A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 46. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jogc 46. számához. Budapest, 1893. november hó 12-én. Köztörvényi ügyekben. Hogy oly közjegyzői okirat alapján, melynek értelmében valamely kötelezettség teljesítése bármikor követelhető, végrehajtásnak legyen helye, ahhoz egy oly jogi tény közbejötte szükséges, melyből kiderül, hogy a jogosított a kötelezettől a teljesítést követelte. Az illavai kir. járásbíróság (1893. jan. 30. 207/93. p. sz.): Hoda Nándor ügyvéd által képviselt P. Árminnak, dr. Konn Sándor ügyvéd által képviselt P., szül. R. Emilia végrehajtató javára a 2,862/92. p. sz. a. közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtás ellen 2,936/92. p. sz. a. beadott kifogásai tárgyában következő végzést hozott: Felperes P. Árminnak az ellene alperes, mint végrehajtató javára 2,862/92. p. sz. a. végzéssel elrendelt s Lédec községben 1892. dec. 7-én foganatosított és 500 frt s járulékaira korlátozott végrehajtás ellen 2,936/92. p. sz. a. beadott kifogásai elvettetnek s a fenti végzés folytán foganatosított végrehajtás továbbra is joghatályában fentartatik, stb. Indokok: Felperesnek az ellene alperes neje P., szül. R. Emilia részéről a zsolnai kir. közjegyző által 206/76. ügyszám alatt felvett közjegyzői okirat alapján kért és az illavai kir. járásbíróságnak 2,862/92. p. sz. alatti végzésével elrendelt s 50o frt s járulékaira korlátozottan foganatosított végrehajtás hatálytalanítására célzó egyrészt azon kifogása, hogy a végrehajtás alapjául szolgált közjegyzői okiratban a kötelezettség teljesítésének időpontja szabatosan megjelölve nem lett, a megjelölt közjegyzői okirat 4. pontjának végbekezdé«e azon rendelkezésével, mely szerint P.. szül. R. Emilia a férje házához hozott 800 frtnyi készpénzből álló hozományt felmondás nélkül akármikor visszakövetelheti s férje azt a jelzett közokirat 5. pontja értelmében összes vagyonára vezethető végrehajtás terhe mellett kiadni tartozik, teljesen alaptalannak bizonyult. Elvetendő volt felperesnek a közjegyzői okiraton alapu'ó követelés részbeni elenyésztére vonatkozó kifogása is, mert felperes eme kifogása támogatására irányuló állításait részint főeskü, részint pedig tanukkal kívánja igazolni, már pedig az 1874. évi XXXV. t.-c. 17. §-a ily esetben csakis okirati bizonyítást enged. Mindezek, valamint annak figyelembevételével, hogy a hozománynak még házasság alatt való kiadatása iránt a házasfelek — kellő alakiságok megtartásával — maguk intézkedtek ; ily körülmények között a hozomány kiadatása tekintetében fennálló joggyakorlat azon szabványa, hogy a férj házához neje részéről hozott hozományt kiadni nem tartozik, figyelembe nem vehető, a felperesi összes kifogások elvetésével a végrehajtást hatályában fentartani kellett, stb. A pozsonyi kir. itélő tábla (1893. ápr. 21. 946/93. p. sz.): Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a végrehajtást szenvedő kifogásainak helyt ad és a 2,86->/92. sz a. végzés folytán foganatosított végrehajtást hatályon kivül helyezi, stb. Indokok: A végrehajtási kérelem alapját képező 296/876. ügyszámú közjegyzői okirat szerint a végrehajtató jogosítva van a 800 frt hozományát a végrehajtást szenvedőtől bármikor visszakövetelni. E szerint a kötelezettség teljesítésére határidő, illetve a követelésre nézve bizonyos lejárat megállapítva nem lévén ahhoz, hogy ez a követelés lejártnak tekinthető legyen, egy oly jogi tény közbejötte szükséges, melyből kiderül, hogy a jogosított a kötelezettől a teljesítést követelte. A dolog természetéből folyik tehát, hogy az ily követelések, a mennyiben azok közjegyzői okiraton alapulnak, közvetlen végrehajtás utján csak akkor érvényesíthetők, ha igazoltatik, hogy a jogosított a kötelezettet a kötelezettség teljesítésére előzőleg felhívta, mert a fentebbiek szerint a teljesítés ennek a ténynek beálltához kötve lévén, annak igazolása nélkül az 1874. évi XXXV. t.-c. 111. §-a szerint a végrehajtás el nem rendelhető. Tekintve azonban, hogy a végrehajtató kérvénye mellett ezt a tényt kimutatni elmulasztotta, eme kérelem alapján a végrehajtás elrendelésének nem volt helye. Az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával tehát a kifogásoknak az idézett törvény 11. §-ának d) pontja alapján helyt adni kellett. A ra. kir. Curia (1893. szept. 7. 7,113/93. p. sz.): A másodbíróság végzése indokolásánál fogva helybenhagyatik. Habár a prdts 244. §-a nem tartalmaz kifejezetten intézkedést az iránt, hogy a jogutód mennyi idő alatt köteles a jogelőde részére megítélt esküre a bíróságnál jelentkezni, mintán mégis a jogutód a jogelődöt képviselvén, annak jogai és kötelezettségeibe lép, ennélfogva a jogutód is az 1868: LIV. t.