A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 48. szám - Psychiatria és büntetőjog

346 A JOG. nak és a pártatlan igazságszolgáltatásnak, mint a jelen autocratikus járásbirósági rendszerünkben, mely teljesen szűkölködik bármily ellenőrzésben. Ami a S c hő ff e n-i n t é z m é n y t még ajánlatosabbá teszi, ez azon körülmény, hogy az az államkincstárt semmikép sem terheli és hogy főleg a vidéki n é p b i r á k jobban ismerik a terheltet, annak anyagi viszonyait, erkölcsi életét és beszámithatóságát, mint maga a biró. ítéletük tehát rendszerint épp oly igazságos, mint méltányos leend. Az eljárás is sokkal nagyobb ünnepélyességgel jár, mint a jelenlegi nálunk dívó rendszer. Abbeli aggodalmunkat, hogy a tárgyalást vezető biró mindenkor befolyásolhatja a két népbirót és igy mégis csak az ő akarata a döntő, avval cáfolta meg az illető elnöklő biró, hogy sok évi gyakorlata alatt ily eset még soha sem fordult elő. A népbiró mindig helyesen tudta indokolni votumát és épp oly megbízható igazságszolgáltatási tényezőnek bizonyult, mint maga a biró. És ott van még az ügyészi felebbvitelben nyújtott correctivum. — A népbirák és a tárgyalóbiró tanácskozásaiban még a jegyzőkönyvvezető sem vesz részt. Az ügyészi létszám a következő : Van 65 ügyész, ezek közt 4: 2,000 frt fizetés 300—225 fizetési emelkedés, 600—350 frt lakpénz és 1: 300 frt működési pótlékkal, 61 : 1,600 frt fizetés, 150 frt fizetési emelkedés és 300—250 frt lakpénz; 115 alügyész 1,100 frt fizetés, 300—150 frt fizetési emelkedés és 400—200 frt lakpénz: 1: 300 frt működési pótlékkal; 107 írnok (9: 600, 98: 500 frt fizetéssel és 300—100 forint lakpénz); 73 fogházfelügyelő 800—500 frt fizetéssel és 300—150 frt lakpénz; 136 fogházőrmester 400—300[írt fizetés és 100—50 frt lakkpénz; 1,582 fogházőr 350—250 forint fizetés és 100—50 frt lakpénz; 68 szolga 400—300 frt fizetés és 100—50 forint lakpénz — és 2 halálos i télét végrehajtó egyenkint 400 frt fizetéssel. Börtönorvosoknak 21,000, lelkészeknek 16,000 frt van előirányozva. A dologi kiadások kevesbedtek; az 1893-ra megállapított, 1.485,380 frt helyett 1894-re csak 1.418,12ő frt van előirányozva, a kevesblet tehát 67,260 frt. Ezen kevesbletből 2,260 frt a házbérek csökkenésére, 65,000 frt pedig a bűnügyi költségek rovatának apasztására esik. Ez utóbbi a rablétszám örvendetes apadására vezethető vissza. Házbérek címén 51,120, épületek fentartására 12,000, hivatalok és irodai költségekre 75,000, bűnügyi költségre 1.2o5,000 és hivatalos utazásokra 15,000 frt van előirányozva. Az eljárási költségekben a tanuk díjai és útiköltségei is benfoglaltatnak, melyek a tárgyalást vezető elnök utalványára az ügyészség által lesznek kifizetve; e címen 429,000 forint van előirányozva. Itt is az ü g y v é"d húzza a rövidebbet, kevesebb figyelemben és méltányosságban részesül, mint minden más tanú, a ki oly szerencsés, hogy ügyvédi diplomával nem bir. Szolgáljon erre egy eclatans példa, melyet velünk lapunk egyik jó barátja közöl. >>Csalás miatt tettem feljelentést a székesfehérvári törvényszék előtt; hónapokig tartó vizsgálat után a végtárgyalás lőn kitűzve és erre Bécsben lakó ügyfelem mint panaszos beidézve. Ügyfelem azonban nem akart egy székesfehérvári végtárgyalás örömeiben részt venni és jobbnak látta a vádlotial kiegyezni, minek folytán a törvényszékhez jelentést tett, hogy panaszától visszalép és a további eljárást beszüntetni kívánja. A fehérvári tőrvényszék, a külföldi panaszossal nem tudván boldogulni, helyébe mindjárt engem, mint panaszos képviselőjét az uj tárgyalásra pénzbírság terhe mellett megidézett. Akarva, nem akarva, kénytelen voltam ily gyöngéd felhívásnak engedni és Székesfehérvári a utazni. Ott csakis azt ismételhettem, a mit már kérvényemben előterjesztettem, midőn azonban készkiadásaim megtérítését követeltem, a törvényszék nagy bölcsen azt határozta: hogy erre nincs az államnakpénze. Szegény Magyarország, mely arra szorult, hogy egy ügyvéd egész napi időveszteségén felül még önTÁRCA. Psychiatria és büntetőjog. Irta: Dr. REICHARD ZSIGMOND, budapesti ügyvéd* Általánosan ismert tény, hogy az elmekórtani szakvélemények kérése és adása körül bizonyos inconvenientiák merülnek fel és azok birói mérlegelése körül bizonyos ingadozás tapasztalható. A bíróságok gyakran panaszkodnak