A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 51. szám - A polgári házasság

375 akkor, ha szükségét érzi annak, hogy követelése iránt birói intézkedést eszközöljön ki a maga részére, megelégedjék a kevesebbel, miden a több önként kínálkozik ? A hitelező vagy akarja biztosítani követelését adósa ellen, vagy nem akarja. Ha akarja, akkor nem fog megelégedni a kínálkozó condemnatión alul álló biztosítással, ha pedig nem akarja, akkor praejudiciumra sincs szüksége. De másrészt — föltéve, hogy a jövő kamatrészletek a condemnatiónak ugyan nem, de praejudieiumnak igenis képezhetik tárgyát, mi szüksége lehetne a hitelezőnek arra, hogy a jövő kama'részletekre külön praejudiciumot kérjen, midőn a jövő részletekre nézve, tekintettel arra, hogy a tőke és a már lejárt részletekre PZ ítélet condemnatiót tartalmaz, ugy is bír praejudiciumot, sőt ennél is többet, a mennyiben ily esetekben a gyakorlat, nálunk különösen, mint azt előbb láttuk, maga a törvény és pedig a végrehajtási törvény 48. §-a végrehajtási jogot biztosit az Ítélet meghozatala után lejárandó kamatokra. Nem kerülheti ki e helyütt figyelmünket azon körülmény sem, hogy azok, a kik, mint Unger, vitatják, hogy a kamatoknak jövő részletei megítélhetők, azt is állítják, hogy a kiemelt rendelet ezen esetre nem tartalmaz intézkedést, fejtegetéseik folyamán mégis azt látszanak insinuálni, mintha ezen eset is a rendeletnek első része alá tartoznék. A rendelet első része azon esetről szól, ha általában követelések lesznek jogerejü Ítélet által megítélve. Igaz ugyan, hogy nincs kifejezetten meghatározva, vájjon a minden közelebbi jelző nélkül használt »követelések« alatt csupán a már lejárt vagy egyszersmind a jövőben járandó követelések is értendők-e ? de aligha lehet ez iránt kétségünk, ha figyelembe vesszük, hogy a rendelet második része igy kezdődik : »ha azon b a n valamely Ítéletben nem csupán a lejárt, hanem . . . stb.« ; miből világos, hogy a rendelet, midőn második részében kifejezetten »nem csupán lejárt* követelésekről kívánt intézkedni, akkor első részében »csupán lejárU követeléseket érthetett. E szerint tehát a jövő kamatrészletek a rendeletnek legtermészetesebb értelmezésénél fogva nem tartozhatnak a rendelet első része alá, hogy pedig második része alá sem tartoznak, azt Unger és elvtársai is elismerik. Ha mindezek után tekintetbe veszszük azt, hogy az 1,480. § azon esetben, ha a kérdés tárgyát jövőben lejárandó megítélt kamatok képezik, jóval inkább rászorul a magyarázatra, mint azon esetben, ha e törvényszakasz általában megítélt lejárt követelésekre alkalmazandó: akkor jogosan felvethető a kérdés, hogy mégis mi lehet oka annak, hogy a rendelet, midőn ez utóbbiak iránt szükségesnek találta az intézkedést, ugyanakkor a jövőben lejárandó megítélt kamatokról említést sem tett? Az e kérdésre adandó felelet aligha kedvez azoknak, a kik azt vitatják, hogy a jövőben lejárandó kamatrészletek is megítélhetők, mert ezen körülménynek csak az lehet indoka, hogy e rendelet el nem ismerte, miszerint lehet oly eset, melyben ezek megitélteknek tekintendők. Mindezt figyelembe véve bizonyosnak vehetjük, hogy az irány, melyben e rendeletnek tulajdonképeni értelmét keresték, nem volt és nem is lehetett helyes Tény az, a mit már fentebb is kiemeltünk, hogy e rendelet főképen azon kételyek eloszlatását tűzte célul, melyek a megítélt kamatok elévülése iránt merültek fel s innen ered, hogy e rendelet a már lejárt követelésekre vonatkozólag is szükségesnek találta a magyarázatot, mert bizonyos az, hogy a kamatokon kivül más lejárt megítélt követelések soha nem szolgáltattak és jelenleg sem szolgáltatnak alkalmat arra, hogy rájuk vonatkozólag az elévülésnek szabálya kétséges legyen. Csak a kamatoknál fordul elő az eset, hogy elévülés tekintetében akkor, ha ezeket általában