A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 6. szám - Általános jogsegélyző-egyesület - Az anthropologiai iskola tételei

46 A Jüö. kenykedésekre, Fiúméban olyan jogállapotokat idézett elő, melyek mellett a jogszolgáltatás sikeres működése ki van zárva és Fiumét további prosperálásában veszélyeztetik. Ugyanis az Tismertelett rendelet értelmében Fiúméban az osztrák törvények érvénye hagyatott meg. Minthogy már most az 1871. óta keleíkezett magyar köztörvények Fiúméban nem alkalmazhatók, az azóta keletkezett osztrák törvények alkalmazása pedig szintén ki van zárva : Fiúméra nézve a j o g f e j 1 ödés terén stagnatio állott be, a jogviszonyok 1871. óta itt ép ugy fejlődtek, mint Ausztriában és Magyarországon, d e hasonló szabályozást, mint ezen országokban, nem nyertek és a mostani állapotok fentartása mellett soha nem is nyerhetnek, hanem mindörökre az 1871. évben érvényben volt törvények, rendeletek és szokások fognak érvénynyel birni. Ebből aztán a legépületesebb dolgok fejlődnek ki. így pl. a végrehajtási törvény Fiúméban érvénynyel nem bírván, ott végrehajtó nem létezik, hanem a végrehajtást a hivatalszolgák és fon'.osabb ügyekben a közjegyzők végzik A kereskedelmi perek, ha alperes kereskedő, vagy az ügylet reá nézve kereskedelmi ügyletet képez, Fiúméban feltétlenül a kir, törvényszék elé tartoznak, ugy, hogy egy 2 frtos köve telést is a törvényszék előtt kell perelni. A kir. törvényszék Fiúméban az elnökből és 3 bíróból áll és az ügyeket ezen 4 tagból álló tanács intézi. Az elnök tehát tisztán csak iigurans, mert ha szavazatát a kisebbségben maradt biró mellett akarja érvényesíteni, akkor a szavazatok egyenlő megoszlása folytán ítélet nem hozható. A perrenduovella 3. §-a értelmében a felebbviteli bíróság tanácsa mindig két taggal többől áll, mint a közvetlen alsófokú bíróság. A fiumei kir. törvényszéktől felérkező ügyekben tehát a kir. táblának hat tagból álló, a kir. Curiának periig nyolc tagból álló tanácsban kel'ene dönteni. Felsőbíróságaink természetesen ezen absurd állapotokba bele nem mentek, viszont azonban tanácsaik megalkotása a fiumei ügyek tekintetében nem törvényes, de a kényszerhelyzet által indokolt. Ilyen kényszerhelyzet keletkezett különben a törvényhozásra nézve is. Így pl. a magyar büntetőtörvény, mely Fiúméban is érvénynyel bir, belenyúl a magánjogi viszonyokba is, hasonlóképen a magyar kereskedelmi és a csődtörvény, melyek Fiúméban szintén érvénynyel birnak és sok tekintetben abrogálják az 1871. állapotokat, holott ez az egyezmény értelmében megengedhető nem volna. Fiúméban sem ügyvédi kamara, sem közjegyzői kamara nem létezik, hanem a fegyelmi hatóságot fölöttük a fiumei kir. törvényszék gyakorolja. Az ügyvédnek a budapesti kir. itélö táblánál megszerzett ügyvédi oklevél nem elégséges, hanem az igazságügyminiszternek őt külön kell kinevezni és a kinevezés természetesen meg is tagadható. Mit tartsunk már mosta fiumei ügyvédek függetlenségéről és szólásszabadságáról? A szemelvényeket még folytathatnám, mert Fiúméból sok pauasz hangzik fel. Ámde elégségesnek tartottam az eklatánsabb eseteket feltüntetni, mert a tanulságot ezekből ugy Fiume közönségének, mint az igazságügyminiszternek le lehet vonni. A tanulság pedig az, hogy Fuménak egészséges fejlődése a jelenlegi képtelen jogszolgáltatási állapotok közepett nem lehetséges. A jogzavarok folyton növekedni fognak, a közönség nem tudja, hogy jogviszonyaira milyen