A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 26. szám - Az ügyvédi kar megadóztatása - Az üzleti reclam és büntetőjog

206 A JOG. alkalommal talán csak először látta, azon esküdtszék, a melynek tagjaira a személyes ellen- vagy rokonszenvet egyáltalában nem lehet ráfogni, a mely tehát teljesen elfogulatlanul ítélhetett, vádlottat 6 szavazattal 6 szavazat ellenében a rágalmazás vádja alól felmentette és 7 szavazattal ó ellen mondotta ki a becsületsértés vétségében vétkesnek. Echegeray, a spanyolok legjelesebb drámairója »A nagy Galcottó« című drámájában megkapó közvetlenséggel és realismussal festi, miként keletkezik a gyanúsítás és a rossz hir és mily gyorsasággal terjed és növekszik az, míg a legjelesebbek és legderekabbak jó hírnevét és existentiáját teljesen tönkreteszi. HasODlit a tengeren gyakran észlelhető tüneményhez, egy csekélyke fekete felhő bontakozik ki a láthatár szélén, azonban folytonosan s ijesztő mérvben terjed, néhány perc s az egész égboltozatot áthatlan süríí és viharteljes felhő borítja el és bocsátja ki magából a zugó vihart, felkorbácsolja a tengert és tönkreteszi a szilárdan épült hajót. Ilyen a rossz hir és a gyanúsítás, csak ki kell bocsátani és azonnal fenyegető mérveket ölt és sujt, pusztít, öl feltartóztat hatlanul és kérlelhetlenül. A 19-ik század utolsó évtizedének jellemző vonása nagyon sokban hasonlít a 18-ik század utolsó éveihez, a míg azonban a mult század végén az államot és annak intézményeit, a vallást és az egész társadalmi rendet támadta meg a forradalmi szellem, addig ma az egyes egyénnek jellemét, megbízhatóságát, becsületességét hajlandó kétségbevonni a népnek tömege; azelőtt az volt a jelszó, hogy rossz az állam és annak minden intézménye, ma pedig az, hogy rossz, megbizhatlan az ember; az ilyen állítás mindjárt és mindenkinél azonnal hitelre talál. Egy csepp méreg kell és inficiálva van az, a kit azelőtt a legjelesebbnek, legderckabbnak ismertek. Ezen legutóbb megtartott esküdtszéki tárgyalás teljesen megérlelte azon nézetünket, hogy az esküdtszékek nem alkalmasak a sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés elbírálására. Sokkal drágább kincse az egyénnek a becsület, mintsem hogy annak megoltalmazását egy a század beteges felfogását osztó, a gyanúsításnak oly könnyen hitelt adó népbiróságra bizhassuk. Ha nem akarjuk, hogy az erkölcsök még jobban elvaduljanak, hogy a becsületünk ellen intézett merényleteket nyers erővel és erőszakkal toroljuk meg, ha komoly szándékunk az, hogy becsületünk hasonló oltalmat találjon, mint testi épségünk vagy vagyonunk, akkor a sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés megtorlását a fegyelmezett, az igazság iránt kellő érzékkel bíró és ezt minden külső befolyásoktól menten alkalmazó rendes bíróságra kell bíznunk.« Az ügyvédi kar megadóztatása. Tudvalevő dolog, hogy ez idén a fővárosban minden kereseti hivatás és igy a fővárosi ügyvédeknek is a III. oszt. kereseti adója, a kincstári tervezetek szerint, 25 — 100°/o-al magasabban van előirányozva az eddig fizetett adónál. Dr. B e c k Sámuel és többen ez ügyben sürgős kérvényt nyújtottak be az ügyvédi kamara választmányához. A budapesti ügyvédi kamara ennek folytán a következő felterjesztést intézte a pénzügyminiszter úrhoz : Nagyméltóságú minister ur! Kamaránk több tagja azon panaszszal fordult hozzánk, hogy a folyamatban levő III. oszt. ker. adókivetéseknél a magas kincstár hivatalos közegei megállapítási tervezeteikben oly általános adóemelést proponáltak a budapesti ügyvédi kar tagjaival szemben, mely az ügyvédek kereseti viszonyainak nemcsak nem felel meg. hanem azokkal épen ellentétben áll. Ezen jogosultnak talált panasz folytán a 1874. XXXIV. t.