A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 47. szám - Bélyegmentesség a peres eljárásban "szegénységi jog" alapján

340 A JOG. hatóságnak bejelentik, miszerint egy bizonyos összeggel részvénytársaságot akarnak alakítani. E bejelentés folytán egyesületük testületi jogokat nyer (companie, ellentétben áll a partuerships), a nélkül, hogy a töke befizetését igazolni kellene. Az csak később fizettetik be, ha az üzlet érdeke ugy kívánja, vagy a befizetés egészen cl is marad. Franciaországban is az 1867. évi társasági törvénynyel létesített új társaság — société á capital variable — alakjában lehetséges, hogy az alapszabályokban megállapittassék, mikép a tagok a betét nagyobbitására köteleztethessenek, vagy hogy a társaság tökéjét leszállíthassa. Nálunk és Németországban a cél elérhető a szövetkezetek által. Ezeknél egy meghatározott alaptőke biztosítása nem kiván'atik s a már megszerzett töke is változtatható. Azonban a szövetkezetek sem bírnak azzal a mozgékonysággal, mely a tőke gyors változtatásához szükséges. Kétségkívül leggyorsabban változtatható a tőke a közkereseti és a betéti társaságnál; de itt megint a tagok felelőssége nagy. Kitűnik a mondottakból, hogy már a jelenleg fennálló társasági formák keretében is eleget lehet tenni a fentebb felállított követelménynek, hogy egyes esetekben a kereskedelmi forgalom érdekeinek megóvása céljából szükséges az egyetemleges felelősség elvén enyhíteni, de ugy, hogy a mellett a társaság vagyona köttessék le hatályosabban és fordítva, hogy egyes esetekben a vagyon tétessék mozgékonyabbá, de csakis a tagok bizonyos fokú felelősségének megállapítása mellett. De kérdés, vájjon azok ezen cél elérésére elégségesek e ? Kétségtelen ugyanis, hogy fejlett kereskedelmi forgalom mellett igen célszerű, ha a társulási formák száma nagyobb, ugy hogy azok keretében a különböző igények hatályosabb kielégítést nyerhessenek. Ennélfogva a jelenlegi társasági formák szaporítása a kellő feltételek mellett célszerű lehet. Ebből indultak ki Németországban, midőn a rault évben egy új társasági formát hoztak be. Ez az úgynevezett korlátolt felelősségű társaság. — Gesellschaft mit beschránkter Haftung. — A törvénynek, melylyel megalkották, célja az volt, egyfelől lehetővé tenni, hogy egyesek enyhébb felelősség mellett társulhassanak, mint a közkereseti társaságnál, másfelől pedig, hogy a társaság alaptőkéje ne legyen oly merev, mint a részvénytársaságnál.0 Szükséges e törvényre és annak előzményeire befejezésképen néhány megjegyzést tennem; nemcsak sajátszerűségénél, de azon oknál fogva is, hogy köztudomás szerint jogintézményeinket Németországból szoktuk behozni. A törvény egyik legnevezetesebb előzményét az a körülmény képezte, hogy a gyarmatkereskedelem a fennálló társasági formákban nem volt sikeresen folytatható. Ez azután felébresztette azt a tudatot, hogy a különböző igények kielégítésére általában szükséges volna a társasági formákat szaporítani. Nevezetesen, hogy célszerűnek mutatkoznék oly társulási formát létesíteni, mely a közkereseti és a részvénytársaság közt középhelyet foglalva el, a'kalmas volna a forgalom mindazon igényeinek eleget tenni, melyek sem a közkereseti társaság alakjában a tagok szigorú felelőssége miatt, sem a részvénytársaság formában, annak költséges és nehézkes szervezete miatt ki nem elégíthetők. A kérdés már most az volt, hogy a cél miként éressék el ? A nézetek e részben két irányban ágaztak el. Az egyik szerint, melynek legfőbb képviselője volt