A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 36. szám - A szegedi országos ügyvédgyülés napirendjére kitüzött kérdésekben előterjesztendő indítványok

144 A J OGK Péter Pál tagadása, vádlotttársának abbeli határozott vallomásával szemben, hogy éppen ő kényszeritette öt a váltón látható és elébe tett mintáról leirt »Uzum Pál« név aláírására; hogy a felvett pénzből 50 krt, majd pedig 100 frtot kapott, melyet azonban A. Péter Pál, nehogy gyanút és feltűnést keltsen az, ha a 100 frtos bankjegyet a szegény V. András felváltja — másnap visszavette és végleg 15 frtot adott neki — figyelembe nem jöhet: ugyanazért ezen tettük a B. T. K. 401. §*ába ütköző és a 408. §. 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettét állapítja meg. III. 1890. augusztus 30-án A. Péter Pál és V. András a nagyszentmiklósi népbankban jelentek meg és egy 1100 frtról kiállított váltót mutattak be értékesítés végett és a pénzt a kamat levonása után fel is vették. Ezt vádlottak ugyan tagadják, de H. Sebestyén, K. Matea, K. Iván, B. Pál, K. Rafael, T. Péter és különösen F. Iván azon határozott vallomásai miatt, hogy ugyanis a kérdéses napon vádlottakat a pénzintézetben látták; látták azt is, hogy »sok pénzt«, »nagy csomó pénzt«, »nagy rakás pénzt« vettek fel; F. Iván határozottan állítja, hogy a pénztáros azon felhívására: »Sofron Matea«, mindkét vádlott ülőhelyéről felállt és elsőrendű vádlott A. Péter Pál előrehaladt, később pedig Benyé korcsmájában boroztak és másodrendű vádlott V. András nagy bankjegygyei fizetni akart, a mit azonban A. Péter Pál tőle elvett; valamint a szakértők azon határozott véleménye miatt, hogy a »Sofron Matea« elfogadói aláírás V. Andrástól, a »Dragomir Marku« kibocsátói aláírás pedig A. Péter Páltól származik tagadásuk" figyelembe nem jöhet. Ezen cselekményük is a B. T K. 401. §-ába ütköző és a B. T. K. 40.3- §-ának 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettét képezi. Ezeknél fogva A. Péter Pált és V. Andrást a B. T. K. 401. §-ába ütköző és a 403. §. 1. pontja szerint minősülő két rendbeli magánokirathamisitás bűntettében s e bűntettnek a B. T. K. 65. §-a szerinti egy rendbeli kísérletében s ezenkívül V. Andrást a B, T. K. 333. §-ába ütköző és a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében bűnösöknek kimondani s tekintettel rovatlan előéletükre, azon könnyelmű eljárásra, melyet a pénzintézetek a pénz kiadásánál követtek, továbbá V. Andrásnak részbeni beismerésére és azon körülményekre, hogy a lopásból tényleges kár nem származott, mint enyhítő körülményekre, melyekkel szemben súlyosító körülményként a bűnhalmazat és a felvett összegek nagysága sorakozik: őket az Ítélet szerint büntetni kellett. (1891. november 20-án, 5,660. sz.)* A szegedi kir. itélő tábla: Tekintve a hamisított váltónyilatkozatok sokaságát, az okozott kár nagyságát és a bűnhalmazatot, A. Péter Pál elsőrendű vádlott fegyházbüntetése három évre és V. András másodrendű vádlott fegyházbüntetése három és fél évre felemeltetik és a vádlottak a terhükre rótt váltóhamisítások tekintetében a B. T. K. 70. §-a értelmében tettestársaknak nyilváníttatnak, mely változtatással a kir. törvényszék ítélete vonatkozó indokainál fogva helyhenhagyatik. (1892. évi június 20-án, 683. sz.) A m. kir. Curia: Tekintettel