A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 44. szám - Az 1894. évi igazságügyi költségvetés 1. [r.]

Tizenkettedik évfolyam. 44. szám. Budapest, 1893. október 29. Szerkesztőség : V., Rudolf-rakpart sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3, sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt óO kr. Fél » 3 . — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautal ványnyal küldendők. TARTALOM: AZ 1894. évi igazságügyi költségvetés. Irta: dr. Révai Lajos. — A kereskedelmi társaságok szervezetének irányelvei. Irta: dr. Magyary Géza, nagyváradi kir jogakadémiai tanár. - Az óvatoló személy jogairól és kö'.elességeiröl. Irta: dr. Kovaliczky Elek, kir. közjegyző Homonnán Belföld. (A magyar ügyvédség a történeti kiállításon. — A magyar jogász egylet közgyűlése. — Csemegi Károly a magyar jogász-egyletröl.) — Ausztria és külföld. (A becsületsértés és a sajtótörvény. — A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. Irta: dr. Szokolay István, budapesti ügyvéd.) Irodalom. (A kiadói ügylet. Irta: Magyary Géza, Nagyváradon. — A telekkönyvi betétek szerkesztése. Irta : O s v á t h Imre, Budapesten.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a >Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Az 1894. évi igazságügyi költségvetés. X1L'appetit vient en mangeant. Míg az 1891. évi igazságügyi budget rendes kiadási tételeiben 12.694,852 forinttal szerepel, addig 1892-re már 13.167,933 frt, 1893-ra 13.585,907 és 1894-re 14.872,139 frt képviseli az igazságügyi tárca rendes szükségletét. Ép oly arányban nőnek a nyugdíjak is. (Nyugdíjak: 1891-ben 1.390,000, 1892-ben 1.560,000, 1893-ban 1.600,000 és 1894-ben 1.620,00 forint.) Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy az igazságügyi tárca bővebb dotációjának csak teljes szívből örvendünk. Evek óta hangoztatjuk, hogy azon aranyesőnek, mely az államháztartásban hol csurog, hol csepeg, az igazságügyi tárca fontosságának és jövedelmezőségének megfelelő részét az igazságügy kopár mezejére is át kell terelni. Már Fabiny idejében is szemmel látható javulás állott be az igazságügyi tárca igényeinek méltányosabb figyelembevétele tekintetében és hogy Szilágyi hatalmas öntudatos egyénisége itt is fog érvényesülni, ezt mindenki előre láthatta. Mert a milyen a minister, olyan a tárca. Jogában áll viszont az országnak is a fokozott kiadásokkal szemben az eddigieknél többet és jobbat is kívánni. Beteljesednek e a Szilágyihoz kötött várakozások ? Javult-e igazságügyi helyzetünk a codificatio és judicatura terén ? Szokott tárgyilagossággal fogunk iparkodni ezen kérdésekre a feleletet megadni. A codificatio terén céltudatos és a várakozásoknak mindenekben megfelelő tevékenységgel találkozunk. Nagy a már a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslatok száma és ezekhez már legközelebb fog csatlakozni a polgári perrendtartási és a bűnvádi eljárási javaslat. Az utóbbiról keringő hirek nem a legkedvezőbbek. Informatioink szerint az új javaslat messze mögötte áll a Fabiny által annak idején benyújtott javaslatnak. De ilyen javaslatokról bajos már előre véleményt mondani, azért be akarjuk várni annak benyújtását. Sok függ az elvtől, de sok annak formulázásától is. Kívánatos volna, hogy a sok — az igazságügyi bizottság kebelében részben már letárgyalt, részben még tárgyalás j alatt lévő — törvényjavaslat közül legalább néhány kerülne a i Lapunk mai száma képviselőház napirendjére. Mert napról-napra égetőbbé válik igazságszolgáltatásunk reformja és egy jó igazságügyi törvényért nagyobb hálával adózik az ország törvényhozásának, mint hónapokig tartó meddő közjogi vitákért, melyek a komoly munkásságot — fájdalom már évek óta — a képviselőházból teljesen kiszorítják. A judicatura terén helyesléssel kell fogadnunk a rendszerint teljesen megfelelő igazságügyi kinevezéseket; Szilágyi e tekintetben dicséretre méltó objectivitással jár el és az annak előtte annyira divott főúri és képviselői protekció hozzá sem főlépcsőkön, sem hátsó lépcsőkön be nem hatol; a szellemi rokkantak nagy hada most többé nem keresi a birói széket, hogy otl a mindennapi élet fáradalmait vagy csapásait kiheverje. Elvárjuk, hogy igazságügyérünk ugyanezen objectivitással fogja mérlegelni a jelenleg szőnyegen lévő curiai másodelnöki állás betöltését. Sok mindenféle, ködpáraként felszálló és azonnal szétfolyó híreket hallottunk az utolsó napokban ezen fontos állás jelöltjei tekintetében. Mindannyi megegyezett abban, hogy ezen állás betöltésénél újból a már őrökké kiküszőböltnek vélt személyes érdekek és ellentétek, politikai sakkhúzások és méltatlan intrikák lépnének előtérbe. Mi ezen híreket hinni nem akarjuk. Sokkal jobban bízunk Szilágyinak eddig tanúsított mély államférfiúi belátásában, mintsem hogy feltételezhetnők, hogy ő személyes ellenszenvét fölebb helyezné az igazságügy valódi komoly érdekeinek és szükségletének. Valamint ő és Tisza Kálmán egy kabinetbe kerülhettek, ép úgy lehetséges, hogy Szilágyi barátságos viszonyba léphessen azon titánnal, a ki eddig a másodelnöki székre az egyetlen komoly, Szilágyi kinevezéséhez méltó jelölt. Nagy politikát nem lehet kicsinyes szerekkel űzni, és Szilágyinak jobban kell szeretnie hazáját és a reá bízott fontos igazságügyi érdekeket, mint gyűlölnie ellenségeit. Most lesz először alkalma bebizonyitani, hogy nemcsak másokon, hanem magán is tud uralkodni ott, a hol azt a közérdek követeli. Az általános igazságügyi helyzet elbírálásánál nem szabad szem elől tévesztenünk azon fontos körülményt, hogy az ügydarabok száma évről évre óriási mértékben növekedik és igy évről évre állana be szüksége a személyzet-szaporításnak. És ez könnyen keresztül is volna vihető, ha a megfelelő bélyeg- és illetékjövedelem-többlet kizárólag az igazságügyi tárca rendelkezésére bocsáttatnék. Ennek helyébe lépnek azonban a magasabb »pénzügyi tekintetek«, — a kisebb létszámmal akarják a nagyobbodott munkát győzni, és a végeredmény: felüleletes judicatura és folytonosan növekvő restancia. És őszintén szólva, attól tartunk, hogy az új sommás eljárás ezen restanciák szaporodásának melegágya lesz. Azt belátjuk, hogy a birák számát végtelenbe szaporítani nem lehet. De viszont belátható az is, hogy egy biró 2 — 3 sommás közvetlen és szóbeli tárgyalásnál többet egy napon legjobb akarat mellett sem intézhet el. Mi lesz ennek végeredménye? Egy restancia-tenger, 6 hónapos egész egy évig 13 oldalra terjed.