A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 11. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (Befejezés december végéig.)

A JOG. elleni közgyűlési határozat érvénytelenítése és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elntasittatik stb. Indokok: A K. T. 174. §a értelmében a közgyűlési határozat ellen kereseti joggal csak részvényes birhat, ebből következik, hogy a közgyűlési határozatot keresettel megtámadó felperes részvényesi minőségét a per indítása alkalmával, nemkülönben ennek folyama alatt is igazolni köteles, de alperes tagadta, hogy felperes részvényes, felperes ezzel szemben minőségét nem igazolta, mert csak a részvény tényleges birtoka igazolhatja a részvényes ebbeli minőségét. Ezek szerint felperesnek perelhetőségi joga nincs. De ettől eltekintve rnég az esetre, ha felperesnek perelhetőségi joga volna is, keresete jogos alappal nem bir, mert alperesi társulat alapszabályainak 11. §-a határozottan rendeli, hogy a közgyűlésen csak azon részvényesek bírnak szavazati joggal, kik részvényeiket legalább három nappal a közgyűlés előtt a társulati pénztárnál letéteményezték, vagy nyilvános hitelintézetnek ezen részvény letétjegyét tették le. Felperes maga beismeri,, hogy ő az általa jegyzett részvényeket át nem vette és azokat a hivatkozott szakasz intézkedésének megfelelően !e nem tette, hanem csakis a részvények kiboesájtása előtt a társulat által kiadott ideiglenes jegyet akarta letéteményezni, hivatkozván arra a körülményre, hogy az őt megillető részvénvek ugy is alperes társulatnál őriztetnek; de eltekintve attól, hogy a 9-/. alatti végzésből kitünöleg a jelzett részvénvek alperesi társulat által méjr 1890. nov. 17-én ezen törvényszéknél birói letétbe helyeztettek és így alperesi társulat pénztárában már nem voltak, felperes az ideiglenes jegy letéteményezése által az alapszabály követelményének meg nem felelt, mert annak tartalma szerint annak érvénye csakis a részvények kibocsájtása idejéig terjedt, enuek bekövetkezte után pedig a részvényest illető jogok csakis maga a részvény által gyakorolhatók és igy alperesi társulat igazgatósága jogosan tagadta meg a felperes által kívánt igazolvány kiadását stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1892. október 26. 6,370. sz, a.) : Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, az alperes társaság 1891. évi febr. 28-án tartott közgyűlésében hozott határozatokat érvényteleneknek nyilvánítja stb. Indokok: Felperes keresetét meg kellett állapítani, mert az, hogy felperes alperes társaságnak részvényese, bizonyítva van az által, hogy a felperes részéről a társaság alakulásakor jegyzett részvények alperes beismerése szerint a társasági részvénykönyvben felperes nevére vannak irva s hogy felperes azokat a neki átadott ideiglenes jegy visszaadása mellett bármikor átveheti; mert az emiitett ideiglenes jegy felperes által alperes beismerése szerint is közjegyzőnél tétetvén le, az a perfolyam alatt felperes rendelkezésére állott: mert az a körülmény, hogy a 7*/. alatti okirat szerint felperes jelen perfolyam alatt a közjegyzőnél akként rendelkezett, hogy az emiitett ideiglenes jegy csak az ő és egy harmadik személy együttes beleegyezésére adható ki, felperes részvényesi minőségét, tekintve, hogy a részvényeknek és az azokat helyettesítő ideiglenes jegynek tulajdonjogát felperes át nem ruházta, meg nem szüntette ; mert a részvényeknek alperes társaság részéről birói letétbe helyezése felperes jogára befolyással azért nem birhat, mert a részvények birói letétbe