A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 27. szám - A debreceni ügyvédi kamara évi jelentéséből az 1892-ik évről

214 AJÜG. jogtalan beavatkozástól és támadástól kellőleg védelmezze is meg és gondoskodjék róla, hogy ezen védelmének sanctiója ne csak megirva maradjon, de annak foganatja is legyen. Az ügyvédi kar ezen jogos érdekének védelme csak a kisebbik ok, mely a zugirászatnak a legnagyobb szigorral keresztül viendő megakadályozását sürgeti; sokkal fontosabb ok ennél az általános jogrend védelme. A mi tudomásunk szerint csak itt Debrecen környékén, hogy a helyeket is meguevezzük: H.-B ö s zö r m é n y, H.-N á n á s, H.-Hadház, H. V á m o s p é r c s, Alsó- és Felső-Józsa, B.-Ujváros és Sámson községek telekkönyvei, épen és főleg a zugirászat dús burjánzása folytán annyira ziláltak, hogy a legtöbb esetben képtelenség rajtuk eligazodui s ma már csak egy új helyszínelés által lehetne ezen községek telekkönyveit kellően tisztába hozni. Mindezen bajok kútforrása az, hogy mig a kereskedő 20 frtos váltó és a sok ezerekkel bíró gazdag 501 frtos rendes pere ügyvédi kényszer alatt áll, addig a szegény embernek egyetlen vagyonát képező házacskájára vonatkozó s annak telekkönyvi állapotát érintő cselekményei mentek az ügyvédi kényszer alól; holott ezen jogviszonyok épen a telekkönyvi intézmény hitelessége és nyilvánossága folytán sokkal inkább megkívánnák az állami gyámkodást. Ezen általánosan ismert bajon segítendő, mi két intézkedést vélnénk és tartanánk múlhatatlanul szükségesnek. Az egyik, hogy a telekkönyvön alapuló jogok létesítése, megszüntetése vagy megváltoztatása csak ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott beadvány alapján legyen eszközölhető s általában a telekkönyvi intézménynyel kapcsolatos jogügyek ügyvédi kényszer alá vétessenek. A másik, hogy a zugirászat fogalma akként állapíttassák meg, hogy az bírói magyarázgatás tárgyául ne szolgálhasson és ne történhessék meg az, a mit fentebb, mint a közel napokban történtet jeleztük, hogy kamaránk ügyészének a mi megbízásunkból tett feljelentése folytán folyamatba tett eljárás után, ugyanegy helyen működő két zugirász, ugy az első, mint a második bíróság által, annak dacára, hogy mindenikkel szemben csupán egy évről 30 -30 darab telekkönyvi beadvány készítése igazoltatott, felmentendőnek találtatott. A zugirászat fogalmát illetőleg már az új ügyvédi rendtartásra vonatkozó törvényjavaslatra nézve felterjesztett észrevételeinkben kiemeltük, hogy a zugirászat fogalma alá a beadványok szerkesztése is vétessék be, ide vonatkozólag most is azon nézetben vagyunk, hogy ez a zugirászat fogalmának kell hogy nélkülözhetetlen kellékét képezze, mert a zugirászat a reá szabott büntetés gyakorlati alkalmazhatósága által csakis ekként lesz megakadályozható. Mi teljesen meg vagyunk győződve, hogy Nagyméltóságodnak is egyik legnagyobb óhaját a magyar magánjogi rendszernek minden esetleges káros befolyásától való megóvása képezi, ugyanezért ugy a telekkönyvi intézmínynyel kapcsolatos jogok érvényesítése körüli eljárásra, valamint a zugirászat megakadályozására nézve általunk itt előadottakat teljes tisztelettel ajánljuk Nagyméltóságod magas figyelmébe. Jelen felterjesztésünk további folyamán ismételten kérnünk kell Nagyméltóságodat, hogy a mult évi felterjesztésünkben és azelőtt is már több ízben kért, a jogtalan leletek meggátlása céljából az értesítési rendszert a pénzügyminiszter úrral