A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 33. szám - Telekkönyv, birtokrendezés, telekkönyvi átalakitás, betétszerkesztés

130 Oö. védekezéséből, hogy a felperesi állításokat tagadásba vette, nem látszanak fenforogui oly bűncselekmények, a melynél fogva a felperesi végirathoz képest a jelen per bűnügyi útra átteendő legyen, mindezeknél fogva a felperest kereseténél fogva elutasítani és a perfeljegyzésnek hivatalból leendő kitörlését elrendelni kellett stb. A győri kii\ itélő tábla (1893, január 10 , 6,588/92. sz.): Az első bíróság Ítéletét hivatalból megsemmisíti és az első bíróságot utasítja, hogy a periratokat további eljárás végett a győri kir. törvényszékhez mint telekkönyvi hatósághoz tegye át. Indokok: A keresetlevél tartalma és az ahhoz hivatalból csatolt telekkönyvi másolat kétségtelenné teszik, hogy felperes az alpeies részéről az ő ingatlanaira vezetett végrehajtás által magát dologi jogaiban sértve érezvén, keresetét sajátlag az ingatlanai végrehajtás alá vonásának megszüntetésére irányozza. Minthogy azonban az 1881 : LX. t.-c. 1G8. §-a fzerint az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránt a kereset annál a telekkönyvi hatóságnál indítandó, melynél a végrehajtás folyamatban vau s mmihogy azokra az ügyekre nézve, melyek az idézett törvény által hatirozottan kijelölt bírósághoz utalva vanuak, a bírói hatáskörtől eltérőleg helye nincsen, az első bíróság ítélete az 1S81 : LIX. t.-c. 39. §-a első bekezdése c) pontja és a második bekezdés alapján a 40. §. értelmében hivatalból megsemmisítendő, a most idézett törvény 5. §. rendelkezéséhez képest pedig az első bíróság utasítandó volt, hogy a periratokat további eljárás végett az illetékes bírósághoz tegye át. A m. kir. Curia (4,708/93. sz. 1893. május 26-án): A másod bíróság végzése megváltoztatik és a megsemmisítésnek hely nem adatván, a másodbiróság a per érdemleges elintézésére utasittatik. Indokok: Az a körülmény, hogy az a harmadik személy, a ki valamely ingatlanra vezetett végrehajtás által magát az ingatlanra vonatkozó dologi jobaiban sértve érzi, az 1881 : IX. t.-c. 168. §-a által feljogosittatik az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránt a telekkönyvi hatóságnál rövidebb ügyutú keresetet indítani nem zárja ki azt, hogy e célból rendes törlési perrel élhessen, hivatalból való megsemmisítésre tehát ok fenn nem forogván, a másod bíróságot végzéseinek megváltoztatása mellett a per érdemleges elintézésére utasítani kellett. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Adalék a váltóeljárás 44. §-ához. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Dr. Stiller Mór ügyvéd által képviselt G. Karolina és dr. Hinet Arnold ügyvéd áUal képviselt K. Ede elleni ügyben alpresek semmiségi keresetükkel elutasittatnak. Indokok: A törvénykezési rendtartás szabályai a váltóeljárás alá tartozó peres ügyekbei; is alkalmazaudók ugyan, de csak a mennyiben a váltóeljárás eltérő intézkedéseket nem tartalmaz. A váltóeljárás 44. §-a semmiségi kereset megindításánál szabályul állítja fel, hogy az alapperben jóhiszeműleg eljárt nyertes fél váltójogi igényei harmadik személyek ellenében elévülés folytán el nem enyésztek légyen. Miután pedig alapperbeli felperes az alapper irataihoz csatolt váltókkal igazolta, hogy az azokon alapuló váltójogi igényei a kibocsátó ellenében elévülés folytán elenyésztek, alperesek sem miségi keresetüket sikerrel csak úgy érvényesíthetnék, ha bebizonyítanák, hogy az alapperbeli felperes az alapperben rosszhiszeműleg járt el. Felperes rosszhiszeműségét azonban alperesek csakis következtetés utján akarják bizonyítani és pedig abból, mert felperes G. A.-nak szeuvedő váltóképességéről magának meggyőződést nem szerzett és mert a kibocsátó ellen váltójogi igényeit nem érvényesítette, a most jelzett cselekmények gyakorlása azonban felperesnek csak jogát képezvén, ennek nem gyakorlásából reá joghátrány nem háramlik s jóhiszeműségére is mi következtetés sem vonható. Minthogy a fentiek szerint felperes rosszhiszeműsége nem igazoltatott, alpeieseket az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. i) pontja alatt foglalt alaki sérelemre alapított semmiségi keresetükkel a váltóeljárás 44. §-a alapján elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az 1890. évi október hó 24-én 54,864/890. sz. a. hozott elsöbirósági ítéletet az azt megelőző egész eljárással együtt semmisnek kimondja, a 40,173/90. számú keresetet K. E.-nek mint alapperbeli felperesnek visszaadatni rendeli. Indokok: A 12,541/91. számú keresethez A) alatt csatolt anyakönyvi kivonat szerint G. A. 18íi8. évi június hó 11-én született s igy ő a 40,173/90. számú keresethez A) és B) alatt csatolt, 1890. évi július 17-én lejárt váltóknak lejárata idejében is mint kiskorú érvényes váltói kötelezettséget nem vállalhatott és saját személyében perbe sem volt idézhető. A 40,173/90. számú keresettel fellépett felperes rosszhiszeműsége pedig bizonyítottnak veendő annál a körülménynél fogva, hogy ő az A) és B) alatt csatolt váltókon kibocsátóként szereplő B. A. ellen váltójogi igényeit érvényesíteni elmulasztotta s igy maga volt okozója annak, hogy nevezett ellen visszkereseti joga elévült, következőleg a váltóeljárási rendelet 44, §-a a fenforgóesetben alkalmazást nem nyerhet. Ezeknél az okoknál fogva az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett, ugyancsak az elsőbiróság 54,861/890. számú ítéletét, az azt megelőző egész eljárással együtt az 1831 : LIX. t.