A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 1. szám - A hagyatéki zárlat a gyámhatósági örökösödési eljárásban

5 A 2. szakaszt, mely szerint »az eljegyzésből nem származik kereseti jog a házasság megkötésére^ változatlanul elfogadták. A harmadik szakasznál, mely szerint bármely teljesítés ki­kötése arra az esetre, ha a jegyesek a házasságot meg nem kötnék, semmis, Polónyi az eljegyzésnek, ha az a házasságkötésre ille­tékes polgári tisztviselő előtt jött létre, consequentiákat óhajt tulajdonitani és arra való tekintettel, hogy mily visszah itása van a vétlen uőre anuak, ha az eljárás dugába dől, a kötbér teljes ki­zárását sem tartja megokoltnak, hanem megengedve a kötbér ki­kötését, a bírónak megadná arra az jogot, hogy a kötbért a fen­lorgó viszonyok tekintetbe vételével leszámíthassa. M a n d e 1 Pál a szakaszt, mely az eljegyzést kivetkőzteti a szerződés attribútumaiból, helyesli és érdemleges módosítás nélkül elfogadja. Teleszky István előadó bírói mérséklés alá eső kötbérek kikötésével nem tartja orvosolhatónak az eljegyzés felbontásából származható következményeket. A javaslat azon az elvi állásponton áll, hogy a házasság erköle.;i alapjai megkövetelik azt, hogy meg­kötésekor a felek teljes szabadsággal lépjenek életközösségre és hogy erre a szabadságra semmiféle kényszer ne gyakorolhasson befolyást. Ennélfogva nem járul hozzá Polónyi módositványához. Körösi Sándor ugyanilyen értelemben nyilatkozik. Neumann Ármin szintén abban a nézetben van, hogy a kötbér kikötése megdöntené a 2. szakaszban már elfogadott elvet. H a v i á r Dániel azért sem járul a módosításhoz, mert ez spekulációkra szolgáltathatna alkalmat. Szilágyi Dezső minister a szakasz diszpozíciójának fen­tartását kéri. \ észter Imre a szakasz diszpozícióját elfogadja. Jelűnek Artúr és Komjáthy Béla a kötbér kiköthetésének ellene nyilatkoznak. A bizottság ezután változatlanul fogadj t el a szakaszt. A 4. § nál, mely szerint »az a jegyes, a ki az eljegyzéstől alapos ok nélkül lépeti vissza, vagy a másik jegyesnek a vissza­lépésre alapos okot szolgáltatott, a másik jegyesnek s szülőinek kártérítéssel tartozik, a kártérítés a kötendő házasság céljából tett kiadások összegét meg nem haladhatja«. Mandel abból a szem­pontból, hogy a nyilvánvalóan megtévesztett jegyes teljes kártérí­tésben részesülhessen, a §. második pontjában kimondatni óhajtja, hogy a kártérítés a kötendő házasság céljából tett kiadások összegét csak akkor haladhatja meg, ha a visszalépés megtévesztés folytán történt. Neumann felveti a kérdést, vájjon oly esetben, midőn a jegyes csábítással, csalárd ígéretekkel stb. a nőt teherbe ejti, nem lenne-e helyes kimondani, a mint más törvényhozások is teszik, hogy a kiházasitásáról is gondoskodni tartozik. Polónyi a tett kiadásokon túlmenő kártérítésre való jogot mindenesetre megadná a félnek, ha nagyobb kárt tud bizonyitarji. Oly esetekre nézve, midőn a felek tudva oly eljegyzést kötöttek, melynél felmentés alá nem kerülő bontó vagy semmiségi akadály forog fenn, kimondandó lenne, hogy kártérítési jognak nincs helye. Az aktorátussag joga nemcsak a szülőnek, hanem mindazoknak is meg lenne adandó, a kikre nézve az eljegyzés felbontásából vagyonjogi hátrány származik. Wlassich az aktorátust kiterjesztendőnek véli a nagy­szülőkre és testvérekre. Szilágyi minister utal arra, hogy ha más törvények egyéb eltérő jogalapon nagyobb kártérítést biztosítanak, ez