A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 9. szám - A budapesti ügyvédi kamara állásfoglalása az egyházpolitikai kérdésekben

68 könyvi végzések fogalmazásával a telekkönyvvezetők (illetve segédtelekkönyvvezetök) is megbízhatók: hogyan várható el helyes végzések hozatala olyan telekkönyvvezetőtől (illetve segédtelekkönyvvezetőtől), ki a telekkönyvi végzéseket csak gépszerüleg foganatosítani képes, de elbírálni nem tudja ? Hiszen annak, ki telekkönyvi végzéseket fogalmaz avagy telekkönyvileg foganatosít, a tlkvi rendtartást a vonatkozó összes törvények és rendeletekkel együtt tudnia, értenie kell. Főleg a következő dolgokkal kell, hogy első sorban is tisztában legyen az a telekkönyvvezető, ki a feladatának színvonalán kíván lenni. 1- ször: hogy a telekkönyvi bejegyzésnek, az okiratnak, a jogyügyletnek, a jognak és a jogcimnek mi az alapja, tárgya, tör vényes megnevezése és jogi természete? 2- szor: hogy mit (minő jogot vagy körülményt) jegyez be a telekkönyvbe ? 3- szor: hogy miként (milyen alakban) kell a telekkönyvbe a bejegyzéseket bevezetnie ? Ez utóbbi pontra nézve tisztában kell, hogy legyen a telekkönyv szakszerű vezetésének ismeretével, illetve birnia kell a bejegyzések értelmes, velős, könnyen áttekinthető módon való teljesítésének a képességével. Mert tagadhatatlan tény, hogy valódi tükre az ingatlanoknak s az azokra vonatkozó tlkvi jogok-, feltételek-, korlátolásokés megszorításoknak a telekkönyv csak ugy és csak annyiban lehet,ha és a mennyiben a telekkönyv hivatott öre, ápolója : a telekkönyvvezető (illetőleg segédtelekkönyvvezető), egyéb tudnivalók raeUett, főleg és első sorban is a most felsorolt három ponttal tisztában van ; s mert csak teljes ismeretével, illetve szigorú szernmeltartásával e pontokban körülirt kellékeknek lesznek mellőzhetők a telekkönyvben az afféle hosszadalmas, értelemzavaró, az áttekintést fárasztóvá, a tartalmat bizonytalanná, avagy épen kétértelművé s ekként jogérvényesen is kétessé tevő telekkönyvi bejegyzések, melyek a mellett, hogy a nyilvánkönyvekbé helyezett bizalomnak is megrenditői, a telekkönyvek tartalmának áttanulmányozását s illetve a telekkönyveknek még szakértő egyének által való szabályszerű további vezetését is évről-évre mindinkább megnehezítik, sőt lehetetlenné teszik. Mielőtt igénytelen cikkem befejező részére térnék, nem mulaszthatom el, hogy a telekkönvvvezetés kezelésének elsajátítására nézve a »j e 1 ö 11« részére eddig nyújtott gyakorlati kiképzési mód gyarló voltát föltárni, illetve egyfelől a rendszeres, fokozatos mérvbeni előrehaladás elvének teljes mellőzésére, mig másfelől a bejegyzéses külalakjainál (terjedelem) az egyöntetűség és egyformaság teljes hiányára az alábbiakban röviden rámutatni meg ne kisértsem. Fölösleges is talán megjegyeznem, hogy e kísérletnél kartársaim egyik-másikára célozni egyáltalán távol áll tőlem. En itt mindenekelőtt a telekkönyvi intézmény nivóját szem előtt tartva, elsu sorban és különösen ezen intézmény jövője, illetve a közhitel emelése, a közjó érdekében emelem föl gyenge szavamat; egyszersmind azonban mig egyrészt kartársaimnak, másrészt azoknak az érdekében is, kik ez idő szerint készülnek, avagy készülni akarnak a telekkönyvvezetői pályára, de a most még csak pelyhedzeni kezdő arcú ifjúságnak, illetve az ezen ifjús'igban — mint a telekkönyvek vezetésének tovább folytatására majdan