A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 42. szám - A büntető törvénykönyv magyarázata

302 A JOG. Egy nyilt kereskedelmi társaság tagjai jogérvényesen folytathatják az üzletet, ha a társaság vagyona ellen nyitott csődeljárás kényszeregyezség által meg is szűnt'. (Bécsi fel. bir. 1.893 sz. 1892.) A csődbe jutott társaság hitelezői nem vesztik el a társaság vagyonára irányuló követeléseiket, hogy a kényszeregyezség fogatositása után a társak bevezettetik a kereskedelmi lajstromba a fönnálló társaság törlését és egy újnak az eddigi cég alatt történt felállítását. (U. a.) A részvény-társaság felszámolása után az egyes részvényeseknek nem áll feltétlenül jogában az előbbi felszámolók ellen igényt támasztani a társaság vagyonának rosszhiszemű felszámolása miatt. (Bécsi fel. bir. 1,826. sz. 1893.) A kielégített forgatmányos nevének törlése és ennek a váliótulajdonos nevével való pótlása sem meg nem engedett, .sem törvényteh-n cselekedet, utóbbi ez által, mint a váltó birtokosa is a perlésre jogosítva van. (Lembergi fel. bir. 3,157. sz. 1892.) Annak kimondásánál, vájjon egy üzlet* fix üzlet-e, a biró nincsen a szakértők véleményeihez és a kereskedelmi szokásokhoz kötve. (Prágai fel. bir. 3,602. sz. 1892.) Ha a hozomány nem a közjegyző által készített házassági szerződés által adatott át, akkor a mindkét fél hibája miatt létrejött elválás esetén az vissza nem követelhető. (Bécsi fel. bir. 3,611 sz. 1892.) A kincstár elleni igényperben a főeskü a tulajdoni igényen alapuló perbeli tényekre vonatkozólag meg nem Ítélhető az adóvégrehajtónak. (Bécsi fel. bir. 3,425. sz. 1892.) A bizonyító peres fél a megajánlott és megengedett, de még perrendtartásilag nem eszközölt bizonyítékokat elejtheti a nélkül, hogy ehhez az ellenfél beleegyezése szükségeltetnék. (Bécsi fel. bir. 3,654. sz.) Ha a váltó jogérvénye már elévülés által megszűnt, az ezen váltóból származó követelés a váltórendtartás 83. § a szerint gazdagodási keresettel érvényesíthető. (Lembergi fel. bir. 3,702. sz. 1892.) S é r e 1 e m. * Álügyvédek. Ezen cím alatt lapunk utolsó számában foglalt közleményre vonatkozólag dr. Liedemann Károly ügyvéd úrtól, a budapesti ügyvédi kamara érdemes ügyészétől az alábbi nyilatkozatot vettük, melynek szívesen helyt engedünk : »Tisztelt szerkesztőség! Nagyrabecsült lapjuknak utolsó számában közölui méltóztattak azt a nyilt levelet, melylyel L a m b e r t Ottó szédelgései alkalmából a »Pesti Hirlap« a budapesti ügyvédi kamarát apostrofálta. A mig e levélben foglalt vádat a Pesti Hirlap emelte csak, addig nem tartottam szükségesnek arra válaszolni és pedig azért nem, mert azt hivém, hogy az emelt vádnak alaptalansága oly nyilvánvaló, mely kartársaimmal szemben védelemre nem szorul. Minthogy azonban a nyilt levélnek átvétele által a tekintetes szerkesztőség az abban kifejezett vádat magáévá tette, legyen .szabad nekem, ki ellen a vád tulajdonképen irányul, mentségemül felhoznom azt, hogy Lambert Ottó ellen azért nem tettem feljelentést, mert hirdetését nem olvastam és az ügyvédi névvel űzött szédelgéseiről tudomással nem bírtam. A kérdés tehát csak az lehet, hogy mulasztás terhel-e engem azért, hogy Lambert Ottó hirdetéseit nem olvastam ? Azt hiszem, hogy igazságos felelet e kérdésre csak tagadó lehet, mert habár kötelességemnek ismerem az összes lapoknak ügyvédekre és ügyvédi ügyekre vonatkozó közleményeit szakadatlan figyelemmel kisérni s ily közlemények alapján ismételten megtettem a szükséges intézkedéseket, arra magamat kötelezettnek nem tartom, hogy az összes lapok hirdetéseit is elolvassam. És a kamara más közegétől sem kívánható, hogy a hírlapi hirdetések ellenőrzésével foglalkozzék. Ellenben nagyon természetes, hogy ha kartársaim bármelyike figyelmessé teend oly hirdetésre, mely hivatalos fellépésemet indokolttá fogná tenni, kötelességem leend eljárni. A mulasztás tehát szerény véleményem szerint inkább azon kartárs részén keresendő, ki a kérdéses hirdetést olvasta, de arra sem engem, sem a kamara más közegét nem figyelmeztette. