A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 46. szám - Birósági sztrájk Fiuméban - A budapesti ügyvédi kör

A joa nélkül — a későbbi részvénytársaságoknál is fenmaradt, midőn azok formája az állami kölcsönügyleteken kívül más vá'lalatokra is átvitetett. Innen van még ma is a részvénytársaságok legfőbb tulajdonsága, hogy annak tagjai, a részvényesek, a társaságnak csak azon összeg erejéig felelősek, mely a részvény után fizetendő, hogy annak lefizetésével a társasággal szemben minden felelősségük megszűnik és hogy őket a társaság hitelezőivel szemben felelősség egyáltalában nem terheli. Ennélfogva a részvénytársaságokra nézve mindenütt szabály az, hogy azok csak egy, előre meghatározott, alaptökével jöhetnek létre s hogy ez a társaság fennállása alatt is csonkitatlanul megmaradjon. Mindazok a szabályok, melyek az egyes törvények szerint az alaptőke biztosítására és mikénti befizetésére, a részvények névértékére, nemeire és kibocsátásuk feltételeire s azok átruházására nézve, továbbá a részvényeseknek biztosított jogokra, azoknak, nemkülönben a társaság alapitóinak, vezető és ellenőrző közegeinek felelősségére, a társaság ügymenetének nyilvánosságára és végül az alaptőke leszállításának feltételeire s a társaság megszűnése után felosztásának módozataira vonatkoznak: csakis ama kettős cél elérésére szolgálnak. Eme szabályok részletes ismertetése a kitűzött feladat körén kivül fekszik. Megjegyezni csak azt kívánom, hogy az újabb törvények az alaptőke biztosítása tekintetében minél szigorúbb irányelveket követnek, meggátolni akarván ez által a könnyelmű és szédelgő alapitást. Ezen szigorú irány követésére a modern törvényhozásokat a legszomorúbb tapasztalatok vezették. A mint ugyanis a mult századok folyamán a részvénytársasági forma mindinkább elterjedt, mind nagyobbak lettek az azzal járó visszaélések. A részvénytársaságot legtöbb esetben nem productiv vállalatok alapítására, hanem a részvényesek és a közönség megkárosítására irányuló lelketlen üzérkedésre használták fel. így megtörtént, hogy részvénytársaságok alakultak a mobile perpetuum feltalálására, a sósviznek édessé tételére s más ezekhez hasonló képtelenségekre, melyek Angliában igen találóan buborékoknak »bubbles« lettek elnevezve. A cél, melyet az ilyen részvénytársaságok által elérni akartak, az volt, hogy a részvények a tőzsdén minél magasabb árban keljenek el. Nyereségvágyó, hiszékeny emberek mindig akadtak igen nagy számban, kik az ilyen részvényeket megvették s a társasággal jogügyletekre léptek. Természetes, hogy nyereségvágyuknak és hiszékenységüknek meg is adták az árát. A dologban pedig legszomorúbb az volt, hogy ezek a részvénytársaságok az állam által megállapított, t. i. általa reájuk octroirozott alapszabályokkal birtak. Ennek következtében maga az állam is nagymértékben compromittálva lett. A részvényekkel való lelketlen üzérkedés — az úgynevezett agiotage — Anglia és Franciaország 2 törvényhozását, mert itt a visszaélések legnagyobbak voltak, a legszigorúbb rendszabályok kibocsátására indították. Angliában az 1720. jun. ll-éu kibocsátott törvény, az u. n. bubbles-acte, a részvénytársaságok alakítását a korona szabadalom-levele, vagy parlament-acta nélkül eltiltotta. Ezen ugyan későbben enyhítettek; de nevezetes, hogy a részvénytársaságok azt a kedvezményt, mikép tagjait a hitelezőkkel szemben csak korlátolt felelősség terhelje, 18ö6. jul. 14-én és hogy a társaság bemutatóra szóló részvényeket is bocsáthasson ki, 1867. aug. 20-án hozott törvényig csak külön királyi kiváltság