arra, hogy bűnjelt képező s kelet úgy lejárat nélkül csupán számjegygyei kiállított 1000 frtos váltót, melyen elfogadóként Uzum Pál, kibocsátóként Piczov Péter s forgatóként Dragomii Péter és Velcsov Vince nevei szerepeltek, V. András másodrendű vádlott beismerése szerint A. Péter Pállal történt előleges összebeszélés és egyetértéssel, 1890. évi szeptember 3-án a németcsanádi takarékpénztárnál leszámítolás végett benyújtotta s ezt a váltót T. Alajos takarékpénztári igazgató tőle értékének leszámítolása végett át is vette s ennek kifizetése csakis azért halasztatott el, mert a váltó valódisága iránt V. András előadása gyanút keltett; tekintettel arra, hogy a B. T. K. 401. §-ának tényálladékához a megkárosítás nem kívántatik meg, hanem a magánokirathamisitás már az által is be van fejezve, ha a hamisítvány valamely kötelezettség létezésének bizonyítására használtatik, V. András pedig azzal a tényével, hogy Uzum Pál és társai nevével ellátott hamis okiratot leszámítolás végett a takarékpénztárnál benyújtott, azt a nem létező váltókötelezettség bizonyítására használta, mindezeknél fogva a V. András ténykedésében e helyütt a magánokirathamisitás befejezett bűncselekménye állapittatik meg. Ehhez képest mind a két alsóbiróság ítélete részben megváltoztatik és a B. T. K. 65. §-ára történt hivatkozás mellőzésével úgy A. Péter Pál, mint V. András vádlottak a német-csanádi takarékpénztárnál értékesítés végett benyújtott 1U00 frtos váltóra nézve is, a B. T. K. 401. és 403. §§-ai alapján a magánokirathamisitás befejezett bűntettében mondatnak ki bűnösöknek. Ezzel a változtatással és mind a két alsóbiróság ítéletének azzal a kiegészítésével, hogy a vizsgálati fogság által mindkét vádlott javára egyenként a büntetésből két hó és tizennégy nap vétetik kitöltöttnek, továbbá a kir. itélő tábla ítéletének azzal a kiegészítésével, hogy V. András büntetése nem három és fél évben, hanem három év és hat hónapban állapittatik meg, ugyanaz az Ítélet felhozott és elfogadott indokainál fogva hagyatik helyben. (1893. március 10-én, 1892. évi 8,228. sz.) Azon körülmény, ha a kereskedő azziil a tudattal rendel meg hitelben árúkat, hogy azok értékét nem lesz képes megfizetni, hogy tehát a hitelbe adót meg fogja károsítani: s az ezen tudatban kieszközölt hitelezés, ha a fizetés teljesítése, illetőleg teljesithetése megfelelőleg az előre látásnak, tényleg elmarad : megállapítja a ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtést, valamint a jogtalan károsítást egyrészről, ugy a jogtalan vagyon haszonszerzését másrészről. Fzen cselekmény tehát megállapíthatja a btk. 379. §-a szerinti csalást. - Btk. 384. §. Adósságokkal megterhelt üzlet eladása. (M. kir. Curia 1893. április 14. 427. sz. a.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 1,84-9- A természettudományi társulat pénztára közpénztárnak tekinthető nem lévén, az annál kifizetés végett bemutatott számlák II. fokozat szerinti bélyegilleték alá nem esnek. (1803. évi 2,800. sz.) 1.830. Ügyvédnek gyámi díjakból eredő jövedelme külön rovandó meg III. oszt. ker. adóval. (1893. évi 2,203. sz.) 1.831. Ha a konvédkincstár magáuj'éltől honvéd lőtér létesítésére ingatlant vesz, az erre vonatkozó adás-vételi szerződés illetékmentességben nem részesül. (1803. évi 1,913. sz.) 1.832. Orvosok