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. Kérve igen tisztelt szerkesztőséget, hogy ezen nyilatkozatomat uagyrabecsült lapja legközelebbi számában közzétenni méltóztassék, maradtam kiváló tisztelettel Liedemann Károly, a budapesti ügyvédi kantarának ügyésze, Nyilt kérdések és feleletek. A gondnokság alá helyezés kérdéséhez. Ha teljes hitelű okirattal igazoljuk, hogy az apa összes »javait és jövedelmeit« odaajándékozza öt gyermeke közül egynek, ugy, hogy az korlátlanul tulajdonossá válik a nélkül, hogy a többi gyermekek köteles részét biztosítaná, sőt ugy, hogy a szerződésbe kiteszi, miként első szülött fiát még a kötelesrésztől is meg akarja fosztani: elutasithatja-e a biróság az első szülött fiúnak az atyja ellen tékozlás címén gondnokság alá helyezés iránt indított keresetében előterjesztett azon kérelmét, hogy az 1885. évi VI. t.-c. 5. §-a alapján az előzetes zárlatot a panaszlott »összes ingóságára« elrendelje, abból az indokból, mert a veszély nincs igazolva és mert kérelmező nem jelölte meg a vagyonságot, melyre az előzetes zár elrendelését kéri ? s. 71. Irodalom. A büntető törvénykönyv magyarázata. Irta: dr. E d v i Illés Károly, nyűg, kir. ügyész és budapesti ügyvéd. I. kötet. 2-ik folyam. Átdolgozott kiadás. Budapest, 1894. Révai testvérek kiadása. Nagy 8°. VIII és 452 11. Ára a 3 kötetnek fűzve 15 frt. A számos, eddig megjelent magy. büntetőkönyvi magyarázat közt Edvi Illés Károly könyve már eddig is első helyet foglalt el és nagyeszű szerzőjét elméleti criminalistáink első sorába helyezte. A szaksajtó már ezen első kiadást is a legmelegebben fogadta és azt a magyar büntetőjogi irodalom gazdagításának nyilvánította. Ezen kedvező véleményt a jelen második kiadás csak megerősíti, sőt fokozza. Óriási buzgalommal és nagy tudományos apparátussal dolgozta fel itt szerző az irodalom és judikatura óriási anyagát. 0 nem éri be a Curia döntésével, hanem ott, a hol szükséges, vagy a hol nézete az Ítélet álláspontjától eltér, azt helyesen és meggyőzően indokolja is. A jelen kiadás lényegileg egészen új mű ; a magyarázat anyaga időközben megbővült, az elvek a judicatura megállapításaiban biztosabb alapot nyertek és igy a feldolgozásnak is meg kellett változnia. Csak kellemes kötelességet teljesítünk, midőn olvasóinkat ezen valóban szükséget pótló munka megjelenésére figyelmeztetjük. Gyakorlati jogász azt nem nélkülözheti és köszönetet fog mondani szerzőnek, a ki sok kételyét eloszlatni, a törvény sok sötét helyébe bevilágítani és igy a kétkedőnek biztos támaszt nyújtani képes. Az új vízjogi törvényjavaslat előmunkálatai. A m. kir. földmívelésügyi minister megbízásából szerkesztette Balogh Vilmos, min. osztálytanácsos, 1893. Két kötet. A földtnívelésügyi minister ur mindenesetre helyes uton jár, a midőn a vízjogi törvény revisióját szándékozik foganatba venni. Az 1885 : XXIII. t.-c. nyolc évi fennállás óta sok körülmény egyenesen utal e törvény több irányban való reformálására. A minister provokálni akarja a javaslat tekintetében a legtágabb körű bírálatot és azért azt nemcsak a szak- és más lapoknak, valamennyi törvényhatóságnak, folyam- és kultúrmérnöki hivatalnak, bányakapitányságnak, ármentesitő- és vízhasználati társulatnak, a tiszavölgyi társulat központi bizottságának, a Ferenc-csatorna-részvénytársulatuak, a mérnök- és épitész-egyletnek, az orsz. gazdasági egyesületnek, az orsz. iparegyesületnek, a magyar jogász-egyesületnek s több szakférfiúnak oly felkéréssel küldte meg: »hogy a javaslatra felmerülő észrevételeiket vele jövő évi február hó végéig közöljék. A nélkül, hogy ez úttal behatóbban foglalkoznánk a munkával, annyit constatálhatunk futólagos áttekintésre, hogy B a lo g h osztálytanácsos igen fáradságos és érdemes munkát végzett és felhasznált mindent, mit a tapasztalat útmutatása szerint felhasználnia lehetett. Vegyesek. A budapesti kir. törvényszék telekkönyvének ügyei napról napra szaporodnak, az ügyforgalom f. é. október hó elsejéig már is több százzal túlhaladta a tavali egész évi forgalmat. Ez magában véve igen örvendetes jelenség volna és az ingatlanforgalom hatalmas emelkedésére vallana; de van az éremnek egy másik igen kellemetlen hátoldala. Az elintézés napról-napra lassúbb tempóban halad és ha volt idő, midőn dicsérettel emlékeztünk meg a telekkönyvnél uralkodó gyors és pontos elintézésről, ugy ma csak panasszal említhetjük meg, hogy a dolgok igy nem mehetnek tovább, hogy gyors intézkedés égetően szükséges. A birák és telekkönyvvezetők megfeszített munkássága dacára a restantiák napról napra emelkednek, az elintézés hetekig és hónapokig várat magára, sürgős végrehajtási ügyek elintézése heteket vesz igénybe és ha ez igy tovább halad, a teljes anarchia, a bábeli zűrzavar elé nézhetünk. Itt gyors és alapos