A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 9. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatío 1893-ban. (Folytatás.)

70 Ausztria és külföld. A németbirodalmi magánjogi codifieatío 1893-ban. V (Folytatás.) A tüggöben hagyott hajó-zálogjogra nézve abban egyeztek meg, hogy némi kivételekkel a zálogjog szabályai legyenek arra is alkalmazandók. Következett a novemberi ülésekben a földbirtokra vonatkozó elővásárlási jog. (952—960. §.) A tervezet nem szenvedett változást arra nézve, hogy azzal a földbirtok bizonyos szeméiy vagy valamely birtok időleges tulajdonosa részére terheltessék és pedig ugy, hogy azon jog a következő adásvételi esetekben is érvényesülhessen, Azon a particularismus érdekében tett indítvány sem nyert többséget, hogy a kü'ön országos törvények az ily terheltetések kizárására vagy korlátozására nézve fentartassanak s a particularis törvényhozások ily intézkedéseket tehessenek. Élénk vita fejlődött ki a 954., 955., 957. §-ok körül, me'yek a dologi elővásárlási jog alakításáról és szervezéséről szólnak. A tervezet abból indult ki, hogy az elővásárlásra jogosult s a kötelezett eladó közti jogviszony a személyes elővásárlási jog elvei szerint szabályoztassék. Azzal, hogy az eladó ezen személyes felelősségéhez a harmadik megszerzőnek accessorius felelőssége is járuljon kapcsolatban a földbirtokkal akkép, hogy ezen harmadik személy, ha a jogosultnak igénye az elővásárlási kötelezett irányában fennáll, köteles a jogosultnak a birtokot kiadni s a tulajdonjogot reá átruházni. Azon jogviszony meghatározása tekintetében nem emeltetett kifogás, felhozatott azonban, hogy a személyi elővásárlási jogviszony rendezésénél előbb az a szabály lett megállapítva, hogy az elővásárlási jog kizáratik, ha az eladást esődgondnok eszközölteti, a mi a dologi elővásárlási joghoz nem illő azon esetben, ha a birtokot a csődgondnok szabad kézből adná el. Azért is abban történt megállapodás, hogy ezen jogviszony szabályozásához toldalékul mondassék ki. miszerint : a dologi elővásárlási jog a felhozott esetben is gyakorolható. Kimondatott az is, hogy a birtok elővásárlási joggal való terhel tetésének előjegyzés joghatálya tulajdonittassék, biztosítására a jogosult fentemiitett igényének, a tulajdonjog átruházására nézve. A terv 957. §. szerint az elővásárlási jogosult, ha a harmadik birtokszerzőt igénybe venné, köteleztetett annak azt megtéríteni, a mit az elővásárlási kötelezettnek a vele kötött adásvételi szerződés értelmében teljesített, vagy ha a vevő még valamivel hátralékban lenne, ettőli felmentését eszközölni. Ezen szabály több oldalról erősen megtámadtatott, a többség azonban helyeselte. Különben a harmadik szerző feljogosittatott bcegyezését az elővásárlási jogosult bejegyeztetéséhez, ugy a birtok kiadását mindaddig megtagadni, mig a vételár neki ki nem adatik. És a meddig ezen szabály folytán az elővásárlási jogosult a harmadik szerzőnek megtérítéssel tartozik, ez fel vau mentve az elővásárlási kötelezett irányában való kötelezettsége alól. Es ha az elővásárlási jogosult jogát érvényesiti, a vevő az eladó irányában felszabadul a vételár fizetésének kötelezettsége alól; a mennyiben pedig a vételár ltfizettetett, a vevő azt az eladótól vissza nem követelheti. A 956. §., mely az elővásárlási jog érvényesítésére a harmadik szerző irányában két havi határidőt tűzött ki, azon szabály által helyettesittetett, hogy ha az eladó a tulajdont a vevőre átruházta, ez az eladó he vett a vételár-szerződés tartalmát a jogosulttal közölje és ily közlés esetében a jogosult az elővásárlási jogot az eladó ellenében sem érvényesítheti többé, ha azt a II. 441. §. által kijelölt határidőben nem gyakorolja. E mellett az eladónak