A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 40. szám - Salus liberorum summa lex

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 40. számához. Budapest, 1893. október hó 1-én. Köztörvényi ügyekben. Ha valaki ugyanazon házban több helyiséget bérel, a hosszabb felmondási idő érvéuyes. A budapesti VIII —X. ker. kir. jrbság (1893. máro. 24. 4,341. p. sz.) : Dr. Weiner Márton ügyvéd által képviselt L. Ferenc felperesnek, dr. Vincsse Ignác ügyvéd által képviselt G. Miksa alperes ellen és viszont G. Miksának L. Ferenc ellen bérlemény felmondásának érvényessége iránt indított sommás perében a következőleg itélt: L. Ferenc keresetével elutasittatik, mig ellenben a G. Miksa által beadott keresetnek hely adatik és az a felmondás, melyet G. Miksa IS9>. febr. 8 án L. Ferenccel szemben azon helyiségekre vonatkozólag tett, melyeket L. Ferenc a VIII. ker. népszinház-utca 27. sz házban G. Miksától bérben bir, mint félévi, tehát 1893. évi aug. 1-ére szóló felmondás érvényesnek kimondatik. Indokok: A tárgyalás folyamán már kiderült, hogy L. Ferenc még 1890-ben G. Miksától évi 672 frt 76 kr bérért helyiségeket bérelt ki, melyeket ő a háztulajdonos beleegyezésével már 3 év óta részben bolt s üzlet, részben pedig lakáshelyiségképen használ. Minthogy pedig a lakbérleti szabályok 7. §-ának 2. pontja értelmében a VIII. kerületben a 600 frtos bolt s üzleti helyiségekre nézve a felmondási idő féléves s minthogy továbbá a 8. §. értelmében ez esetre, ha ugyanazon házban valaki több helyiségeket bérelt, a hosszabb felmondási idö érvényes s minthogy a felmondási idö meghatározásánál csupán csak az lehet mérvadó, hogy mint micsoda helyiségek lettek tényleg használva, tehát közömbös az, hogy micsoda célra vétettek ki, a jelen perben pedig constatálva lett, hogy L. Ferenc a kérdéses helyiségeket, mint bolt-, üzlet- s lakáshelyiségeket már 3 év óta használja, minélfogva a további felesleges bizonyítási eljárás mellőzésével a lakbérleti szabályok fentebb megjelölt szakaszai alapján a jelen esetben a félévi felmondást érvényesnek kimondani kellett, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1893. évi ápr. 26. 3,988 p. sz.) : Az elsőbiróság ítélete mindkét keresetre nézve megváltoztattatik. L. Ferenc keresetének hely adatik, a Budapest fő- és székváros VIII. kerületében népszinház-utca 27. sz. a. fekvő házban L. Ferenc által G. Miksától béré t helyiségekre nézve L. Ferenc részéről az 1893. évi febr. 6-án eszközölt negyedévi felmondás érvényesnek mondatik ki; ellenben G. Miksa azon keresetével, hogy ugyanazon bérelt helyiségekre nézve a részéről 1893. évi febr. 8-án eszközölt félévi felmondás mondassák ki érvényesnek, elutasittatik, stb. Indokok: A felebbezésben felhozott azon alaki sérelemre vonatkozó panasz, hogy a peres felek által egymás ellen ugyanazon bíróságnál ugyanazon bérleti tárgyra vonatkozó bérleti szerződés kölcsönös felmondása iránt indított keresetek együttesen tárgyaltattak s egy ítélettel biráltattak meg, figyelembe nem jöhet, mert a kölcsönös felmondások ugyanazon bérleti szerződésre s ennek ugyanazon tárgyára vonatkozván, ugyanazon jogalappal bírnak; továbbá, mert a felebbező a két per együttes tárgyalásába maga is beleegyezett s az együttes tárgyalás és megbirálás által sérelmet nem szenved s végre, mert az együttes tárgyalás és megbirálás mellett is alapos ítélet hozható. A felebbezésben felhozott azon alaki sérelem iránti panasz sem volt tekintetbe vehető, hogy az eljárt biróság a peres feleket szükségtelenül személyes megjelenésre idézte, mert az ily megidézés szükségességének kérdését megbírálni az eljárt bíróságra van bízva. Végre a felebbezésben felhozott azon panasz sem volt figyelembe vehető, hogy az eljárt biróság a felebbezőnek védelmi jogát korlátozta, mert a 4,341/93. p. sz. tárgyalási jegyzökönyvet mind a felebbező fél, mind pedig annak ügyvéde minden kifogás és megjegyzés nélkül aláirta. Az érdemben mindkét peres fél összhangzóan állítja, hogy a bérlemény tárgyát képező helyiségek együttesen adattak bérbe, oly módon, hogy az egyes helyiségeknek bérösszege nem külön-külön állapíttatott meg, hanem az összes helyiségek együttes bére 670 frtban, illetőleg a bérbeadó szerint 672 frt 76 krban lett meghatározva. A budapest-fővárosi lakbérleti szabályrendelet 8. §-a ez esetre tehát nem alkalmazható, mert e szakasz feltételezi, hogy egyidejűleg, vagy később két vagy több helyiség külön-külön megállapított bérösszeg mellett vétetik bérbe. Mindkét peres fél előadásából kitűnik továbbá, hogy a bérlemény nem csupán boltból, hárem lakás- és üzlethelyiségekből s a bérlő szerint még istálló ból is áll. Tekintettel a fővárosban létező köztudomású, a másodbíróság előtt is ismeretes lakás- és bérviszonyokra, szakértők meghallgatása nélkül is megállapítható, hogy oly esetben, midőn a bérlemény bolton és üzlethelyiségen kívül még lakásból