érintetlenül marad. Ennélfogva feleslegeseknek tartja szóló Mandel és Neumann indítványait. Azt, hogy a kártérités követelhetésének joga a szülőkön kivül a rokonokra is kiterjeszressék, elfogadja szóló. Joannovics felveendőnek véli, hogy kártérítéssel tar­tozik a törvényes képviselő is, ha beleegyezésének alaptalan visszavonásával okot szolgáltatott az eljegyzés felbontására. Fabiny a §-ban csak az eljegyzés polgári jogkövetkez­ményeit látja szabályozottaknak s miután az obligatio ex delicto e mellett fenmarad, elfogadja a §-t azon módosítással, hogy a kártérités iránti jog a családtagokra is kiterjesztessék. Havi ár a kártérítési jogot a kiadásokat fedező hozzá­tartozókra tartja kiterjesztendőnek. Barabás e jogot általában kiterjesztendőnek tartja mind­azokra, a kik a kötendő házasság céljából kiadásokat teljesí­tettek. V e s z t e r megjegyzi, hogy ha az eljegyzéshez mindenféle jogi hatály köttetik, múlhatatlanul meg lenne állapítandó az is, mikor tekintendő az eljegyzés megkötöttnek. Teleszky előadó a törvényjavaslat megokolására való utalással feleslegesnek tartja ily definíció felvételét. A biró a konkrét esetben meg fogja ítélni, be van-e bizonyítva az, hogy a felek kölcsönösen házassági Ígéretet tettek és elfogadtak. Kajuch elfogadja a szakaszt a kártérítési jog kiterjesz­tésére vonatkozó megtoldással. Körösi az oly definíciót, a minőt Veszter óhajt, nem tartja a törvénybe valónak. Azt azonban kimoudandónak véli, hogy csak okirattal igazolt, vagy tanuk előtt kötött eljegyzés alapján Ítélhető meg kártérités. A bizottság elfogadja a szakaszt azon módosítással, hogy a kártérítési kereshetőség a szülőkön kivül a rokonokra is kiterjesz­tessék, hogy a szakasz második pontjában »kártérités« helyett »ez a kártérités* kifejezés tétessék, 5. §. A mit a jegyes vagy annak szülői a másik jegyesnek ajándékoztak, vagy az eljegyzés jeléül adtak, abban a feltevésben adottnak kell vélelmezni, hogy a házasság létesül vagy hogy az e!jeg)zés az egyik jegyes haláláig fennáll. A ki a visszalépésre alapos okot szolgáltatott, vagy az a jegyes, a ki alapos ok nélkül lép vissza, visszakövetelési jogát elveszti. A visszakövetelésre a gazdagodási kereset szabályai irányadók. Teleszí; y előadó e §. helyett a következőnek felvételét javasolja : »Az a jegyes, a ki az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépett, vagy a másik jegyesnek a visszalépésre alapos okot szolgáltatott, köteles azt, a mit neki a másik jegyes, vagy annak rokona ajándékozott, vagy az eljegyzés jeléül adott, természetben visszaadni, vagy ha természetben már nincs meg, értékét gazdago­dása erejéig megtéríteni.« Javaslatba hozza továbbá az előadó, hogy tekintettel az első szakasz kihagyására, az 5-dik §. után a következő új szakasz vétessék fel: »Azon jegyes, ki az eljegyzéskor cselekvőképességében korlátolva volt, kártérítésre csak akkor köteles, ha az eljegyzésbe törvényes képviselője beleegyezett. A visszakövetelési jog a cselekvőképességben korlátolt jegyes ellen akkor is érvényesíthető, ha a törvényes képviselő az eljegyzésbe b :le nem egyezett.