A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 39. szám - A fiumei jogszolgáltatási állapotokhoz

A JOG. 277 (fizetés, elfogadás, biztosítás) elfogadni vagy sem? Csak ha erre a kérdésre megfeleltünk, lehet a kir. közjegyző által követendő eljárás kérdésével foglalkozni; ez alkalommal az első kérdésről. Tény az, hogy a váltótörvény az óvatoló személynek jogait és kötelességeit nem határozza meg világosan arra az esetre, ha a váltó-óvás felvételére vonatkozó megkeresés, illetve az erre adott megbízás elfogadása után, az óvási okirat felvétele bármi okból feleslegessé válik, különösen nincs meghatározva, hogy az óvatoló személynek mi a teendője, ha az óvatolt személy a tőle kért teljesítést azonnal felajánlja. De tény másrészt az is, hogy a váltótőrvény nem tiltja el egyenesen az óvatoló személyt a teljesítés elfogadásától. Walternek »Der WechselprotesU című müve nyomán és hivatkozással Ladenburg, II a r t m a n n, Kreiss, Weissler és Plósz müveire, azt mondhatjuk, hogy a jogtudomány mai állásában csaknem kizárólag az a felfogás van elfogadva, hogy az óvatoló személynek nemcsak joga, de kötelessége is a felajánlott teljesítést elfogadni. Ez a felfogás a következőkkel van a szakirodalomban indokolva : Az óvato'ó személy a megbízó váltóbirtokossal szemben kétféle jogállást foglal el, egyrészről közhitelességgel bíró személy, illetve közhivatalnok (esetleg államhivatalnok), másrészről a váltóbirtokosnak megbízottja, a mely megbízási jogviszony (mandátum) a magánjog elvei szerint bírálandó el, tehát az óvatoló személynek a váltóbirtokossal szembeu olyan jogai és kötelességei vannak, mint a meghatalmazottnak; a felelősség kérdése is a mandátumnak megfelelően bírálandó el. Az óvási cselekmény teljesítésénél ezt a megbízást külön igazolni, az óvatoló személy közhivatalnoki jellegénél fogva nem szükséges ; a dolog természetében fekszik, hogy az, a ki más helyett másnak megbízásából bizonyos váltócselekményt teljesít, fel legyen ruház vamindazokkalajogositványok kai, melyek a kérdéses cselekméhy eredményes elvégezésének feltételeit képezik. Ha tehát joga van vál'ót fizetés végett bemutatni, joga van az ajánlott fizetést el is fogadni és a felvett összeget nyugtatványozni. Az a megbízás, melyet a váltóbirtokos az óvatoló személynek ad, tulajdonképen kétféle ; tagadhatatlan, hogy a váltóbirtokos első s főcélja — pénzéhez — a váltóösszeghez jutni, ebből kifolyólag a fő, a principális megbízás a váltó pénzzé tételére, behajtására irányul, csak ha ezt elérni nem lehet, csak akkor következik be a subsidiarius meghatalmazás arra, hogy a váltó a teljesítés elmaradása folytán megóvatoltassék. Ebben a kétféle megbízásban s abban, hogy a váltó az óvatoló személynek egyúttal átadatik, a mely \áltón, legalább rendszerint már a nyugtatványozás is feljegyezve van, szükségszerűen benfoglaltatik az óvatoló személy részére adott az a jog is, hogy a fizetést elfogadhassa, a váltó értékét felvehesse. De nemcsak a fizetés elfogadására nézve áll ez, de áll a teljesítés többi nemeire is, áll az elfogadás hiánya és biztonság hiánya miatti óvásoknál is, vagyis ha az óvatolt személy a váltót elfogadni, illetve biztosítást nyújtani hajlandó, mert maga a váltótörvény 17. és 29. §-ában a váltó puszta birtokát, még ha nem is legitimált, elegendő meghatalmazásnak tartja a váltónak elfogadás végelti bemutatására, az elfogadás nem teljesítése esetében a váltó óvatolására, illetve a biztosítás követelésére s megtagadás esetében óvás felvételére. Ha