A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 3. szám - Egyetemleges kötelezettség a gyakorlatban

22 A JOG. hivatalos működés alkalmával kifejtett munkának és fáradságnak méltányos figyelembevételével állapíttassanak meg. Ne dijaztassék tehát az egy kiküldő végzés alapján több végrehajtató részére, egy adós ellen, vagy egy végrehajtató részére több — bár külön­külön lakó — adósok eilen, több napon át folytatott eljárás, a munka és fizetés fogalmának félremagyarázásával, o«upán egy eljárási díjjal. Midőn ezekben a kérdésre, hogy mit akarnak a bir. végrehajtók? megfeleltünk, felkérjük a törvényhozás fakto­rait, a jogszolgáltatás közegeit, a sajtót és minden értő és gon­dolkodó emberbarátot, a kinek a közvélemény- és hangulatcsiná­lásra befolyása van, hogy saját hatáskörükben a bir. végrehajtói intézményben fennálló tarthatatlan állapotok célszerű megváltoz­tatásához közreműködni kegyeskedjenek. Ideje már, hogy az állam, melynek feladata a polgárok előtt a jog és igazság fák­lyáját lobogtatni, szűnjék meg 450 családapa iráuyában oly mél­tatlan és jogtalan eljárást követni, melyet nem nevezhetünk egyébnek, mint a munka megérdemelt jutalmazása jogtalan el­vonásának. A bírósági végrehajtóknak 1893. évi január hó 6-án Buda­pesten tartott szűkebb körű értekezlet megbízásából Somlyói V. Ignácz, bir. végrehajtó, a »Bir. Végreh. Közlöny« szer­kesztője. Az ügyvédi kamarai jelentések alapossága érdekében dr. Rózsa Izsó a szegedi kamara derék elnöke a következő fel­hívást intézte a kamara tagjaihoz, melynek tartalmát jó volna, ha megszívlelnék az összes kamarák tagjai : Felhívás! Az ügyvédi kamarák az ügyv. rdts. 82. §-a értelmében minden év elején a lefolyt év ügykezeléséről és főleg az ügyvédség és jogszolgáltatás terén szerzett tapasztalataikról az igazságügyministerhez jelentést tenni tartoznak. E kamara már a múltban is évi jelentéseivel ez irányban kötelességének iparkodott megfelni, ez idő szerint pedig, midőn az ügyvédség és igazságszolgáltatás terén megindult általános mozgalom az ügyvédség kérdését napirendre hozta, — másrészt az igazságszolgáltatás terén nagy és mélyreható átalakulások és reformok küszöbén állunk, az ügyvédi kamarák fokozottabb mérv­ben kötelezvék évi jelentéseikben az ügyvédség és a jogszolgál­tatás terén szerzett tapasztalataikat felsorolni, valamint az ügyv. rdts 19 §-ban körülirt hatáskörben a jogszolgáltatás és ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslására vonatkozó előterjesztéseiket megtenni s így közrehatni, hogy a küszöbön álló igazságügyi reformok és átalakulások a közkivánalomnak megfelelők legyenek és a tapasztalt viszszásságok és hiányok lehetőleg orvoslást nyer­jenek. Hogy kamaránk e feladatának megfelelhessen és hogy évi jelentésében egész területére kiterjedőleg az igazságszolgáltatásra vonatkozó tapasztalatokat felölelhesse ; hogy továbbá kamaránk összes tagjainak mód adassék az évi jelenté* anyagához adataik­kal hozzájárulni és hogy ekként az évi jelentés ugy tartalmassá­gában, mint erkölcsi súlyában növekedjék, e kamara tagjai ez uton is fölhivainak, hogy akár szóval, akár Írásban adataikat és tapasztalataikat az évi jelentésben leendő felhasználás végett le­hetőleg f. év végéig kamaránk titkári hivatalához juttatni szíves­kedjenek. Szegeden, 1892. december 5. napján. Ausztria és külföld. Bevándorlási