egyetértöleg sürgősen behozni méltóztassék. Ez irányban többször tett felterjesztéseinkben kérelmünk indokait már annyiszor kifejtettük s tudomásunk szerint e tárgyban a társkamarák is indokoltan kérelmeztek, hogy most az indokolás ismétlésétől tartózkodhatunk is, csupán azon egyik legfőbb indokot hozván fel, hogy a bélyegjegyek fel nem ragasztása a legtöbb esetben nem szándékosan, hanem feledékenységből történik, tehát vétlen mulasztás szüleménye, mint ilyent pedig sem nem igazságos, sem nem méltányos oly súlyosan megtorolni. Az értesítési rendszer behozatala esetén mig egyfelől az államkincstár érdekei megóvhatok lennének, addig másfelöl mi sem lennénk a nagyon sok esetben különben is jogosulatlanul felvett leletek miatt annyi zaklatásnak és annyi anyagi károsodásnak kitéve. Nagyméltóságod eddigi intézkedéseiből azon tapasztalatot mentettük, hogy karunk iránt oly rokonszenvet tanusit, a milyenben hivatali elődeitől nem részesültünk, e tapasztalatunk engedi tehát reméleni, hogy ezen jogos és méltányos kérésüuk is rövid idő alatt teljesítve lesz. Nem csupán igazságszeretetének, de ezzel kapcsolatban karunk iránti rokonszenvének jelét látjuk a büntető birói ügyviteli szabályok miként való értelmezése tárgyában 4,759—1893. sz. a. kiadott magas rendeletéből is. A mely mig egyfelől a büntető birói ügyviteli szabályok közététele alkalmával felmerült kételyeket eloszlatja, addig másfelől arról tesz tanúságot, hogy Nagyméltóságod nemcsak ismeri, de a gyakorlati életben alkalmazza is azon — sokak által hangoztatott, de vajmi ritkán alkalmazott — elvet, hogy biró és ügyvéd az igazságszolgáltatásnak — a pernek — legyen az akár polgári, akár bünper, egyenrangú factorai. * Az igazságszolgáltatás terén a mult évfolyamán szerzett tapasztalatainkat előadandó, mindenekelőtt a kir. ítélő táblák decentralisatiójáról, különösen pedig a debreceni kir. itélő tábla működéséről kell szólanunk. A mult év folyamán tett felterjesztésünkben erről szándékosan nem emlékeztünk meg bővebben azért, mert működésük ideje óta oly rövid idő telt el, hogy közvetlen tapasztalatokat nem is szerezhettünk ; ez alapon tehát igazságos véleményt nem is mondhattunk volna. Ma már közel két évi tapasztalat áll mögöttünk s csak Örömmel constatálhatjuk, hogy a decentralisatióhoz fűzött reményeinkben nem csalatkoztunk. A debreceni kir. itélő táblánál pedig teljes megnyugvással tapasztaljuk azt, hogy az elnökség és itélő birák odaadó munkássága folytán a felsőbb elbírálásra váró ügyek a lehető legrövidebb idő alatt elintézést nyernek. Tapasztaljuk, hogy a gyorsaság az alaposságnak nemcsak hogy nem megy a rovására, de bár bátran szólunk, elmondhatjuk, hogy mi a decentralisatióval még e tekintetben is nyertünk. A kir. itélő táblák decentralisatióját üdvös hatásúnak ismer tük fel az elsőfokú bíróságok munkálkodására nézve is. A közvetlenebbül gyakorolható felügyelet mindenesetre befolyással van ugy a gyorsaság, mint az alaposságra is; a lanácsjegyzőkül alkalmazott albirák előléptetése által pedig az elsőfokú bíróságok már eddig is kitűnő munkaerőket nyertek s bizonyára a jövőben is nyerendenek. Mindezen örvendetes jelenségekkel szemben azonban rá kell mutatnunk arra is, hogy a javulás csak az esetben szolgál hatna teljes megelégedésünkre, ha a legfelsőbb elbírálásra felterjesztett ügyek a kir. Curiánál is hasonló gyorsasággal intéztetnének el. Itt azonban még a sürgősebb természetű ügyeknél sem tapasztaljuk a