A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 1. szám - Jogegységet kérünk

A JOG. 7 hiányzanak és ezekuek e téren való tudatlansága a per gyors lebonyolítására gátló befolyással volna; minő ellenvetést lehetne a jogosultságnak csak legkisebb látszatával is tenni az ügyvédi képviselet ellen a katonai bíróságok előtt közönséges büntettek tárgyalásánál? Ki merné állítani — a nélkül, hogy nevetség tárgya ne lenne — hogy az ügyvéd kevésbé jól ismeri a büntetötörvénykönyvet, mint a katonai bírák, kik kevés kivétellel az ügyvédek átlagának sem gazdag praxisával, sem azok elméleti ismereteivel nem rendelkeznek és korlátolt hatáskörüknél, — rövidebb praxisuknál — és a doctoratusnak legtöbbször hiányánál fogva, egyáltalán nem is jönnek a helyzetbe, hogy elméleti tanulmáuyokba vagy beható casuistieába mélyedjenek. Teljesen jogosulatlan tehát azon eljárás, hogy az ügyvédnek nem engedtetik meg a segélynyújtás katonai személyek közönséges büntetőügyeiben katonai bíróságok előtt, jogosulatlan már de lege ferenda is. A volt hadügyminiszter ugyanis az utolsó delegatiókban oda nyilatkozott, hogy a katonai hatóságok által elkészített bűnvádi eljárás j a v a sl a t a s z e r i n t a védelem (korlátolt mértékben) megengedtetik ugyan, de kizárólag hadbírákra bízandó. Ezen monstruositásról, mely szerint vádló és védő egy és ugyanazon testületből veendő, Damianitsch M., a katonai tudományok nestora, nyugalmazott katonai itélő és főhadbiró, csak kevéssel ezelőtt ugy tudományosan, mint tapasztalatilag is indokolt kritikával oly megsemmisi tőleg nyilatkozott, hogy illetékes körökben nem fogják figyelmen kívül hagyni az egész Ausztriában legszakértőbb ember szavait. Az ügyvédeknek kötelessége immár a katonai bűnvádi eljárás és implicite az ügyvédek általi képviseltetés megengedésének kevés előharcosát támogatni azzal, hogy mindazt, a mit ezek a katonai szakírók az ügyvédség számára kivívni akarnak a törvényhozó factoroktól, mint az ügyvédi kar érdekében és jogában állót, maguk is követeljék. (J.) Sérelem. ^Jogegységet kérünk. A fenti című cikkre, a mennyiben még mindig jogbizonytalanság uralkodik az 1877 : XXII. t.-c. 11. g-ának interpretálásánál, hadd álljon itt régebben irt cikkem. A budapesti kir. itélő tábla egy sommás vissz thelyezési perben, a hol a per tárgyát 266 D-öI szőlő birtoklása képezte, 40,407 18S4. P. számú Ítéletével, az elsőbirósági érdemben hozott Ítéletet helybenhagyta. Egy másik sommás visszahelyezési perben pedig, a hol a per tárgyaként 180 ••öl szőlő birtoklása szerepelt, 22,331/1884 számú végzésével, az elsőbiróság eljárását, az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának bj pontja alapján megsemmisítette, mert az 1877 : XXII. t.-c. 11. §-ának g) pontja szerint kisebb polgári peres ügyek szerinti eljárásnak van helye, a mennyiben a per tárgyának egy kat. hold területe nincsen. A kir. ítélőtábla ezen végzése ellen, a felperes részéről beadott felfolyamodást, a kir. Curia az 1881 : LIX. t.