alapján vehették igénybe. Angliában tehát a legújabb időkig, a hitelezők legnagyobb biztositékát abban találták, hogy a társaság tagjait korlátlan felelősségnek vetették alá.3 Franciaországban a részvénytársaságok iránti ellenszenvben annyira mentek, hogy azokat kiküszöbölni akarták. A részvény és részvénytársaság nevet gondosan kerülték s az egész intézményt a betéti társaság fogalma alá akarták foglalni, sőt 1793-ban el is törölték.4 De végül mégis meggyőződtek arról, hogy a részvénytársaság kellő rendszabályok mellett nemcsak hogy nem veszedelmes, hanem felette hasznos intézmény. Innen van, hogy a code de commerce-be ismét felvették, de alakítását állami engedélyt ő 1 tették függővé. Ezen példa után az állami engedélyezés rendszere az egész continensen elterjedt. Nevezetes kivételt alóla csak a mi 1840. évi XVIII. t.-cikkünk képezett, mely a részvénytársaságok alakításához az állami engedélyt nem kívánta meg. így a mi törvényünk a nyugat törvényhozását megelőzte. Mert idővel itt is meggyőződtek arról, hogy a hitelezők biztosítására az állami engedélyezés nem elegendő. Állami engedélyezés mellett is alakulhatnak szédelgő társaságok. Ez még nagyobb baj, mintha a nélkül alakulnak ; mert visszaélések esetén a közönség az államot bűntársnak tekinti. (Belejezo cikk köv.) Belföld. líirósági sztrájk Fiúméban. A íiumei ügyvédek részéről Zarevich ottani biró ellen kezdeményezett tüntetés — mint a P. Ll. irja — mindinkább nagyobb mérveket ölt. Mint Fiúméból 2 V. ö. különösen Boistel: i. m. 176 s k. 11. s V. ö. Primker az Endemann-féle Hb. I. 504 s k. 11. 4 V. ö. Primker az Endemann-féle Hb. I. 494 és 501 s k. 11. irják, a kereskedelmi ülnökök is visszahúzódnak bírósági kötelességük teljesítése elől. A napokban egy budapesti gyár megkeresése folytán egy helyszíni szemlét kellett volna megtartani, de alig értesültek a kereskedelmi ülnökök arról, hogy magyar ügygyei van dolguk, azonnal visszavonultak, minek következtében a helyszíni szemle nem is volt megejthető. Ennek az eljárásnak nagyon hátrányos befolyása van magukra a bírákra is, mert a törvényszéknek még azon tagjai, kik eddig magyar nyelvű beadványokat elfogadtak, sem merik többé ezen beadványokat ülésbe vinni. Ezen törvénytelen eljárás különösen a magyar kereskedelmi világ érdekeit veszélyezteti. De nemcsak magánfelek, hanem a magyar bíróságok hivatalos megkeresései is ilyen eljárásban részesülnek. A budai járásbíróság, mint telekkönyvi hatóságnak egy követelés bekebelezése iránti sürgős megkeresése csak azon feltétellel intéztetett el, hogy előbb az egész beadványt az ottani kir. közjegyző, dr. Ser min, olasz nyelvre lefordította. Az ügyvédek kényükkedvük szerint sztrájkolhatnak, minthogy Fiúméban nincs kamara rendszer. De most nem Zarevich biró és az ügyvédek közti ügyről, hanem — mint az idézett lap irja — a magyar érdekekről van szó, melyeknek hathatósabb megőrzése a jogrend szempontjából ugyancsak kívánatos.* A polgári házassági törvényjavaslat története és tartalma. A javaslat első kidolgozása, mint értesülünk, Győry Elektől való, a ki a kötelező polgári házasságnak hazánkban már évtizedek óta ékes szószólója, raig a házasságjogi ankét számára Vavrik táblai elnök, a ministertanács és a király elé került alakjában pedig Z s ö g ö d Benő egyetemi professór dolgozta át. A házassági eljárás kidolgozására az igazságügyminister P 1 ó s z Sándor egyetemi tanárt kérte fel. Az igazságügyministeriumban most a házassági törvényjavaslat nemzetközi magánjogi intézkedéseinek végleges technikai megállapításával