A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 3. szám - Az osztr.-magy. államvasút elsőbbségi kötvény szelvényeinek érvényesítése külföldön és az osztrák gondnoksági törvény - Az ügyvédi fegyelmi ügyek

A J O Gr. 23 illetéket. A szorosan vett perköltséghez való hozzájárulás azonban — nézetem szerint — csakis egyenlő arányban történhet: mert a per substratumában váló érdekeltség kulcsul fel nem állitható azért, mivel egyik-másik, kisebb mérvben is részegedő pertárs kifogása ellenében a bizonyítás a felperesnek igen gyakran több fáradságába s költségébe kerül s egyáltalán a perköltségek összege s mérve rendszerint nem a per substratumának nagyságától függ. Hogy a szorosan vett perköltségek az egyetemleges alpereseket egyenlő arányban terhelik, azt a következőkkel is vélem indokolni. Az 1868. évi L1V. t.-c. 112. §-ának világos értelméből a perestársaknak a tárgyaláson való megjelenése teljesen szabadságuktól függ. Ha tehát több egyetemleges pertárs közül több meg sem jelenik, ezektől, bár a védelemre nem költöttek, több költségilletöség, mint a mennyiben a megjelentekkel az ellenfél részére elmarasztaltattak, nem követelhető. Ugyanis, a védelemben való ténykedés szabadságánál fogva ki-ki a védelemben megtett lépéseiért, illetve a védelem elmulasztásáért, egyedül önönmagának felelős. Ekként, ha a megjelent pertársnak védelme dacára, a pertársak az ellenfél ellenében a perköltségekben egyetemlegesen lettek marasztalva: indokolatlan s igazságtalan volna a meg nem jelenteket oly költségben való részesedésre is kötelezni, milyet a megjelent, pervesztesség folytán sikertelen s talán ép konok védelmével csakis önönmagának okozott. Másrészt, eltekintve a perköltségek kölcsönös megszüntetésétől, mely a per főtárgyát illető pernyertességnél is, a perköltségek tekintetében pervesztességgel egyértelmű, a megjelent s védekező alperesiéinek felperes elleni pervesztessége esetén a perköltségek a meg nem jelentekre való tekintet nélkül, csupán a védekező alperes javára ítéltetnek meg a felperes ellenében. Hoznék János, besztercebányai m. kir. kincst. ügyész. Sérelem.* A pozsonyi kir. törvényszók. (Felelet.) Üzen cím alatt, ezen lapok f. 1893. évi 2. száma »Sérelem« rovatában Borovánszky Éile, nagy szombati ügyvéd ur azt hozza fel, hogy a szeredi takarékpénztár felszámolói évek óta nem adtak számot eljárásukról és midőn e mulasztásuk miatt panasz emeltetett ellenük, a pozsonyi kir. törvényszék elhitte nekik, a mit védelmükre felhoztak, t. i. azt, hogy saját eljárásukról nem adhatnak számot, mert az ő működésüket megelőző időre vonatkozó egyes könyvek kezeiknél nincsenek. Ámde a felszámolók nem ezzel védekeztek és a kir. tszék nem ezt hitte el nekik. A felszámolók azzal védekeztek, hogy a felszámolásban egyáltalában el nem járhattak, mert a társaság könyvei nélkül a felszámolás lehetetlen. És ez az, a mit a kir. törvényszék a felszámolóknak elhitt. Részvénytársaság vagyonára nézve a felszámolást a társaság könyvei nélkül megejteni nem lehet. A társaság könyvei bünperben szükségeltetvén, a büuper iratainál a bíróságnál voltak és vannak ; ezek hiányában a felszámolók tisztükben el nem járhattak, mulasztással tehát nem terheltethettek és illetve mulasztás miatt büntethetők nem voltak. Tények beszélnek. E lényeket sem lehetett más, mint a »Sérelem« rovatban közétenni. Felszámoló. Irodalom. Az osztr.