltételek teljesítése által, sőt még az árverés határnapján is az árverés megkezdése előtt a kiküldött kezéhez eszközölt fizetés által az elrendelt új árverés felfüggesztését éri el és ő vevő marad. A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla álláspontja másfelől jogelven nyugszik, azon a jogelven, hogy csak az követelhet viszontteljesitést, a ki a maga részéről kötelezettségeinek eleget tett. Ennek az elvnek de lege ferenda alkalmazása helyes s a végrehajtási eljárás esetleges reformálásakor magam is helyesnek tartanám következményének a törvényben határozott kifejezésre érvényre juttatását, azonban de lege lata, az 1881 : LX. t.-cikk 180. §-ára nem alkalmazható. A birtokba helyezés jogi hatályára nézve különbséget nem tesz az 1881 : LX. t.-cikk, akár községi vagy közigazgatósági hatóság segélyével, akár birói kiküldött által eszközölteti azt a vevő. A vételi bizonyítványt felmutató vevő felszólítására köteles akár a községi, "akár a közigazgatási hatóság a vevőt a birtokbavételhez segitni; arról, hogy kutassa, vajion a vevő lefizette-e a vételárt, vagy annak az árverési feltételek szerint a jelentkezésig lejárt részleteit és segélyt csak ezek megtörténte esetében nyújtson, ennek meg nem történte, vagy az igazolás elmulasztása esetében arról, hogy a segélynyújtást megtagadja, szó sem lehet. Miután pétiig a törvény a birtokbahelyezésnek az 1881. évi LX. t.-c. 180. §-ban emiitett esetei között jogi hatályra különbséget nem tesz, de nem állit fel különböző feltételeket sem arra nézve, hogy mikor élhet a vevő a közigazgatási hatóság segélyével, mikor kérhet birói kiküldött által birtokba helyezést, sőt a különböző hatósági intézkedés utján való birtokba helyezés előfeltételei ugyanazok: a telekkönyvi hatóság sem tagadhatja meg az árverési vevőnek birói kiküldött által birtokba helyezését, ha nem is tett még eleget az árverési feltételeknek, éppen mint nem tagadhatja meg azt a közigazgatási hatóság, mert »ubi eadem legis ratio, eadem legis dispositi o«. Ez áll de lege lata, azonban, mint már jeleztem, de lege ferenda helyesebbnek tartom a marosvásárhelyi kir. itélö tábla döntvényében foglalt rendelkezést. Azt hiszem, kimutattam, hogy az 1881 : LX. t.-c. ISO. §. szellemében az árverési vevő birtokba helyezését nem lehet a vételár lefizetésétől tenni függővé s a kir. Curia 1. számú polgári döntvénye indokolásában messzire ment s a törvény intentiójával és dispositiójával ellenkező álláspontra helyezkedett. XA budapesti ügyvédi kamara 1893. évi jelentéséből. A budapesti ügyvédi kamarának jelentése sok tekintetben rendkívüli érdekes világot vet mind igazságügyi, mind fővárosi ügyvédi viszonyainkra. Közöljük belőle a következőket: . . . A törvénykezés terén tett tapasztalataink tekintetében mindenekelőtt törvénykezésünk számbeli eredményével kell leszámolnunk. A statisztikai adatok, melyek Nagyméltóságod előtt is i méretesek, ez évben ismét jelentékeny ügyszámemelkedést mutatnak. A budapesti kir. törvényszék polgári és büntető osztálya, valamint a hozzájuk tartozó hét kir. járásbíróság ügyforgalmi száma ez évben 499,551 volt, a mi a mult évihez képest 51,955 többletet tüntet fel, az 1891. évi ügyforgalomhoz képest pedig körülbelül 72,000 ügyszámnövekvést mutat. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék ügyszáma ez évben 90,107 volt, a mi az 1892. évvel szemben körülbelül 9,000, az 1891. évvel szemben pedig körülbelül 16,000 növekvést jelent. Habár részünkről az iktatókönyvi számokuak és a számok elintézésének különösebb jelentőséget nem tulajdonítunk, mert ez az igazságszolgáltatás igazi tevékenységének és annál kevésbé jóságának hű tükrét sohasem tünteti fel, mindamellett ezen statisztikai adatokból konstatáljuk azt, hogy az ügyforgalom nő, a birói elintézésre váró peres és perenkivüli ügyek száma szaporodik s vele együtt öregbedik a bíróságok teendője s a bíróságok egyes tagjaira megfelelő arányban több és több teendő súlyosodik. S itt a helyes igazságügyi administratio követelményeképen az a szempont nyomul előtérbe, hogy ezen több terheltetés nem válik-e túlterheltetéssé általábau s vájjon ezen tehernövekvés aránylagos elosztásra talál-e a különböző bíróságoknál és az egyes biróságok különböző osztályaiban. E részben észleleteinket a következőkben terjesztjük elő. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék ügyforgalma a lefolyt tiz év alatt közel 100%-a 1 emelkedett (1883-ban 58,638 száma volt.) Ezen idő alatt e törvényszéknél személyszaporitás a birói karban nem történt, minek következményei ma már igen érezhetők; mert dacára az ügybuzgó elnök erélyes vezetésének, a perekben a hátralékok jelentékenyen felszaporodtak, ugy, hogy a kereskedelmi perek érdemleges elintézése a becsomózás után rendszerint félévet, tle sőt sokszor több időt is