A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 8. szám - Melyik az illetékes házassági fórum? (Adalék az egyház politikai reformhoz.)

A JOÖ, 31 érintett természetű ügyekben ugyanazok a kötelességek vannak egybekapcsolva, melyeket a törvény magára a főnökre ró, vagyis akkor, ha a főnök nem kívánja maga a képviseletet gyakorolni, a cégvezető teheti ezt ugyanazzal a jogkövetkezménynyel, a mivel maga a főnök tette, vagy tehette volna. Hogy a »feljogositja« s ónak a fent kifejtett értelem tulajdonítandó, kitűnik a k. t. 93. §-ból is. ez a törvényszakasz ugyanis nem azt rendeli, hogy a társaságot bíróságok előtt, a képviseletre jogosított tagok mindegyike köteles képviselni, hanem ezt ezeknek mindegyike képviselheti, tehát képviselheti oly személy is, a ki a főnökével hasonló jogkörrel bir. Minthogy pedig a kereset tárgyalására idéző végzés alperes cégnek cégvezetője kezéhez a törvény által előirt módon kézbesittetett, minthogy az ily módon eszközölt kézbesítés a fent kifejteltek szerint épen oly hatálylyal bir, mintha az maga a társaság képviseletére jogosított beltag kezéhez történt volna, továbbá minthogy az ilvkép megidézett cégvezető a tárgyalásra megjelent és habár csak óvatosságból, de a védelmet alperes cég helyett mégis előterjesztette; minthogy a cégvezető által megidézett társaság helyett megjelent cégvezető tetszésétől nem tehető függővé az a kérdés, hogy a társaság a cégvezető kezéhez adott idéző végzés által törvényszerűen megidéztetett-e, s a társaságot akarja-e képviselni vagy nem ? s minthogy a jelen perrel érvényesített követelés alperes társaság tagjai közt fennálló és igy nem személyes viszonyból ered, a dolog természete szerint tehát a per tárgyát képező követelés kétségtelenül oly ügyletre vonatkozik, mely a kereskedelmi üzlet folytatásával kapcsolatos, melyben tehát a cégvezető eljárni a törvény értelmében jogosított; végül minthogy a cégvezetőnek az a kifogása, hogy felperes keresetét nem a társaság mint ilyen, hanem a beltag személye, illetve annak jogutódai ellen tartozott volna megindítani, törvényes alappal nem bir, mert a betéti társaság beltagja a k. t. 125. §-a értelmében a társaság tartozásaiért korlátlanul felelős lévén, mindenki, kinek a társaság ellen követelése van, jogosult azt a követelést akár a társaság mint ilyen, akár annak beltagja ellen érvényesíteni, felperes tehát a betéti társaság ellen fennálló kamatjutalék követelését érvényesíteni, a még mindig bejegyezve levő alperes cég ellen jogosult; ezeknél fogva az első bíróság Ítéletét, a mennyiben felperest egyedül alperesnek nem törvényszerű idézésére és képviselet hiányára alapított kifogás folytán utasította el keresetével — megváltoztatni, alperes céget törvényszerűen megidézettnek és képviseltnek kimondani, s mert az eljáró kir. tszék ekként a kereseti követelés érdemében még nem határozott, azt megfelelő határozat hozatalára kellett utasítani. A m. kir. Curia (1894. január 30-án 774/1893. V. sz. a.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Felperes keresetét a keresetlevélhez B. alatt csatolt kivonat szerint az eljáró első bíróságnál vezetett cégjegyzékben S. Adolf és társa cég alatt bejegyzett betéti társaság ellen intézvén, alperes céget ennek bejegyzett cégvezetője, E. Lajos kezéhez kérte tárgyalásra idéztetni, s az idézés a kért módon eszközöltetett. Tekintve már most, hogy azon jogok, melyek a betéti társaság kültagját a k. t. 136. §. értelmében megilletik, a betéti társaságra nézve, mely ellen azon jogok az emiitett §-ban felhívott 84 — 86. §§. szerint gyakorolhatók, oly kötelezettségeket képeznek, melyek már tárgyuknál fogva kétségtelenül a betéti társaság kereskedelmi üzletének folytatásával járó kötelezettségek jellegével