-magy. államvasút elsőbbségi kötvény szelvényeinek érvényesítése külföldön és az osztrák gondnoksági törvény (die Geltendmachung der Coupons der Staatsbahnpriorit'áten im Ausland und das österr. Curatorengesetz.) Irta dr. W e i 1 József Brünnben. M a n z-féle könyvkereskedés, Bécs, 1893. 8° 11. 38. Ára 40 kr. Az osztrák-magyar államvasuttársaság tudvalevőleg 3°/o elsőbbségi kötvényeinek szelvényeit, melyek eddigelé egész névértékükben váltattak be, ezentúl csak a tőkekamatadónak levonása mellett akarja kifizetni. Az erre való jogosultság felett — a kérdés nemzetközi jellegű lévén — mind Ausztriában mind külföldön élénk vita támadt a szakirodalomban, sőt mind Francia-, Németországban és Magyarországon is perek lettek folyamatba téve a szelvények teljes megfizetése iránt. A kérdés még bonyolultabbá válik az által, mert Ausztriában a veszélyeztetett elsőbbségi kötvények érdekeinek megóvására a gondnoksági intézmény létezvén, azok számára gondnok lett tényleg kinevezve és igy a külföldön megindított keresetek ellenében, a kereshetőségi jog is kérdésessé tétetik. Dr. Weil kis füzete nagy tudományos apparátussal és igen alaposan hozzá szól egynémelyik oldalához ezen bonyolult kérdésnek, különösen két irányban. Vizsgálódásainak tárgyát képezi első sorban az, hogy mennyiben alkal* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. mázható a gondnoksági törvény a szelvények birtokosainak érdekei oltalmára is, miután ama törvény csak az elsőbbségi kötvény birtokosai érdekeiről szól. Szerző vizsgálódásának második tárgya, hogy mennyiben tekinthető az osztrák gondnoksági törvény, tiltó törvénynek (Prohibitivgesetz). Ezekkel kapcsolatosan azután igen érdekesen és szakavatottan tárgyaltatik a külföldi ítéletek végrehajthatósága és különösen a delibationalis eljárás hatálya felett. A bűnvádi ügyviteli szabályok című munkára hirdet Fényes Vince, kir. törvényszéki jegyző előfizetési felhívást. Szerző munkájában, minden egyes szakasznál igyekezni akar a gyakorlati alkalmazás körül felmerülhető kérdéseket feltüntetni s azok megoldására módot találni és az ott hivatolt rendeleteket csoportosítva egybeállítani. A mű a könyvárusi elárúsitás teljes kizárásával 8 — 10 nyomtatott ívnyi terjedelemben 189-3. évi január hó 20-án jelennék meg, ha ugyan a t. közönség pártfogása annak kiadását lehetővé teendi. Az előfizetési ár példányonkint, a példányok bérmentes megküldésével együtt 1 frt 20 kr., mit posta-utalványon legkésőbb 1893. évi január hó 5-ig beküldeni szíveskedjenek. Nagyvárad, kőfaragó utca 834. sz. a. A Pallas Nagy Lexikonának 8. füzete pontos időben megjelent. E füzet a 26 — 28. íveket foglalja magában, kezdődik az : Állami költségvetés címmel s végzpdik Alliléterrel. A következő nagyobb cikkek vannak benne : Államnevezetességek, állam/ polgárság, államrendészet, államszövetségek, államtanács, államtönk, állat, állategészségügy, állatföldrajz, állatimádás, állati meleg, állatjárványok, állaitan, állatorvostan, állatövi fény. A füzet írói közül megemlítjük a következőket : Körösi József, Heil Fausztin, Dobieczky Sándor, dr. Scheff, Schwarcz Gyula, Mariska Vilmos, Kürschák, Szterényi Hugó, Thanhoffer Lajos, Entz Géza, Hutyra, Vangel Jenő, Katona Lajos, Klug