jogszabályokat alkalmazzon, az ügyvédek és bíróságok pedig nem képesek a jogkereső közönség jogait megoltalmazni és érvényesíteni. Ezen állapotok immár nemcsak tarthatatlanok, hanem egyenesen türhetlenek és további fentartásukra kellő ok nem létezik, mert az 1871. viszonyok ma már nem mérvadók többé. Azóta Fiume nyelvében és különösen érzelmeiben megmagyarosodott és szívesen fog a jogszolgáltatási viszonyok tekintetében Magyarországgal összeforrni, hogy a jelenlegi babyloni állapotoktól megmeneküljön és magának az egészségesjogfejlődést biztosítsa. Nincs értelme, hogy egyrészről Fiúméra annyit költekezünk és mint kedvenc gyermeket dédelgetjük, másrészről azonban teljesen elhanyagoljuk. Azt hiszszük, hogy az igazságügyminiszter urnák meg kell győződve lenni, hogy ezen darázsfészekbe, bármennyire kényelmetlen legyen is az, belenyúlnia és a fiumei jogszolgáltatási viszonyokat mielőbb észszeríileg rendeznie kell. Altalános jogsegély/ö-egyesület. Pár héttel ezelőtt a »J o g« is bőven megemlékezett azon mozgalomról, mely Bécsben egy általános jogsegélyző-egyesület alakítása iránt megindult A közélet egyes kiváló bajnokai összeültek és elhatározták, hogy e^vletet alakítanak, melynek célja, hogy fiatal erők, kiváló jogászok ellenőrizése és vezetése mellett perenkivüli ügyekben, szegény jogkeresőknek tanácsot és támogatást nyújtanak. Klökelö ügyvédek, országgyűlési képviselők, egyetemi tanárok álltak c mozgalom élére, ugy hogy ez eszme gyorsan tetté is változott, e hó 25-én volt ugvanis már az alakuló közgyűlés. Per tangentem akarom csak megjegyezni, hogy ezen egyletnek, melynek működő tagjai leendő ügyvédek, elnöke az osztrák legfőbb Ítélőszék elnöke: Corvini gróf, mi hazai viszonyaink szerint legalább a beszámíthatatlansággal határos önmegfeledkezés. ( Midőn még csak az alakulástól, a mozgalomról referáltak jogi szaklapjaink, ugy egyik-másik felvetette a kérdést, hogy nem lehetne-e nálunk is ily egyletet alakítani ? A kérdést olvastam, de feleletet mai napig nem. . Egész igénytelen nézetemet akaró n csak kifejezni, midőn ; röviden előadom, hosy vájjon lehetséges-e nálunk hasonló egy' letet alakítani és fentartani, igen-e vagy sem? A cél magasztossága feleslegessé teszi az egylet létjogosultságát bővebben bizonyitani, csak reá kell mutatni az egylet direct és indirect feladatára és esetleges ellenzői is meg lesznek győzve annak társadalmi ' magasztos rendeltetéséről. Jogi tanácscsal akarja támogatni azon I szegény embereket, kik ügyvédhez nem fordulhattak eddigelé és igy jogukat nem érvényesíthették, melynek érvényesítése pedig, ! mint Ihering mondja: erkölcsi feladata az egyesnek, ugy saját magával, mint a társadalommal szemben. Perenkivüli ügyekben a szegénynek jogsegélyt nyújtani, ez az egylet főcélja ; a mellékcélja a fiatalsággal, a leendő ügyvédek és bírákkal megismertetni a jogot a mindennapi életben és praxisközben kiváló jogászok nézetét egyszersmind hallani. Lehetne-e ily egyletet Budapesten megalakítani ? Azt hiszem, lelkesedés tekintetében nem maradnánk a bécsieknél hátrább, legalább is annyi ügyvédjelölt, joggyakornok és fiatal ügyvéd jelentkezne itt, mint ott; a felügyelet és vezetés gyakorlására Budapest 900 kamarai tagja közül csak jelentkezne 3°/o, vagyis 30 ügyvéd és jelentkezne ugyanannyi a birói, közjegyzői, | tanári és ügyészi karból ? A kérdés most már csak az, ki vegye a dolgot kezébe, társadalmunknak például egy kiváló jeles tagja-e, ! vagy