azon, hogy a szakértők oly kérdéseket is el akarnak dönteni, a melyeknek eldÖDtése nem az ö hatáskörükbe, hanem a bíróságéba tartozik. A szakértők viszont azon panaszkodnak, hogy a bíróság nem részesiti kellő figyelemben az ö véleményeiket és némely szakkérdéseket a szakértői vélemény ellenére dönt el. És ennek constatálása mellett nem zárkózhatunk el annak constatálásától sem, hogy a laikus közönség nézete megegyezik a bíróságokkal abban, hogy a szakértökre panaszkodik és a szakértőkkel abban, hogy a bíróságokra panaszkodik, azaz gyakran nincs megelégedve sem az orvosi szakvéleményekkel, sem az azok folytán hozott birói Ítéletekkel. Az ingadozás, a mely e kérdés körül fenforog, már a szakértőknek adott kérdések feltevési módjánál kezdődik. Büntetőtörvénykönyvünk ministeri indokolása egész határozottan azt mondja, hogy a biró azt kérdi a szakértőtől, hogy »a tettes elmetehetsége meg volt-e zavarodva oly fokban, hogy e miatt elhatározási képessége ki volt zárva«, Illés Károly kommentárja szerint ellenben »a kérdés helyes feltevése csak az lehet, hogy elmebeteg-e vádlott vagy sem ?« A ministeri indokolás szerint tehát a szakértőnek azon kérdésben is kell nyilatkozni, hogy fenforgott-e a szabad elhatározási képesség a tettesnél, mig ellenben Illés Károly szerint csak arról kell nyilatkoznia, hogy a tettes elmebeteg volt-e, vagy nem, és azon kérdés, hogy az akarat szabad elhatározása fenforgott-e, mint ő mondja, sfeltétlenül mellőzendőd* A ministeri indokolás szerint továbbá a biró ne kérdezze a szakértőtől azt, hogy miféle elmebetegségben szenvedett a tettes, hogy például pyromániában szenvedett-e, midőn másnak tulajdo* Szerzőnek a magyar jogászegyletben tartott előadásából. * E. Illés Károly, a Büntető törvénykönyv magyarázata. 2. kiadás, I. kötet, 263. s köv. lapok. nát felgyújtotta, hanem — mint már emiitettem — csak azt, hogy meg volt-e a tettes elmetehetsége zavarva ? A bíróságok azonban a leggyakrabban más praxist követnek és épen azt kérdik a szakértőtől, hogy a tettes miféle elmezavarban szenvedett ? Más esetekben a bíróság még többet kérdez a szakértőtől, t. i. a szakértőkhöz intézett kérdések közé azt is felveszi, hogy beszámítható állapotban volt-e a tettei a cselekvény elkövetésekor, a mely kérdés feltétele voltaképen oda megy ki, hogy a szakértő döntse el azt, hogy a tettes büntethető-e, vagy nem. Továbbá a szakértői vélemények épen ugy eltérnek abban, hogy miről nyilatkozzanak, mint a bíróságok abban, hogy mit kérdezzenek. Krafft-Ebing tankönyve szerint pl. a szakértő feladata nem a beszámítás-képesség vagy az akaratszabadság, hanem egyedül a szellemi betegség fenforgásának meghatározása (Törvényszéki elmekórtan 37. 1.) és ugyanő ugyanezen tankönyvben számos oíy szakértői véleményt közöl, a melyek az akaratszabadság és beszámitás-képesség kérdését is tárgyalják. Sőt mi több. ugyanezen tank. magyar fordításának bevezetésében a fordító, dr. S c h w a rt z e r Ottó, a szakértői vélemény feladatául azt tűzi ki, hogy a vádlott szabad elhatározási képessége állapittassék meg. (A törvényszéki elmekórtan tankönyve. Előszó XVIII. 1.) tehát éppen ellenkezőt az általa lefordított tankönyvben nyilvánított vélemény nyel. Vannak aztán esetek, a mikor a szakértő, a nélkül, hogy a bíróság ezt kérdezte volna, az elmezavar és a szabad akarati elhatározás constatálása mellett a beszámithatóság kérdését is fejtegetés tárgyává teszi, sőt olyanok is, a melyek a büntethetőség és az enyhítő körülmények kérdéseinek fejtegetését is feladatuk körébe vágónak tartják. A biróság által adott kérdések és a szakértők által adott feleletek körül nyilvánuló eme zavarnak aztán természetes következménye az, hogy a birói ítéletekben ingadozás van a szakértői vélemények méltatása körül. A biró esetleg nem hajlandó enyhítő körülményül elfogadni azt, a mit a szakértő annak mondott, vagy csak enyhítő körülményt lát ott, a hol a szakértő beszámithatlanságot állapított meg. Némelykor nem tekinti a biró magára nézve irányadónak azt, a mit a szakértő az akarat szabadsága felől mondott, sőt olykor még azt a részét is felülbírálja a szakvéleménynek, a mely az elmebetegséget állapítja meg. Ezen általánosan észlelt bajokon némelyek avval vélnek segíthetni, ha a biró és a szakértő közti kérdéseket egymástól ugy