A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 11. szám - A telekkönyvbe bejegyzett személyes szolgalmaknak továbbá a valamely személy élettartamához vagy a határozott időtartamhoz kötött jogoknak perenkivüli törlése

84 A J O GK 1. Az a) pontban foglalt rendelkezés a személyes szolgalmak közül csak azokat érinti, melyek a jogosított személyéhez el­választhatatlanul vannak kötve és csakis a jogosított saját szük ségére vehetők igénybe, melyek ennélfogva elzálogosítás vagy átruházás tárgyát semmi szín alatt nem képezik. Ilyenek: a hasz­nálat, a lakás, a tartás, az élelmezés szolgalma; továbbá a vissz­vásárlási és elővásárlási jogok." Ezen jogok perenkivüli törlése a jogosított személy elhalálozása után azonnal eszközölhető.Az a) pont esetében9 tehát nem szükséges kimutatni, hogy a be­kebelezés által jogosított személy elhalálozása idejétől, vagy holttányilvánítási napjától számítva három óv eltelt, mert a tisztán személyhez, kötött oly jogok, melyekkel a jogosított csupán a maga szükségére élhet, értékesíthetetlenek ós átruházhatatlanok annyira, hogy ha a kötelezettség kiszolgáltatva nem lett, vagy ha a jogot a jogosított igénybe nem vette, örökösei az elmaradt szolgál tatást vagy annak egyenértékét nem követelhetik, miután az ily jog és az abból származó követelés örökség tárgyát nem kóp( zi. 2. A b) pontban foglalt rendelkezés tárgyát, bár szinte a jogosított személyéhez kötött jogok képezik, de mintán ezen jogok élvezetét, mint a milyen a haszonélvezet, életjáradék, kikötmóny, bérleti, haszonbérleti jog, özvegyi jog, a jogosított nemcsak a saját személyes szükségére veheti igénybe, hanem a jogosultság tartama alatt mással is megadathatja, mások által a maga nevé­ben gyakoroltathatja, sőt elzálogosíthatja, ópen ezért, ha a köte­lezettség kiszolgáltatva nem lett, a bejegyzett jogból származó követelések a jogosult fél örököseire is átszállanak, ez az oka, hogy az ily jog biztosítására szolgáló nyilvánkönyvi bejegyzés csakis a megszűnésből, t. i. a jogosított személy halálától számí­tott 3 év után törölhető,10 ekkor is csak ugy, ha a bejegyzett jogból származó követelés iránt telekkönyvileg per vagy végre­hajtás feljegyezve nincs. 3. Az a) és b) pontban foglalt szabályok nem alkalmaz hatók a tulajdonjogra, vagy a tulajdon feletti rendelkezésre vonatkozó azon korlátolásokra, melyek feljegyzés alakjában érvényesíthetők. Jlyenek: a kiskorúság, csőd, gondnokság alá helyezés, a kiskorúság meghosszabbítása, elidegenítési és terhelési tilalom, utóörökösödési jog, zárlat és a perfeljegyzések.) Nem alkalmazhatók továbbá sem a zálogjogok,11 sem a telki szolgalmak, sem a kőszénkutatási, kőszénbányanyitási és kőszénkiaknázási jog törlésére. 4. Ha a b) pontban felsorolt nyilvánkönyvi jogok (özvegyi iog, haszonélvezet, kikötmény, vagy életjáradék) alzálogjoggal vannak terhelve, a törlés feltétlen elrendelését az ily alzálogjogok nem akadályozzák, sőt az ily alzálogjogok egyidejüleges törlése hiva'alból rendelendő el, mert a személyes jogok a jogosított személy halálával, az időtartamhoz kötött jogok az időtartam lejártával megszűnvén, a személyhez kötött (nyilvánkönyvi be jegyzés által biztosított jogokra kieszközölt) alzálogjog érvénye és joghatálya is azonnal véget ér.12 5. A mi az a) és b) pontban körvonalozott jogok törlése iránti kérvény elintézési módját illeti, erre nézve a tkv. rdts. általános szabályai irányadók, t. i. a kérvény az ellenfél meg­7 Ezen jogosítványok elidegenithetésének indoka az, hogy a joggal szemben álló kötelezettség az esetleges átruházás által terhesebbé ne tétet­hessék, már pedig, midőn a jog tartalma valamely megjelölt személy egyéni szükségletei, vagy egyéb különleges minőségű által van feltételezve, a jog alanyában való változás a kötelezettséget a lekötelezeltség mérvén túl súlyosíthatni. 