A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 1. szám - A végrehajtás köréből. Felelet - A gyulai törvényszéki - kunyhó - A kereskedelmi vétel

A JOG. peres annak dacára, hogy alperes a növényeket huzamosabb idő eltelte után sem küldte vissza, a növények vételára iránt követelését a 47. alatti levél elküldése előtt nem érvényesítette és most érintett levélben pedig alperest, ki a 3-/. alatti levél szerint felperes megbízottját arról értesítette, hogy ha a levél vételétől számított 8 nap alatt az általa fizetett fuvardíjat és az addig felmerült raktározási díjat meg nem fizeti, alperes eme követelésének kielégithetése végett a növényeket el fogja árvereztetni, arra kérte, hogy a növényeket még egynehány napig őrizze meg, mert olyvalakit keres, a ki azokat átvenni hajlandó lesz: felperes eme kijelentése által, mely az árú tulajdona felett való rendelkezést foglal magában, ama feltételt, mihez a rendelkezésre bocsájtás elfogadását a 2 /. alatti levél szerint korábban kötötte, maga elejtette s igy a rendelkezésre boesájtásnak korábban feltételes elfogadása a 47- alatti levél következtében foltétlenné válván, felperes a feltétel érvényesítésére immár vissza nem térhet. A tény ily állásában pedig ugyanő a vételárát nem, hanem csak azoknak természetben való kiadatását, esetleg értékét vagy a kellő megőrzés hiányából netalán származott kárának a megtérítését követelhetvén, keresetét azonban ezek egyikére sem irányozván, felperest vételár iránt támasztott keresetével feltétlenül el kellett utasítani. A mi az első bíróság Ítéletének az alperes által támasztott viszonkeresetre vonatkozó részét illeti, ezt szintén megváltoztatni és felperest a fuvardíj címén támasztott s alperes által 200 márkára leszállított viszonkövetelés s ezután a kifizetésnek az 5 /. alatti okirattal igazolt napjától, vagyis 1887. évi november 8-tól számított 6% kamat megfizetésében feltétlenül el kellett marasztalni, a növények elhelyezése és őrzése címén követelt 290 frt iránt pedig- alptrest viszonkeresetével feltétlenül el kellett utasítani, mert felperes a rendelkezésre bocsájtást a fentebb kifejtettek szerint feltétlenül elfogadván, ugyanő ennek folytán alperesnek mindazt megtéríteni tartozik, a mit ez a felperes által elejtett vételüg3'letből kifolyólag tényleg kiadott; továbbá mert felperes a 21.808/90. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben maga is beismerte, hogy a növények fuvardíja fejében alperes által kifizetett összeg tényleg 200 márkát tesz ki és mert alperest ez összeg után a kifizetés napjától számított törvényes kamat kétségtelenül megilleti : végül mert a keresk. törv. 347. §-ára való tekintettel kétségtelen ugyan, hogy alperes az ezen szakasz folytán kötelezettségévé tett elhelyezés és őrzésből kifolyó s az e címen felszámitható költségnek, illetve raktározási díjnak megtérítését felperestől esetleg követelheti; de más részről az sem szenved kétséget, hogy e követelési joga csak akkor nyilik meg, ha kimutatja, hogy tényleg és folytonosan mind ugyanazon növények voltak nála elhelyezve és őrizve, melyeket felperestől átvett, ezt azonban alperes a jelen perben ki nem mutatta. A m. kir. Curia (1892. szeptember 30. 