a 97. alatt csatolt végzés szerint csak 1891. évi április 20-án fogadtattak el és igy felperes 1891. évi február 28-án, vagyis akkor, midőn az ideiglenes jegy letétele végett alperesnél jelentkezett, még jogosan vélhette, hogy a részvények alperes birtokában vannak s mert különben is a részvények letétele felperest attól a jogától, hogy az ideiglenes jegy visszaszolgáltatása ellenében azoknak kiadását követelhesse, meg nem fosztotta ; mert az, hogy felperes a részvényeket át nem vette, sőt azok átvételét megtagadta és a részvények helyett azok értékének megfizetését perrel követeli, felperes részvényesi minőségét nem szüntette meg s felperes mindaddig, mig neki az általa jegyzett részvények értéke jogerejüleg meg nem Ítéltetik, részvényesnek tekintendő és mert annak elbírálására, hogy felperes tekinthető-e részvényesnek, nem az a döntő, hogy tényleg birlalja-e a részvényeket és igy tényleg gyakorolhatja-e a részvények birtokával járó jogokat, hanem az a döntő, hogy a részvények felett mint tulajdonos rendelkezhetik-e ; már pedig ez a fentebbiek szerint, minthogy felperes a névre szóló részvényeknek és az azokat helyettesítő, szintén névre szóló ideiglenes jegynek tulajdonát másra hátirattal nem ruházta át, kétségtelen, felperest tehát mint részvényest a K. T. 174. §. értelmében kereseti jog megilleti. Érdemben érvényteleneknek kellett nyilvánítani a megtámadott közgyűlési határozatokat azért, mert felperes, a B) alatti okirat szerint a részvényekhez való tulajdonjogát az azokra vonatkozó ideiglenes jegy felmutatásával kellően igazolván, alperes nem volt jogosítva a közgyűlésben részvételre jogosító igazolvány kiadását felperesnek megtagadni és ez által öt részvényesi jogának gyakorolhatásától elzárni, mert azt, hogy a felmutatott ideiglenes jegynek letételét az azt felmutató felperes megtagadta volna, alperes nem bizonyította, felperes tehát az alapszabályok 11. §. feltételének megfelelt annyival inkább, mert e §. második bekezdése szerint a közgyűlésen szavazati jog elnyerése végett részvényesek helyett nyilvános hitelintézeteknek részvény letétjegyej is letéteményezhetők lévén, az ilyen letétjegyet a szóban forgó ideiglenes jegy, melynek alapján felperes részvényei épen magától az alperes társaságtól voltak bármikor átvehetők, kétségtelenül helyettesitette és igy arra, hogy az ideiglenes jegy ellenében felperes a részvényeket átvegye s azokat ismét letegye, szükség nem volt. Ezek szerint alperes törvény- és alapszabálysértést (K. T. 176. §. és alapszabálya 11 §.) követett el az által, hogy felperesnek a közgyűlésen részvételre jogosító igazolvány kiadását megtagadta s ez által felperest részvényesi jogának a közgyűlésen gyakorlásában megakadályozta; ugyanazért stb. A m. kir. Curia (1891. február 6. 67. sz. a.): A másodbíróság Ítélete a benne felhozott indokoknál fogva annyival inkább helybenhagyatik, mert alperes a közgyűlésre jogosító igazolvány kiadását nem azért tagadta meg felperestől, mivel ez a felmutatott ideiglenes jegyet alperes pénztáránál egyidejűleg le nem tette, hanem a B) alatti szerint merőben oly egyéb okokuál fogva tagadta meg az igazolvány kiadását, melyek a másodbirói iiéletuek e részben is helyes indokai szeriut a megtagadásra jogos alapul nem szolgálhattak; s mert a jelen felebbezésben felhozott új bizonyitékok az 1881. évi LIX, t.