törvény. (Immigration Bili.) Érdekes saját­sága az angol-szászfajnak, hogy nem az elvek uralják őt, hanem hogy ő uralja az elveket; vagyis, hogy John Bull ép ugy, mint az oceántúli uncle Sam, csak addig ragaszkodik valamely kormány­zati elvhez, a míg azon elv céljait szolgálja; innen van az, hogy a mily mérvbea szűnik meg valamely elv a közérdeket szolgálni, ép azon arányban távolodnak el az angol népek amaz elvtől. Hogy pedig iménti kijelentésünk helyes, ezt tanúsítja a washingtoni senatusban 1893. jan. 5-én C h a n d 1 e r senator által előterjesztett újabb »Immigration Bill« is, mely a könnyelmű kivándorlást meg­könnyítő »Norddeutsche Lloyd«-ok ebbeli munkájának ellen­súlyozására volna hivatva. Az emiitett törvényjavaslat — szakítva a liberális irányzatú szabadköltözködési jogelvvel — az amerikai Unió terü­letére vándorlókat még partralépésük előtt valóságos erkölcsi quarantainenek kívánja alávetni; a mennyiben kimondja, hogy az illető kikötő város amerikai consulja előtt a kivándorló candidatus jelentkezni, ott magát ugy erkölcsi, valamint anyagi irányban igazolni tartozik. A mondott be­vándorlási kellékek megállapithatása végett az »Immigration Bill« 1. pontjában meghatározza, hogy oly 12 éven felüli személyek, a kik az általuk beszélt nyelven folyékonyan sem irni, sem olvasni nem tudnak (who neitber read nor write their own language with reasonable facility), bevándorlási engedélyt nem kapnak. A fenti szabály alól csak egy, már bevándorlási engedélylyel bíró eg) énnek vele jövő szülői, vagy nagyszülőire nézve van helye. Az »Immigration Bill« 2. pontja pedig azt rendeli, hogy minden bevándorlónak igazolnia kell magát arra nézve is, hogy legalább is annyi pénz felett rendelkezik, a mely elegendő neki arra, hogy az Egyesült-Államokban célbavett polgári hivatása igénveinek megfelelőleg magát eltarthassa; avagy pedig hogy biztosítékot nyújthat arra nézve, hogy őt partraszállásától számí­tott két hónapig saját hozzátartozói a szükségesekkel ellátandják. A most említett célból igazolandó összegként azonban nem kívánható több és pedig egy-egy magános bevándorló, avagy ily családfőre esőleg 100-100 dollárnál és minden további családtag után pedig egyenkint 25 dollárnál; ugyanily összeg igazolandó az oly egyénekre nézve is, kik helyett a külföldön maradó családfő vállalja el a gondoskodást. Az »Immigr. Bill« 3. pontja azt rendeli, hogy oly személyek kizárandók, a kik testi fogyatkozások folytán kézimunka végzésére részben, vagy egészben alkalmatlanok, kivéve, ha kellőkép be­igazolják, hogy eme fogyatkozások dacára életfentartásukról elegendőleg gondoskodva van s illetve, hogy ez irányban nem fognak az őket befogadó közönség terhére esni. Az »Immigration Bili« 4. pontja végre meghatározza, hogy oly egyének, a kik valamely oly társulathoz tartoznak, melyek törvényellenes és illetve bűnös módon az ember élete és tulaj­dona ellen törnek s illetve az ily irányú cselekvényeket (maga­tartást) előmozdítják (Ali persons, belonging to societies, which favour or justify the unlawfol or criminal destruction of life and property.) Jelentőségteljes végül még a kérdés alatti Bill-nek azon rendelkezése is, mely szerint a bevándorlásra szolgáló hajók tulajdonosait a jelenleg dívó úti alkalmatosság feljavítására s illetve arra kötelezi, hogy a hajók utasai ne legyenek össze­zsúfolva