A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 5. szám - Vajkay Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről. Vége

38 A J OGk 47. §. Az ügyvéd köteles a neki felajánlott megbízás el vagy el nem fogadása iránt késedelem nélkül nyilatkozni. Levélben felajánlott megbízásra csak annyiban köteles felelni, a mennyiben a válasz díja és költsége elölegeztetett. Az ügyvéd a megkereső félnek a képviselet elvállalását a 30. §-ban foglalt eset kivételével megtagadhatja és a már elvállalt képviseletet is felmondhatja. A felmondási határidő 30 napot tesz a képviselt fél értesítése napjától kezdve, mely időig az ügyvéd a képviseletet hiven vinni és a felet minden joghátrány ellen megóvni köteles 48. §. A fél az ügyvédtől a képviseletet előleges felmondás nélkül is bármikor elvonhatja. 49. §. A fél halála esetében tartozik az ügyvéd, habár meghatalmazása az örökösök nevére is szól, azonnal, mihelyt a fél elhalálozása tudomására jut, mind az előtte ismert örökösöket, mind pedig azon bíróságot értesíteni, mely előtt az elhunytnak ügye folyamatban van. A megbízó halála esetében az örökösök további rendelkezéséig az ügyvéd köteles mindazon intézkedéseket megtenni, melyek joghátrányok elkerülésére és a megbízó örökösei érdekeinek fentartására szükségesek ; a 47. §-ban emiitett felmondás jogával azonban az örökösök ellenében is élhet. (Folyt, köv.) Belföld. A fizetési meghagyásokról szóló javaslat. A képviselőház igazságügyi bizottsága Bokross Elek elnöklete alatt f. hó 25-én tartott ülésében részletes tárgyalás alá vette a fizetési meghagyásokról szóló törvényjavaslatot. Az 1. § nál Mandel Pál előadó elfogadásra ajánlja az 500 frtos értékhatárt s törölni javasolja a szakasz utolsó pontját, mely szerint »az adóslevél visszaadása vagy nyugtatvány kiadása viszontszolgáltatásnak nem tekinthető «. Neumann Ármin az utolsóelőtti pontot akként véli megállapitandónak, hogy »ez eljárásnak nincs helye akkor, ha a kérelemből kitűnik, hogy a követelés még le nem járt, vagy hogy érvényesítése valamely teljesítetlen viszontszolgáltatástól függ.« Már itt kimondandó lenne továbbá, hogy ha előrelátható, hogy a kézbesítésnek külföldön vagy pedig ügygondnok kezeihez kell történnie, nincs helye az eljárásnak. Horváth Lajos mindkét pontot a 4. §-hoz átteendőnek véli s az értékhatárt 300 frtra leszállítani javasolja. T e 1 e s z k y államtitkár hozzájárul ahhoz, hogy az utolsó pont, mint felesleges, kihagyassék s azt sem ellenzi, hogy az utolsó pont Neumann indítványának megfelelőleg szövegeztessék. Kéri azonban az értékhatár leszállításának mellőzését. H a v i á r elfogadja az 500 frtos értékhatárt, sőt ezen eljárást kiterjesztendőnek véli a per esetében sommás eljárás alá tartozó minden követelésre. Ellenben a kártérítés iránt való igényeket kivenné az itt kontemplált eljárás alól. Chorin az általános vitánál történt szavazás által mellőzöttnek t ekintvén azon javaslatát, hogy a fizetési meghagyásokcontre la Ioi des nations«, (Art. I. VIII. §. 