A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 45. szám - Polgári perrendtartási elvek

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 45. számához. Budapest, 1893. november hó 5-én. Köztörvényi ügyekben. Az írásbeli végrendeletben használt szavak értelmének magyarázatánál a végrendelkezésnél jelen volt tanuk vallomása figyelembe vehető. A temesvári kir. törvényszék (1891. okt. 22.14,721/B. sz.): Komis Géza ügyvéd által képviselt H. György terra. és törv. gyám által képviselt kisk H. György és Erzsébet, M. András term. és törv. gyám által képviselt kk. M. Miklós, M. Gertrúd és M. András, továbbá Sch. Valentin term. és törv. gyám által képviselt kisk. Sch. Valentin és Sch. László felpereseknek, dr. Weldin József ügyvéd által védett özv. K sz. M. Borbála alperes ellen néhai K. Antal hagyatékára nézve végrendeleti öröklési joguknak elismerése és jár. iránt folyamatba tett rendes perében a következőleg i t é 11: Alperes, özv. K. sz. M. Borbála köteles 15 nap s végrehajtás terhe alatt néh. K. András hagyatéki vagyonára, jelesen a giládi "238. sz. tjkvben foglalt J/a telek felének egy negyed részére, továbbá a giládi 751. sz. tjkvben 592. házbeltelek és i/i telek felére, ugy a giládi 843. sz. tjkvben felvett házhely felére nézve felperesek végrendeleti öröklési jogukat és örökösi minőségüket elismerni, a fentebb részletezett hagyatéki ingatlanok az ö életfogytiglani haszonélvezéséuek bekebelezése mellett felperesek nevére egyenlő arányban tulajdonjogilag átirattassék, stb. Indokok: Néh. K. Antal által az 1888. évi április 3-án alkotott és E/. alatt a keresethez másolatban csatolt, a hagyatéki iratoknál eredetben elfekvő végrendelet szerint örökhagyó ugyan az összes hagyatéki vagyonát özvegye K. szül. M. Borbálának hagyományozta, azonban a per folyamán kihallgatott F. Ferenc, G. Simon és J. Ádám végrendeleti tanuk egybehangzó vallomása szerint a végrendelet nem végrendelkező akaratát tartalmazza, a mennyiben végrendelkező összes hagyatéki vagyonát alperesnek csak haszonélvezetül hagyta, mig ellenben a hagyatéki ingatlanok állagát a felpereseknek hagyományozta, a végrendelet ily tartalom szerint lett a végrendelkező előtt felolvasva és megmagyarázva, s csak írásban lett a végrendelkező akaratától elütőleg a végrendelet felvéve, ennélfogva a kérdéses Írásbeli végrendelettől eltéröleg a végrendelkező akaratához képest a hagyatéki ingatlanok állagára felperesek végrendeleti örökösödési joga megállapítandó s alperes a hagyatéki ingatlanokra vonatkozólag az ő életfogytiglani haszonélvezetének biztositása mellett a. felperesek javára leendő bekebelezésének a tűrésére kötelezendő volt, stb. A temesvári kir. itélö táMa (1892. május 9. 7,817/P. sz.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és felpereseket keresetükkel elutasítja, stb. Indokok: A felperesek, mint a Güadon 1888. évi ápril 12-én végrendelet hátrahagyásával meghalt K. Antalnak a haláleset-felvételben kitüntetett testvérei, kiskorú gyermekeik képviseletében az iránt indítottak keresetet, hogy az örökhagyó által 1888. évi április 3-án tett írásbeli végrendelet alapján a hagyatéki ingatlanok a kiskorúaknak végrendeleti öröklés címén átadatván, arra tulajdonjoguk bekebeleztessék, az özvegy ellenében pedig bíróilag rnegállapittassék, hogy őt a hagyatéki ingatlanoknak csak haszonélvezete illeti meg. A végrendelet 1. pontja szerint azonban a végrendelkező összes ingó és ingatlan vagyonát nejére, alperesre hagyta, kijelentvén, hogy r^jta kívül más örökösöket el nem ismer. A végrendelet 2. pontjában foglalt ama kijelentés tehát, hogy neje halála esetére : »testvéreinek élő gyermekein kivül senki más részt Dem kereshet«, az özvegynek a végrendeleti öröklés alapján nyert tulajdonjogát semmi tekintetben sem korlátolja s azért az csak akként értelmezheiő, hogy az özvegy halála után, a mennyiben az másként nem rendelkezik, az örökhagyó testvéreinek gyermekei legyenek az örökösök. A felperesek által alaki érvény tekintetében nem kifogásolt végrendelet eme szövegével szemben nem jöhet figyelembe a felperesek amaz állítása, hogy — mint ezt a végrendelkezésnél jelen volt tanuk közül még élő F. Ferenc, J. Ádám és G. Simon tanuk tanúsítják, az örökhagyó végakarataként azt jelentette ki, hogy a vagyont használatul nejére hagyja, mig ez él, halála után pedig az a végrendelkező nővérei gyermekeinek tulajdonává váljék s a végrendelet eme kijelentéstől eltérőleg lett irásba foglalva; mert az örökhagyó által használt szavakat a tanuk szó szerint nem idézik, a szavak értelmének a tanuk által való magyarázata pedig az Írásbeli végrendelettel szemben figyelembe nem vehető. Ez okokból az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1893. szept. 15. 