Oecheháuser, az új társasági formának individualisticus alapon kellene állania, vagyis a közkereseti társaság szervezetével kellene bírnia, de a tagok korlátolt felelőssége mellett. A másik szerint, melynek főképviselője volt Hammacher, a szervezésnek c o 11 e c t ivisticus alapon kellene végbemennie, körülbelül ugy, a hogy a bányatársulatok vannak szervezve. E szerint tehát az új társaság főbb vonásaiban a részvénytársaság tulajdonságaival bírna. Dacára annak, hogy a legfőbb irányadó tényezők 7 az előbbi irány mellett nyilatkoztak, a német törvényhozás az új társaságot mégis az utóbbi irányban szervezte. így tehát a korlátolt felelősségű társaság nem egyéb, mint a részvénytársaságnak egy enyhébb formája. Ki van mondva, hogy a társaságnak legalább 20,000 márkával kell megalakulnia, hogy ez összegnek legalább negyedrésze a bejegyzés előtt befizetendő, hogy annak leszállítása csak bizonyos cautélák mellett lehetséges, hogy a társaság (köz)gyüléssel bir, melyen a határozatok szótöbbséggel hozatnak és hogy vannak külön üzletvezetői és felügyelő-bizottsága. A tagok a hitelezőknek egyáltalában nem felelősek. Legnevezetesebb újítása pedig az, hogy a tagok a többség által pótbefizetésekre, melyek lehetnek korlátoltak, vagy korlátlanok, szoríthatók. Végül csak néhány szabály van a közkereseti társaságtól átvéve. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, vájjon helyes volt-e a szabályozás ezt a módját választani? Goldschmidl8 — a német kereskedelmi jogászok legkiválóbbja — azt a leghatározottabban kárhoztatta. És nem minden ok néikül. Mert az új törvény nem tett egyebet, mint 6 A törvény történetére nézve v. ö. R i e s s e r : Zur Revision des (íeutschen Handelsgeseizbuches 290 s k. 11. és Goldschmidl: Alte u. neue Formen der Gesellschaften. Nálunk ismertette dr. Neumann Ármin a jogász egytet egyik mult évi felolvasásán. 7 L. a részleteket Riesser: i m. 290 s k. 1. 8 Alte u. neue Formen stb. azt, hogy a részvénytársasági törvény leggondosabban kidolgozott szabályait elejtve, egy új részvénytársaságot szabályozott, a nélkül azonban, hogy a tagok felelősségének kellő fokozása által a hitelezőknek elegendő garantiát nyújtott volna. Mert ilyennek nem tekinthető az, hogy a társaság pótbefizetésekre szoríthatja a tagokat, ha akarja, melyekkel különben a tagok nem is a hitelezőknek, hanem csak magának a társaságnak tartoznak. Az új törvény egyoldalúlag enyhíti a társaságok szervezésének azon irányelvét, hogy a társaság tőkéje a hitelezőknek csonkitatlanul megtartassák, a nélkül t. i., hogy a másik irányelvet, a tagok felelősségét, kellően szigorítaná Ámde az ilyen szabályozás nem kivánatos. Nem volna ennélfogva célszerű az sem, hogy a mi törvényhozásunk, a német példát követve, ezt az új társasági formát behozni akarná; legkevésbé addig, mig részvénytársaságainkat, de különösen szövetkezeteinket eléggé szilárd alapra fektetné. Bélyegmentesség a peres eljárásban >szegénységi jog« alapján. Irta: dr. MÉSZÁROS GYULA, kis-új-szállási ügyvéd. A »J o g« f. é. okt. 29-én megjelent (44-ik) számában volt közölve a szegedi kir. ítélő tábla azon határozata, melyben kimondatik, hogy »a szegényjogon való perlekedés ügyvédi képviselet mellett csak az esetben engedhető meg, ha a felet a bíróságnak az 1868 : L1V. t.-c. 90. §-a alapján intézett felhívására az 1874 : XXXIV. t.-c. 27. §. 5. pontja szerint kirendelt pártfogó ügyvéd képviseli; az esetben azonban nem, ha az magát maga által választott s megbízott ügyvéd által képviselteti.