1,507/V. sz.): Mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete megváltoztatásával tartozik alperes a kereseti 764 franc tőkét és ennek 1888. évi január 1-től járó 6% kamatját felperesnek feltétlenül megfizetni stb. Alperes viszonkereseti követelésével elutasittatik stb. Indokok: ítélete indokaiban helyesen fejtette ki a másodbiróság. hogy a 27- alatti levél tartalmánál fogva felperes a kereseti árúnak elkésetten történt rendelkezésre bocsájtását csak azon feltétel mellett fogadta el, ha alperes az árút mind és pedig saját költségén visszaküldi. Ezen tényállás mellett a jelen perben megoldandó további kérdést csak az képezi, elállott-e felperes a 4 /. alatti levelében a 2/. alattiban korábban kitűzött feltételtől olykép, hogy a vételűgylet feltétlenül elejtettnek tekintethessék. Minthogy felperesi megbízott a 47. alatti levelet a 37- alatti alperesi levél nyomán irta, ebben pedig az árúról, mint teljesen meglevőről tétetik említés: nem szenvedhet kétséget, hogy a 47alatti levél ama jogos feltevésben Íratott, hogy a kereseti árú még teljesen megvan; ebből a levélből tehát nem a vételügylettől föltétlen elállás, hanem csak az olvasható ki, hogy a 2 /. alattinak záradékában foglalt az a rendelkezés, mely szerint az árú visszaküldendő volt, szenvedett oly módosítást, hogy az árú visszaküldés helyett egyelőre megőrzendő. Tekintve, hogy mind a két rendelkezés az árúnak meglétét egyaránt feltételezi: alperesen állott a bizonyítása annak, hogy az árú nemcsak a 2 /. alatti, hanem a 37- és 4 /- alatti levelek megírása idejében is teljesen megvolt, mert csak az árúnak megléte esetében lehetett alperes abban a helyzetben, hogy akár az egyik, akár a másik feltételnek, melyhez a vételügylet megszüntetése kötve volt, megfelelhessen; már pedig alperes ezen döntő körülményre nézve bizonyítékot fel nem hozott, a szakértői szemléből pedig az ellenkező, vagyis az tür.t ki, hogy az árú egy része nem volt meg.Az előadottakfszerint a vételügylet fennállónak lévén tekintendő : mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával alperest az átvett árúnak, a szakértők és a perben kihallgatott szakértő tanuk által is megfelelőnek talált vételár megfizetésére kötelezni kellett stb. A viszonkereseti követelésnek a vételügylet fennállása mellett jogalapja nem lévén : ezzel alperes elutasítandó volt stb. Tűzkár esetén a biztosítási összeg a leégett tárgy tulajdonosát illeti akkor is, ha a biztosítási dijakat nem ö fizette. Az, a ki a más tulajdonát biztosítja, csak a díjak megtérítését követelheti a tulajdonostól, de a kártérítési összeget meg nem tarthatja. (M. kir. Curia 1892. márc. 8, 7,582. sz. a.) Bűnügyekben. A pénzügj i bíráskodással felruházott kir. bíróságok kisebb jÖTedéki kihágást ragy szabálytalanságot a nagyobb jövedéki kihágással vádolt fél terhére meg nem állapithatnak s e miatt büntetéssel nem sújthatják, mert ez a pénzügyi közegek sajátos joga. A győri kir. itélö tábla : A kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletének azt a részét, melylyel vádlott F. József az ellene emelt vád alól felmentetett, helybenhagyja, azt a részét azonban, a melylyel vádlott terhére a szeszadó ellen elkövetett szabálytalanság megállapittatott s 5 frt pénzbüntetés kiszabatott, hatályon kívül helyezi s elrendeli, hogy az ügyiratok a fenforogni látszó szabálytalanság, illetve kisebb jövedéki kihágásnak saját hatáskörében való ellátása végett a zalaegerszegi m kir. pénzügyigazgatósághoz áttétessenek. Indokok: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék Ítéletének vádlottat felmentő részét helybenhagyta, mert vádlott terhére a kincstár megrövidítésére irányult szándékot nem találta megállapíthatónak s ezért elfogadta a kir. törvényszék Ítéletének idevonatkozó indokait. Az Ítéletnek azt a részét azonban, melylyel a vádlott terhére a szeszadó ellen elkövetett szabálytalanság megállapittatott s esetleg szabadságvesztés büntetésre átváltoztatandó 5 frt pénzbüntetés kiszabatott, hatályon kívül helyezte s az ügyiratokat az illetékes m. kir. pénzügyigazgatósághoz a következő indokokból rendelte áttétetni. Az érvényben lévő pénzügyi törvények szerint ugyanis, és pedig ugy a közadók kezeléséről szóló 1883 : XLIV. t.