azonban az óvatoló személynek jogaihoz tartozik a teljesítés elfogadása, ugy ennek a jognak másrészről a megfelelő kötelességgel is kell járni, vagyis az óvatoló személynek egyúttal kötelessége a teljesítés elfogadása; ezt a tételt is az alapul vett mandátumból kell levezetnünk. Az óvatoló személynek, mint a váltóbirtokos megbízottjának kötelessége mind azt megtenni, mit megbízója érdeke megkíván, tartozik ugy eljárni, mint a hogy a bonus paterfamilias saját ügyeiben eljárni szokott. Már most megbízotti kötelezettségének megfelelően járna-e el az óvatoló személy, ha a teljesítést el nem fogadná, holott ép ez a főérdeke a megbízónak ? Megemlítendő e helyütt a váltótörvény abbeli intézkedése, hogy a váltó birtokosa, tehát az óvatoló személy is, mint a váltóbirtokosnak különösen qualificált megbízottja, részletfizetést vissza nem utasíthat és hogy a váltóadós a nyugtázott váltó kiadása ellenében a legitimatio minden további vizsgálata nélkül, fizetni jogosítva van; megjegyezvén, hogy a fizetőnek még a nyugtatványozást is elengedni jogában áll. Már pedig a fizető váltóadósnak ezen törvényes joga csakugyan nagyon tökéletlenül gyakorolható jog volna, ha a másik oldalon nem volna meg a teljesités elfogadásának kötelezettsége. Vizsgáljuk most már a gyakorlatban annak a következményeit, ha az óvatoló személy az ajánlott teljesítést el nem fogadja s illetve mi lesz annak az óvatolóuak az eljárása, a ki magát a váltóösszeg felvételére jogosítottnak nem tartja ? Két eset képzelhető: vagy felvesz egy okiratot eljárásáról, vagy fel nem vesz. Ha felvesz, akkor a felvett iratban constatálnia kell, hogy a váltót fizetés végett mutatta be, hogy az óvatolt személy a fizetést készséggel felajánlotta, de ő — az óvatoló — az összeg felvételére magát jogosítottnak nem érezte. Most már további kérdés: óvás-e az ily irat ? azt hiszem, hogy nemcsak hogy helytfoghatósága és törvényességéhez szó fér, hanem azt lehet mondani, hogy az ily okirat nem is tulajdonképeni óvás, legalább nem olyan, a melylyel a váltóbirtokosnak jogai megóvathatuának. Nos, ha ez az okirat céltévesztett, akkor valóban nem feleltüuk meg a megbízó váltóbirtokos megkeresésének és érdekei ellen cselekedvén, ejcn eljárásunkért teljes felelősséggel tartozunk. Ha az óvatoló személy fel nem vesz okiratot a történtekről, hanem az óvatolt személyt szóval a váltóbirtokoshoz utasítja fizetés végett és re bene gesta hazamegy, akkor könnyen megeshetik, hogy a váltóadós ennek az utasitásnak bármi okból eleget nem tévén, az óvás elmarad, az előzők szabadulnak, vagy az adós hirtelen vagyonbukottá lesz. Az óvatoló személy utóbbi eljárása tehát ismét helyrehozhatlan károkat okozhat a váltóbirtokosnak. Most még csak a cikkíró ur által felhozott érvekre teszek néhány megjegyzést. Előrebocsátom, hogy azt az állítást, mintha a váltóbirtokos köteles volna az óvás előtt a váltót fizetés végett a váltóadósnak bemutatni s illetve tőle a váltóbeli összeg kifizetését követelni, el nem fogadom. Ez csak joga a váltóbirtokosnak, de nem kö'elessége s a gyakorlatban t^lán épen annyi példa van arra, hogy a váltóbirtokos él e jogával, mint arra, hogy nem él vele s ha mellőzi az előzetes privát fizetés végetti bemutatást és egyenesen az óvatoló személy utján praesentáltatja váltóját, legfeljebb annyit veszt, hogy az óvási költségek őt — a váltóbirtokost — terhelik s nem a váltóadóst, egyebet semmiesetre. Abból tehát, hogy a fizetésnek déli 12 óráig kell teljesíttetnie, az óvás pedig csak déli 12 óra után vehető fel, nem az következik, hogy az óvást már megelőzte a fizetés végetti bemutatás, annál kevésbé az, hogy az adós az óvatoló személy kezéhez ne fizethetne, hanem egyszerűen annyi következik, hogy az óvás felvételére rendelt két köznap a váltóbirtokos részére s javára megállapított kiméleti nap (Plósz), »melyek rendszerint nemcsak az óvás-felvételre, hanem a fizetés végetti bemutatásra is engedélyezettek, mert a törvény a fizetés végetti bemutatásra nem szab külön határidőt.