« Teljes Ülés a Curián. A (Juriának f. hó 3-án volt az első teljesülése az új esztendőben. A gyengélkedő Szabó Miklós curiai elnök helyett Czorda Bódog nyitotta meg az ülést, a ki a bírákat melegen üdvözölte. Visszapillantást vetett a Curia elmúlt évére, a személyváltozásokra és a Curia haloltaira. Konstatálja, hogy dacára a tanácsok és az egyes birák ügybuzgalmának, a hátralék az elmúlt évben 13,351 ügydarab, tehát 2,697-tel több , mint 1892. végén; pedig a mult évben a birák 810 darabbal többet intéztek el, mint 1892-ben. Az elnöki megnyitó után a könyvtári bizottság je­lentését mutatták be. A teljes ülés köszönetet szavazott a könyv­tári bizottságnak s tagjait újra megválasztotta. A nyugalomba vonult C s e m e g i Károly helyébe Czorda Bódogot választot­ták meg a könyvtári bizottság elnökének. A kisebb fegyelmi tanács tagjai lettek : F r i n k Endre, Neuberger Ignác, Kozma Zsombor, Bibó István, S z e r e m 1 e i Lajos, Stefanidesz Henrik rendes és Kele­men Mór, Szeiffert Ede, Hammersberg J enő, P e­chata Endre, Keresztszeghy Lajos és Németh Péter póttagok. A nagyobb fegyelmi tanács tagjai lettek: Gyár­fás Ferenc, Székely Ferenc, Popu József, Vavrik Antal, Beck Hugó, Illyés Károly, V á 1 k a y Bertalan, M e z e y Albert rendes, Janicsek József, G o 111 Ágoston, P o p o v i c s Jenő, C s a t h ó Ferenc, Hegedűs László, Andrassovics Béla, Asztalos Aba, Ádám Endre póttagok. Az alapítványi bizottságba megválasztották: Nagy Imre, Veszprémi János, Pásztélyi János, Né­meth Lajos rendes, Herich Tóth János, Vavrik Antal, Asztalos Aba és M e z e y Albert póttagokat. A két felszólam lási tanácsra beadott szavazatok összeszámlálása hosszabb időtt vett igénybe, azért ennek ered­ménye még ismeretlen. A királyi tábla teljes ülése. A királyi táblának f. hó 3 án délelőtt volt az új esztendőben az első teljes ülése. V é r t e s y Sándor elnök az újév alkalmából a következő beszédet intézte a bírói karhoz : Igen tisztelt birótársaim! Mielőtt a hivatalos teendőkre átmennék, szívesen üdvözlöm önöket az újév küszöbén és enged­jék meg, hogy a jókivánatok ama halmazához, melylyel szűkebb és tágabb családi és baráti körökből ez újév kezdetén elárasztva lettek, én is egy porszemmel járuljak hozzá. Nem a szokásos konvencionális jókivánat az, melynek én kifejezést adni akarok, hanem a családi élet meleg ágyában táp­lált kedélyhangulatból fakad az ki. Hiszen mi is egy — bár tágabb keretű családot képezünk, egy a rendeltetésünk, egy a törekvésünk és egy a célunk. A sikerekben, melyeket munkánk verejtékével netán elérünk, közösen osztozkodunk, ugy a mint a csapásokban^ is, melyek e testületet egészben vagy egyes tagjában sújtják. Őszinte szivből kívánom tehát, felejtsék a lefolyt évnek netáni csalódásait, meg­próbáltatásait és keserveit, melyekből hiszen mindnyájunknak kisebb nagyobb mértékben kijutott a része, kibékülve önmagunk­kal, feledve a multat, megvigasztalva és reményteljesen, újult erővel lépjünk ez év nyilt útjára. Reményteljesen mondom, mert remény nélkül kopár, sivár az élet. Őszinte és igaz szivből kívá­nom, teljesüljenek jogos reményeik, ugy a mint óhajtják és a mint magukra és családjaikra nézve legelőnyösebbnek tartják, én pedig ajánlom magamat a jövőre is jóindulatú rokonszenvükbe és barátságukba. Az elnök ezután kegyeletes szavakban emlékezett meg Vajkay Károly elhunytáról. A lefolyt évben történt személy­változásoknál pedig felemiitette Czorda Bódog királyi táblai elnöknek a Curia másodeluökévé történt kinevezését. A fegyelmi bíróság megalakulván, az elnökséget Sárkány József táblai alelnök, a helyettes elnökséget pedig T o m c s á­n y i Mór királyi táblai tanácselnök vállalta magára. A fegyelmi bíróság tagjaiul kisorsoltattak: Makay Dezső, Thirring

Next

/
Thumbnails
Contents