10.) továbbá : »Dans toute procédure criminelle, l'accusé jouira du droit d'étre jugé promptement et publiquement par un jury impartial de l'état et du district, dans leemel le erime aura élé commis«. (6. art. additionel.) (A congressus joga leend meghatározni s büntetni a nemzetközi törvények elleni sérelmeket. Ks minden bűnvádi eljárásban vádlott élvezendi azon jogot, hogy gyorsan s nyilvánosan ítéljen felette a részrehajlatlan jury azon kerületben, hol a bűntett elkövettetett.) Megsértetett az alkotmány nemcsak az által, hogy Orleansban az olaszok az esküdtszék bíráskodása alól elvonattak, hanem az által is, hogy az irányukban elkövetett bűnös cselekmény bűnvádi megtorlás alá nem vétetett, sem azért bármi magánjogi elégtétel sem adatott. Ehhez járul azon sérelem is, hogy az államügyészek sem teljesítették kötelességüket, sem a főállamügyész (attorney generál), sem a kerületi ügyészek, kiknek az alkotmány törvényei szerint hivatásuk a közérdekeket megvédeni és üldözőbe venni mindazon bűntetteseket, kik azon törvények ellen vétenek. Mindezen sérelmek s azoknak megfelelő követelések legkevésbé sem alapitvák kiváltságokra, kiváltságos helyzetre, melyet netalán a külföldiek igényelhetnének, hanem oly közjogi törvényekre s ezekből kifolyó jogokra, melyek közösek minden állampolgárral. Annál szomorúbb az, hogy még ma — 1892-ben — sem tekinthető bevégzett ténynek, hogy az orleansi vérengzésekért Olaszország meguyerte volna a nemzetközi jogon alapuló elégtételt az északamerikai köztársaság kormányától. Általában sajnálatra méltók az amerikai állapotok, melyekben a lynchelés egészen szokássá, mintegy szokásos joggá fejlődhetett s bűntelenül rendszeresen űzethetik. Oly biztossággal űzethetik, hogy egyik legtekintélyesb lapban, »N e w-Y o r k i H erald«-ban nyiltan kimondatott: »A közvélemény Uj-Orleansban olyan, mely nehezen engedi feltételezhetni azt, hogy a lynchelők felelősségre vonatása a törvényszék előtt érvényesíttethessék!« nak csak okirat alapján legyen helye, a javaslat álláspontjára kénytelen helyezkedni. Az 500 frtos értékhatárt nagynak tartja s ha indítvány tétetnék arra nézve, hogy 300 frtra szálüttassék le, ehhez hozzájárulna. Wlassicsaz értékhatárra nézve utal arra, hogy mindenütt az a törekvés, hogy azt összhangba hozzák a sommás eljárással. E szempontból hozzájárul az 50Ű frtos értékhatárhoz. Teles zky államtitkár ellene nyilatkozik annak, hogy a fizetési meghagyások köre kiterjesztessék. Azt, hogy a kártérítési igényekre ne terjesztessék ki a fizetési meghagyás, elfogadhatónak tartja szóló. Jellinek és Veszter felszólalásai után a bizottság elfogadta a szakaszt, utolsó pontjának kihagyásával s utolsóelőtti pontjának Neumann indítványa értelmében való módosításával. A 2. §-ban világosan kifejezendőnek határozta a bizottság, hogy községi biróság elé utalt ügyekben az a járásbíróság illetékes, melynek területén a község fekszik. A tárgyalás folytattatni fog. Vajkay Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről. (Vége.) Ezen a bajon azonban az ügyvédvizsgáló bizottság saját hatáskörében nem segíthet. A törvényhez és törvényerejű rendelethez kell alkalmazkodnia. Erezte ugyan ezt a hiányt már az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak 1878. évben Dell'Adarai Rezső kartársunknak jeles tollából megjelent előadói tervezete is. Ez a javaslat 30. §-ában tetemesen leszállította ugy az Írásbeli, mint a szóbeli vizsga tárgyait. De még így is szükségét érezte annak, hogy ketté válaszsza a szóbeli vizsgát, felosztva e tárgyakat két napra. Ez a törvényjavaslat azonban nem lett törvény. Ehhez tehát nem alkalmazkodhatunk. Köztudomású különben, hogy a vizsgák most is két részre oszlanak; de csak elkülönített írásbeli és szóbeli vizsgára. Amaz két napot vesz igénybe, emez egy napra szorítkozik és rendszerint két óra alatt végzendő, mely éppen elégséges arra, hogy az úgyis