A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 52. szám - Nemzetközi magánjog

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 52. számához. Budapest, 1893. december hó 24-én. Köztörvényi ügyekben. Jóhiszemű telekkönyvi jogszerző ellen elbirtokolni nem lehet. A nagyváradi kir. törvényszék (1891. nov. 26. 14,446. Í-Z. a.): Popp Pál ügyvéd által képviselt T. Petruc és társa felpereseknek Zigre Miklós ügyvéd által képviselt T. Miklós alperes ellen ingatlan birtoka és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta . Alperes köteles a v. szelistyei 42. az. tjkvben 951. hr. sz. a. felvett ingatlant felperesnek birtokába és használatába bocsátani és neki ezen ingatlan elvont haszna fejében a kereset megindításától a birtok tényleges kiadásáig évi 3 frtot kifizetni, stb. Indokok : Felperesek a keresetükhöz A) alatt becsatolt hiteles tlkvi kivonattal a kereseti v.-szelistyei 42. sz. tjkvben foglalt 951. hr. sz. a. ingatlanhoz vétel utján szerzett tulajdoni jogokat hitelt érdemlöleg bebizonyították ; azt pedig, hogy a kérdéses ingatlant jelenben alperes használja, a megejtett és 11,736/1891. szám alatt lévő helyszíni bírói szakértői szemlejegyzökönyv teljesen igazolja. Minthogy pedig a telekkönyvi tulajdonost a tulajdonos összes jogai, tehát a birtoklás is megilleti, annálfogva felperesek abbeli kereseti kérelmének helyt adni kellett. Felperesek ezen ingatlanra vonatkozó tulajdonszerzésében az érvényes jogcím és szerzési mód benfoglaltatván, a kereseti ingatlanok jogos és kizárólagos tulajdonosául a telekkönyvnek alapján egyedül ők tekinthetők ; mert a telekkönyvi rendts és az osztr. polg. tkvnek azt kiegészítő, érvényben lévő szakaszai szerint ingatlanokat tárgyazó dologbani jog és így a tulajdoni jog is csak tlkvi bekebelezés által szerezhető. Felpereseknek a nyilvánkönyvön é^ szerződésen alapuló jogával szemben, tehát alperesnek a per során tett kifogása figyelembe vehető nem volt, mert az alperes által vitatott tulajdon kérdísre nézve az, hogy a kataszteri birtokívben nevére van felvéve, bizonyítékot nem képez, a felhozott elbirtoklás pedig nem képez oly jogi alapot, melynél fogva a kérdéses ingatlan tulajdonosául alperes lenne elfogadható ; mert míg egyrészről az elbirtoklást az időközben történt úrbéri rendezés és elkülönítés folytán 1876. évben eszközölt ujabbi telekkönyvi felvétel teszi tarthatatlanná ; addig másrészről, miután alperes a törvény által kitűzött egy évi határidő alatt az úrbéri rendezés és kiosztás folytán állítólag történt tévedést és hibás telekkönyvi felvételt az illető úrbéri bíróság avagy később az illetékes telekkönyvi hatóságnál kiigazittatni nem kérte, azzal most már felperesek mint időközben harmadik jóhiszemű szerző és telekkönyi tulajdonos ellen sikerrel nem védekezhetik. Végre elvont haszon felperesnek csak jelen per megindításától volt megítélhető, mert csak ezen időtől tekinthető alperes rosszhiszemű birlalónak, az ingatlan elvont évi hasznát pedig a helyszíni bírói szemle és becsű jegyzőkönyvbe kitett összegben kellett megállapítani, stb. A nagyváradi kir. itélö tábla (1892. május 30. 324. sz.): Felpereseket keresetükkel elutasítja, stb. Indokok : Felperesek az A) alatti tárgyalási jegyzőkönyvvel bizonyították ugyan, hogy 1887. szept. 23 tói a kereseti 951. hr. sz. a. földrészletnek tulajdonosai; de alperes azzal védekezett, hogy alperesnek a szülői és alperes a kereseti ingatlant régi időtől, alperes maga az apja halálától mintegy 50—60 év óta folytonosan és háborítatlanul birta és használta, nemkülönben hogy a 32 éven túli háborítatlan birtoklással a kereseti földet már felperesek jogelődének idejében elbirtokolta. Erre nézve tanukul felhívott B. György azt vallotta, hogy ő a kereseti földet ismeri, mert földjei között van, hogy az a magura dűlőben fekszik és 5 vékás föld ; hogy addig, mig alperesnek az apja S. Dávid élt, azt az birtokolta és használta, hogy ez körülbelül 40 év előtt halt el és azóta a kereseti földet alperes birja; nemkülönben hogy az urbériség fennállása alatt az S. Dávid és alperes birtokában volt. Továbbá N. Gyurka tanú azt vallotta, hogy a föld a magura dűlőben van, hogy azt S. Dávid birta és ennek halála óta a fia, vagyis alperes birja ; nemkülönben hogy az urbériség alatt a föld S. Dávidé volt és az birta, halála óta pedig azt alperes birja. De ezeknek a tanuknak a vallomásai S. László körjegyzőnek azzal a vallomásával is gyáraolittatnak, hogy 1861. évtől fogva jegyző a községben és azóta alperes birta a földet és a föld utáni adót fizette, de az 1861. év előtti munkálatok szerint is a föld alperesnek nevén állott. Minthogy ezek szerint alperes bizonyította, hogy a kereseti földet alperesnek az apja és alperes 50 évet is meghaladó időtől fogva háboritlanul birták és így