-c. 59. §-ának 4. pontja alapján visszautasította. Tehát két hasonló ügyben két ellentétes határozat. Az emlitett g) pont szerint, sommás visszahelyezési ügyeknél a kisebb polgári peres eljárás csak akkor alkalmazható, ha a per tárgyát »egy kat. holdat meg nem haladó földbirtoknak birtoklása képezic Földbirtok-elnevezés alatt azonban hazai jogunk és az általánosan elfogadott értelmezés szerint szőlőbirtokot nem érthetünk, a ml kitűnik a vitatott pont szövegezéséből is, mert ha annak intézkedése szőiőbirtokra is kiterjesztetui szándékoltatott volna: akkor bizonyára nem csupán földbirtok birtoklásáról szólana. Mint tudva van, ha a törvény szövegezése hiányos és eltérő magyarázatokra ad alkalmat, a nyelvészi magyarázaton kivül, a logikai magyarázatnál, a törvény meghozatalának indoka (racio legis) és a cél, melyet a törvényhozó elérni akart (racio legis) veendő különösen szemügyre. A kisebb polgári peres ügyek szerinti eljárás behozatalának indokát — mint annak elnevezése is mutatja — ezen eljárás alá tartozó ügyre csekély értéke képezi; célja pedig ezen intézkedésnek, hogy ezen ügyek lehető gyorsan és a felebbezés kizárásával végeztessenek be. Egy holdig terjedő szántóföld értéke általában elég csekéiy arra nézve, hogy indokolva legyen annak birtoklása felett felebbezés kizárásával dönteni. Szőlőknél és kerteknél azonban ezen indok fenn nem forog, mert ezeknél egy holdon alóli mennyiségnek is igen nagy értéke lehet. Elég legyen e tekintetben rámutatni a főváros közelében a budai hegyeken fekvő szőlőkre, melyeknél egy holdon alóli terület is több ezer forintot ér. Nem lehetett oka és célja tehát a törvénynek a szőlőbirtokosokat kitenni annak, hogy gyakran ezereket érő szőlőjük feletti vitás kérdés — csak azért, mert egy hold terület nincs — bagatell uton, felebbezés kizárásával döntessék el. De bármint álljon a dolog, miután a felsőbíróságok nem egyformán határoztak e mindennap előforduló kérdésben, nagyon kívánatos volna az egyöntetűség. Ezeket irtam 1885-ben és még mindig ingadozik a gyakorlat, pedig a Curia a »Jogtudományi Közlöny« 1892. évi folyama 30. számú mellékletén látható határozatával már kimondta : hogy a szőlő vagy kerti művelés alatt álló földterület birtoklása iránti sommás visszahelyezési per tehát akkor is a sommás és nem a kisebb polgári peres ügyekre előirt eljárás alá tartozik, ha egy holdat meg nem halad. Vagyis megnyugtatásomra szolgál, hogy a kir. Curia most már ugy dönt, mint én 1885-ben. A kisebb polgári peres eljárásnak meghúzzák a lélekharangot, de azért megdöbbentő, hogy e gyakori ügy tekintetében sem tudott egyöntetűség létrejönni 1878. óta. Lengyel Imre, Járásbiró H -Szol/oszlórt. Vegyesek. Ügyvéd kerestetik. A budapesti ügyvédi kamarához érdekes felszólítás érkezett e napokban. A levélírója Katona János acélgyári raktárnok panaszkodik, hogy községében, Salgótarjánban nincsen egyetlen ügyvéd, a ki jogügyekben a közönségnek tanácsokat adjon, őket képviselje s az illető jogkeresők minden csekélységért Fülekre kénytelenek fáradni; a községi jegyzőn kivül nincsen senki a községben, a ki egy szerződést vagy valamely más nagyobb okmányt képes volna kiállítani. Pedig a község 10.000 lelket számlál, rohamosan emelkedik, rövid időn rendezett tanácsú várossá fog átalakului, az ügyvédnek igen jó dolga lenne ott. »Most szeretném tudni, sóhajt fel a levélíró, miért nem részesülünk mi abban a kedvezményben, hogy egyelőre csak egy ügyvédet is kaphatnánk, holott a fővárosban taláa fölös számban is vannak.« Az ügyvédek száina a budapesti ügyvédi kamaránál a legközelebb elkészült és a hatóságoknak megküldött hivatalos névjegyzék szerint 1893-ban 35-tel növekedett 1893. december 31-én a kamarának 1022 bejegyzett tagja volt, kik közül 939 Budapest főváros területén lakik, 83 pedig a pestvidéki és kalocsai törvényszék területén. 