tudósítania kell a vevőt, hogy az elővásárlási jog érvényesítése bekövetkezett-e. Másrészt a tervezet azzal lett kiegészítve, hogy a földbirtok tulajdonával összekapcsolt elővásárlási jog a földbirtoktól el nem választható és másnemű elővásárlási jog a földbirtok tulajdonával össze nem köthető. Ezzel kapcsolatosan szóba hozatott, tekintettel különösen a porosz birtokviszonyokra, a visszavásárlási jog is s ennek birodalmi törvény általi szabályozása. Megállapodás jött létre az iránt, hogy a bizonyos személyt illető visszavásárlási jog biztosítására a tkvi előjegyzés megengedendő és ez által ezen jog hatálya minden későbbi szerző ellenében biztosítandó. Egyszersmind kimondatott, hogy a dolog visszavásárlási jog felett rendelkező országos törvények érintetlenül maradnak. Végre a dologi jog tárgyalásának befejezése előtt még különféle kiegészítési javaslatok vétettek elő ; nevezetesen arra nézve, hogy megállapittassék az állam felelőssége — birodalmi törvény által — azon károkért, melyeket tkvi hivatalnokok hivatalos kötelességeik megsértésével magánfeleknek okoznak. A bizottság abban állapodott meg, hogy a III. könyv III. szakaszához megjegyzés teendő, melyben azon feltevés fejezendő ki, hogy ily kárért az állam vagy azon közjogi testület, melynek szolgálatában áll az illető tkvi hivatalnok, felelősséggel tartozik, legalább a mennyiben a károsult ily hivatalnoktól kártérítést nem nyerhet. Ekkép a dologi jog felülvizsgálata befejeztetvén, a bizottság még a november közepének napjain átment a <>családi j o g« felett rendelkező rész (IV könyv) tárgyalására. A »C s a 1 á d i j o g« kerülvén szőnyegre, felolvastatott annak 1. címe a »H á z a s s á g k ö t é s r ő 1«. De miután ez ellen hitfelekezeli szempontból aggályok emeltettek, abban történt megállapodás, hogy a felett, ezen cím felvétessék-e a törvénykönyvbe, vé-legesen c?ak az egyes szabályoknak letárgyalása után fognak határozni, a mi, mint később látni fogjuk, ezen címnek a birodalmi codexbe való felvételét mondotta ki. Eelvétetett tehát az »E 1 j e g y z é s« szabályzata (I 1 230 §§.). A tervezet irányelve az, hogy az eljegyzés által nem állapittátik meg az eljegyzettek kötelezettsége a házasság megkötésére ; dc azon esetben, ha az egyik jegyes jogosult alap nélkül visszalép, vagy hibájából a másik jegyesnek jogosult ok szolgáltatik a visszalépésre, a hibátlan jegyes és szüleinek igénye megállapíttatik azon vagyoni kiadások megtérítésére, melyeket a házasságkötés kilátásában tettek. További kártalanítás, nevezetesen pénzbeli, a szenvedett sérelem, szomorúságért elégtételül, kizáratott. A bizottságban aggályok merültek fel az 1,227. §. fenti első része ellen és a többség csakugyan annak helyébe azt a szabályt mondotta ki, hogy az eljegyzésből nincsen kelesetnek helve a házasság megkötésére. A mi a házassági akadályokat (1,231 -1,244. §§.) illeti, nem történt ellenmondás azon elv tekintetében, hogy a házasságbóli származáson alapuló rokonság és sógorság akadálya a törvényes házassáyon kívüliekre is alkalmazandó; de azon szabály, mely a sógorság akadályát azon esetre is kiterjeszté, ha a sógorságot megállapító házasság érvénytelen, törültetett azon megfontolásból, hogy az lényegileg fedezve van az affinitás illegitima házassági tilalma által. Az 1,236. §. azzal egészíttetett ki, hogy sógorság egyik házastárs s a másiknak további házasságbóli leszármazói közt is fenforog. Az 1,237. §. helyett, mely kapcsolatban az 1.250.. 