-c. 239. §-a által megszabott határidő alatt köteles eskütételre bocsátás végett jelentkezni. A nyitrai kir. jrbság: Kérvényezők az általuk 9,866/92. z. a. beadott abbeli keresetükkel, hogy az ezen bíróság által 1,940/92. sz. a. hozott ítélettel [>. M. alperes részére megállapított főeskü letétele utóbbinak elhalálozása folytán jogutódai közül D. j.-nak engedtessék meg, elutasittatnak. Indokok: A jelzett sommás perben hozott itteni 1,940/92. sz. Ítélettel D. M. perbeli alperes részére megállapított főeskünek letétele, az időközben elhalálozott alperes jogutód; i közül D. J.-nak azért nem volt megengedhető és illetve az a végből 9,866/22. sz. a. kérvényükkel azért voltak nevezett kérvényezők elu tasitandók : mert eltekintve attól, hogy kérvényezők az eskünek D. J. általi letétele iránti kérvényüket csak 1892. dec. 12-én adták be ; azt, hogy a perbeli alperes D. M. részére megítélt főesküben foglalt azon körülményről, vájjon a kereseti árúkat D. M. alperes a perbeli felperestől meg- és átvette-e ? birhat-e D. J. közvetlen tudomással, nem is valószínűsítették és mert végre D. J. a per adatai szerint ez ügyben D. M. többi jogutódaival érdekközösségben lévőnek mutatkozik és a 9,866/92. sz. a. kérvényből is olyannak lenni jelentkezik. A pozsonyi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzése helybenhagyatik. Indokok: Néhai D. M. alperesnek jogutódai egyizben már két egybehangzó jogérvényes bírói határozattal elutasittattak az iránt előterjesztett kérelmükkel, hogy az időközben elhalt B. M. alperes részére megítélt főeskü a 4,745/92. sz. tárgyalási jkvben megnevezett jogutódok valamelyike által letehetőnek kimondassék. A megújított kérvény pedig az 1868 : LIV. t.-c. 239. §-ban megszabott határidő eltelte után adatott be s habár a prdts hivatkozott t.-c. 244. §-a nem tartalmaz kifejezetten intézkedést az iránt, hogy a jogutód mennyi idő alatt köteles a jogelőde részére megítélt esküre a bíróságnál jelentkezni, miután mégis a jogutód a jogelődöt képviselvén, annak jogai és kötelezettségeibe lép, ennélfogva a jogutód is az 1868 : LIV. t.-c. 239. §. által megszabott határidő alatt köteles eskütételre bocsátás végett jelentkezni, miért is a megújított kérvénynek elkésés indokából nem lehetett helyet adni. A m. kir. Curia: A felebbezés visszautasittatik ; mert végzésének rendelkező részéből kitetszőleg a másodbiróság az elsőbiróság végzését helybenhagyta és mert az 1881. évi LIX. t.-c 46. §-a értelmében a másodbíróságnak ily tárgyú helybenhagyó végzése ellen, további felebbvitelnek helye nincs. (1893. okt. 5. 1,317. sz.) Egyedül azon körülmény, hogy a vett árúk közös háztartásukban fogyasztattak el, még nem állapit meg egyetemleges fizetési kötelezettséget a férj és neje között. A férj lévén a háztartás feje, a férjnek kiszolgáltatott s a háztartásra szükséges dolgok árával külön kötelezettség nélkül a nő nem tartozik. A győri kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Íteletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Minthogy a felperes által P. Ferenc ellenében a 913/89. számú kereset folytán lefolytatott s a jelen perhez csatolt pernek adatai szerint azt a lisztet, a melynek árát most felperes az alpereseken, mint néh. P. Ferencné T. Borbála örökösein követeli, nem a kiskorú alperesek anyjának, hanem P. Ferencnek hitelezte s a fent hivatkozott pernek adatai szerint adósának is ezt tekintette, az a körülmény pedig, hogy a liszt állítólag P. Ferenc háztartásában fogyott el, melyben az alperesek anyja P. Ferencné, mint férjével együtt élt alperesek anyjának fizetési kötelességét meg nem állapítja : ennélfogva az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. (1893. évi február hó 1-én, 187. szám.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1893. augusztus 24-én, 3,680. sz.) Bérleti szerződés nem jön létre, ha a bérlet kezdete előtt a bérlemény tárgya megsemmisült, hahár az utóbb helyreállíttatott volna. A zentai kir. járásbíróság: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes a csatolt A) alatti szerződés alapján a bérlemény tárgyának átadása iránt perli alperest, mert állítása szerint alperes a bérelt helyiséget neki átadni s ekként a szerződést teljesíteni vonakodik. Alperes beismeri az A) alatti valódiságát s fennállását, de tagadja azt, hogy felperest a bérleti lakás birtokba vételétől eltiltotta, vagy abban akadályozta volna; minthogy pedig felperes az alperesi tagadással szemben mivel sem bizonyította, hogy felperest szerződésszerű jogának gyakorlatában