kellő gyorsasággal való elintézést, sőt nem ritka azon ügyek száma, melyek egy évig, sőt több ideig is várnak elintézésre, minélfogva a curiai itélő birák számának szaporítása oly feltétlenül szükséges kérdést képez, hogy ezt a jogkereső közönség ügyének gyorsabb elintézése végett drága igazságszolgáltatásunk mellett joggal kívánhatja. A tlebreceni kir. törvényszékről hasonlólag csak a legjobb véleményünket tolmácsolhatjuk Nagyméltóságod előtt. Ügy a polgári, mint a büntető ügyek gyors és alapos elintézésében részesülnek s a kiadmányozás is kellő gyorsasággal történik. A határnapok a lehetőségig rövid időre tűzetvén ki, ügyeink gyorsan nyerhetnek befejezést; számbavehető hátralók pedig egyik évről a másikra épen nem marad. A debreceni kir. járásbíróságról már ucin mondhatunk ilyen kedvező véleményt. A tárgyalási határnapok már itt aránylag hosszabb időre tűzetnek ki s általában az egész ügymenet lassúbb. A melyekért a világért sem akarjuk egyes működő bírákat kényelmességgel, vagy épen hanyagsággal vádolni; sőt ellenkezőleg elismeréssel kell róluk kiemelnünk, hogy mindegyikéjük — ugy szólván — erejét meghaladó munkát végez; de az évről-évre szaporodó forgalommal szemben már-már alig boldogulhatnak. Egy biró naponta 10, sőt nem ritkán 20 tárgyalást is végez, a melyek között pedig épen nem ritka az érdemleges tárgyalás, tanuhallgatás vagy szemle. A minek természetszerű következménye az ügymenetnek fentebb emiitett lassúsága. E kérdéssel kapcsolatban és ebből folyólag ismételten megújítjuk tehát az általunk már rég idő óta hangoztatott Debrecen vidéki járásbíróság szervezésének eszméjét. Ennek létesítése, kapcsolatban az alig számbavehető forgalommal biró derecskéi kir. járásbíróság megszüntetésével s illetve áthelyezésével az államnak egy krajcár kiadástöbbletet sem okozna, a derecskéi kir. járásbíróságokhoz tartozó községeknek pedig mig egyfelől könnyebbitésére szolgálna, addig másfelől a derecskéi járásbíróságnak Debrecenbe való áthelyezésével nemcsak a Debrecen vidéki járásbíróság kérdése lenne könnyű szerrel megoldható, hanem a debreceni járásbíróság elviselhetetlen terhe is méltányosan megoszlanék A derecskéi járásbírósághoz tartozó Sáránd, Bagos, Hosszú és Monostor-Pályi nagyobb községeknek — sőt magának Derecskének is — kereskedelmi központja Debrecen; sőt a két Pályi és Bagos Debrecenhez közelebb esnek. Lakosai piacunkon naponta megfordulnak, az elől említett községek tehát csak nyernének, maga Derecske pedig semmit se veszítene, ha az itt létesítendő vidéki járásbírósághoz osztatnék be. Ezenkívül eltekintve attól, hogy az emiitett községek eddig is teljesen jó karban tartott állami úton közlekedtek Debrecenuel, ez év tavaszán fog a debrecen-nagylétai vasút kiépítése is megkezdetni, Derecske és a többi községek érintésével, a mi által természetesen a közlekedés az eddiginél is könnyebbé és olcsóbbá leend. A kir. itélő tábla itt lévén elhelyezve, a létesítendő* Debrecen vidéki járásbíróság felett a felügyeleti jog szintén könnyebben és közvetlenebbül lenne gyakorolható, a mi pedig kétségtelenül csak az igazságszolgáltatás előnyére válnék. Mindezek oly okok, melyek a derecskéi kir. járásbíróság megszüntetését s illetve mint vidéki járásbíróságnak Debrecenbe való áthelyezését bárki előtt is indokolttá teszik, minélfogva teljes tisztelettel kérjük Nagy méltóságodat, hogy az illetékes helyek meghallgatása, különösen pedig ugy a debreceni, mint a derecskéi