A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 11. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (Befejezés december végéig.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 11. számához. Budapest, 1894. március hó 18-án Köztörvényi ügyekben. A. kir. Cáriénak az 1890. évi XXV. t.-c. 13. $-a alapján hozott döntvényei. (Polgári ügyekben.) 1. szám. A végrehajtási án-etésen eladott ingatlan vevőjének az 1SS1 : LX. törvénycikk ISO. £-a alapján birói kiküldött által birtokba helyeztetése meddig rendelhető el ? (Vonatkozással a kassai és a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláknak 1-sö számú ellentétes polgárjogi döntvényeire.) Határozat. V végrehajtási árverésen eladott ingatlan vevőjének az 1881: LX. t.-c. 180. §-a álapján birói kiküldött által birtokba helyezése a vevő tulajdonjogának bekebelezése tárgyában intézkedő végzés jogerőre emelkedésének időpontjáig rendelhető el. Indokok: Ámbár az 1881 : LX. törvénycikkben nem foglaltatik kifejezett rendelkezés arra nézve, hogy az árverésen eladott ingatlan vevőjének e törvény 180- §-ában biztosított birtokba helyezése időhöz volna kötve, mindamellett az idézett törvény rendelkezéseiből nyilvánvaló annak az a célzata, hogy a vevőnek birói kiküldött által birtokba helyezése csak addig az időpontig rendelhető el, mig a telekkönyvi hatóság az árverésen eladott ingatlanra nézve a tulajdonjognak a vevő javára bekebelezését jogerejüleg el nem rendelte. Az elárverelt ingatlan vevőjének ugyanis csak addig van az 1881: LX. t.-c. 180. §-ában részére biztosított kivételes birói jogsegélyre szüksége, mig be nem következik az a helyzet, melynek alapján birtokjogát érvényesíteni és megvédeni módjában áll; de semmi esetre sem lehet igénye arra, hogy akkor, mikor birtokba helyezését éppen ugy, mint bármely más telekkönyvi tulajdonos saját bekebelezett joga alapján a törvény rendes utján már érvényesítheti, az árverésen történt szerzés címén esetleg évek elteltével s időközben irányában jogot szerzett harmadik személyek hátrányára kivételes előnyben részesittessék. Nem lehet ily igénye annál kevésbé, mert ha a birtokbavételben akadályoztatik. a birói kiküldött utján bevezetést a vételár teljes lefizetése alkalmával, de a tulajdonjog bekebelezését rendelő végzés jogerőre emelkedéséig mindenesetre módjában áll kérni, a mennyiben pedig ezt elmulasztja, az ez uton birtokba helyezéstől bekövetkező elmaradása csak a saját mulasztásának következménye. De nyilvánvaló a törvény emiitett célzata különösen azért, mert az 1881 : LX. törvénycikknek az ingatlanokra vonatkozó végrehajtási eljárást szabályozó rendelkezései értelmében a végrehajtási árverés végleges befejezést nyer akkor, mikor az elárverezett ingatlanra a tulajdonjognak a vevő javára bekebelezése elrendeltetik s az e tárgyban intézkedő végzés jogerőre emelkedik, miután a vonatkozó végrehajtási ügyben a további eljárásnak már csakis a kielégítési sorrend megállapítása és a vételár kiutalványozása képezi tárgyát. A tulajdonjog bekebelezésének elrendelésével tehát a telekkönyvi hatóságnak mint végrehajtást foganatosító bíróságnak a többé végrehajtás alá vontnak nem tekinthető árverés tárgya — mint ilyen — felett hatásköre is megszűnik. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári tanácsainak 1894. évi január hó 19 én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi február hó 23-án tartott teljes ülésben. Ha a vállalkozó a felvállalt munkának befejezését kötbér mellett olyként vállalja magára, hogy az esetben, ha a munkát az előre megállapított határidőn belül be nem végezné, ugy a meghatározott határidőn túl minden további munkanap után a hátralevő munka értékének egy százalékát fogja fizetni, a munka késedelmezése miatt vállalkozó kötbér fizetésére nein kötelezhető, ha bizonyítva van az, hogy a munka befejezését a munka teljesítéséhez szükséges anyag be nem szerezhetése, utóbb pedig a beállott fagy okozta és megállapittatott, hogy vállalkozót a munka elkészítése tekintetében mulasztás nem terheli. A m.