-c. 19. §-ában biztosított jogunknál fogva bátorkodunk e tárgyban Nagyméltóságodhoz felterjesztést intézni. Jól tudjuk, hogy a törvény az egyes adózó polgároknak és igy az ügyvédeknek is megadja a jogot, hogy a túlmagasnak talált adókivetési tervezet és adókivetés ellen a szükséges jogorvoslattal éljenek, de kétségtelen az is, hogy az adómagasság meghatározásánál a kincstár közegeinek van elsőrangú szerepük, ők irányítják az eljárást s miután az általánosan tervezett adóemelés kiindulási pontja csak az lehet, hogy az ügyvédek kereseti viszonyai a lefolyt három év alatt általában és abban az arányban emelkedett, mint a milyenben az általános adóemelés terveztetik: ezen téves felfogással szemben a következőket bátorkodunk megjegyezni: Tisztelettel hozzuk Nagyméltóságod tudomására, hogy kamaránk tagjainak kereseti viszonyainál az utóbbi években általános hanyatlás észlelhető, a minek oka egyrészt a fővárosi ügyvédek számának aránytalan szaporodása és másrészt az ügyvédi teendőknek általános esése. Hozzájárul mindehhez a közjegyzői intézmény évről-évre való fejlődése, mely a perenkivüli teendőket az ügyvédi hatáskörből mindinkább elvonja s legújabban a fizetési meghagyásokról szóló törvény, mely ismét csak az ügyvédek keresetére fog visszahatni csökkenőleg. Az ügyvédi kereseti viszonyoknak rohamos hanyatlása ma már oly érezhetővé vált a karban, hogy ezen bajok orvoslása végett az egész országban, de különösen a fővárosban erős mozgalom indult meg a kar anyagi helyzetének javítása, illetőleg annyira tűrhetővé való tétele tárgyában, hogy a kar egyes tagjainak legalább megélhetése biztosittassék. Ezen egy év óta folyamatban levő mozgalom annyira köztudomású, hogy annak ismertetését ezen felterjesztésünkben bátran mellőzhetjük. Ezen állapotokkal a kincstár közegeinek is számolniok kell s az ügyvédi keresetnek általános csökkenését az adókivetési eljárásnál ők sem ignorálhatják, de sőt azt, ha igazságosak akarnak lenni, okvetlenül szem előtt kell tartaniok. A kincstári közegek e tekintetben csakis Nagyroéltóságodtól mint az állami pénzügyigazgatás fejétől vehetik a szükséges utasítást és figyelmeztetést. Azon reményben, hogy nagyméltóságod általánosan ismert igazságérzeténél fogva a jogos kérelem teljesítését sohasem tagadja meg, azon kérelemmel járulunk excellenciád elé, hogy közegeit oly utasítással méltóztassék ellátni, miszerint az adókivetési eljárásnál az ügyvédi kar kereseti viszonyainak általános csökkenő irányára kellő figyelemmel legyenek. A közjegyzőség és irodalmi tevékenysége Magyarországon. A magyar közjegyzőségi viszonyokról, azoknak irodalmi méltatásáról a hazai közjegyzői kar egyik kiválóbb tagja : Jeszenszky Sándor Besztercebányán, hozzánk intézett nagyérdekű levelében többek közt következőkép nyilatkozik: »A közjegyzőségnek hazánkban valóban annyi baja van s irodalmilag a körébe vágó szakkérdések oly kevéssé voltak még eddig megbeszélve, hogy ez állapot szinte szégyenletes. Azt lehet mondani: ez az egész tágas mező még teljesen parlagon hever. Hogy e sajnálandó állapotnak miben rejlik az oka, nem akarom vizsgálni; de ha mentsége, nem is magyarázata az általános indifferentismuson kívül valószínűleg