A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 3. szám - A jelzálog védelme. A fedezeti elv - Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. Folytatás 2. [r.]

20 A JOG. feleknek címpéldányok csak a bejegyzés megtörténte után adhatók ki, de nincs kimondva, hogy a bélyegmentességet csak a bejegyzés után vehetik igénybe; tekintve továbbá azt, hogy címpéldányokat a bejegyzéssel egyidejűleg is lehet kérni, söt a gyakorlatban az a rendes; ellenben a címpéldányoknak a cégbejegyzés után kérése a kivételes eset és nem tételezhető fel, hogy a rendelet épen a kivételes esetekre állapította volna meg a bélyegmentességet, a rendes esetre pedig nem, midőn annak intenciója a kereskedelem érdekében a cégbejegyzés és a címpéldányok olcsóbbá tétele: abban a nézetben vagyok, hogy a cégbejegyzés előtti címaláirás hitelesítések nem feltétlenül bélyegkötelesek, hanem a bélyegmentességet ki kell terjesztenünk arra az esetre is (ó) pont), midőn a cég bejegyzésének kérésével egyidejűleg a kérvényhez csatolva benyujtatnak a címpéldányok is, melyeken az aláirás közjegyzőileg hitelesítve van, más szóval a bejegyzés iránti kérelem helyadásától feltételezetten bélyegmentes a cégbejegyzés iránti kérvényhez csatolt címpéldányokon levő aláírások hitelesítése is. Előre látható, hogy a fenti elvi jelentőségű határozatot a leletek egész sora fogja követni s az óvatos közjegyző a rendelet 22 §-ában foglalt s megadott bélyegmentességben ezentúl nem bízván, a cégbejegyzések drágábbak lesznek. Miután pedig ez a többször idézett rendeletnek célja nem lehetett, üdvös volna, ha ez a bizonytalan állapot rendeleti úton megszüntettetuék. A jelzálog védelme. (A fedezeti elv.) Irta : dr. EERÉNYI LAJOS, ügyvéd Török-Kanizsán. Egyik legkiválóbb jogtudósunk és jogi irónk, ki a gondolkodásra és munkára való serkentés által hálánkat és köszönetünket a legnagyobb mérvben kiérdemelte, dr. I m 1 i n g Konrád, curiai biró ur a »J o g« 52. számában az ingatlanokra vezetendő végrehajtás körül azt a kérdést vetette föl: vájjon »fentartsuk-e a mindenáron való végrehajtási eladás elvét, avagy áttérjünk-e az úgynevezett fedezeti elvhez ?« A mindenáron való végrehajtási eladás elve ugyanis megkívánja, hogy az árverés még az esetben is joghatályos legyen, ha az elért vételár a végrehajtató követelését megelőző többi jelzálogos követeléseket nem fedezi; mig a fedezeti elv szerint az árverés csak akkor tekintendő joghatályosnak, ha az árverést kérő hitelező jelzálogos követelését a telekkönyvi rangsorban megelőző követelések az igért vételár által teljes fedezetet nyernek (innen az elnevezés fedezeti elv — Deckungsprinzip.) A fedezeti elv gyakorlati alkalmazásának következménye tehát az volna, hogy a végrehajtási összeget megelőző többi jelzálogos tételek az árverés által nem érintetnének, azok az eladott ingatlanon tovább is bekebelezve maradnának, az árverési vevő nem tehermentes, tiszta ingatlant venne ; épugy, mint a ki most a végrehajtási törvény 163. §-a első bekezdése alapján szolgalommal terhelt ingatlant, vagy a végrehajtási törvény 206. §-a alapján zálogjogokkal terhelt ingatlant vesz. Hogy ezen reform nálunk, hol annyi égető kérdés várja a megoldást, nem sürgős, az kétséget sem szenved. Jogilag ezen elv alig védhető. Mert: A zálogjog fogalmából nem következik, hogy a zálog mást is biztosítson, mint a vételárból való kielégítést, tehát hogy ezen felül még a betáblázás tartós