A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 47. szám - Meglepetések - Az 1894. évi igazságügyi költségvetés 4. [r.]

338 Üö. vényszék elé oly fiatal terheltek, a kiknek bűntette vagy vétsége legalább is kétes, de a kik nem birnak még a tapasztalt gonosztevő vakmerőségével és tőrvénytuclásával, hogy kellően védekezhessenek. Mi természetesebb, mint hogy ily terheltek számára védő rendelendő ki, a mi annyival könnyebb is volna, mert az auditóriumban mindig jelen van néhány ügyvéd, a ki a védelemre bizonyosan vállalkoznék. Azonban eddig soha sem jutott bírónak eszébe ily esetben a jelenlevők egyikét a védelemre felkérni. Mert a birák — egész ferdén — hivatásukat nem annyira az igazság kiderítésében, mint a terhelt vagy vádlott elítélésében keresik. És ebbeli buzgalmukban odáig mennek, hogy per analógiám bűntettet vagy vétséget ott is construálnak, hol a büntető-törvénykönyv erre positiv határozott intézkedést nem tartalmaz, hol tehát a btk. 1. §-a volna alkalmazandó. A viszonyok e téren is csak akkor fognak javulni, ha a biró tulajdonképeni hivatásának: az ítélkezésnek lesz visszaadva és minden elfogultság nélkül lesz szem- és fültanuja a vád- és védelem közt lejátszódó harcnak, a nélkül, hogy magas polcáról leszállani és a vádló tisztét teljesítenie kellene. A hallgatóság tekintetében is lehetne némi óvintézkedéseket tenni, hogy a tárgyalási terem ne váljék a bűnösök főiskolájává. Jegyek kiadása mellett távol lehetne tartani minden gyanús, vagy a bíróság előtt már ismert fenyített személyt. Csak nézni kell a végtárgyalások közönségét, annak a vádlott ajkain mohón csüngő pillantásait, bámulását és helyeslő moraját, ha a vádlott ügyesen védekezik, — hogy a socialis veszélyről fogalmat nyerjünk, a mely társadalmunkat ebből az igazságszolgáltatás egyenes közreműködése mellett fenyegeti. Exempla trahunt. A birák ellenszenve az ügyvédi kar ellen ráragad a kezelő személyzetre is; számtalan a sérelem e téren, melynek szószólói most csak azért nem vagyunk, mert az önérzetes ügyvéd mindig tud magának elégtételt szerezni. A pestvidéki törvényszék körül-belül a tüskerózsa szerepét játsza a budapesti törvényszékek sorában. Aluszsza mély és egészséges álmát és várja a lovagot, a ki ezen álmából felköltse és oltárhoz vezesse Ennek ideje már megérkezett volna; a törvényszék egyesítésének a budapestivel már mi sem áll útjában, derék és kiváló elnökét Majovszky Vilmost pedig örömest látnók az egyesítés után a budapesti önálló büntető törvényszék élén. Finom concilians modora, nagy tudománya őt erre az állásra mintegy praedestinálttá teszik. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék korántsem elégíti ki azon várakozásokat, melyek nagytehetségű elnöke Nagy Ödön hivatalbalépéséhez fűződtek. Ha valahol, ugy ezen bíróságnál volna mód és alkalom az aequum jus alkalmazásának: hisz az egész kereskedelmi jog ezen alapul. Ennek ellenében sajnálattal látjuk a rideg formának és alakszerűségnek érvényre jutását. Ha valaki csak azért válik pervesztessé, mert ügyvéde egy számadási perben számadása egyes tételeit sorban számozni elmulasztotta, ha e miatt egy tekintélyes, tisztességes cég a tönk szélére juttattatik, — méltán kérdezhetjük, vájjon ez lehet-e a kereskedelmi bíróságok hivatása és feladata, vájjon szabad-e az anyagi igazság napfényének a formai smusnak ily sötét felhői mögé bújnia ? Azt fogják erre felelni, hogy ott az 188! : LIX. t-cikk 88. §-a, melytói a bírónak eltérnie nem szabad. Igaz! de ott van ugyanazon törvény 17. §-a is, mely az első folyamodású bíróságok jogává, tehát a kereskedelmi törvényszék kötelességévé teszi a tárgyalásnak ítélethozatal előtti kiegészítését. Karöltve ezen ismételve tapasztalt formalismussal jár a kereskedelmi és váltóperek indokolatlan feltűnően lassú elintézése, Hogy ezen lassúság nem jár karöltve az alapossággal, azt