-szigeti kir. járásbíróság (1891. november hó 30-án, 5,602/91. sz a.): A m. kir. kincstár jogügyek igazgatósága által képviselt m. kir. kincstár felperesnek dr. Grünvald Zsigmond ügyvéd által képviselt F. Izrael alperes elleni 1,736 frt 30 kr. tőke és járulékai iránti sommás perében következőleg itélt: Alperes köteles 1,152 frt tőkét mint kötbért stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Felperes azon alapon indította keresetét, hogy alperes a közöttük létrejött szerződés értelmében arra kötelezte magát, hogy a kálló-jablonicai államut kőrösmezei szakaszán szükséges vizi védtámfalak és korlátok építését 1884. aug. 26-tól két és fél havi épitési idő alatt, azaz 1884. november 8-ig be fogja végezni. Vállalkozó alperes azonban a munkát csak 1885. aug. 31-én fejezte be, tehát a szerződési határidőt, azaz 1884. nov. 15-től 1885. március végéig terjedő téli hónapok levonása után 159 nappal túllépte, miért is felperesnek a periratokhoz csatolt áll. épit. feltételek 15. §-a alapján a még hátralevő munkák értéke után 159%-nyi kötbérrel tartozik. Az alperes által teljesített munka szerződés szerinti értéke 1,986 frt 90 kr., a munkálat befejezésére kitűzött határidő lejáratkor hátralékba maradt alperes 1,092 frt 01 kr. értékű munkával, mely után l59°/o-nyi kötbér jár, ez pedig tesz 1,736 frt 30 krt, mely összeget felperes alperessel szemben követelésbe helyez. Ezen, felperes keresetbeli állítását alperes tagadja, tagadja a közte és felperes között létrejött írásbeli szerződés tartalmát s azt, hogy a munka a szerződés megkötésekor adatott volna át neki, kijelentvén, hogy a munka megkezdése csakis a szerződésnek a m. kir. kereskedelmi ministerium által tett jóváhagyásával vette kezdetét, mi jóval később történt, mint 1884. aug. 26-ika, a mely időtől számítja felperes a munka teljesítésére megszabott határidőt. Tagadja alperes továbbá azt is, hogy felperes épitési naplót vezetett volna, a melyből esetrőlesetre a teljesített munka minősége és mennyisége könnyen kivehető lett volna. S hogy a felvállalt munkát a kitűzött határidőn túl jóval később teljesítette és végezte, védelmül azon okot hozza fel, hogy az ető félbeszakítás nélkül folyvást tartott, továbbá, hogy az építkezéshez szükséges faanyagot, a mennyiben azokat állítólag csakis felperesi kincstárnál vehette s tőle az csak sok időre a szerződés megkötése után eszközöltetett ki, a munkát nem teljesíthette, annyival inkább nem, mivel annak formaszerü átadása meg sem történt a szerződés aláírása és a versenytárgyalás megtartása után, mi okból ahhoz nem is foghatott: alperes ezen védekezését tanukkal is igazolni akarta, ezen tanuk a bíróság által hit alatt kihallgattattak, de ezek vallomásaikkal épen az alperesi állitások fennállását döntötték meg, sőt maga alperes is beleegyezett abba, hogy a munka oly módon adassék át, a minő módon ez történt, tehát alperes a teljesítendő munkálatokra nézve teljesen tájékozva volt s a formaszerű átadás hiánya részére semmi fennakadást nem szült: ezen körülmény igazolva van az építkezési naplónak általa történt elfogadásából, melyet sajátkezüleg neve aláírásával látott el s hogy az építkezés ideje alatt soha semminemű kifogást nem emelt s épen azért, mivel felperest a főesküvel ezen körülményre kínálta meg alperes, tekintve, hogv azok mellékes körülményekre vonatkoznak, az okból azt birói figyelmen kivül hagyni kellett. Alperes a munka húzódására még azon gátló körülményt hozla fel, hogy neki, illetve munkavezetőjének esetről-esetre az építészeti hivatalban kellett informatiót szerezni ugy a feltételek, mint a munka miként vezetésére nézve, mi a munkának kellő erővel való haladását nagy mértékben akadályozta ; ezen védekezése sem állhat fenn alperesnek, mivel a periratoknál levői D. a. épitési jkönyv szerint az építés közben felügyelettel, tekintve, hogy az kisebb jelentőségű és értelmű munkával járó építkezés volt, felperes részéről a kőrösmezei útmester bízatott meg, alperesnek ennélfogva oly távoli utazásokat a munka menetelének hátrányára tennie felesleges volt. Azon alperesi állítás sem foghat helyt, hogy a szerződés felsőbb helyről jóváhagyva nem lett s a miatt nem foghatott a munkához alperes, annyival inkább nem, mivel a szerződésben kikötött idő annak elfogadásával mindkét peres félre kötelező erejűvé vált nyomban s a dolog lényegére az, hogy mikor hagyatik jóvá felsőbb helyen, egyáltalában semminemű hefolyással nincsen. Tény az, hogy felperes részéről, tekintve, hogy az idő változott s a beállott nagy hidegség a munka minőségére nagy befolyással volt, ez beszüntettetett a téli hónapokra, a téli hónapok időtartama alperes munkakéslekedésébe beszámíttatott, ezen határidőre alperes felperes részéről kérdőre nem vonatott, tehát a munka húzódására befolyással nem lehetett. Igazolva lett a periratoknál levő szakértői szemle-jegyzőkönyvből, hogy a munka a szerződésben kitett 2 és 1/2 hó alatt teljesen befejezhető volt, csupán az alperesi szakértő kötötte véleményét az időjáráshoz, hogy a menynyiben akkor az idő kedvezőtlen volt s megszakítás nélkül nem végeztetett a munka, a szerződésben kitett határidő kevés volt, de ezen szakértői vélemény is a vállalat vizi védtámfalának építésére vonatkozik, a munka teljesítésére nézve általánosan véve helyt nem foglalhat, de erről szó sem lehet, mivel a vizi véd-