birnak ; a cégvezetőnek a k. t. 38. §-ban meghatározott hatásköre szerint pedig a cégvezetői megbizás a kereskedelmi üzlet folytatásával járó ügyletek és jogcselekmények tekintetében minden különös meghatalmazást pótolván, a k. t. 136. §-ra alapított fenforgó keresetre hozott idéző végzésnek a keresetben alperesként perbe idézni kért bejegyzett cég képviseletében ennek bejegyzett cégvezetője kezéhez történt kézbesítése, a ptr. 259. §. értelmében alperes cégre nézve feltétlenül kötelező hatálylyal bir; tekintve, hogy ezekkel szemben az, hogy a szabályszerűen eszközölt idézésre a cégvezető, kinek kezéhez az idézés történt, vagy maga a perbe idézett cég s illetve annak a társaság képviseletére jogosított bejegyzett beltagja a társaságnak a tárgyaláson képviseltetéséröl kellően gondoskodik-e vagy nem, e szabályszerűen történt idézés hatályára mi befolyással sem lehet, arra semmi irányban vissza nem hathat; tekintve, hogy azon kérdés, hogy a k. t. 136. §-ra a kültag által alapított kamatkövetelést tárgyazó kereset a betéti társaság bejegyzett cége mint ilyen ellen, vagy a társaságnak képviseletére jogosított beltagja ellen intézendő e, továbbá, hogy egyedüli beltagjának elhalálozása után is a betéti társaság még bejegyzett cége mint ilyen pernek alanya lehet-e, vagy nem, vagyis, hogy a fenforgó esetben felperes helyesen alperest idézett-e perbe, nyilvánvalólag a per érdemére tartozó oly kérdést képez, mely felett az első bíróság még nem határozott, s mely ennélfogva felülvizsgálás tárgyát ezúttal nem képezheti: ezen okoknál fogva a másodbiróság helyesen határozott, midőn azt a bejegyzett céget, a mely ellen a k. t. 136. §-ra alapított jelen kereset tényleg intézve van, szabályszerűen megidézettnek mondotta ki, s az első bíróságot a pernek érdemleges elbírálására utasította. A részvénytársaság közgyűlési határozatát megtáraadónak részvényesi minőségét már kereseténél kell Igazolnia, továbbá szükséges, hogy a per egész folyama alatt részvényes legyen, a mi a részvényeknek a perhez csatolása vagy birói kézhez való letétele által igazolandó. A részvényeknek csak a másodbiróság Ítéletének kéibeaitése után történt birói kézhez utólagos letétele, mint uj ténykörülmény, tekintettel az 1881. évi LIX. t.-c. 29 a rendelkezésére, figyelembe nem vétethetik. (M. kir. Curia 1893. október 4. 1,599. sz. a.) Ha a biztosítási ajánlat tárgyát képezett buzavetést a jég azon időn belül verte el, mely alatt a biztosító-társulatnak a fceresk. törv. 468. §-a szerint nyilatkoznia kell, alíkor a biztosítás tárgyának időközben történt elenyészte miatt a biztosítási szerződé* érvényesen nem létesülhetvén, erre alapítottan érvényesített kártérítés iránt igény feltétlenül elutasítandó. (M. kir. Curia 1893. aug. 81. 821. sz. a.) Bün-ügyekben. A bírósági kézbesítési vevény közokirat lévén, a Btkv. 394. g-ában köriilirt közokirathamisitás bűntettében válik bűnössé azon kfizséiri kézbesítő, ki ezen hivatalos minőségében, már elhalt személyeknek keresztvonását kézbesítési iveu meghamisította. Vádlott többrendbeli vevényre vezetvén reA a hamis kézjegyet, minthogy előre nem is tudhatta, milyen és hány végzést fog még kapni kézbesítés végett, ennélfogva az akaratelhatározás egysége ki lévén zárva, terhére ugyanannyiszor elkövetett közokirathamisítás állapítandó meg. A szegzárdi kir. törvényszék (1892. április 26-án 1,63'5/B. 1892. sz. a.) : Közokirathamisitás bűntette miatt vádolt H. Lajos községi végrehajtó s kézbesítő elleni bűnügyben következő ítéletet hozott: H. Lajos a btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisitás bűntettében bűnösnek mondatik ki s ezért három havi fogházra Ítéltetik stb. Indokok: Vádlott beismeri azt, hogy A. János és neje szül. B. Kva