egy egylet, mint például a »Fővárosi egylet«, vagy egy külön alakítandó egyesület, vagy esetleg például az ügyvédi kamara, vagy jogász-egylet? stb. Szerény véleményem szerint a leghivatottabb factor la zászlóbontásra az ügyvédjelöltek és jog' gyakornokok köre. Itt már meg van ugy a működő, mint i a vezető elem, az utóbbi a felügyelő-bizottságban, csak gyarapítani kellene az egyik és gyarapítani a másik elemet. Különösen könnyen menne az előbbi: a fiatalság körében közkatonákat toborozni, mert azt hiszem, hogy mindenki örömmel tanul és tanit, ha ez mások, szegények és elnyomottak erkölcsi és anyagi jólétének emelésével jár karöltve. Ha az ügyvédjelöllek és joggyakornokok köre venné e mozgalmat kezébe, azt hiszem, még az az egyedüli dolog is el volna hárítva, mit ily egyesület ellen felhozni lehet, hogy újabb károsítása az ügyvédeknek. Hogy miként alakuljon, értem, hogy vájjon az ügyvédjelöltek és joggyakornokok köre működjék-e, mint általános jogsegélyző-egyesület, vagy annak kebelében alakuljon egy egylet, az már más kérdés, melynek megoldása már, mint modus procedendi, nem tartozik ide. Back Frigyes. Ausztria és külföld. Az anthropologiai iskola tételei. A mult nyáron Brüsszelben tartott büntető anthropologiai congressus alkalmával, a gyűlés egyik tagja, Drill Dimitri moszkvai ügyvéd, Lombroso iskolájának egyik kiváló hive, a következőkben ismertette az olasz iskola hitvallomását. 1. A büntető anthropologiai iskola teljesen lemond a megtorlás elvéről, annak összes módosulásaival együtt, a mennyiben az a birói büntetés végső és főcélja, valamint alapja gyanánt érvényesül. Az iskola e büntetés alapjául aem ismer el mást, mint a társadalom megvédésének szükségét a bűntett káros követkéz ményei ellen, részint a bűnösnek erkölcsi javítása, részint társadalmi környezetéből való eltávolítása utján. E szempontból tekintve, a büntetés megkülönböztethető jellege alapjában megváltozik s a büntetés eszméje maga is észszerűbbé lesz. Nem arról van többé szó, hogy szenvedés okozása, vagy bosszú végett mérjünk az emberre szenvedést. 2. A büntető anthropologiai iskola nem éri be azzal, hogy csupán a bűnös tettet vizsgálja ; első sorban magát a bűnöst tanulmányozza számos typusaiban ; igyekszik meghatározni a bűncselekményt előidézett okokat; azután tanulmányozza a bűnösnek cselekvési körét és a társadalomnak az ellenséges cselekmények elleni védelmezése céljából a bűnössel szemben alkalmazandó észszerű rendszabályokat. Az anthropologiai iskola nem az abstract bűnössel foglalkozik, a ki soha ellent nem mond önmagának; hanem tanulmányozza a valóságos, concret bűnös különböző typusait, ugy a mint az életben, a bíróság előtt és a börtönben élénkbe lép. Nem állit fel a bűnös rovására speculativ elméleteket, hanem elemezi őt, tisztán tudományos adatok és mindennemű exact módszerek segélyével, melyek a többi természeti jelenségek megfigyelésénél is alkalmaztatnak. 3. A büntető anthropologiai iskola a bűntettben kölcsönösen egymásra ható két tényező, két befolyás eredményét látja: az egyik a büntevőnek természetéből, vagy psycho-physikai szervezetéből folyó egyéni különösségek, melyek, mint minden más embernél, nála is a jellem alapját alkotják; a másik a külbefolyások, az éghajlat, a terület természete, vagy a társadalmi környezet sajátságai. 4. Exact adatokra alapitváu nézeteit, a büitte ő anthropologiai iskola a bűnöst ugy fogja fel, mint a kinek szervezete többé-