A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 12. szám - Mely időpontig kérhető a végrehajtási törvény 180. §-a alapján a birtokbahelyezés?

A j o a. 91 vétel joga későbbi időponthoz van kötve, ennek az időpontnak beálltától számítandó egy év alatt k é r i.« Ennek az itélő táblának határozata 2 már nem nyugszik elvi alapon, de sőt arra az opportunitás követelményeinek nyílt befolyás engedtetik. A helyes gyakorlati érzék azonban meg nem tagadható tőie. Körülbelül egyidejűleg, 1892. évi január 2ú-én 571. sz. a. határozott e felett a kérdés felett a szegedi kir. itélő tábla, kimondván, hogy : »Az a körülmény, hogy az árverésen eladott ingatlan tulajdonjoga a végrehajtási törvény 182. § - a alapján a vevő nevére jogerejú'leg bekebeleztetett, nem zárja ki a vevő által a tulajdonjog bekebelezése után a végrehajtási törvény 180. §-ára alapított abbeli kívánságának a teljesítését, hogy a birtokba helyezés bírói kiküldött által eszközöl tessék.« Ez a határozat;i a mellett, hogy az elvi alapot nélkülözi, egyébként is rendkívül gyenge bírói határozat s tartalmából ugy, mint alaki structurájából az tűnik ki, hogy ki akar térni a kérdés lényegének megoldása elől. Ebből a határozatból ugyanis csak annyit tudunk meg, hogy egy bizonyos körülmény nem zárja ki az árverési vevő birtokba helyezését; de azt, hogy mely körülmények bekövetkezte zárja ki a birtokba helyezést, hogy melyik tehát az az időpont, a melyen túl az árverési vevő a birtokba többé be nem helyezhető, tehát magára a döntés alá vett jogkérdés lényegére vonatkozólag ebből a határozatból semmiféle felvilágosítás nem szerezhető. Ismételjük, hogy ez a határozat kitér a kérdés lényegének megoldása elől s mint ilyen csekély figyelmet érdemel. Negyediknek nyilatkozott ebben a jogkér. lésben a marosvásárhelyi kir. itélő tábla, kimondván 1-sö számú polgári döntvényében, hogy: »A z árverezési vevő kérésére a vételi bizonyítvány alapján, bírói kiküldött által leendő birtokba helyeztetése az 1881 : LX. t. - c i k k 180. §-a értelmében elrendelhető, ha abirtokba helyezés az árverezési feltételekkel nem ellenkezik (1881 : LX. t. - c i k k 163., 181. és 191. §-ai); az árverezési vevő a kérvény beadásáig az árverezési feltételek szerint lejárt kötelezettségeinek elegettett; az ingatlan tulajdonjogának nevére megtörtént bekebeleztetése esetén az még mindig az ő nevén áll és a telekkönyvi hatóság előtt fekvő közhitelű vagy teljes hitelességű magánokiratból nem tűnik ki, hogy az árverezési vevő tulajdonjoga vagy az ingatlan használatához való joga változást szenvedett. Az ország azon részeiben, a hol a telekkönyvi betétek még nem készültek el s szabályszerűen még nem tétettek közzé, a fennebb irt feltételek fenforgása mellett sem lehet az árverési vevő kérésére az 1881 : LX. t.-c i k k 180. §-a szerint birói kiküldött általi birtokba helyeztetését elrendelni oly esetben, a midőn az 1892 : XXIX. t. - c i k k 2. §-a értelmében a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése iránt az eljárás a telekkönyvi hatóság részéről folyamatba tétetett mindaddig, mig a tényleges birtokos ezen eljá- I rás rendjén kérésével jogérvényesen el nem utasíttatott.? Ettől a határozattól 1 nem lehet elvitatni a legnagyobb mérvű jóakaratú törekvést, a melylyel a kérdést sajátságos egyeztető módszer segélyével megoldani iparkodik. Minthogy azonban valamely vitás jogkérdésnek helyes megoldása csakis és kizárólag elvi alapon eszközölhető, természetes, hogy az egyeztető módszer minden jó akarat mellett se vezethetett kellő sikerre. Ehhez járul még, hogy a jogkérdés megfejtésénél az »erősebb és gyengébb jog« megengedhetetlen és uem létező theoriája alkaimaztatik s hogy a kérdés oly térre is átvitetik, a melyre az ki nem terjed. Ily körülmények között, ennyi vacillálás mellett valóban égetően szükséges volt, hogy a curia bölcsességével és magas tekintélyével a vitának és az ezzel járó jogbizonytalanságnak véget vessen, a vitás jogkérdésben döntő határozatot hozzon. A curia ebben a kérdésben az 1890 : XXV. t.-cikk 13. §-a értelmében hozott 1-ső számú polgári döntvényében akkép határozott, hogy: »A végrehajtási árverésen eladott ingatlan vevőjének az 1881 : LX. t.-c i k k 180. § - a alapján birói k i k ü 1 d ö 11 á 11 a 1 b i r t o k b a h e ly e z é s e a vevő tulajtion jogának bekebelezése tárgyában intézkedő végzés jogerőre emelkedésének időpontjáig rendelhető el.« 2 Lásd a »J o g« 1892. évi 9. számához mell. »J o g e s. Tárá«-ban. 3 Lásd a ^Telekkönyvi Szaklap < 1892. évi 6. számában. 