által díjaikról kiállított számlák: nem esnek számlabélyeg alá. (1803. évi 2,613. S2-) 1.833. Eskütételi jegyzőkönyv bélyegilletéke oly esetben ha az eskü nem a pertárgy egész értékére nézve tétetett le, csak az eskü tárgyának értékéhez mérten rovandó le. (1803. évi 1,631. sz.) 1,834.. Vármegyei pénztárnok által arról kiállított nyugta, hogy a kiskorúakat illető vételár a megyei árvaszék rendeletéhez képest az árva letétpénztárba befizettetett, II. fok. szerinti illeték alá esik ugyan, de ez az illeték a nyugtát kiállító pénztárnoktól, ha a megyei árvapénztár kezeléséről szóló szabályrendelet vagy az árvaszék külön rendelkezése alapján a nyugtát felbélyegezni nem tartozott, nem követelhető. (1803. évi 1,830. sz.) 1,833. Ha a hagyatékot még az örökhagyó életében folyósított és oly nyugdíjak is terhelik, melyekre a még szolgálatban álló alkalmazottak igényüket már az örökhagyó életében megszerezték, e nyugdíjak évi összegének tizenötszöröse a hagyaték cselekvő átlagából levonandó. (i8g3- J31. sz.) 1,836. Ha a felebbezés nem az egész ítélet ellen, hanem annak csak a kamatok és perköltségekre ronatkozó része ellen irányul, e mellékjárulékok értéke azonban a főtárgy értékét meghaladja, a felebbezési bélyegilleték a főtárgy értékéhez képest rovandó le. Í1803. évi 2,030. sz.) i,8bj. Ha a bérleti szerződés tíz évnél hosszabb időre köttetett, és a kikötött idő lejárta előtt ugyan, de csak tíz évet meghalaaó idő múlva megszüntettetett, a jogügyletnek a kikötött idő lejárta előtti megszűnése címén illetékleirás, illetve visszatérítésnek helye nincsen. (1803. évi 2,3qj. sz.) 1,838. Oly kérvények, a melyekkel a befizetett örökösödési illeték visszatérítése azon az alapon kéretik, hogy a hagyaték az örökhagyó adósságai miatt elárvereltetvén, az örökösök mit sem örököltek, nincsenek az ill. szab. 13J. j'-ában meghatározott elévülési határidőhöz kötve. {18Q3. évi 1,228. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Trosztler Gusztáv e., besztercebányai tszék, bej. nov. 15, félsz. dec. 13, csb. Jávor Endre, tmg. dr. Lax Adolf. — Sonnenfeld Anna e., pancsovai tszék, bej. nov. 10, félsz. dec. 5, csb. dr. Schulek Kálmán, tmg. dr. Schendl Emil. — Sorger Adolf e., pancsovai tszék, bej. nov. 10, félsz. dec. 5, csb. dr. Schulek Kálmán, tmg. dr. Schendl Emil. — Vehrs Reimer e., temesvári tszék, bej. szept. 30, félsz. okt. 31, csb. dr. Wesztermayer Vidor, tmg. Miihlbach Károly. — Enyedy Lajos e., pancsovai tszék, bej. okt. 16, félsz. okt. 24, csb. Theil Albert, tmg. dr. Bireuszku S. — Schelken Konrád e., zombori tszék, bej. okt. 20, félsz. nov. 19, csb. Fogler Béla, tmg. dr. Thurszky Zsigmond. Pálvázatok : A zombori kir. tszéknél jegyzői áll. szept. 23-ig. — A felsó'-pulyai kir. jrbságnál albirói áll. szept. 9-ig. — A m.-vásárhelyi kir. tszéknél b i r ó i áll. szept. 9-ig. — A győri kir. itélő tábla kerületében több joggyakornoki áll. szept. 9-ig. — A szent-endrei kir. jrbságnál aljegyzői áll. szept. 10 ig. — A nezsideri kir. jrbságnál albirói áll. szept. 10-ig. — A nagy-kikindai kir. tszéknél birói álL szept. 12-ig. — A duna-adonyi kir. jrbságnál járásbirói áll. szept. 14-ig. — A karánsebesi kir. tszéknél jegyzői áll. szept. 28-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társasig'--nál. (Hold-utcia 7 szám. ;