A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 49. szám - A csődtömeggondnokságok kiosztásáról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 49. számához. Budapest, 1893. december hó 3-án. Köztörvényi ügyekben. A budapesti kir. itélö tábla 3. számú polgári döntvénye. A peressé vált hagyaték biztosításának elrendelésére a prt: 388. $-a értelmében, az örökösödési per bírósága vagy pedig a hagyatéki bíróság van-e hivatva ? (A 14,331 lp. 1892 és 9.792/p. 1893. számokhoz.) Határozat: A peressé vált hagyaték biztosítása iránti intézkedések megtételére, az 1868 :L!V. t»-c. 588. §-a értelmében a hagyatéki bíróság, nem pedig az örökösödési per bírósága illetékes. Indokok: Az 1868:L1V. t.-c. 088. §a általánosságban azt rendeli, hogy a peressé vált hagyaték biztosításáról és kezeléséről a bíróság gondoskodik. A közelebbről meg nem határozott eme bíróság alatt csak a hagyatéki bíróság érthető; mert az 1868 : LIV. t.-c. 37., 563. és 568. §-ainak abban a rendelkezésében, melylyel a hagyaték előleges biztosítására illetékes hatóságok kijelöltettek, felismerhető az a cél, hogy a természeténél fogva veszélynek kitett hagyatéki vagyon mennél előbb biztosítva legyen ; nem szenvedhet tehát kétséget, hogy az idézett t.-cikk 588. §-ában általánosságban emiitett bíróság alatt is csak az a bíróság érthető, mely abban a helyzetben van, hogy a hagyaték biztosítása iránt azonnal intézkedik a mint annak a törvényben meghatározott feltétele bekövetkezik. Ebben a helyzetben pedig az eljárás menete szerint egyedül a hagyatéki bíróság lehet. A törvény szavai szerint ugyan a biztosítás feltétele a hagyaték peressé váltával következik be, de a joggyakorlat a törvény eme rendelkezését eddig sem szó szerinti értelmében alkalmazta, hanem annak alapján a biztosítást legalább is a perreutasitással egyidejűleg elrendelhetőnek tartotta, noha a tapasztalat azt mutatja, hogy a perre utasitást számtalan esetben a per megindítása nem követi. Nem is volna megállható alapja annak a felfogásnak, hogy a hagyaték biztonságát közvetve fenyegető veszély, mely a biztosítási intézkedés okául szolgál, csak abban az időben válik létezővé, mikor az ellentétes igények érvényesítése végett a per megindittatik, hanem kétségtelenül elő áll ez a veszély már az által, hogy a hagyatékra egymást részben, vagy egészben kizáró ellentétes igények támasztatnak és azok perenkivüli uton ki nem egyenlíthetők s ekkép a hagyaték vitássá válik; minthogy pedig, a hagyaték vitássá válta már a hagyatéki tárgyalás során a hagyatéki bíró előtt nyilvánul: kell, hogy az ennek következtében elő álló veszély elhárítására szükséges biztositási intézkedést maga az eljáró hagyatéki bíróság megtehesse ; mert különben az elkésve alkalmazott biztositási intézkedés sokszor céltalanná és értelem nélkülivé lenne. Ehhez járul, hogy ellenkező rendelkezés esetében a hagyatéki bíróság hatásköréből a zárlati kezelés ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos teendők is elvonatnának, holott alig szenvedhet kétséget, hogy ezeket a teendőket a helyszínéhez közelebb székelő sigy az érdekeltnek is hozzáférhetőbb hagyatéki bíróság gyorsabban és hatályosabban teljesítheti, mint a rendszerint távolabb fekvő s szervezeténél fogva is nehézkesebb perbíróság. Végül a jelen vitás kérdés eldöntésénél nem hagyható figyelmen kivül az. hogy a magyar királyi curiának, az illetékességi összeütközé.-ek eseteiben hozott több rendbeli határozataiban, hasonló felfogás jutott érvényre, a mennyiben határozataiban a zárlat elrendelésére az 1868 : LIV. t.-c. 588. §-a alapján szintén a hagyatéki bíróság illetékességét állapította meg. (M. kir. Curia l,47ó/p. 1884, 2,876/p. 1885, 6,465/p. 1887, és 9,079/p. 1888, sz.) Kelt Budapesten, a kir. itélő táblának 1893. évi október hó 24-ik napján tartott polgári teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1893. évi november 17. napján tartott polgári teljes ülésben. Czorda Bódog s. k. elnök, dr. Csanády György 8. k. jegyző. A marosvasárhelyi kir. itélő tábla 1-ső számú polgári döntvénye. Az 1881: LX. t.-c. 180. $-a értelmében az árverezési vevő kérésére, a részére kiadott vételi bizonyítvány alapján, birói kiküldőit általi birtokokba helyeztetése meddig rendelhető el? (3,772/893. I. és 3,810/893. 1. számokhoz.) Határozat. Az árverezési vevó kérésére a vételi bizonyítvány alapján, birói kiküldött által leendő birtokba helyeztetése, az 1881. évi LX. t.-c. 180. §-a értelmében elrendelhető, ha : a birtokba helyezés az árverezési feltételekkel nem ellenkezik (1881. évi LX. t.