izgatott jelölt teljesen kifáradjon és kimerüljön. Két óra, melynek az eddigi gyakorlat szerint jó részét az Írásbeli feladatok tartalmazzák és megoldásának többször szándékosan is la-isitott elmondása veszi igénybe. A fenmaradt töredékes, gyakran igen rövid időben kell a vizsgáló bizottságnak arról meggyőződni, hogy a jelölt a magyar közjog, ugy anyagi, mint alaki polgári-, büntető-, bánya-, úrbéri-, váltó- és kereskedelmi jog, továbbá a pénzügyi és közigazgatási törvények és a kötetekre terjedő országos szabályrendeletek teljes anyagát kielégítően elsajátította-e ? Ez merő lehetetlenség ! Tudhatta és tudta is bizonyára ezt a törvény szerzője. Ha mégis kezdeményezte : minek címezzük vállalkozását ? Méltóztassanak ehez hozzáadni, hogy a vizsgáló bizottság rendszerint akkor látja a jelöltet először, a midőn előtte az könnyen megmagyarázható elfoguhsággal a kinszékre leül. A biróí vizsgára bocsátottaknál a hivatali főnökök felelőssége mellett kiállított minősítési táblázatok, melyek, ha talán minden egyes esetben a felterjesztett kérvényekhez nem mellékeltetnek is, de könnyen megszerezhetők, legalább némi tájékozást szolgáltatnak az illetőnek szorgalmáról, képességéről és előkészületi tanulmányairól. Az ügyvédi vizsgával foglalkozó bizottság ezt a segédeszközt nélkülözi és támaszkodni kénytelen egyesek bizonyítványaira, kik mellett a jelöltek foglalkoztak, de mely bizonyítványok kiállítóit a bizottság legtöbb esetben szintén nem ismeri s igy megbízhatóságukat sem bírálhatja meg. Velem történt legközelebb, hogy egy ügyvédi vizsgára bocsátott, állítólagos ügyvédjelölt, ismeretei fogyatékosságát mentendő, nyíltan bevallotta előttem, hogy soha sem volt ügyvédi joggyakorlaton. Tévedést sejtettem ennek következtében az ötös bizottság határozatában, mely a gyakorlaton nem volt jelöltet mégis a vizsga letételére bocsátotta. Megtekintettem a jelölt iratait és ott leltem egy ügyvéd ur bizonyítványát, ki igazolta, hogy az emiitett jelölt a tudori fok elnyerése előtt két évig, a tudori fok elnyerése után ismét két évig foglalkozott folytonosan irodájában, szorgalmasan, hiven, ügyesen, kellő szakismerettel Mind a két állítás ellentétes és igy az egyik kétségtelénül nem való. Ez egy példából okulhatunk mindannyian. De megtanulhatjuk ebből azt is, mennyire nehéz a rendelkezésre álló adatok alapján és időben igazságosan megítélni az addig sohasem látott jelölt képességét és gyakorlati készültségét, főleg, mivel tagadhatatlan, hogy a szóbeli válaszok misége sem adja meg mindig az igazságos bírálatra a biztos kulcsot. A félénk, a könynyen megzavarodó jelölt tapasztalatom szerint gyakran többet tud annál, ki szerencsés bátorsággal árulja tudományának nem ritkán szegényes készletét, | megnyerő élénkséggel. És hogy ennek kapcsán a szóbeli vizsgánál maradjak : kívánatosnak kell jeleznem, hogy ezentúl az eddig tapasztaltnál nagyobb suly fektettessék arra. hogy az ügyvédi vizsga gyakorlati vizsga. Olyan egyének teszik azt le a vizsgáló bizottság előtt, a kiknek elméleti készültségüket az erre illetékes tudományegyetemi hatóság elöl már igazolniok kellelt és a kiknek az ügyvédi vizsgánál már most azt kell bebizonyitaniok, hogy az elméleti készültségen felül azt a képességet is megszerezték, hogy a látogatott tanintézet előadásain és ennek vizsgáin, i valamint a tudomány-egyetem szigorlatain történt készülődés közben megszerzett tudományukat a gyakorlat terén is értékesíteni bírják.