Nándor, Kossá Gyula, Alexander Bernát, Daday Jenő, Beliczay Gyula, Pasteiner. A szöveget három szövegábra s két pompás szinnyomatú műmelléklet díszíti, az egyik a tengeri anemonák, a másik az északi ég álló csillagai. Mindkettő rendkívül jól sikerült szép kép. Az egész füzet nyomdai előállítása méltó a nagy feltűnést csinált vállalat eddigi füzeteihez. A füzet ára harminc krajcár. Az egész mű tizenhat kötetre van tervezve, kétszáznsgyven 3-4 íves füzetekben. Vegyesek. A budapesti kir. itélö tábla tauácsainak beosztása az 1893. évre. Elnök: Czorda Bódog. Polgári osztály. I. Tanácselnök: Szabó Albert. Bírák: Véber Ottó, Vaszilievits Vazul, Trux Hugó, Burghardt Lipót, Kársa László, Hajdú Ferenc, Debreczenyi Miklós, Somogyi Mihály, Fábry Gyula, Szántay Adolf. Tanácsjegyzők: Gregorovics Lajos, dr. Csanády György, Veith József. — II. Tanácseluök: Farkas Géza. Bírák : Lipthay Kornél, Fényes Miklós, dr. Szabó János, lllyasevics Jenő, Zsembery Kálmán, dr. Tergosics István, Lehoczky Lajos, Major Kálmán, Csery Gábor. Tanácsjegyzők : dr. Sármir Antal, Goldstein Izidor. — III. Tanácselnök: Szent-Iván yi Gyula. Bírák: Végh János, Jókuthy Albert, dr. Horváth Ferenc, Bubla Ferenc, Wattay Dezső, dr. Thirring Lajos, dr. Végh Arthur, Sárváry Gusztáv, dr. Gedeon Albert, Tarnai János. Tanácsjegyzők : Karacsay Gerő, Tóth Aurél. — Büntető szakosztály. I. Alelnök: Sárkány József. Bírák: Kállay Adolf, Tóth Gerő, Burg Lajos, dr. Heil Fausztin, Makay Dezső, Jenny Antal, Türk Szilárd. Tanácsjegyzök : Stojkovics Tivadar, dr. Barta Antal. — II, Tanácselnök : Tomcsányi Mór. Bírák : Halmágyi Sándor, Szent Imrey Jenő, Perczel Gyula, dr. Tarnai János, Csiky József, Bakos János. Tanácsjegyzők: Bossányi István, dr. Miskovits Flóris. Az ügyvédi fegyelmi ügyek elintézése az ügyvédi rendtartásban szabályozott eljárás szerint, tudvalevőleg szerfelett nehézkes és időrabló. A budapesti ügyvédi kamara már az 1891. évről szóló jelentésében megemlékezett ezen hiba ama visszás következményeiről, minélfogva az egyszerűbb fegyelmi ügyek is éveken át húzódnak. Ennek folytán a vétkes akkor nyeri el büntetését, midőn az erkölcsi súlyát és jótékony hatását egészben, vagy jórészben elveszti, mig másrészt az ártatlauul meghurcolt éveken át egy függő fegyelmi eljárás erkölcsi súlyát kénytelen viselni. Ezen a bajon gyökeresen csak az ürdts. vonatkozó szakaszainak reformálása által lehet segíteni, a mint azt már az ürdts. ministeri javaslata is tervezi; de igeu helyesen tennék a kamarák, ha már a mostani eljárás kere.én belül is mindent elkövetnének a fegyelmi eljárás egyszerűsítésére és gyorsítására. Ezen eszme vezérelte a budapesti ügyvédi kamarát, midőn egyik közelebbi választmányi ülésén az ügykezelésben oly reformokat hozott be, melyek az eljárást jelentékenyen gyorsítani fogják. így kimondotta a választmány, hogy : »Az elnökség ülésen kivül intézkedik a más hatóságok által áttett iratok visszaküldése tárgyában az esetben, ha a panaszt elutasító, vagy az eljárást megszüntető határozat nem felebbezés folytán jogerőre emelkedett; továbbá az iratoknak vizsgáló biztos kirendelése vagy végtárgyalás kitűzése végett, az elnökséghez való áttétele tárgyában az esetben, ha a vizsgálatot vagy a vád alá helyezést elrendelő határozat ugyancsak nem felebbezés folytán emelkedett jogerőre.«