-czikk 39. §. i) pontja, illetve az 50. §. első bekezdése értei mében semmisnek kimondani, a 40,173/890. számú keresetet alap perbeli felperesnek visszaadatni s ugyanőt mint pervesztest a törv. rendts 251. §. értelmében a perbeli s az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett, az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben a benne felhozott indokoknál fogva s azért; mert egymagában az a körülmény, hogy alperes a vt. I'.). §. adta jogával élve, a kibocsátót és forgatót be nem perelte, rosszhiszeműségét meg nem állapíthatván, alperes mint jóhiszemű váltóbirtokos, a váltóeljárás 44. §-ának kivételes rendelkezésére joggal hivatkozhatott. (1893. jun. 14. 1,391.) A csödtfimeggondnok részéről a régrehajtató ellen támasztott megtámadási pernek puszta folyamatba tétele a megtámadott végrehajtást és a végrehajtási eljárásban a kifizetést fel nem függeszti, illetőleg el nem halasztja. Az abádszalóki kir. járásbíróság: D. E. ügyvéd csődtömeggondnok elsőbbségi igényével elutasittatik. Indokok: A csődtömeg elsőbbségével elutasítandó volt, mert végrehajtató özv. Cz. D.-né ellen 1892. évi július 9 ik napján foganatosította a biztosítási végrehajtást, tehát a csőd megnyitása előtt, de különben tömeggondnok maga sem állítja ennek ellenkezőjét, miért is tekintve, hogy ekként végrehajtatónak csődön kívüli kielégittetéséhez joga megnyílt, a csődtömeg elsőbbségével elutasítandó volt. Az előnyös tétel sorozása 1881. évi LV. t.-c. 119. ij-áu alapszik. Külöuös tétel címén pedig azért volt végrehajtató követelése sorozandó, mert a csőd megnyitása előtt vezettetvén végrehajtást Cz. D. ellen, külön kielégítési alaphoz jutván, arra nézve külön kielégítési jogát a törvény biztosítja. Ezen előnyös tétel címén sorozott 538 frt 33 krnak kifizetése azonban a megtámadási perben hozandó határozattól feltételezetten azért volt bíróilag kimondandó, mert épen azért indíttatik s van joga a csődtömeg képviseletében a tömeggondnoknak megtámadási pert inditani, hogy valamely követelés valótlansága kiderittes«ék és ezen per a birói gyakorlat szerint a megtámadott követelés kifizetésére felfüggesztő hatálylyal bír. Végül tekintve, hogy ezen szóbelileg azonnal kihirdetett végzésnek ez előnyös tétel címén sorozásába felek megnyugodtak, ennélfogva a kisújszállási kir. adóhivatalnál folyó évi b) letétnapló 15. tétele alatt letétbe helyezett 570 frt 16 krból b),c) tétele alatt sorozott s összesen 61 frt 83 kr. ezennel kiutalváuyoztatik s utasittatik a kir. adóhivatal, hogy ezen összeget költség kíméléséből kifizetés végett e bírósághoz azonnal küldje meg. A fenmaradó, ugy azon tétel, mint a 16. tétel alatti összeg tovább is b) letétben hagyatik. A budapesti kir. itélő tibla: Az első biróság végzési a kielégitési sorreud megállapítása tekintetében helybenhagyatik. Ugyané végzésnek azon intézkedése, hogy az előnyös tételek címén sorozott összegek levonása után fenmaradó összeg és az egész letéti összegnek kamatja a végrehajtatónak csak a megtámadási perben hozandó határozattól feltételezve fizetendő ki, megváltoztatik s az összeg és az egész letéti kamat e végrehajtatónak követelése törlesztésére kiutalványoztatni rendeltetik, utasíttatván a kir. járásbíróság, hogy az utalványozás iránt a szabályszerű intézkedést tegye meg. Indokok: Az előnyös tételek sorozása és azok összege, sőt kiutalványozása ellen a végrehajtást szenvedett csődtömegének gondnoka sem tett a tárgyalásnál kifogást Az e tételek kielégítése után fenmaradó összeg s az egész letéti kamat pedig helyesen soroztatott a végrehajtató javára ennek követelése törlesztésére, mert a csődtömeggondnok által bejelentett elsőbbségnek alapja nincs. A csődtömeggondnok részéről a végrehajtató ellen támasztott megtámadási pernek puszta folyamatba tétele a megtámadott jogeredményen alapuló végrehajtást és a végrehajtási eljárásban a kifizetést fel nem függeszti, illetőleg cl nem halasztja, mert az 1881 : XVIII. t.-cikkbe foglalt csődtörvény 26—37. §-ai vagy az 1881 : LX. törvénycikkbe foglalt végrehajtási törvény rendelkezései a megtámadási per folyamatba tételének ily felfüggesztő, illetőleg halasztó hatályt nem tulajdonítanak és az utóbbi törvény 28. Sj-ának b) pontja és 39. §-ának e) pontja még joghasonlatosság alapján sem talál az esetben alkalmazást, mert a megtámadási perben oly határozat, a mely megtámadott jogcselekmény hatályon kivül helyezésével a csődtörvény 31. §-a értelmében a végrehajtató és végrehajtást szenvedett közt lefolyt váltóperben és végrehajtási eljárásban keletkezett határozatokat is hatályon kivül helyezné, még nem hozatott. A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla végzése indokainál fogva helybenhagyatik. (1893. jan. 3-án, 4,339.)