alperes azt már felperesek jogelődének idejében elbirtokolta; minthogy továbbá a helyszínén tartott szakértői szemle útján a kereseti földnek az alperes apja és alperes által bírt földdel való azonossága is bizonyítva lett; végre minthogy felperesek nem is állították, annál kevésbé bizonyították azt, hogy alperes vagy jogelőde törvény által tiltott módon jutottak volna a birtokba, az ítéletnek a birtokra és elvont haszonra vonatkozó részét is ezeknél az indokoknál fogva megváltoztatni és felpereseket ezek iránti keresetükkel elutasítani kellett. A mennyiben pedig felperesek az adásvételi szerződés kötésénél az eladótól az összes földrészleteknek birtokba bocsátását követelni elmulasztották és közönséges gondosság mellett tudhatták, hogy az eladó a kereseti földet felpereseknek át nem adhatja és igy a perre okot szolgáltattak; de tekintettel arra is, hogy felperesek telekkönyvi tulajdonosok, felperesek az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a értelmében mérsékelt perköltség megfizetésében marasztalandók voltak, stb. A ni. kir. Curia (1893. nov. 7. 9,789. sz.): A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és a z elsőbiróság Ítélete hagyatik helybeu, stb. Indokok: Való ugyan, hogy az elbirtoklás a tulajdonszerzés egy nemét képezi, de miután felperesek a v.-szelistyei -12. sz. tjkvvel bizonyították, hogy a per tárgyát képező ingatlant a korábbi ^telekkönyvi tulajdonostól adásvétel útján szerezték meg, alperes ama szerzéssel szemben elbirtoklási kifogását csak akkor érvéuyesithetné sikerrel, ha bizonyította volna, hogy felpereseket ama szerzés körül rosszhiszeműség terheli, ezt azonban bizonyítani nem tudta; minélfogva felperesek jóhiszemű telekkönyvi jogszerzőknek lévén tekintendők, mint ilyeneket az emiitett ingatlau birtokioga is megilleti; ezekből az okokból s mert alperes a' keresetindítástól jóhiszeműséggel nem védekezhetik, kellett a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni, stb. Ha vételi ügylet létrejötte az eladó által pusztán ajánlatot tartalmazó okmány által bizonyittatik, nem az adásvétel megj történtét tagadó állítólagos vevő által bizonyítandó azon körüli mény, hogy amaz ajánlat általa el nem fogadtatott, hanem az eladó 1 feladata annak bizonyítása, liogy az ajánlat el is fogadtatott. Azon körülmény, hogy alperes oly értelmű főeskü letételére késznek nyilatkozott, hogy a kérdéses dolgot meg nem vette, felperest a fenti bizonyítási kötelezettség alól fel nem menti; de ezen főeskü felperes ellenzése esetén alperes részére meg sem Ítélhető. A budapesti IV. ker. kir. jrbság (1891. márc. 6. 6,605. sz.): Dr. Kraszuay Ferenc ügyvéd által képviselt L. Géza felperesnek, dr. Rózsavölgyi Manó ügyvád által képviselt R. és társa cég alperes ellen 150 frt és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Ha alperesért ifj. D. Norbert főesküt tesz arra, hogy sem a 2'/. alatti nyilatkozat kiállítása alkalmával sem előbb, sem utóbb felperesnek ki nem jelentette, hogy a »Fityfiritty« népszínmű zeuéjének kiadási jogát megveszi, azon esetre felperes keresetével elutasittatik; különben köteles lesz felperesnek 150 frt tőkét stb. megfizetni. Indokok: Alperes tagadta, hogy felperestől a »Fityfiritty« népszínmű zenéjét megvette, felperes a vétel megkötésének bizonyítására a 2É/. alatti másolatban csatolt, eredetben alperes birtokában lévő okiratra hivatkozott, miben azonban felperes egyoldalú nyilatkozata foglaltatik s hogy alperes részéről a megvétel iránti készség ki lett jelentve, ez által bizonyítva nincs. Kérdés tehát, hogy alperes tett e oly nyilatkozatot, mely részéről az ügylet végleges megkötését jelenti. Felperes állításai bizonyítására alperesnek főesküt kinált, melyben azonban azon nem perdöntő körülmény foglaltatott, hogy alperes a 2 /. alatti ellenére a meg nem vételt jelentse ki, holott ép az a kérdés, hogy a vételi nyilatkozat megtörtént-e. Ezért az eskü ily alakban alkalmazható nem volt. Viszont az eskü elfogadási nyilatkozatában alperes azt fejezi ki, hogy ő a kérdéses zenemüvet meg nem vette. A vétel megtörténte azonban jogi kérdés lévén, az ítéletbe csupán tényekre ítélhető az eskü. Ezért az eskü kellőkép a bíróság által volt szövegezendő a perdöntő körülményre, mely főeskü letételétől a per kimenetele függővé tétetett, stb. A budapesti kir. itélő tábla v1891. nov. 23. 2,39-3. sz.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: A 2'/. alatt becsatolt okmány, mely szerint felperes, mint szerző, a »Fityfiritty« népszínmű zenéjének kiadási jogát alperesnek átengedte, csak ajánlatot képezvén a kiadási jog megszerzésére, ez által tehát a kiadási jognak alperes által lett megszerzésére s a kiadási ügylet tényleg létrejötte s alperesre is köteles volta igazoltnak nem tekintethetvén, felperesnek alperes