fenmaradását is biztositsa. A kölcsönt adó érdeke előtérbe tolhatja ezt a kérdést is, nehogy a kölcsön alkalmatlan időben fizettessék vissza. De a közönséges zálogjog, a mint azt mai nap még értelmezzük, ezen biztosítás nyújtására nincs hivatva. Az egyedüli komoly jogi érdek, melyre nézve a hitelezők védelemre tarthatnak igényt, az, hogy az ingatlan el ne adassék oly időben és oly áron, mely által a hitelezők kárt szenvednek. Ennek meggátlására a kiváltságolt földhitelintézetek, söt a magánhitelezők és az adós maga is, a törvényben gyökerező elég védelmi eszközt találnak. Ha pedig egyik vagy másik vidéket gazdasági csapás éri és a gazdák fizetésképtelensége folytán tömeges ingatlan árverés fenyegetne, ez rendkívüli esetet, mintegy elemi csapást képezne és az ily baj nem általános törvéuynyel, hanem rendkívüli intézkedéssel, például állami közbelépéssel, segélylyel volna megelőzendő. De nem is célszerű nálunk ezen újítás. Telekkönyveink zilált állapotáról a panasz általános. Ezen zilált telekkönyvi állapotot számos telekkönyvnél csakis a megtartott árverés szünteti meg. A fenti reform az árveréseket megnehezítené és még azonfelül a telekkönyvet sem tisztázná. A legtöbb vevőben azon bizalom kelti föl a vételkedvet, hogy tiszta, tehermentes ingatlant fog kapni; őt a törvény biztositja, hogy árverésen vett ingatlanára nézve senkivel semmi dolga és baja sem lesz; ép ezért a nép jobban szeret birói árverésen venni, mini magánkézből; bizalommal és tömegesen jönnek az árverelők. Mindez megszűnik, ha az árverés megnehezittetik, pedig a fenti reform megnehezíti, mert a népet homályban s bizonytalanságban hagyja az iránt, hogy vájjon mire árverel és vétel esetén milyen terheket, bajt vesz meg. Nénünk indoleutiájánál fogva a telekkönyvek hemzsegnek a fenn nem álló tételektől. Minő hatást gvakorolnának ezen tételek az árverésre és mennyi hátrányt okozna e reform, ha az árverés legalább ezen fenn nem állo tételektől sem szabadítaná meg a telekkönyvet. Holott ma az árverésnek hatásai közül ez egyike a legkivánatosabbaknak. Ellentétben áll a szabadelvű jogfejlődéssel. Az élet es a tudomány hivatvák ugyan a jogintézmények fejlesztésére, de az úgynevezett fedezeti elv nem képez valódi fejlődést; mert Miberalis. A tulajdonjog korlátolása, a szabad forgalom és rendelkezés nagy és szükségtelen megszorítás it képezi. Egyenesen a végrehajtatónak jogait támadja meg; oly jogait, melyek a zálogjog fogalmában benne vannak s melyek annak lényegét képezik, hogy t. i. végrehajtató hitelező eladás utján követelésének kielégítését megkísérelje és ad a fedezeti elv az előző hitelezőknek oly jogot, mely messze túlmegy a zálogjogon, hogy t. i. a követelés ki ne fizettessék, hanem a biztos helyen bekebelezett zálogkövetelés a haladó kor által már nem indokolt régi nagyobb kamatláb mellett érintetlenül megmaradjon az emberi kor legvégső határán túl. Valósággal extra commercium lenne az ingatlan. Az adós nem volna képes másod- vagy harmadik helyre pénzt kapni, nem segíthetné föl magát szorultságában ; el sem adhatná az ingatlant, lebegne ég és föld között, mint Mohamed koporsója. Eléggé meg van már védelmezve az előző hitelező; eléggé nyomja a végrehajtatót; tudjuk, hogy a végrehajtató perbeli, végrehajtáskérési és árveréskérési költségei nem képeznek előnyös tételt. Óvakodik tehát mindenki árverést erőszakolni, mikor még az előnyös tételek sem kerülnek ki. Akár végrehajtásilag, akár