-c, mely általános intézkedéseket tartalmaz, mint a speciális adótörvények rendelkezése szerint a bíráskodást az 1871 : LXVI. t.-cikkben meghatározott bíróságok csakis akkor gyakorolhatják, ha a kincstár megkárosítására irányult, szóval nagyobb jövedéki kihágás forog fenn. így az 1883: XLIV. t.-c. 100. §-ának 5. bekezdése elrendeli határozottan, hogy azon cselekmények fenyitendők bűnvádi eljárás útján, a melyek a kincstár megkárosítására irányozvák, a törvény 106. §-a pedig világosan kijelöli a kir. bíróságoknak jövedéki kihágási ügyekben való hatáskörét, midőn elrendeli, hogy »a pénzügyi bíráskodással felruházott elsőfolyamodású törvényszék minden egyes esetben a felett határoz: van-e a fenforgó kihágási ügyben az államkincstár megrövidítését célzó szándék ? Ha ilyen meg nem állapitható, a felet a büntetés alól felmenti. Minthogy pedig a kisebb jövedéki kihágások és szabálytalanságok nem bűnvádi eljárás útján fenyitendők s minthogy a hivatkozott törvény megjelöli a kir. bíróságok hatáskörének határát ama már idézett rendelkezéssel, hogy ha a károsításra irányzott szándék meg nem állapitható, a fél a büntetés alól felmentendő: mindezekből a törvény szavait tartva szem előtt, azon következtetés vonandó le, hogy a pénzügyi bíráskodással felruházott elsőfolyamodású kir. törvényszékek hatáskörén túl esik, kisebb jövedéki kihágás, vagy szabálytalanságoknak a fél terhére való megállapítása s büntetéssel való sujtása, mert ha a kir. bíróság állapítja meg a kisebb jövedéki kihágást és büntetését, ugy ez már bűnvádi úton nyer megfenyitést, a mi a törvény rendelkezésével ellentétben áll és pedig annál inkább, mert sem a törvény szavai, sem annak szelleméből arra következtetés nem vonható, hogy a kisebb jövedéki kihágások és szabálytalanságok bűnvádi úton is megtorlást nyerhetnének. De ez határozottan ellenkeznék a pénzügyi jog célzataival s nem volna egyéb, mint a különböző hatalmi körök meg nem engedhető egyesítése. Kisebb jövedéki kihágások és szabálytalanságok ugyanis a pénzügyi törvények egész vonalán határozottan és élesen elkülönülnek a nagyobb jövedéki kihágásoktól az által, hogy ismérvüket a kincstár megrövidítésére irányuló szándék hiánya képezi; tényálladékokat pedig oly tények és mulasztások, melyek a pénzügyi igazgatás szabályos menetét s a különböző állami bevételforrások törvény szerinti kezelését, igazgatását és ellenőrzését veszélyeztetik. A nagyobb jövedéki kihágások az államot jogosult és törvény szerinti bevételeiben rövidítik meg, a kisebb jövedéki kihágások és szabálytalanságok pedig csak a fennálló kezelési szabályokat sértik, a nagyobb jövedéki kihágás károsít, a kisebb jövedéki kihágás csak veszélyeztet. Ebből az elvi különbségből kiindulva, minthogy a nagyobb jövedéki kihágás által az állam jövedelme szándékosan megrövidíttetik, ez a vagyon ellen irányult büntetendő cselekmény, mely a büntető bírói hatalom érvényesülését vonja maga után, a kisebb jövedéki kihágás ellenben az állambevételek törvény szerinti igazgatását és ellenőrzését nehezítvén, a felügyeletet gyakorló igazgatási hatalmat készteti megtorló intézkedésre. Miután pedig a bíróságokat a pénzügyigazgatási hatalom meg nem illeti, nem illetheti meg az ezen hatalmi körből folyó intézkedési jog sem. De nemcsak nem ismérvük és tényálladékukban különülnek el a kisebb jövedéki kihágások a nagyobb jövedéki kihágásoktól, hanem különbözik a büntetésük természete is. A kisebb jövedéki kihágásokra az administrativ hatóságok által megállapított pénzbüntetések és bírságok szabadságvesztésbüntetésre csak kivételesen, t. i. akkor változtathatók át, ha ezt a fenforgó kihágásra vonatkozó törvény (pl. 1880: XXVII. t.-c. 22. §. engedélyezőleg előírja, egyéb esetben nem : míg a nagyobb jőve-