1,259. §-okkal a házasságtörés akadályának csak halasztó hatályt tulajdonit, határoztatott, hogy a házasság semmisségét vonja maga után. Az 1,237. §. tekintetében különböző indítványok tétettek ; nevezetesen, hogy a dispensatio megengedhetősége kizárattassék ; hogy a házasságtörési akadály egészen kihagyassék; továbbá, hogy a katholikus s a meg nem keresztelt között és két személy közt, kiknek egyike katholikus, mig az előbbi házastársa azok egyike vagy másika még él, valamint a keresztségét kiosztó s megkeresztelt, a keresztszülő s keresztvizén tartott, mig ezek a kath. egyházhoz tartoznak, házasság köthet") ne legyen. Mindezek mellőztettek. A szülői beleegyezés kellékére nézve az 1,238 — 1,239. §§. akkép módosíttattak, hogy csak a nagykorúak és nagykorúsítottak legyenek jogosultak a megtagadott szülői beegyezés kiegészítését keresni, de nem peruton, hanem a gyámhatóság előtt. Az örökbefogadási rokonságból származó akadályról (1,240. §), a gyermekek biztosításáról (1,242. §.), a katonák s közhivatalnokok külön házasulhatási engedélyéről (1,243. §.) s a külföldiekről szóló rendelkezések helybenhagyattak, elvetésével ama inditváuynak, hogy a papok s szerzetesek egyházi felsőbbségeik házasulási engedélyéhez köttessenek. Kimondatott az is, hogy a dispensátió jogáuak gyakorlata felett az országos kormányok határoznak. Most áttértek a »H á z a s s á g k ö t é s r e« (1,245-1,249. §§.). A tervezet azon alapelve ellenében, hogy a polgári házasságkötés kötelező, ;izon indítvány tétetett, hogy a polgári kötés kivételes legyen, t. i. akkor, ha az illetők nem tartoznak valamely az állam által elismert vallásfelekezethez, melynek rendelkezéséhez kellenék különben alkaltnazkoduiok ; és akkor, ha egyházi hatóságok által az összeadás a polgári törvényben nem foglalt házassági akadályból megtagadtatott, mely esetben az egybekelés a polgári hatóság előtt történnék. A többség azonban azt elvetette, valamint azt is, mely az életveszélyü betegségben a saját egyháza szabályai szerinti egybekelést kívánta megengedtetni; úgy az egyházi szertartásokat a polgári házasságkötés megtörténtének kimutatása előtt alkalmazó lelkészek pénz- és fogságbüntetésének kizárására vonatkozó indítványt is. Az illetőségre nézve változtatás nem történt. Kiegészítésül határoztatott, hogy a házasságkötést kihirdetésnek kell megelőznie, mely elmaradhat életveszélyü betegségnél, mi halasztást nem enged meg. A házasságkötés formaságára nézve megtartattak az 1875-ki birodalmi törvény szabályai: különösen, hogy a házasulandóknak egybekelési szándékuk nyilvánításához a polgári hivatalok abbeli nyilatkozatának is kell járulni, hogy a házasság megköttetett, a mi azonban concludens cselekvények által is (hallgatag) történhetik. De hogy utóbbi érvényesen történhessék az által is, ha a házasságkötés a házassági registerbe bevezettetik, nem fogadtatott el, mivel félreértésekre s az előirt formaságok könnyű alkalmazására vezethetne. A két tanú meghívása s jelenlétének szabálya fentartatott, de nem mint lényeges formaság. Az, hogy Európán kivül tartózkodók belföldön külön meghatalmazott által képviseltethessék magukat, nem talált helyeslésre. Ezután tárgyaltatott a házasság érvénytelenségének kérdése (1,250-1,275. §§.). Az 1,250. §. azon eseteket sorolja fel, melyekben a házasság semmisnek tekintendő. Különös figyelem fordíttatott annak l. pontjára, melyben az mondatik ki, hogy a házasság semmis, ha nem köttetett az előirt form aságok szerint, melyek fent az 1,215- 1,248. §§-nál közöltettek, abból indnlvánkí a tervezet, hogy a házasság ily esetben, a nélkül, hogy előleges mepemmisites, határozat szükségeltetnék, meg nem kötöttnek tekintendő. A lényegére nézve ezen szabálynak nem volt ellenmondás de megtámadtatott az, hogy alakszerűtlen kötés i p s o j u r e, HfcíT?1?^ "-vilfkozat nélk*l ™eg nem kötött házasság« a 1 tekmtend0- Ezt többe» nagyon túlterjesztettnek vették, 8 a semmiseget azon esetre kívánták szoríttatni, ha az egybekelés