tolnai lakosok által L. József és neje szül. M. Erzsébet állítólagos tolnai lakosok ellen indított perben a 290/p. 1889. sz. végzés és kereseti II. és III. példányok, a 2,070/p. 1889. és 4,096/p. 1889. sz. végzések és a 3,344/p. 1889. számú Ítéletnek alperesek által történt átvételét igazoló kézbesítési vevényeket meghamisította az által, hogy nevezettek helyett, bár tudta, hogy nevezettek már évekkel előbb Tolnáról ismeretlen helyre elköltöztek, keresztvonásukat odatette, s neveiket mint néviró aláirta. Ezen bűnös cselekményének egyedüli mentségéül vádlott azt hozta fel, hogy ezen hamisításra őt B. József ügyvéd a fent jelzett perben felperesek képviselője birta rá azon okból, hogy a pernek gyorsabb lefolyását eszközöltesse, azzal biztatva vádlottat, hogy ebből senkire kár nem háramolhatik, mert a kereset tárgyát képező bekebelezett adósság már rég kifizetve, arról szabályszerű nyugta kiállítva van. Minthogy azonban a vizsgálat folyamán kiderült az, hogy B. József ügyvéd tolnai lakosnak a hamis kézbesítésről tudomása sem volt, s vádlott csak a saját mentségére találta ki az állítólagos rábiratást, tekintve, hogy B. Ádám, V. Jánosné, S. Antal, S. Antalné, V. János, R. György és R. Györgyné eskü alatt kihallgatott tanuk vallomása szerint vádlott már egyébkor is, több izben eszközölt hasonló hamis kézbesítéseket, ellenében a közokirathamisitásnak büntette megállapítandó volt. Minthogy azonban a jelen esetben a hamisításból senkire kár nem háramlott és nem is háramolhatott, minthogy vádlottat bűnös cselekményének elkövetésénél sem anyagi haszon, sem érdek nem vezérelte, hanem az csak hanyagságának kifolyása volt, őt a btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisitás bűntettében bűnösnek kimondani s őt a fent kiszabott büntetéssel sújtani kellett. Vádlott cselekménye egy ugyanazon akaratelhatározás eredménye lévén, mint folytatólagos, egyrendü bűncselekménynek volt tekintendő s e szerint elbírálandó stb. A pécsi kir. ítélő tábla (1893. január 30 án 96/B. 1893. sz. a.): Az első bírósági Ítéletet részben megváltoztatja, s H. Lajos vádlottat a közokirathamisitás büntette helyett a btk. 471. § ában körülirt hivatali visszaélés vétségében nyilvánítja bűnösnek, s ezért a hivatkozott, ugy a btk. 484. §-a alapján egy hónapi fogházra, valamint eddig viselt községi kézbesítői állásának elvesztésére ítéli; egyebekben pedig az első bírósági ítéletet helybenhagyja. Indokok: A vádlott beismeri, hogy az A. János és neje Sz. Éva felperesnek L. József és neje M. Erzsébet alperesek ellen a tolnai 359. sz. tjkvben C. 1., 2. a. 930 frt erejéig bekebelezett zálogjogra C. 4. a. előjegyzett törlés bekebelezése iránt indított perében a 290/889., 2,070/889. és 4,096/889. sz. a. hozott végzéseknek és a 3,344/89. sz. a. hozott Ítéletnek alperesek részére történt kézbesítését tanúsító kézbesítési vevényeket meghamisította akkép, hogy az alperesek neveinek és kézjegyeinek a vevényekre történt reávezetésével és saját hivatalos aláírásával, mint a kézbesítések eszközlésével megbízott községi közeg hivatalosan bizonyította azt, miszerint az emiitett birói határozatok az alperesek részére szabályszerűen kézbesittettek, holott alperesek már évekkel előbb Tolnáról elköltöztek, sőt el is haltak, s ekkép részükre a kézbesítés nem is volt eszközölhető ; azzal védekezik azonban a vádlott, hogy ezt B. József felperesi ügyvéd rábeszélése folytán és azért tette, mert a nevezett ügyvéd őt biztosította, hogy ebből senkire kár nem származhatik s erre nézve a felelősséget magára vállalta, mihez képest a vádlott abban a meggyőződésben volt, hogy cselekményével másoknak jogsérelmet nem okoz. Habár a vádlottnak ebbeli állításai a nevezett ügyvéd ellenében bizonyítékul elfogad-