4 Lásd az >Igazságügyi Közlöny « 1893. évi 12. számát. Ez a határozat, 5 mint annak kitűnően szerkesztett indokolásából még inkább kiviláglik, a jogkérdést tisztán elvi alapon o'dja meg A nagymélt. m. kir. curia teljes tanácsülése ugyanarra az álláspontra helyezkedett, a melyet én ebben a kérdésben elfoglalok s ugyanazon indokok alapján, a melyeket én értekezésemben hangoztattam és a vita során szinte egymagámra maradva, az ellenvélemények ellenében teljes kitartással védelmeztem. Expressis verbis mondja ki a curia az indokolás második bekezdésében, hogy az 1881 : LX. t.-cikk 180 §-ában az árverési vevő részére biztosított jogsegély »kivételes jogsegély«, mely mint ilyen csak addig vehető igénybe, a meddig a rendes jogsegélyt igénybe venni nem lehet; kimondja a curia, hogy az árverési vevő attól az időponttól kezdve, a mikor a rendes jogsegélyt igénybe veheti, kivételes előnyben nem részesíthető. Fentartja és megerősíti ez a határozat indokolásának ntolsó bekezdésében a végrehajtási eljárás relatív és absolut befejezése tekintetében felállított elméletem helyességét nemcsak, hanem elhatározásának indokát különösen ebből a mozzanatból meriti ; igazat ad a curia nekem abban is, hogy az 1881 : LX t.-cikk 180. §-ában meghatározott kivételes jogsegély alkalmazásának csak a végrehajtási eljárás keretén belül vau helye, a mikor kimondja azt, hogy a tkvi hatóságnak, mint végrehajtást foganatosító bíróságnak a végrehajtási eljárás (szerintem relatív) befejezésével az árverés tárgya, mint ilyen felett hatásköre megszűnik. Teljes összhangban van a nm. m. kir. curiának ez a határozata jogrendszerünkkel, nevezetesen pedig aunak az ingatlan dolgok szerzésére vonatkozó részével; mert ennek a határozatnak a tartalma lényegileg nem más, mint aunak a kijelentése, hogy : »A végrehajtási árverésen eladott ingatlan vevőjének az 1881 : LX. t.-cikk 180. §-a alapján birói kiküldött által birtokba helyezése csak addig rendelhető el, a meddig az árverési vétel alkalmával szerzett kötelmi joga jogérvényesen d o 1 o g i j o g g á nem 1 et t.« i; És ez ebben a kérdésben a fennálló jog és jogrendszer lényegéből merített legtisztább álláspont, egyszersmind pedig a döntő körülmény, a melyben mindannyian megnyugvást találhatunk. Megnyugszom én is a kérdésnek ilyetén megoldásában ; bár nem hallgathatom el, hogy nagyon szerettem volna, ha a curia annak a mellékkérdésnek az eldöntésébe legalább az indokolásban kifejezetten belement volna: »vajjon birtokba helyezhető-e az 1881 : LX. t. - c i k k 180. § - a alapján az árverési feltételekben kiszabott határidő lejárta után az az árverési vevő, a ki az árverési feltételeknek saját részéről eleget nem tett? Elengedhetlenül szükséges lett volna, hogy a nm. curia ennek a kérdésnek a kifejezett eldöntésébe legalább az indokoj lásban belemenjen, mert igaz ugyan hogy meghozott döntvényé! vei hallgatagon ez a kérdés is eldöntetett, még pedig abban az irányban, hogy az árverési vevő mig csak a tulajdonjog javára jogérvényesen be nem kebeleztetett: így tehát az árverési teltételekben kiszabott teljesítési határidő lejárata után is — az 1881. évi LX. t.-cikk 180. §-a alapján birtokba helyezhető ; mindazonáltal, tekintve, hogy ennek sem a határozat, sem az indokolás szövegében (péld. ekkép: e részben nem téve különbséget, hogy az árverési feltételek teljesítésére kiszabott határidő lejárt-e vagy sem), kifejezés nem adatott, az a feltevés is némileg indokoltnak tűnik fel, hogy a nm. kir. curia a főkérdéssel elválaszthatlanul egybefügg-e, ennek a mellékkérdésnek a megoldására a határozat hozatala alkalmával nem gondolt. Nekem az itt szerepet vivő kötelmi jogviszony, az adásvételi jogügylet jogi természetéből levezetett egyéni meggyőződésem, hogy : »Az árverési feltételek teljesítésére kiszabott határidő lejárta után az árverési vevőnek birói kiküldött által birtokba helyezése az 1881. é v i LX. t. -cikk alapján csak abban az esetben rendelhető el, ha saját részéről az árverési feltételeknek legkésőbb a birtokba helyezés iránti kérelem előterjesztésével egyidejűleg eleget tesz. Az elvi állásponton kivül rendkívül nyomós gyakorlati követelmények szólnak a mellett, hogy a jogkérdésnek ez a része ekképen oldassék meg. Most pedig, a mikor ezt a vitát saját részemről végleg befejezettnek jelentem ki, azoknak, a kikkel a vita folyamán szemben állottam, csak azt kiváuom megjegyezni, hegy ily elégtétel után, a minőt nekem in principiis a nm. m. kir. curia szolgáltatott, nyugodtan teszem le e tollat, mert ugy érzem, hogy nem járván téves utakon, munkásságom a magyar tudományosságnak habár csak egy porszemnyit is, de hasznára volt s mint ilyen, nem volt kárbaveszett fáradság. 5 Lásd az »Igazságügyi Közlöny« 1894. évi 3. számát, a » Jogtud. Közlöny« 11. és a »J o g« 11. számát. 6 A mi az Osztr. polg. tkv. 431. és Tkvi rdtts 03. §-a értelmében a tulajdonjog jegérvényes bekebelezése és a mi ezzel az eljárás szempontjából egyértelmű, a tulajdonjog bekebelezését elrendelő végzés jogerőre emelkedésének időpontjával következik be.