és hogy a hajó zárthelyiségeinek ventilatiója is javít­tassák. (It alsó provides for better accomodation on board of emigrant vessels, more cubic air space to each passenger at board, and better ventilation.) Közli: dr. D o b a i Győző, budapesti ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. Egyetemleges kötelezettség a gyakorlatban. A »J o g« folyó évi 1. számában fenti címen közölt eset alkalmából felvetett két kérdésre szerény nézetem és feleletem a következő. I. Ugyanazon egy keresetben s egy ítélettel a perköltségek­j ben marasztaltak közül, az egész követelést kiegyenlített alperes­j nek, többi pertársai elleni megtérítési joga, az 1868 évi L1V. t.-c. j 74. §-ának világos intézkedése szerint, az összeg nagyságához I mérten sommás vagy rendes eljárás utján, egy keresettel érvé­! nyesithető. E keresetnek jogalapja az egyetemlegesség, ejogalap­nak ugyanazonossága pedig az egyetemleges pertársaknak köl­csönös jogviszonyában rejlik. E jogviszonyuak mibenléte Erdélyben az osztrák polgári törvénykönyvnek alább hivatkozott tételes rendelkezéseiben, nálunk pedig birói törvényes gyakorlattal el­fogadott jogszabályokban gyökerezik. II. Előleges s különös megállapodás hiányában, a perköltségek­ben egyetemlegesen marasztaltak — nézetem szerint — egymás irányában egyenlő arányban kötelezvék. Mert az osztrák polgári törvénykönyv 896. §-ának rendelkezéséhez képest, egyik adós­társnak nagyobb részben való kötelezése az erre vonatkozó különös jogviszonynak bizonyítását igényelné s ilyennek nem létében a különböző, kisebb nagyobb aránybani részesedés ki­záratik. Előleges megállapodás hiányában a perköltségek fizetésében egyetemleges adóstársaknak egymás közti részesedési aránya s kötelezettsége hogy egyenlő, az minden kétséget kizárólag kitűnik ugyancsak az osztrák polgári törvénykönyv 896. §-ának eme rendelkezéséből : »Ha az egyetemleges adóstársak egyike magát lekötelezni képes nem volt, vagy kötelezettségének tenni képtelen : az ily hiányzó részt valamennyi kötelezett társ tartozik magára elvállalni.* Ez elvnek alkalmazása ugy bírósági gyakorlatunk, mint magánjogi tankönyveink szerint, nálunk az anyaországban is el­fogadtatott. Ellenben az 1868 : LIV. t.-c. 75. §-ának második bekezdésében az egyetemlegesen nem kötele­zett alperestársaknak a felpereshez és nem az egyetemleges alperestársaknak egymáshozvaló viszonya tárgyaltatik. S ezen szakasz egyetemleges al­perestársaknak egymás közti viszonyára még akkor sem alkalmazható, ha azok megtérítési követelésükkel egymás ellen fordulnak. Mert az osztrák polgári törvénykönyvnek előbb szó­szerint idézett rendelkezéséből kifolyólag a kötelezettség­teljesítésénél, egyenlő részekben való része­sedés mellett, az egyetemleges adóstársak közt még kölcsönös kezességi jogviszony is áll fenn a behajthatlan részékre nézve; olyformán, hogy a fizetésképtelenek részét is a többiek egymás közt egyenlő részek­ben fölosztva viselik. Azon kérdés, hogy az alperestírsak az ellenük folyamatban volt pertárgyban mily arányban vannak érdekelve, a perköltség viselésénél — nézetem szerint — csak az Ítéleti illetékre nézve bir fontossággal. Ez ugyanis a pertárgy értéke szerint százalékok­ban szabatik meg. S az alperestársak is kisebb vagy nagyobb összeggel való érdekeltségük szerint viselik egymás közt az ítéleti

Next

/
Thumbnails
Contents