8 A személyes szolgalmak a halállal megszűnnek, ha azonban az örökösökre is világosan kiterjesztve vannak, ugy megszűntéknek nem tekint­hetők és a tkvböl ki nem törölhetők. (L. o. polg. tkv. 529. §-át.) 9 L. Z 1 i n s z k i : Magyar magánjog 279. lap ; továbbá a legfőbb Ítélő­szék 1874. évi 3,662. és 2,935/1870. sz. határozatait. (Döntvénytár rt X'I , III. és VIII. 143.). 10 Ez nem elévülést jelent, hanem egyszerűen a zálogjog megszűntét. Szerintünk a haszonélvezet, életjáradék, kikötmény, özvegyi jog. bérleti és haszonbérleti jogból származó követelés a jogosított személy halálát köve­töleg 32 év múlva évül el. Ide vonatkozólag az 1883 : XXV. t.-c. 19. §. rendelkezései semmi szín alatt nem alkalmazhatók. 11 Az életjáradék biztosítására bekebelezett vagy előjegyzett zálogjog kivételt képez, mert ez a b) pont szerint, mint személyhez kötött jog töröl­hető, ha csak az örökösökre is világosan kiterjesztve nincsen. 12 Ez irányban a 44,987/1892. I. M. sz. rendelet nem intézkedik, szerintem azonban ily esetben az alzálogjog törlését a dolog természete hozza magával, mert a bejegyzett jog érvénye feltételhez, t. i. a jogosított személy élettartamához, esetleg határozott időtartamhoz van kötve, minél­fogva az alzálogjoggal hasonló elbánást kell követni, mint a minő elbánást rendel az 1891 . XVI. t -c. 16. § a a tkví rendt. 74. §. szerinti fentartással bejegyzett zálogjogokra, illetőleg a tkvi rdts. 78. §-a az előjegyzett, de nem igazolt zálogjogra szerzett alzálogjogokra. A személyhez vagy határozott időtartamhoz kötött (nyilvánkönyvi bejegyzés által biztosított) jogok töi lésé­nél tehát el kell tekintenünk a tkvi rdts. 79. §. rendelkezéseitől, annál inkább, mert a tkvi rdts. most idézett szakasza csak az oly zálogjogi be­kebelezésre (előjegyzésre) vonatkoztatható, mely tartamát illetőleg feltétlen. A kifejtett elvek alapján hivatalból törlendőnek tartom a hitbizományi haszonélvező ellen a haszonélvezetre bekebelezett alzálogjogokat is, ha a haszonélvezet törölve lett. Azon körülmény, hogy telekkönyvi rendtartásunk és a 44,987/1892. 1. M. sz. rendelet a haszonélvezetre, életjáradékra stb. bekebelezett alzálog­jognak a haszonélvezet megszűntével való egyidejüleges törlése iránt nem intézkednek, sok visszaélésre ad alkalmat, mert a telekkönyvi hatóság az alzálogjog törlése iránt hivatalból intézkedni nem mer, az alzálogjogot szerzett hitelező pedig árát szokta szabni a törlési engedélynek, ha annak kiadása iránt a hitelre szorult tkvi tulajdonos által megkeresve lesz. hallgatása nélkül nyer elintézést és a mennyiben az a) és b) pontban körvonalozott feltételek fenforognak, a kért törlés bekebelezése végzésileg rendelendő el.13 n A kitörlést rendelő végzés a kérvényezőnek, továbbá a be­jegyzés által jogosított félnek kézbesítendő, ha azonban a jogosult személy elhalt, már az elintéző végzésben ügygondnok rendelendő és a végzés annak kézbesítendő.11 A törlés tárgyában hozott végzés ellen a tkvi rendeletek szabályai szerinti felebbvitelnek (felfolyamodás) van helye. 6. Kérdéses vájjon az a) és b) pontban érintett jogok a telekkönyvi betétszerkesztés és az 1892 : XXIX. t.-c. szerinti el­járás alkalmával a jogosított személy elhalálozásának igazolása folytán törölhetők-e ? Alig képzelem kifogásolhatónak azt, ha az a) és b) pontban foglalt feltételek betartása mellett a betétszerkesztő bizottság, illetőleg az 189.'. XXIX. t.-c. szerinti eljárás alkalmával a ki­küldött a törlés iránti kérelem tárgyában jegyzőkönyvet vesz fel, mert az 1886: XXIX. t.-c. 22. §-a is csak a bejegyzett jog tény­leges megszűntének bizonyítását kívánja, minélfogva törlésre alkalmas okirat gyanánt az oly okirat is elfogadandó, melyben a törlési engedély határozottan befoglalva nincs. 