1892-ben a kamarai tagok száma 987 volt. A budapesti ügy ?édvizsgáló bizottság tagjaiul a budapesti ügyvédi kamara a következő kamarai tagokat választotta meg: Dr. Ardó Alfréd, dr. Barna Ignácz, dr. Basch Gyula, Brückler Mihály, dr. B u ri á n Béla, dr. Darvay Fülöp, £ n y i c z k e i Gábor, dr. Fraenkel Sándor, F r i v a 1 d s z k y Sándor, dr. Glósz Ferencz, dr. Gráner Gyula, Horváth Mihály, dr. Je Ilinek Arthur, dr. Kelemen Gyula, dr. K en e d i Géza, dr. Kern Tivadar, Kollár Lajos, Komjáthy Béla, dr. Környei Ede, Messinger Simon, dr. Nagy Dezső, ifj. dr. Neumann Sándor, dr. Reichard Zsigmond, dr. Roth Pál, dr. Sík Sándor, dr. Stiller Mór, dr. Schwarcz Gusztáv, dr. S p e 11 Vincze, dr. Szabó József, S z m i k Lajos, dr. Szóhuer Lajos, dr. V é g h Artúr, dr. V isontai Soma, dr. Weinek József, dr. Wittmann Mór, dr. W o 1 f Vilmos. Budapesti ügyvédvizsgáló bizottság. Az igazságügyminister az 1894. évre a budapesti ügyvédvizsgáló bizottság elnökévé dr. Halmosy Endre curiai birót, helyettes elnökévé Ve s z p r é m y János kir. curiai birót nevezte ki. Rendes tagoknak pedig a következőket : dr. Antal Gyula egyetemi tanár, dr. Balogh Jenő igazságügymin. titkár, Bubla Ferenc kir. táblai biró, Csatbó Ferenc kir. curiai biró, dr. Dégen Gusztáv orsz. képviselő, Fabiny Ferenc kir. curiához beosztott kir. táblai biró, Fabiny Gyula igazságügymin, oszt. tanácsos, Gottl Ágoston kir. curiai biró, dr. Gedeon Albert kir. táblai biró, Havas Károly a kir. curiáiioz beosztott kir táblai biró, dr. Heil Fausztin kir. táblai biró, dr. Herczegh Mihály egyetemi tanár, dr. Imling Konrád kir. curiai biró, Jókuthy Albert kir. táblai bíró, Keresztszeghy Lajos kir. curiai biró, dr. Kiszely Tiborcz kir. curiai biró, dr Kormos Adolf kir. curiai biró, dr. Lányi Bertalan kir. táblai biró, Lehotzky Lajos kir. táblai biró, Mezey Albert kir. curiai biró, Németh Péter kir. curiai biró, dr. Nyeviczkey Antal kir. itélő táblai elnöki titkár, dr. Sághy Gyula egyetemi tanár, Somogyi Mihály kir. táblai biró, Székács Ferenc kir. curiai biró, dr. Székely Ferenc kir. curiai biró, Szent Irarey Jenő kir. táblai biró, dr. Tarnai János kir. táblai biró, dr. Tergovesics István kir. táblai biró, dr. Thirring Lajos kir. táblai biró, dr. Tőry Gusztáv igazságügyministeri oszt tanácsos, Vághy Mór igazságügyministeri tanácsos, Vaszilievies Vazul kir. curiai biró, Wattay Dezső kir. táblai biró, dr. Wlassics Gyula egyetemi tanár, Zsembery Kálmán kir. táblai biró. A kassai kir. itélő tábla tanácsainak beosztása az 1894. évre. Polgári ügyek szakosztálya. I. tanács. Közpolgári-, úrbéri-, váltó , kereskedelmi-, csőd- és bányaügyek. Elnök: Oberschall Adolf kir. itélő táblai elnök. Bírák: Hánrich József, dr. Rósa Kálmán, Horánszky Adolf, Rökk Gyula, Taug Emil. Tanácsjegyzők : Dr. Adolf Sebestyén és dr. Juhász Andor. — II. tanács: Közpolgári ügyek. Elnök: Bernáth Elemér, kir. itélő táblai tanácselnök. Birák: Harmos Gábor, Pitroff Rezső, Balázsovics József, Kolos Gyula, Dualszky Gyula, Oroszy Géza, Bethlenfalvi Antal, Kaczvinszky Géza. Tanácsjegyzők : Olsavszky Lajos, Chanáth Miklós és dr. Kalocsay Kálmán. — Büntető ügyek szakosztálya: Elnök: Fekete Ódön, kir. itélő táblai tanácselnök. Bírák : Simon Géza, Bök János, dr. Podhorányi Gyula, Raisz Andor, Madarassy Dezső, Weis Károly. Tanácsjegyzők : Dr. Bessenyey Béla és Keczer László.