megitélteknek is veszszük, ugy a jövőben járandókat, mint a már is lejártakat, ugyanegy szabály alá vonjuk és pedig akként, hogy a lejártakat a lejárandókkal együtt egy egésznek veszszük, ezen egészből azután kihasítjuk a három évit s a többit visszafelé menve egyaránt elévülteknek jelentjük ki, tekintet nélkül arra, hogy az Ítélettel szemben lejártaknak veendő kamatok minden körülmény között meg lettek ítélve és pedig a condemnatio teljes hatályával, ugy hogy ezeket mulhatlanul azon szempont alá kellene vennünk, mely alá általában a megítélt igények tartoznak és nem az alá, mely a jövőbeli szolgáltatásokra esetleg érvényes. Ennyiben kétségtelenül jogosult a rendeletnek első részében foglalt törvényértelmezés, minthogy ez által azt akarta elérni, hogy az elévülésnek általában a lejárt megítélt követelésekre érvényes szabálya azon esetben is alkalmazást nyerjen, ha különösen a kamatok lejárt megítélt részleteinek elévülése iránt merül fel a kérdés. Ezen a nyomon haladván, tekintve, hogy e rendelet kifejezetten csak a felmerült kételyek eloszlatására irányult és igy azon eseteket, melyekben kételyek nem merültek fel, egyáltalán nem akarta érinteni; tekintve továbbá, hogy a jövő részletek elévülése tekintetében csakis a kamatok szolgáltattak és szolgálatnak alkalmat kételyekre ; el kell jutnunk annak elismeréséhez, hogy e rendelet akkor, midőn első részében csupán lejárt, második részében pedig nem csupán lejárt, hanem egyúttal jövőben lejárandó követelések elévülését ki.ánta szabályozni, ennek megfelelőleg első részében a lejárt, második részében pedig a jövőben lejárandó kamatokat tekintette intézkedésének különös tárgyául, még pedig a nélkül, hogy bármely tekintetben is súlyt kívánt volna fektetni arra, vájjon ezen kamatok igy vagy amúgy lettek-e megítélve ? A rendelet ugy vette a dolgot, a mint az tényleg volt; tényleg pedig ugy volt és jelenleg is ugy van, hogy a kamatok egyféleképen vannak perelve és inegitélve, és ennek folytán megítélt kamatokra nézve az Ítélet hatálya kivételesen oly sajátszerűnek jelentkezik, hogy annak alapján a kamatok és pedig már nemcsak a jövőben lejárandók, hanem ezekről visszahatólag a lejártak is részben ugy szerepelnek, mint megítéltek, részben pedig ugy, mint meg nem Ítéltek. A rendelet igy, ezen megitéltségi állapotában fogadta el a kamatokat, függetlenül annak kutatásától, vájjon a kamatok ezen formában tulajdonképen megitélteknek veendők-e vagy sem ? E rendelet e szerint második részében egyedül csak azt akarhatta kifejezni, hogy az ítélet után lejárandó kamatok — és pedig azon szerepkörükben vévén azokat, melyben azok a gyakorlati viszonyok között közönségesen és mindennap jelentkeznek — mindig három év alatt évülnek el. Ekként tehát a kérdéses rendelet értelmének fősúlya nem arra esik - mint azt Ungerék állítják — hogy e rendelet első részében oly követelésekről intézkedik, melyekre valóságos condemnatio szereztetett, második részében pedig oly jövőbeli szolgáltatásokról, melyekre az Ítélet csak praejudiciumot tartalmaz, hanem igenis arra esik, hogy a rendelet fe'ülemelkedve minden lehető combinatiókon, általában oly követelésekről intézkedik, melyek bár megitélteknek mondatnak, de a melyekre ennek dacára nem a megszerzettnek állított condemnatio feltétlen követelményéhez képest, hanem ettől eltérőleg b:zonyos különleges szempontokból szoktak az elévülés szabályai alkalmaztatni, és ennek folytán az ily követeléseknek csupán csak lejárt és lejárandó részletei között levén különbséget, meghatározza, hogy ily kétséges helyzetű lejárt követelésekre áll ez, a lejárandókra ellenben áll az. A rendeletnek ezen értelmezése szerint az a szabály, hogy azon esetben, ha a kamatok a tőkével együtt egy keresetben pereitettek be és együttesen Ítéltettek meg, a kamatkövetelésnek azon része, mely az ítélet viszonyában lejárt, 30 (40) év alatt; azon része pedig, mely jövőben fog lejárni, ismét a közönséges elévülési szabályok értelmében három év alatt évül el. Befejező cikk következik.) A polgári házasság.