15 Ez esetben a tortént törlés miatt csak a jogorvoslat módjára nézve volna különbség, mert ha az 1886: XXIX. t.-c. 22. §-ára lett a törlés állapítva, ugy ellene jogorvoslatul — nem felfolyamodás — hanem a törlési kereset szolgál. Belföld. A kassai ügyvédi kamara a kötelező polgári házasság mellett. A kassai ügyvédi kamara által az 1894. évi március 3-áu megtartott rendkívüli közgyűlésből az igazságügyministeriumhoz feliratot küldött, melyből a következőket idézzük : »Mert ezen törvényjavaslat, mely az állampolgárok jogegyen­lőségét s az állam kizárólagos rendelkezési jogát a házasságjog szabályozása terén biztosítja s az érvényben levő számtalan egy­házi házassági jogok helyett egységes állami bíráskodást contemplál e mellett a vallásos érzületet, valamint az egyházaknak a hit és lelkiismereti szabadság által követelt befolyását a vallásbeli igé­nyeknek is kielégithetése tekintetéből tiszteletben tartja, nemcsak az elmélet kívánalmainak és a gyakorlati szükségnek felel meg kitűnően, hanem a nemzeti jogfejlődés hagyományos szabadelvíí­ségének is, mely a hazai jogtörténelem tanúsítása szerint szabad­ságra valló jogintézményeink félreismerhetlen jellege. Nevezetesen osztatlan helyesléssel találkozik — hogy csak a főelvekről szóljunk — házassági jogunk egységes állami alapon rendezése, mely a különböző hitfelekezetekuek egy­alkotni. Ha az egységes, egyöntetű házassági jog a jogegyenlőség folyománya gyanánt a különböző hitfelekezetek közt fennálló válasz­falak eltávolítása s azoknak egymáshoz közeledhetéséből folyólag a nemzet megerősbödése tekintetéből kívánatos, helyes és szük­séges : ez az egységes rendezés csakis a törvényjavaslat által kontemplált állami alapon eszközölhető; mert egy vallás­felekezet egyházi házasságjogi szabványait a többi vallásfelekeze­tekre oktroyálni nem lehet s igy csakis az állam alkothat minden vallásfelekezetet egyaránt kötelező házasságügyi jogszabályt. Epp oly kifogástalan és az egységes állami rendezésből ok­szerűen folyó az állami bíráskodás alapelve, mely az Ítél­kezés terén is a jogegyen'őséget és az állam rendelkezési jogát kifejezésre juttatja és a házasságnak tisztán világi vonatkozásai körüli vitás kérdések egyöntetű elbírálását a törvény hozására, alkalmazására és végrehajtására hivatott állami hatalomnak fentartja. A házasságkötés formái között a kötelező polgári házasságot minden más házasságkötési alak fölött feltétlen elsőség illeti, főleg sok hitfelekezetet számláló hazánkban«. Rlnök-bucsuztatő a kassai kir. ítélő táblánál. A kassai kir. itélő táblának f. é. március 7-én d. e. 10 órakor tartott teljes ülésében vett bucsut Oberschall Adolf újonnan kinevezett curiai tanácselnök a vezetése alatt volt kir. táblától. A teljes ülés az igazságügyminister leiratának felolvasásával vette kezdetét, a melyben az igazságügyminister ö felségének leg­magasabb elhatározását hozta a kir. itélő táblának hivatalosan tudomására és ő méltóságának eddig viselt tisztétől való felmen­tése iránt intézkedik. A ministeri leirat felolvasása után a most már volt elnök mondta el búcsúbeszédét, mely következőleg hangzott: . j3 L. a 44.987/1892. I. M. sz. rendelet 10. §-át. 14 L. a 44,987/1892. I. M. sz. rendelet második pontját. Ügygondnok kinevezésére azért van szükség, hogy oly esetben, midőn a b) pont szerinti személyes szolgalom, járadék, bérlet, slb. az örökösökre is kiterjesztve van (o. polg. torv. könyv 529. §.) és ezen körülmény a telekkönyvből, vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okmányból kitűnik, az elrendelt törlés ellen az ügygondnok felfolyamodást érvényesithessen. TÍ A -i " V'-5' S Ü í f-8 £™olf* kir" curiai biró "A telekkönyvi betétek szerkesz­téséroU cimu munkája (1888. Évről) 111. lapját.

Next

/
Thumbnails
Contents