-c. 29. §. értelmében figyelembe nem vétethettek stb. A kereskedelmi törvényben tüzetesen fel vannak sorolva azok a kedvezmények, melyeket a vaspályák a fuvarozási ügyletekre vonatkozó általános intézkedésektől eltéröleg kiköthetnek, ezek között azonban nem foglaltatik az, hogy a helytelen kiszállás, vagy tévedés folytán beszedett fuvardíjtöbblet visszafizetésére vonatkozó igények elévülését a vaspályák az általános magánjogi elévülés határán belül rövidebb időre szorítani jogosítva volnának. — Az üzleti szabályzat 61. §-nak 4. pontjában foglalt az az intézkedés, hogy az ily módon beszedett fuvardíjtöbblet a fizetés napjától számított egy éven túl vissza nem követelhető, nem bir érvénynyel. Az egri kir. járásbíróság: Alperes köteles a keresetbe vett 38 frt 93 kr. tőkét, annak kamatát felperesnek 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes beismerte, miként a keresetben érintett fuvarozási ügyletből kifolyólag alperestől 38 frt 93 krral nagyobb összeget vett fel, mint mennyi őt a díjszabályzat szerint illette volna s csakis arra alapítja védelmét, hogy felperesi követelés elévült. Ebbeli védelme azonban figyelembe nem vétethetett, mert az általa hivatkozott vasúti üzletszabályzat 91. §-a alperes álláspontjára nézve elfogadható támpontot nem nyújt, mert ezen §. szerint csak az »elveszés, hiány, megsérülés vagy késedelemből* származó kártérítési igények évülnek el egy év alatt, miután pedig az, hogy ezen szó »hiány« csakis a szállított árúk súlyhiányára vonatkozhatik, nyilvánvaló onnan, hogy az elveszés és megsérülés, mely szavak közt a hiány szó foglaltatik, csakis a szállított árúkra vonatkozhatik, kétségtelen, miként a §-okban érintett esetek egyike sem vonatkozik a jelen követelés minőségére s a jelen esetben a követelésre nézve csakis az általános elévülési idő alkalmazható, mely pedig még le nem járt. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kt. II. része ötödik címében, nevezetesen a 425., 426., 4*28., 432. §-okban tüzetesen fel vannak sorolva azok a kedvezmények, melyeket a vaspályák a fuvarozási ügyletekre vonatkozó általános intézkedésektől eltérőleg kiköthetnek, ezek között azonban nem foglaltatik az, hogy a helytelen kiszállás, vagy tévedés folytán beszedett fuvardíjtöbblet visszafizetésére vonatkozó igények elévülését a vaspályák az általános magánjogi elévülés határán belül rövidebb időre szorítani jogosítva volnának, mert a 4*10. §-ban az elévülési idő korlátozása kifejezetten csak az árú hiánya vagy megsérüléséből, a 390. §-ban pedig, mely a 422. §. szerint a vaspályákra is alkalmazást nyer, csak az árú elvesztése, megsérülése vagy elkésett kiszolgáltatásából eredő igényekre vonatkozik. Tekintve, hogy a vaspályák üzleti szabályaiban foglalt oly kikötések, melyek a törvény fenhivatkozott szakaszaiban engedett kikötések közt elő nem fordulnak, mint a törvénynyel ellenkezők, hatálytalanok; tekintve, hogy az üzleti szabályzat 61. §-nak 4. pontjában foglalt az az intézkedés, hogy a fuvardíjtöbblet a fizetés napjától számított egy éven túl vissza nem követelhető, a fentiek szerint nem bir érvénynyel: az elsöbiróság Ítélete az itt felhozott indokai alapján volt helybenhagyandó. A m. kir. Curia: A felebbezés visszautasittatik. Mert a jelen sommás perben, melynek tárgyát fuvardíjtöbblet, tehát nem kártérítésen alapuló 38 frt 93 kr. képezi, a másodbíróság az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyván, ily esetben az 1881. LIX. t.-c. 47. §. értelmében további felebbvitel nincs megengedve. (1893. dec. 22. 1,671.) A hitelező által leszállított követelési összeg, ha a fizetés idöhez nem köttetett, nyomban lefizetendő, ellenkező esetben az elengedési nyilatkozat hatályát veszti. (M. kir. Curia 1,298/893. sz.)