10,108/P. sz.): A másodbiróságnak fentebb idézett keletű s számú felebbezett Ítélete a kereset főtárgyára nézve megváltoztattatik és e tekintetben az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A néh. K. Antal által 1888. évi ápril 3-án alkotott, E/. alatt a keresethez másolatban mellékelt s a hagyatéki iratoknál eredetben lévő végrendeletnek szelleme, főleg pedig annak a 2. pontban foglalt azon rendelkezése, mely szerint az örökhagyó összes vagyonát hitvestársának, az alperesnek halála esetén testvéreinek életben lévő gyermekeit, a felpereseket rendelte örökösökül, kétséget sem hagy fenn az iránt, hogy az örökhagyónak a végrendelet alkotásakor valódi szándéka és intézkedésének célzata az volt, hogy hitvestársa az alperes a hagyatéki vagyonnak csak élethossziglani haszonélvezetére szorittassék, ellenben a vagyon állaga tulajdonjoggal felpereseknek maradjon. Hogy pedig az örökhagyó végakaratát a végrendeleti tanú k előtt akkép nyilvánította, előtte a végrendelet tartalma ekké p olvastatott fel s értelmeztetett meg s hogy a vagyonról valóban s tényleg ily módon rendelkezett, bizonyítva van. a per során eskü alatt kihallgatott F. Ferenc, G. Simon és J. Ádám végrendeleti tanuk egybehangzó vallomása által. A végi eudeleti tanuknak ama vallomása tehát, hogy a hagyatéki vagyonnak haszonélvezete a hitvestársnak, annak állaga pedig tulajdonjoggal a felpereseknek hagyományoztatott végrendeletileg, a végrendelet tartalmától eltérőnek s azzal ellentétben állónak nem tekinthető, hanem az a végrendelet tartalmának csak szabatosabb magyarázatot és kifejezést ad, miért is azoknak vallomása ez okon a jelen esetben figyelmen kivül hagyható nem volt s igy erre való tekintettel a végrendeleti örökösödés a végrendelkező akaratához képest helyesen állapíttatott az elsőbiróság által akkép, hogy felpereseket a hagyatéki vagyon állaga tulajdonjogilag, az alperest pedig az élethossziglani haszonélvezet illesse : ennélfogva a másodbiróság Ítélete a kereset főtárgyára nézve megváltoztatandó és e tekintetben az elsőbiróság ítélete ezen okokból volt helybenhagyandó, stb. A zálogjog törlésénél az eljárásra nézve a közönséges zálogjog és a végrehajtási zálogjog között különbség nem tehető. A nagykanizsai királyi törvényszók (1891. okt. 29. 7,343/P. sz.): Dr. Tripamner Rezső ügyvéd által képviselt K. József felperesnek Babos László ügyvéd által védett özv. H. Ferencné és K. Györgyné keresztur-kollátszegi 371. sz. tjkvben felvett ingatlanra 66 frt 50 kr. és jár. erejéig bekebelezett végrehajtási zálogjog törlése és jár. iránt indított rendes perében következőleg ítélt: Kötelesek alperesek tűrni, hogy a kereszturkollátszegi 374. sz. tjkvben A+l sorszám a. felvett és felerészben felperes nevén álló ingatlanra C. 5. sorsz. a. 4,454/887. A. k. sz. végzéssel 66 frt 50 kr. töke, 6°/o kamatai erejéig alperesek javára bekebelezett végrehajtási zálogjog törlése 15 nap s végrehajtás alatt bekebeleztessék, stb. Indokok: Alperesek tagadásba nem vették azt, hogy jog elődjük H. Ferencnek képviselője Babos László — jelenlegi alperesi képviselő — volt, miként azt igazolja a 3,327/85. számú kereset I-sődleténél lévő ügyvédi meghatalmazás, miután az 1874 : XXXIV. t.-c. 62. §-a értelmében a meghatalmazott ügyvéd által végzettek, iratok vagy élőszóval előadottak harmadik személyekrr nézve ugy tekintetnek, mintha a megbízó fél maga tette volna ; tekintve, hogy a végrehajtási zálogjogilag biztosított összegnek az A) B) alatti nyugták szerint Baboss László perbeli ügyvéd kezére történt kifizetése tagadásba nem vétetett; tekintve, hogy nevezett ügyvéd nem mint néhai H. Ferenc, hanem mint jelenlegi alperesek képviselője és a fentiek szerint a pénz felvételére jogosult volt, azért a kifizetés által megszűnt végrehajtási zálogjog törlésének a bekebelezését itéletileg kimondani kellett. Miután az alperesek által kért 6,585/887. sz. a. végrehajtás 1887. július 4-én rendeltetett el s igy az ennek folytán eszközölt fizetések, mint késedelmet nem tűrők az A) és B) alatti szerint 1887. augusztus 28-án és szeptember 23-án történtek, ennek folytán helyt nem foghat a jelenleg perbeli alperesek által emelt ama kifogás, hogy — mert az 1888. augusztus 7-én 8,204. sz. a. leérkezett harmadbirósági Ítéletben a perbeli összeg bírói letétbe helyeztetni rendeltetett — azért nem az ítélet értelmében történt fizetés alperesi részről figyelembe nem vehető. Miután a telekkönyvi rendts 155. §-a szerint a jelzálog tulajdonosa jogosult arra, hogy az eredetileg érvényesen bekebelezett elévülés által vagy más módon megszűnt zálogjognak törlését kérhesse. Tekintve, hogy az idézett szakasz nem tesz különlegességet az iránt, vájjon a zálogjog kérvény folytán vagy a végrehajtási eljárás útján kebeleztetett be. Tekintve továbbá a végrehajtási törvény 30. §-ában ugy a perútra, mint a felebbviteli rendszerre nézve foglalt különleges