abban keresendő, hogy foglalkozásunk, mely a felekkel való folytonos személyes tárgyalásokon sarkal, kevesebb otiumot nyújt az irodalmi munkásságra nekünk, mint nyújt foglalkozásuk bármely más jogi szakma művelőinek. Erezzük ezt különösen mi vidéki közjegyzők, a kik szakképzett segédszemélyzet hiányában még fővárosi kartársaiuknál is kevesebb kényelmet élvezünk e részben s másrészt ügyfeleink átlagos értelmiségének alacsonyabb színvonala miatt is e tekintetben több nehézséggel küzdüuk. Mind e hátrányok lankasztólag hatnak irodalmi működésünkre, mihez még az az aggodalom is járul, hogy nem lévén külön közjegyző szaklapunk, tartanunk kell attól, hogy a szorosan vett közjegyzői kérdések iránt talán nem érdeklődik eléggé jogi szaklapjaink közönsége s körínyen megunja, vagy tán részben már meg is unta azokat a panaszokat, melyek kartársaim felszólalásából rendszerint ki szoktak hangzani, mert bizony kevés okunk van arra, hogy a létező állapotokkal meg legyünk elégedve.« Vajha buzdításul szolgálnának e sorok a hazai közjegyzői kar minden tagjának, kik között annyi kitűnő jogászi erő találkozik, hogy ki-ki erejéhez képest hozzájárulna a hazai közjegyzőséggel kapcsolatos kérdések megvilágításához. Ugyancsak hasonló értelemben nyilatkozik a közjegyzői kar egy másik kiváló tagja Bonts Döme kir. tanácsos aradi kir. közjegyző, kinek leveléből a következőket idézzük : »Sajnos, hogy — mint én is tapasztalom — a közjegyzők legnagyobb része az irodalom terén nagy közömbösséget tanúsít, alig 2—3 közjegyzőt ismerek, kik gyakrabban jelennek meg e lap hasábjain irodalmi tevékenységükkel. Ezt én is hibáztatom, különösen a fiatalabb erőkkel szemben. Igaz, hogy van némi mentségük abban: hogy hivatalos elfoglaltságaik némileg igénybe veszik tevékenységüket, de a kiben megvan az intézmény érdeke iránti érzék — kis időt még is szentelhetne az ügynek, melynek szolgálatában áll.« Ausztria és külföld. Az üzleti reclam és büntetőjog. Az osztrák büntetőjogi parlamenti bizottság igen érdekes határozatokat hozott azon esetekre vonatkozólag, midőn árúk feldicséréséről van szó, valótlan csalárd adatok felsorolása által, vagy árúk kicsinyítéséről a concurrensek által ugyanoly feltételek mellett s a börzejátékra való csábításról ily valótlan, csalárd adatok által. Világos dolog, hogy mily kiterjeszthetők ily határozmányok. A törvényhozásnak soha semmikép sem fog sikerülnie, hogy a kereskedelembe puritán erkölcsöket oltson be. A termékeknek concurrensek által való ócsárlását delictumként kezelni, ez az általános erkölcsiséghez fűz követelményeket, melyeket túlzottaknak kell tekintenünk. A mi a börzejátékra vonatkozó határozmányt illeti, mindenesetre rendkívül fontos a börzejátékosok körét lehetőleg korlátozni; ha azonban a polgári törvényhozás, a mint az Ausztriában van, a különbözeti ügyletek perelhetőségét elismeri, akkor mégis csak különös ellentmondás minden váltóüzlettulajdonost, minden ügynököt, a ki a börzeüzleteket közvetíti, a büntetési sanctio alá helyezni. Mert a fölött nem lehet kétség, hogy minden egyes esetben nemcsak egy bizonyos börze-operatióra való rábeszélésben, hanem annak ajánlásában is a clienssel szemben meg lehet majd találni az illető paragrafus tényállását, mert az ily ajánlás mindig közlésekkel és bizonyos külső ténykörülmények megmagyarázásával szokott egybekötve lenni, melyek nem mindig felelnek meg a valóságnak s a hol persze bizonyos bona fidesnek nem kell kizárva