is áll, az évi 670 frt, illetőleg 762 frt 76 kr. évi bérből a lakásra 70 frt vagy 72 frt 76 krnál nagyobb összeg esik s megállapítható így, hogy a boltra s az üzlethelyiségre a fenti összegből 600 frt nem számitható. Minthogy pedig a lakbérleti szabályrendelet 7. §-a szerint szabályként áll, hogy a felmondás negyedéves, kivételesen pedig a 600 frt s ezt meghaladó bérösszegíi boltoknál s kifejezetten ipari célokra kibérelt helyiségeknél féléves; minthogy továbbá a szoros magyarázatú kivétel csak akkor alkalmazható, ha a boltért vagy az ipari célokra kibérelt helyiségért magáért 600 frt vagy ezt meghaladó évi bér fizettetik; minthogy továbbá fentiek szerint jelen esetben a boltért és üzlethelyiségért az évi bérből 600 frt nem eshetik s nem fizettetik: annálfogva a felmondási idő negyedévben megállapítandó s ehhez képest a bérlő ily értelmű felmondása érvényesnek kimondandó, ellenben a bérbeadónak a félévi felmondás érvényességének kimondására támasztott keresete elutasítandó s akként az elsőbiróság Ítélete megváltoztatandó volt, stb. A m. kir. Curia (1893. jul. 20. 6,465. p. sz.) : A másodbiróság ítélete megváltoztatik és mindkét keresetre nézve az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok! A kir. itélö tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó indokainál fogva és azért, mert miután a bérleményhez tartozó egyes helyiségek évi bére külön nem határoztatott meg, arra nézve, hogy ez esetben 1/i vagy '/2 évi felmondásnak van-e helye, irányadóul a bérlemény főtárgya szolgálhat, ezt pedig a per adatai és jelesen L. Ferencnek az 1893. évi márc. 7-én G. Miksához intézett tudósítása szerint is a hentesüzlet, illetve az ehhez tartozó helyiségek képezvén, az a körülmény, hogy a bérelt helyiségek között egy olyan is van, mely lakásul használtatik, az ügy megbirálásánál mérvadónak nem tekintethetik és nem vehető alapul arra, hogy az összefüggő egész bérleménynek a felek által nem részletezett egységes évi béres az egyes helyiségekre feltevőén felosztva, a felmoudási idő körül fen forgó vitás kérdés ily felosztás eredményéhez képest oldassék meg, stb. Ha igazoltatik, hogy a kereseti követelés alapját képező ügylet tőzsdei játékból eredő különbözeti ügyletet képez, ugy az ineg nem Ítélhető, inert a biróság előtt nem érvényesíthető követelés természete nem szenved változást az által, ha az kötelezvény vagy váltó alakjában jelentkezik. A budapesti V. ker. kir. jrbság: Alperesek tartoznak felperesnek a kereseti 50 frt tőkét, stb. egyetemlegesen megfizetni. Indokok: Az A) a. elszámolási okirat valódiságát, melyre a kereseti követelés alapítva vau, alperesek beismerték s csupán azt vitatták, hogy az A) alatti alapján az abban jelzett követelés jogcím hiányában nem érvényesíthető, de nem érvényesíthető még azon okból sem, mert az A) alattiban foglalt kötelezettség differentiális tőzsdei ügyletekből származván, mint ilyen meg sem Ítéltethetik. Ezen alperesi kifogások azonban elfogadhatók nem voltak s alpereseket az A) alatti alapján marasztalni kellett. Az A) alatti ugyanis nem egyéb, mint magánegyezségi okirat, melyben alperesek elismerik, hogy felperessel történt kölcsönös üzleti elszámolások eredményeként ennek adósai maradtak. Hogy az A) alattiban elszámolt ügyletek minő természetűek voltak, az az A) alatti érvényességét többé nem befolyásolja és a mennyiben alperesek azon nézetben valának, hogy alperesnek a differentiális ügyletekből kifolyólag fizetni nem tartoznak, annyiban ezen nézetüknek az A) alatti kiállítását megelőzőleg kellett volna érvényt szerezniök, illetőleg kifogásaikat a kölcsönös üzleti elszámolás alkalmával megtenniök. A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alpereseket 50 frt tőkének kifizetésére stb. arra az esetre kötelezi, ha alperesek nem teszik lea főesküt arra, »hogy a keresethez A) alatt mellékelt okirat értékpapírokkal ( folytatott tőzsdejátékból eredő különbözetről lett kiállítva.« Erdekében áll tehát mindkét alperesnek ezen eskü letételére készséget jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt az elsőbiróságnál bejelenteni és a kitűzendő határnapon az esküt le is tenni, mert ha az esküt egyik alperes sem, vagy csak az egyik teszi le, akkor alperesek a fent megjelölt módon fizetni kötelesek; ellenben ha az esküt mindkét alperes leteszi, akkor a kir. itélö tábla felperest keresetével elutasítja. Indokok: Ha felperesek ama kifogása, hogv az A) a összeszámolás nem tőzsdejátékból felmerült árkülönbözetekre vonatkozott, valónak bizonyul, akkor felperes keresetével elutasítandó, mert általános jogelv, hogy ilynemű követelések polgári bíróságok előtt nem érvényesíthetők. Mit sem változtat ezen az a körülmény, hogy az A) alatti különálló kötelező okirat, melyben alperesek feltétlenül elismerik, hogy felperesnek a megejtett összeszámolásból folvólag 115 frttal tartoznak s igy a biróság előtt