hivatott, a telekkönyvi intézmény jövendőbeli nivóját tehát a kezében tartó s már szemünk előtt álló nemzedékben — keresendő letéteményeseinknek az érdekében is beszélek. Az eddig követett szokás a telekkönyvvezetés gyakorlati elsajátítására nézve — a mennyiben én tudom — a legtöbb helyen az volt, hogy mihelyt megszerezte a telekkönyvi irnok a telekkönyvi vizsgálati bizonyítványt, már a telekkönyvek gyakorlati vezetésének a tényleges kezelésére és illetve — tekintet nélkül az ügydarabok különböző természetére — a telekkönyvi végzéseknek úgyszólván általában, vagyis a könnyebben bevezethető ügyek megválogatása nélkül való foganatosítására használtatott fel s illetve gyakoroltatott be ; habár a vizsga letétele előtt, szabály szerint, csak másolással, avagy közönséges kezelési teendőkkel (iktatás, kiadás, irattározás) foglalkozván, a telekkönyvvezetés kezelése körül éppen semmi jártasságot sem szerezhetett. Ha számot vetünk azzal a körülménynyel, hogy a telekkönyvi bejegyzéseknek a különlegesség (specialitás) elve szerinti teljesítésénél, főleg külalak tekintetében, száznál is többféle fajú bevezetést kell a telekkönyvbe foganatosítanunk; ha figyelembe veszszük, hogy a telekkönyvi foganatosítás gyakorlatában még egészen járatlanul telekkönyvi vizsgát kiállott írnoknak — ki a bevezetések teljesítésének a megkezdésénél amúgy is lépten-nyomon bizonyos nemű lázat kap. zavarba jön — a bejegyzések különböző alakjaival egyfuttában kellőleg megismerkedni oly óriási feladat, a melylyel, hogy megküzdhessen: a nyilvánkönyvi állapot elbirálhatására, nem ritkán évek hosszú soráig bénitólag ható felületesség által kénytelen magán segíteni; ha végül a telekkönyveknek az ily kezdő kezektől, úgyszólván folvtonos lázas állapotban származó felületes (Folyt, köv.) Belföld. A budapesti ügyvédi kamara állásfoglalása az egyházpolitikai kérdésben. A f. hó 1-ére kitűzött kamara, rendkivül. közgyűlés a kartársak felette nagy részvéte mellett tartatott meg. Tárgya tudvalevőleg az egyházpolitika, kérdésekben való állásfoglalás volt. A kamara tagjai imposáns szambán jelen ek meg. Ott láttuk a többi közt Chorin Ferenc, Münnich Aurél dr Meze. Mór, Visontai Soma orsz. képviselőket, Morlin Imre, Liederaanu Károly, dr. Nagy Dezső, Mandel Pál, Reményi Antal Baintner Imre, Nyirv Lajos, Szivák Imre, Králik Lajos Wolf Vi mos, Friedmann Bernát, Kelemen Lajos. Darvay Fulop, Matuska István, Edvi Illés Károly, Franki Sándor, Zsiginondy <Jenő, Rózsavölgyi Manó, Rácz Károly, Stiller Mór, Bosányi Ivan, Konkoly Thege József, Pártos Béla, Pollák Illés, Bamberger Bela, Vecsey István kamarai tagokat és még igen sok jeles tagját a kamarának. Győry Elek kamarai elnök üdvözölte az egybegyűlteket és bejelenté, hogy 24 kamarai tag indítványára összehívta a mai rendkívüli közgyűlést. Kötelessége volt, mert olyan kérdésben akarja a kamara határozatát provokálni, melyhez a kamarának a törvény értelmében hozzászólási joga van, mert a törvény világosan kimondja, hogy a kamara kötelessége a korszerű reformokkal* foglalkozni, a házasságjogi reform pedig már n a g y o n is korszerű! (Ugy van !