foglalkoznak. A házasságügyi ánkét tagjai, mint annak idején közöltük, az igazságügyministeren, mint elnökön kivül: Teleszky István igazságügyi bizottsági elnök, C zord a I Bódog, V a v r i k Béla, Győry Elek, K r á 1 i k Lajos, S i p ő c z László, j e 11 i n e k Artúr, Kovács Gyula és Z s ö g ö d Benő, Doleschall éz Szászy titkárok pedig mint jegyzők. A kötelező polgári házasságról szóló javaslat intézkedéseiből ujabban megtudtuk a következő fontosabb részleteket: A polgári esketés okvetlenül megelőzi az egyházit. A bírságok érzékeny skálája fenyegeti azt a lelkészt, a ki a polgári szer] tartás előtt adja áldását az uj párra. Kivételt statuál azonban a javaslat a végső veszedelem körülményénél, a mikor a pap a pol| gári szertartás előtt is eskethet. A házassági akadályok közt szerepelnek a papi szentség és a szerzetesi ünnepélyes fogadalom. Ennek következtében a már fölszentelt pap és az ünnepélyes fogadalmat letett szerzetes a polgári hatóság előtt sem köthetnek érvényes házasságot. A javaslat ez utóbbi intézkedésével a kormány a főpapok intenciójának tett engedményt. A budapesti ügyvédi kör választmányának jelentése az 1892/93. évi működéséről oly érdekes részeket tartalmaz, hogy kötelességünknek tartjuk ezen jelentést bővebben ismerteini. Közöljük a közérdekübb részekből a következőket: Tisztelt közgyűlés ! . . . Az ügyvédi kör kedélyes társas összejövetelei szükséget pótul" nak ugyan önmagukban is és e cél egymagában is elégséges volna az ügyvédi kar támogatására. Ámde e cél egyúttal eszköz is. Eszköz arra, bogy az ügyvédi karban megerősítse, megszilárdítsa az együvétartozás érzetét és a mi ezzel egyértelmű : a collegialit&st. Mert egy pillanatig sem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy az ügyvédi kar számos tagadhatatlan bajának legfőbb oka a collegialitás hiányában keresendő. Az együvétartozás, az összetartás, az érdekek közösségének és kölcsönösségének érzete, mik inindmegannyian az ügyvédi kar virágzásának természetes előfeltételei, erejének, erkölcsi tekintélyének és súlyának pedig nélkülözhetetlen attribútumai, mindezek — fájdalom — hanyatlóban vannak és mindinkább előtérbe lép a versenyző kartárs, az ellenfél képviselőjének képe és fogalma. S valljuk be őszintén : ez a felfogás, a collegialitás csökkenése, nagyban hozzájárult azon decadentiához, mely évek óta annyi, bár sokszor túlzott panasznak képezi tárgyát az ügyvédek körében és a mely orvoslását nem kívülről fogja nyerni, mint sokan hiszik, hanem onnan és ott, a hol a baj gyökerezik : a kar belsejében. A túlzókat, a panaszolkodókat, a félrevezetetteket meg kell győzni arról, hogy rossz úton haladnak, ha törvényhozási intézkedésekkel akarják kiirtani a fel-felburjánzó visszaéléseket. Ezekkel szemben a legjobb eszköz, I mely egyaránt megfélemlít és visszariaszt, mindazon elemek szoros összetartása, melyek — minden gúnyos mosoly és megjegyzés dacára — az eszményi ügyvédséget tartva szem előtt, mint elérendő végcélt, a mindennapi élet követeléseinek folytonos szemmel tartásával, ugy cselekednek és ugy élnek, hogy mindenkor az ezen célhoz vezető úton haladjanak. Ezen elemek tömörülése, e tömör sornak együttes, példát adó működése akkor, midőn az ügyvédség valódi érdekeinek gondozásáról és oltalmazásáról van szó, csakis ez nyújt erős és biztos védelmet a külső támadások és a belső, a szervi bajok ellen. * Ha komoly lap nem közölné a fenti hirt, alig tartanók lehetőnek a fenti dolgokat. Reményleni akarjuk, hogy ép ezért azok cáfolat nélkül nem fognak maradni. A szerktsztőség.