« A cikkíró ur által idézett szakaszok tehát nem bizonyítanak semmit. Annál kevésbé bizonyítja a cikkiró által felállított tételt a váltótörvény az az intézkedése, hogy ha a fizetéslcjáratkor nem követeltetik, az elfogadó a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után, a váltóösszeget a váltóbirtokos veszélyére és költségére a bíróságnál leteheti; nem bizonyít, mert ez a letétel csak az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után történhetik, akkor pedig már az óvatoló személy nem szerepelhet, tehát nem volna semmi értelme annak az intézkedésnek, hogy a letétel a kir. közjegyző kezéhez történjék. Ezek szerint a cikkiró érvei nem alkalmasak anuak begyözésére, hogy az óvatoló személy nem volna jogosítva az óvatolt által óváskor felajánlott teljesités elfogadására. Ha tehát elfogadjuk azt a tételt, hogy az óvatoló személy jogosult a felajánlott teljesités elfogadására, további kérdést képez az, hogy mikép járjon el ez esetben ? Erről a kérdésről azonban a tisztelt szerkesztőség * engedelmével legközelebb fogom szerény véleményemet elmondani. Belföld. A fiumei jogszolgáltatási állapotokhoz. Dr. Zarevi ch Antal kitűnő munkatársunknak fenti cím alatt a »J o g« 36. számában közölt cikke nagy hullámokat vert fel. Nem csak a jogászvilág foglalkozott a feltűnést keltő, tárgyilagos cikkel, hanem izgatottságba hozta a fiumei közvéleményt is. Sajnálandó csak az, hogy a tárgyilagos alapot elhagyva, azok, kik e cikk által magukat sértve érezték, a dolgot a személyeskedés, a subjektiv támadások terére vitték. A cikkfelverte hullámokról a Fiúméban megjelenő »Magyai Tengerpart« legutóbbi száma a következőkben elmélkedik igen helyesen: »Birák perpatvara. Városunkat a lefolyt héten élénken foglalkoztatta az a sajnálatos meghasonlás, mely a fiumei törvényszék birái között kitört s a versengő felek által hírlapi uton a nyilvánosság elé hozatván, városuuk társadalmi életében magasra csapó hullámokat vetett. A »J o g« című ügyvédi közlöny 36. számában ugyanis a helybeli törvényszék alelnöke, dr. Z a r e v i c h Antal kir. táblai bíró »A fiumei jogszolgáltatási állapotokhoz« címen teljesen akadémikus érvényű cikket irt, melynek néhány passzusát kir. törvényszékünk többi birái, jegyzői és aljegyzői magukra nézve sértőnek találván, a jogügyi állapotokkal foglalkozó cikk íróját egy helybeli olasz lapban élesen megtámadták, személyes sértésekkel illették. E qualifikálhatatlan eljárás kínos feltűnést keltett városunk józanul gondolkodó közönsége körében. .íme a birák, a jogtudomány doktorai, nem tudják, hogy szaklapban megjelent cikkre ugyanazon uton és módon kell vá'aszolni. A birák, a törvény őrei és végrehajtói uem tudják, hogy bármily nagy legyen is kartársuk és fölebbvalójuk iránt érzett gyűlöletük, a birói kar tekintélyét a városi tereiére piacára, a személyeskedés sarába belehurcolni nem szabad. A birák, a törNagy köszönettel fogjuk venni kitünö munkatársunknak további fejtegetéseit ezen felelte fontos tárgyra nézve. A szerkesztőség.