* Törvényjavaslat a házassági jogról, benyújtotta a képviselőház dec. 2-iki ülésén Szilágyi Dezső igazságügyminiszter. (Folytatás.) 4'. §. A kihirdetésnek magában kell foglaltatnia a jegyesek családi és utónevét szülüik megnevezésével, családi állapotát (nőtlen, leány, özvegy vagy elvált), foglalkozását, korát, vallását, születése helyét és lakhelyét és szükség esetében a jegyesek egyéb közelebbi megjelölését, végül azon felhívást, hogy a kinek valamely törvényes akadályról tudomása van, a kihirdető anyakönyvvezetőnél jelentse be. 42. §. Ha a jegyesek a házasságot a kihirdetés utolsó napjától számított egy év alatt meg nem kötik, a kihirdetést ismételni kell. 43. §. A kihirdetés alól a törvényhatóság első tisztviselője ad felmentést. A jegyeseknek azonban teljes hitelt érdemlő okiratban ki kell jelenteniük, hogy legjobb tudomásuk szerint köztük házassági akadály nem forog fenn. Ha a törvényhatóság első lisztviselője a kérelmet megtagadja, a jegyesek a belügyministerhez folyamodhatnak felmentésért. A felmentés hatályát veszti, ha keltétó'l számított egy év alatt a jegyesek a házasságot meg nem kötik. 44. §. A házasságot csak a kihirdetés utolsó napjára következő három nap letelte után szabad megkötni. 45. §. A házasságot polgári tisztviselő előtt kell megkötni. Oly kötés, mely nem polgári tisztviselő előtt történt, a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban sem tekintetik házasságnak. Polgári tiszvjseló' eló'tt kötöttnek tekintendő' a házasság, ha azt, a ki előtt kötötték, a közhiedelem polgári tisztviselőnek tartotta, kivéve, ha az ellerkezó't mind a két fél tudta. 46. §. Polgári tisztviselő : a) az anyakönyvvezető saját kerületében ; i) a törvényhatóság elsó' tisztviselője a törvényhatóság területén ; c) a főszolgabíró saját járásában ; d) a rendezett tanácsú város polgármestere a város területén ; e) az osztrák-magyar követ vagy konzul, a magyar kormánytól nyert felhatalmazás korlátain belül, ha a házasulok közül a férfi vagy mindkét fél magyar honos. Az e) pontban emiitett polgári tisztviselő előtt kötött házasságot ugy kell tekinteni, mintha belföldön kötötték volna. 47. § A polgári tisztviselő a házasságkötésnél csak saját kerületében működhetik közre. 48. §. A házasságot rendszerint azon anyakönyvvezető előtt kell megkötni, kinek kerületében a házasulóknak, vagy azok egyikének rendes lakhelye és ennek hiányában tartózkodási helye van. 49. §. Az előző §. szerint illetékes anyakönyvvezető a felek kérelmére egy másik anyakönyvvezetőt felhatalmazhat a házasságkötésnél való közreműködésre ; ily felhatalmazást azonban csak hivatalos iratban, a kihirdetés utolsó napjára következő három nap letelte után és csak akkor adhat, ha törvényes házassági akadályról tudomási nincs. 5 § A főispán, Budapesten a főpolgármester a felek indokolt kérelmére megengedheti, hogy a jegyesek a házasságot a törvényhatóság területén a 46. §. i>)—d) pontjaiban emiitett polgári tisztviselők egyike eló'tt kössék meg. 51. §. A polgári tisztviselőnek a házasság megkötésénél az 52. § esetén kivül cs <k akkor szabad közreműködni, ha a kihirdetés szabályszerűen megtörtént, vagy alóla felmentés adatott és ha törvényes házassági akadály nem jutott tudomására A külföldi, ha belföldön akar házasságot kötni, kimutatni tartozik, hogy házassága hazájának törvényei szerint (131. §., 134. §. második bek.) akadályba nem ütközik. Az igazságügyminister ennek kimutatása alól felmentést adhat. 52. §. A házasulok egyikének közel halállal fegyegető betegsége esetében a házasságot kihirdetés és felmentés nélkül is szabad megkötni, ha mindkét