egyszerűen van bekebelezve az előző tétel, akár csak előjegyezve, akár csak biztosítéki tőkéje van, akár fennáll az előző követelés, akár nem, a végrehajtató mindig tehetetlenül áll az előző hitelező bekebelezett követelésével szemben. Ha pedig a privilegisált földhitelintézetek, vagy a kiacstár képviselője jelenik meg a küzdtéren, akkor minden más halandó lebocsátja a zászlót Hiába hivatkozunk arra, hogy a törvény adja ezeknek a privilégiumot és hogy az intézetek privilégiumai »a kölcsön jogi természete« a telekkönyvben is ki van tüntetve, a nép azt minden egyes esetben meglepetésnek veszi. Hát még azon esetek, midőn a kincstári követe'és, vagy az előző jelzálog követelése többszörös fedezetet talál más ingatlanokon, de • mégis itt az elárverezett, esetleg kis darab ingatlanból óhajt kifizettetni, vagy midőn az előző hitelező a végrehajtató kárára az adóssal egyetért. A megváltási jog — a jus offereudi — volna hivatva ily esetben a végrehajtató érdekeit védeni, de ezen jogkedvezmény nem tudott népszerűségre vergődni, talán a törvénykezés lassúsága és bizonytalansága miatt. A fedezeti elv törvénybe iktatása a későbbi hitelezőt ezen megváltási jogtól is megfosztaná, a mi pedig annak idején vívmánynak tekintetett. A földnitelnyujtással emiuenter foglalkozó privilegisált földhitelintézetek az 1871. évi XXXIV. és azt tovább adományozó későbbi törvénycikkekkel teljesen meg lehetnek elégedve. Az ő privilégiumuk magában foglalja a fedezeti elvet és még többet is. Nemzetgazdasági szempontból sem helyeselhető a fedezeti elv. A forgalmat és a földhitel mobilisatióját kell elősegíteni, nem pedig az ingatlan forgalmat és a földhitelt megkötni. A föld megkötöttségére irányuló intézmények részint törvényeink, részint a gyakorlat által lassankint megszűnnek. Nemzetgazdasági okok nem kívánják, hogy a föld mindenáron az adósságokban úszó régi birtokos kezében maradjon. Nemzetgazdasági szempontból és a szegény nép védelmére hozatott az 1877. évi XXII. t.-c. is. De nép és közgazdaság nem köszönte meg. Van azonban egy magasztosabb szempont, melyet valamennyi fölé helyezek és mely talán Porosz-, Szász- és Bajorországot is vezérelte a vitatott intézkedés behozatalára. Ez a nemzeti szempont; hogy a mig lehet, maradjon meg a föld azok kezében, kik jó és balsorsban bebizonyították, hogy legméltóbbak a földbirtok képviseletére. Ha bebizouyittatik, hogy ezen szempontból az intézmény szükséges, akkor létesíteni kell. De azt hiszem, hogy az önvédelemnek ezen nemzeti szempontból jogosult nemére ma már — hála istennek — szükségünk nincs. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. "VC. (Folytatás.) 25. §. A választás idejét 30 nappal megelőzőleg az elnök hirdeti ki a harmadik év utolsó havában. A választmányt az illető kamara összes tagjai választják viszonylagos szótöbbséggel; a választás érvényességéhez azonban a beadott szavazatoknak legalább egy harmada szükséges. Ha ily szótöbbség nem jön létre, úgyszintén ha az első szavazásnál az ítményben az első választás meghiúsulta és annak oka is közzéteendő. Azok között, kik a választásnál egyenlő szavazatot nyertek, ha a választmáuyi tagok meghatározott száma mindenik felvételét meg nem engedi, az elnök által húzott sors dönt. A kamara székhelyén lakó minden tag választási jegyét személyesen adja be, a székhelyen kivül lakó tagoknak azonban megengedtetik, hogy választási jegyeiket pecsétjükkel lezárva,