« Engemet a fenti határozat helyességéről szintén közölt indokolása meggyőzni s ellenkező nézetemtől eltéríteni képes nem volt, ezért óhajtanám ezen, az ügyvédi kart 8 peres feleket, sőt magát az államkincstárt is közelről érdeklő fontos kérdést discussio tárgyává tenni s erre vonatkozó szerény véleményemet alábbiakban kifejteni. Szerintem a fenti határozatban kimondott jogelv már azért sem helyes, mivel a jogvédő megválasztását s ezzel magának a védelemnek szabadságát minden ok és szükség nélkül korlátozza, mert megfosztja a peres felet azon, eddig kétségbe nem vont jogától, hogy perbeli képviseletét a saját tetszése szerint választolt ügyvédre bízza, a ki iránt t. i. legnagyobb bizalommal viseltetik és az ügyvédet is azon kényszerhelyzetbe hozza, hogy az esetleg közvetlenül hozzáforduló szegény peres felet magától elutasítsa és jogsegély nélkül hagyja. De ellenkezik a fenti határozatban kimondott elv a tételes törvénynyel is, mivel az 1881 : XXVI. t.-c. 14. §-a feltétlen bélyegmentességet biztosit azon feleknek, »kiknek szegénysége hiteles bizonyitványnyal igazoltatik« s nem köti ezen kedvezményt azon további feltételhez, hogy azt csakis a bíróság, illetve ügyvédi kamara által kirendelt pártfogó ügyvéd általi képviseltetés esetén élvezheti a fél. Az »ubi lex non distinguit, neque nobis distinguere licet« feltétlenül helyes elvének figyelemben tartása mellett tehát semmi körülmények között nem fosztható meg a »bélyegmentess é g« kedvezményétől, az 1881 : XXVI. t.-c. 14. §-a szerint erre feljogosított peres fél. Vagyis a »bélyegraentesség« kedvezménye az ügyvédi képviseltetés mikéntjétől független és csakis a »teljesen ingyenes perelhetés« végett szükséges az 1868 : LIV. t.-c. 90. g-a szerint kirendelendő pártfogó ügyvéd általi képviseltetés. A fenti táblai határozat azonban az egyszerű »bélyegmentesség« és a »teljesen ingyenes perelhetés« között nem vonja meg a szükséges distinctiót, a kettőt összezavarja, holott épen a kettő elkülönítése adja a kérdés helyes megoldásának a kulcsát. A kérdéses táblai határozat értelmében a perben bélyegmentesség másként nem is létezhetik, hanem csakis ugy, ha a fél teljesen ingyen folytatja a pert s a perköltségeket is az államkincstár fedezi a fél helyett s igy a perköltségek viselése szegényjogon perlés esetén még az esetben sem volna megengedhető a peres félnek, ha ez — a bélyegköltségeken kívüli — perköltségeket tudná és akarná is megfizetni. Ugyanis azt mondja a táblai határozat indokolása, hogy »a pártfogó ügyvéd által való képviseltetés megengedésének nemcsak »bélyegmentesség« a következménye, hanem az is, hogy a felmerült egyéb költségek is az állampénztárból fe deztétnek.« Ez kétségkívül áll s az 1868 : LIV. t.-c. 90. §-ának azon kitétele, hogy »a vagyontalan perlekedők részérc a bíróság rendel képviselőt«, csakis ezen esetre vonatkozhatik, mert a mint áll azon tétel, hogy a pártfogó ügyvéddel való perfolytatás teljesen ingyenes perlést biztosit, ugy megfordítva is állania keH, hogy csakis »teljes ingyenes perelhetés esetén szükséges a pártfogó ügyvéd.« A törvény azonban megkülönbözteti az ingyenes perelhetéstől az egyszerű »bélyegmentességet«, mert az 1881 : XXVI. t.-c. 14. § a csakis bélyegmentességről szól. Különbség teendő tehát az egyszerű »bélyegmentesség« és a »teljesen ingyenes perlés« között s ha ez utóbbit akarja igénybe venni a peres fél, csakis ez esetben kénytelen pártfogó ügyvéd kirendelését kérni| de a mennyiben csakis az 1881 : XXVI. t.-c. 14. § ában meoaclott