a fenti példa is mutatja, s kívánatra többel is szolo-álhatunk. Ü A csődök és gondnokságok kiosztása még mindi jogos és méltó penaszra ád okot. Midőn ez irányban informátió kerestünk, feltűnt, hogy sok ügyvéd még egy csődöt se kapott, mások ellenben már 4 — 5 csőddel is szerepelnek. Kérdésünkre, hogy honnét jön ezen differencia, azon válasz nyertük: »az illető a csődöket kijárta*. Ez magyarra for ditva annyit jelent, hogy ma is ugy dívik e téren a pro t e k c i ó rendszere, mint az ősidőkben ; ezen a »bizalom fügefalevele mitsem változtat, mert bizony vannak a kineve zett csődtömeggondnokok közül olyanok is, a kiket a nagy közönség csak fejcsóválva fogad, sőt különféle glossával kísér Sajnálattal említjük fel mindezeket, mert jogunk volt a váltótö: vényszék elnökétől többet és jobbat várni. A csrdtömeggondnokságok és gondnokságok rendszerével még külön behatóan fogunk foglalkozni. A járásbíróságok jelenlegi szervezetükben már legközelebb a múlté lesznek ; mindenesetre érdekes kísérlettel állunk szemben, melynek minden egyes phasisát éber figyelemmel fogjuk kisérni, és ezért jelen alkalommal kevésbé is vonjuk a járásbíróságokat fejtegetésünk körébe. Meggondolandó volna mindazonáltal, vájjon egy rég megpendített eszme: a budapesti balparti járásbíróságok egyesítése nem volna-e a jelen alkalomból újból consideratió tárgyává teendő. Nem akarjuk a pro és contra felhozott számos érvet itt újból felsorolni. Tény, hogy az új sommás eljárás mellett az ügyvédek még nagyobb mértékben lesznek a jogkereső közönség által felkeresve mint eddig, a személyesen védekező felek százaléka tehát még jobban fog apadni. Ezek közül is 9/ÍO rész önkéntesen vetette magát alá más bíróságnak, vagy ily bíróság előtt a ppts 35. §-a alapján lesz perelve. Erdemes-e ezek után a decentralisatiót folytatni, csakis és egyedül az ügyvédi kar megterheltetésére ? Elégtétellel tartozunk még egy, e lapokban megtámadott bírónak: az V. kerületi járásbíróság vezetőjének. Volt alkalmunk az általa vezetett bíróságok ügyvezetésébe betekinteni és azt — főleg az ellenőrzés szempontjából — mintaszerűnek kell nyilvánítanunk. Az ily bíróság, mely tíz törvényszék ügykörét felkarolja, csak akkor felelhet meg különleges hivatásának, ha annál példás rend uralkodik, ha a végrehajtók, a kezelő személyzet, és a kézbesítek légiója érzik az erélyes kezet. Es ily rend uralkodik azon V. ker. járásbíróságnál, mely azelőtt csekély ügyköre dacára nem épen a legpeldásabban administráltatott. Az ily bíróság vezetése teljesen absorbeálja egy biró tevékenységét, neki nem juthat elég idő érdembeni tárgyalások vezetésére, ha csak az ép oly fontos administratiót elhanyagolni nem akarja. Administrativ hivatalnok pedig ezen teendőket már annál kevésbé végezhetné, mert hiányzik nála a sikeres működés előfeltétele: a hív at a 1 o s t e k in t é 1 y. A törvényszékek és járásbíróságok létszáma a következő : Van 63 elnök, köztük 32: 3,0)0, 31: 2,500 frt fizetéssel, 4: 480, 4: 360, 4: 210 frt fizetésemelkedéssel és 1 : 800, 9: 560, 34: 480 és 19: 400 fit lakpénzzel; 1 alelnök a budapesti törvényszék fenyítő osztályánál 3,500 frt fizetés és 800 írt lakp.; 1,087 biró, ezek közt 40 : 2,000 frt, 1,047: 1,600 frt fizetéssel, 2: 500 frt főv. helyi, 17: 100 frt működési, 55: 400 frt személyi pótlékkal és 600—250 frt közt váltakozó lakpénzzel; 900 albiró 1,100 frt fizetéssel, 5: 400 frt főv. helyi, 49: 400 frt személyi, 8: 300 frt működési pótlékkal és 400—200 frtig terjedő lakpénzzel; 180 jegyző 1,000—800 frtig terjedő fizetéssel, 10: 200 frt személyi, 16: 150 forint működési pótlékkal és 350 — 175 forintig terjedő lakpénzzel; 500 aljegyző 700—600 forint fizetéssel és 48: 150 forint működési pótlékkal és 300—150 forintig terjedő lakpénzzel; 309 telekkönyv vezető (4: 1,200, 71: 1,100, 61 : 1,000, 64: 900, 106: 800 frt íízc-