-V i h a r o s éljenzés!) Ezt a reformot már 18 év óta sürgeti a kamara, tehát nem a mai gyűlés az első eset, midőn e tárgygyal foglalkozunk. Reméli, hogy ez alkalommal is mellőzni fogják a pártpolitikai szempontokat s egyedül azt tartják szem előtt, a mi a hazának javára szolgál! (Lelkes éljenzés és taps.) Fölkéri a jegyzőt az indítvány felolvasására. Nagy Dezső titkár felolvassa a '21 fővárosi ügyvéti által aláirt indítványt, mely azt javasolja, hogy a kamara foglaljon állást a kötelező polgári házasság s az erről szóló törvényjavaslat mellett. Fzután az ügyrend értelmében bizottságot választottak, a melynek tagjai lettek: Széky Antal elnök, Nyiry Lajos, Králik Lajos, Matuska István, Wolf Vilmos, A r d o Alfréd és B o ss á n y i István. (Helyeslés.) A bizottság néhány perc múlva visszatér s a következő határozatot olvassa : »Mondja ki a közgyűlés, hogy a házassági jognak minden állampolgárt egyaránt kötelező állami jog és bíráskodás alapjára, valamint a házasságkötés polgári formájának elvére fektetett szabályozását ugy a jogrend, mint a létező tarthatatlan állapotok megszüntetése érdekében helyesnek és szükségesnek tartja, a mint ezt már 18 év óta állandóan sürgeti is. Ennélfogva örömmel és megnyugvással veszi az ezen alapelveken nyugvó törvényjavaslatnak a törvényhozás elé történt benyújtását s a törvénynek ez alapon leendő megalkotását óhajtja«. Óriási éljenzés hangzott fel erre. Percekig tartott a lelkesült éljen-kiáltás. Az elnök 'néhány percig várt, hogy jelentkezik-e valaki a szólásra. Mikor senki sem szólalt fel, megkérdezte, akar-e valaki beszélni? Csak ezután jelentette ki Győry Elek, hogy a javaslatot a kamara közgyűlése egyhangúlag határozattá emelte. Örömmel mondta ki e határozatot, — most mint elnök már ö is mondhat véleményt, - mert ő nem tart attól, hogy a végrehajtásban bármiféle nehézségekkel meg ne küzdjön a z e r ő s magyar nemzet, akkor, mikor saját érdekét mozdítja elő erős akarattal. (Ugy van! Éljenzés.) Volt nehezebb körülmények között is a törvényhozás akkor, mikor a magyar államnyelv kötelező behozatalát mondta ki, s bár nagyon nehéz volt a keresztülvitele a törvénynek, ma láthatjuk örömteljes szívvel a legnagyobb sikert. Most, a mikor a családi élet rendjének megalapításáról, a nemzeti összeforradás nagy elvéről van szó, nem szabad visszariadnunk semmiféle nehézségtől, mert meg vau győződve, hogy a teljes siker, ha nem is egyszerre, de néhány é v alatt el fog következni. (Lelkes éljenzés.) A jegyzőkönyv hitelesítésére M ü n n i c h Aurélt és Chorin Ferencet kéri fel. Pártos Béla szólt még röviden. A fővárosi ü g y v é dségnek ezen az igazi örömnapján (Ugy van!) el nem mulaszthatja, hogy Győry Elek elnöknek az ülés tapintatos vezetéséért köszönetet ne mondjon. (Lelkes hosszantartó éljenzés.) Győry elnök ezért röviden köszönetet mondva, az ülést bezárta. A magyar királyi közjegyzők országos egyletének központi bizottságától felhívás a királyi közjegyzőkhöz. Tisztelt kartársunk! A magyar királyi közjegyzők országos egylete a magas belügyministeriura által 8(8/884. sz. alatt megerősített alapszabályok értelmében 1884. évben kezdte meg műkődeset; és habár egyletünknek más egyleteknél súlyosabb körülmenyek kozott kellett a kezdet nehézségeivel küzdeni; és habár a magyarországi közjegyző kartársaknak egy jelentékeny része mindez ideig nem lépett be tagul az egyletbe; mégis egyleti tevékenységünk által már is oly sikert értünk el, hogy ezen siker alapján közjegyzői intézményünk fejlődésére, és a kar jólétének és tekintélyének emelésere irányzott egyleti működésünket fokozottabb hatalylyal és kedvezőbb kilátással folytathatjuk.