-c. 163., 181. és 191. §§.) ; az árverezési vevő a kérvény beadásáig az árverezési feltételek szerint lejárt kötelezettségeinek eleget tett; az ingatlan tulajdonjogának nevére már megtörtént bekebelezése esetén az még mindig az ő nevén áll és a telekkönyvi hatóság előtt fekvő közhitelű vagy teljes hitelességű magánokiratból nem tűnik ki, hogy az árverezési vevő tulajdonjoga, vagy az ingatlan használatához való joga változást szenvedett. Az ország azon részeiben a hol a telekkönyvi betétek még nem készültek el s szabályszerűen még nem tétettek közzé, a fennebb irt feltételek fennforgása mellett sem lehet az árverezési vevő kérésére az 1881. évi LX. t.-c. 180. §-a szerint birói kiküldött általi birtokokba helyeztetését elrendelni oly esetben, a midőn az 1892: XXIX. t.-c. 2. §-a értelmében a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése iránt az eljárás a telekkönyvi hatóság részéről folyamatba tétetett; mindaddig, mig a tényleges birtokos ezen eljárás rendjén kérésével jogérvényesen el nem utasíttatott. Indokok. Az 1881: LX, t.-c. 180. §-a nem állit fel zárhatáridőt arra, hogy az árverezési vevő a részére kiadott vételi bizonyítvány alapján birói kiküldött által leendő birtokba helyeztetését meddig kérhesse. Ebből folyólag nem állitható fel véghatáridőül sem az ingatlannak az árverezési vevő részére való tulajdonjogi bekebelezés ideje, mert ez által a vevő még erősebb jogot nyer s ez őt a birtokba helyezés iránti jogsegélytől meg nem foszthatja, — sem a végrehajtási eljárás befejezésének különben is határozatlan időpontja, mert emez időbeli korlátozás sem indokolható törvény által s különben is az árverezési vevőt csak az érdekli, hogy az árverezés jogerőre emelkedett-e s minő kötelezettségeket szabnak reá az árverezési feltételek ; — de a vételi bizonyítvány kiadásától, illetőleg az árverezési feltételek szerinti elhalasztó feltétel megszűntétől számított egy évi határidő sem vehető fel a birói kiküldött általi birtokbahelyezés elrendelésére nézve véghatáridöül, mert a sommás visszahelyezésre nézve elfogadott eme határidő itten joghasonlatosságba nem hozható. Ha ugyanis az árverezési vevő ezen egy év letelte után kéri birói kiküldött általi birtokba helyeztetését, vagy be van már tulajdonjoga az ingatlanra kebelezve, vagy nincs; ha az árverezési feltételeknek még teljesen nem tett eleget s az ingatlan még nem lett a nevére átírva, újból két eset foroghat fenn: vagy teljesítette az addig esedékes kötelezettségeit, vagy nem. Ha teljesítette, akkor még késedelem sem terheli, ez esetben tehát az 1881. évi LX. t.-c. 180. §-a által biztosított bírói jogsegély a birtokbahelyezésre nézve tőle meg nem tagadható, ha azonban kötelezettségei teljesítésében késedelemben van, akkor a jogsegélyben az alább felfejtendők szerint ez okból s nem a lefolyt egy évi idő miatt nem részesítendő. Hogyha ellenben a vevő az árverési feltételeknek egészben eleget tett s az ingatlan tulajdonjoga az 1871. évi LX. t.-czikk 182. §-a értelmében nevére bekebeleztetek s az még az ő nevén áll, emez egy évi határidő lefolyta miatt birói kiküldött által leendő birtokbahelyeztetése az 1881 : LX. t.-czikk 180. §-a szerint meg nem tagadható. Ha ugyanis az árverési vevő emez egy éven át elmulasztotta is birói utoni birtokbahelyeztetését kérni, éppen úgy a tényleges birtokost is mulasztás terheli, hogy esetleges és csak is tőle származhatott erősebb jogát vele szemben telekkönyvileg nem biztosította. É szerint tehát a telekkönyvi tulajdonos árverezési vevőt az általános jogelvek szerint inkább megilleti a jogvédelem, mint a pusztán tényleges birtokost, minélfogva csakis a lefolyt egy évi időköz miatt birói kiküldött általi birtokbahelyeztetése meg nem tagadható ama puszta feltevés alapján, hátha a tényleges birtokos joga erősebb alapon nyugszik. De, hogy a fennebb említett egy ávi határidő a birtokba helyezés iránti birói jogengedély megadására nézve zírhatáridőíil nem állitható fel, kitűnik a telekkönyvi betétekszerkesztéséröl szóló 1886: XXIX. t.-c. 41. § ából és a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről szóló 1892: XXIX. t.-c. végrehajtása tárgyában 21,366/1893. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet 80. § ból is, melyek szerint három évi tényleges békés birtoklás igazolása mellett is a tényleges birtokos utasítandó igényének érvényesítése végett a törvény rendes útjára, hogy ha a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzésének a telekkönyvi tulajdonos ellent mond. Ez is elegendőleg igazolja, hogy egy évi tényleges birtoklás alapján csupán a telekkönyvi tulajdonossal szemben erősebb jogot vélelmezni s ez alapon a tényleges birtokossal szemben a telekkönyvi tulajdonost a törvény rendes útjára utasítani nem lehet.