A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 25. szám - Az előzetes eljárás reformja. Folytatás

A budapesti kir. itólő tábla (1892. aug. 30., 4,237. sz. a.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja és ehhez képest vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Az eljárás adatai szerint sértett fél vádlott ellen a miatt emelt panaszt, hogy az tőle bélyegköltségre 7 frt 50 krt fölvévén, ez, a vádlott ígérete dacára, a hirdetésért megállapított 25 frtha a hirdetést eszközölt cég által be nem számíttatott és igy ö ezen összeggel megkárosittatott. Vádlott ezen panaszszal szemben azzal védekezik, hogy ö a 7 frt 50 krt közvetítési díja fejében vette fel és annak beszámítását a 25 frtnyi biztosítási díjba nem ígérte meg. Minthogy tehát eme tényállás fenforgása folytán büntetendő cselekmény jelenségei fenn nem forognak és igy a vitás kérdésnek eldöntése nem ezen, hanem polgári úton hozandó tisztába, az első bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. A m. kir. Curia (1893. ápr. 14., 10,148. sz.): Tekintettel arra, hogy a btk. 355. §. rendelkezésének egyik alkatelemét képezi, hogy jogosan birtokolt dolog idegenittessék el jogtalanul; tekintettel arra, hogy a J. és társa hirdetési cég L. Arnoldnak hirdetések gyűjtésére megbízást nem adott, de ha hirdetést hozott, megkapta érte a szokásos díjazást; ebből folyólag a hirdetőktőli előlegek felvételére sem volt felhatalmazva; tekintettel arra, hogy vádlott az ügylet megkötése után két nap múlva kérte M. Kázmértól a 7 frt 50 krt, még pedig bélyegköltség címén és azzal az ígérettel, hogy ez az összeg a 25 írtnyi hirdetési díjba be fog számíttatni, mely előadásával mint ügynök azt a hitet ébresztette M. Kázmérban, hogy ő ily előlegek felvételére jogosult s azzal, hogy a 7 frt 50 krnak bélyegekre való felvételét nyugtatta is, a tévedést ravasz fondorlattal idézte elő ; tekintettel arra, hogy az imént vázolt ténykörülményekből nyilvánvaló, hogy vádlott a 7 frt 50 krt nem jogosan birtokolta, hanem annak birtokához ravasz fondorlat utján jogtalanul jutott; mindezeknél fogva mind a két alsó bíróság ítélete és pedig a kir. ítélő tábla ítélete teljesen, a kir. tszék ítélete pedig úgy a minősítés, mint a büntetés tekintetében megváltoztatta tik, vádlott a sikkasztás vétsége helyett a btk. 379. §-ába ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás vétségében mondatik ki vétkesnek s ezért a btk. 383. §. és 91. §. alapján egy havi fogházra és az 1887 : VIII. t.-c. céljaira fordítandó s behajthatlanság esetére 5 napi fogházzal helyettesítendő 10 frt pénzbüntetésre és a btk. 388. §. alapján egy évi hivatalvesztésre Ítéltetett stb. A vétkes bukás bűnténye fenn nem forog, bár tözsdeveszteségek okozták is, ha a közadós ingatlan vagyonnal is rendelkezett üzlete mellett és ha káros felekként csak azok jelentkeztek, kik vádlott viszonyait ismervén, kötötték meg vele a nagy kockázattal járó ügyleteket. A kolozsvári kir. tszék (1892. ápr. 20. 9,385. sz.): P. Ferencet az ellene emelt, a btk. 416. §-nak 1. pontjában irt vétkes bukás vétségének vádja alól, a prdts. 288. §. alapján tényálladék hiányában felmenti, stb. Indokok: Vádlott a neki tulajdonított, a btk. 416. § 1. pontjába irt vétkes bukás vétsége alól felmentendő volt, mert igaz ugyan, hogy ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás rendén be lett bizonyítva az, hogy a tőzsdejáték, mint birtokos és vendéglősnek üzletköréhez nem tartozott és hogy fizetésképtelenségbe a tőzsdejáték következtében jutott s hogy igy vádlottat gondatlanság terheli, de egymagában ezen beigazolt körülmények a neki bűnül tulajdonított vétkes bukás vétségének tényálladékát nem állapítják meg, a mennyiben ezen gondatlanságnak jogsértő hatása nem volt. A vizsgálat és a végtárgyalás adatai, valamint a csődügyiratokkal büntető perrendszerűleg be van bizonyítva az, hogy vádlott a tőzsdejáték által hitelezőit nem károsította meg, tényleg kárt nem okozott, a bűnperben károsokul jelentkező hitelezők maguk a hivatásszerű tőzsdejátékosok, tehát épen azok, kik a tőzsdejáték által vádlottnak pár százezer forintra menő vagyonát a tőzsdén eljátszották s a kik tehát károsokként nem tekinthetők, miután tényleg kárt nem szenvedtek és a tőzsdejátékból támasztott követelésük csak elmaradt haszonnak tekinthető, de tényleges kárnak nem s igy vádlott tözsdejátékának elkövetett gondatlansága által másnak jogsértést nem okozván, ténye nem foglalja magában a neki bűnül tulajdonított s a btk. 416. §. 1. pontjában irt vétkes bukás vétsége tényálladékának alkotó elemeit, tényálladék hiányában felmentendő és ártatlannak nyilvánítandó volt. A kolozsvári kir. itélő tábla (1892. jul. 18. 2,330. sz.): Az^ elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s P. Ferenc vádlottat a btk. 416. §. 1. pontjában irt vétkes bukás vétségében bűnösnek mondja ki s elitéli ezen §. bekezdése alapján a btk. 91. §. alkalmazásával három havi fogházra és egy évi hivatalvesztésre. Indokok: A marosvásárhelyi kir. itélő táblának 1890. febr. 11-én 62/890. sz. a. kelt végzésével P. Ferenc kolozsvári vendéglős ellen a csőd megnyittatván, a folyamatba tett csődlejárás során kitűnt, hogy vagyonbukott tartozási állapota vagyonát százezer forintnál nagyobb összeggel haladta meg, P. Ferenc vádlott ugy a vizsgálat folyama alatt, mint a végtárgyaláson is beismerte, a vizsgálat más adataival egyezően, hogy fizetésképtelenségbe tőzsdejáték folytán jutott. A vizsgálati és azokhoz csatolt csődiratokból kitetszőleg vádlottnak csődbejutásából azon hitelezőinek, kik vádlott vagyoni körülményeire nézve magukat idejekorán nem tájékozhattak és követeléseik biztosításáról nem gondoskodhattak, jelentékeny kára Ennélfogva s mert a büntetőtörvény a tőzsdeügyletből és más ügyletekből származó követelések közt nem teszen különbséget, de különben is, mert a vizsgálat adatai szerint vádlottnak más hitelezői is szenvedtek kárt; vádlott, ki mint vendéglős, rendes üzletkörén kivül foglalkozott tőzsdejátékkal a btk. 416. §. 1. pontjában irt vétséget követte el s abban bűnösnek kellett kimondani. Vádlottal szemben ugyan súlyosító körülményt képez a kár nagysága, de minthogy azzal szemben nyomatékos enyhítő körülményt képez büntetlen előélete, büntetését a rendelkező részben meghatározott tartamú fogházban és az azzal arányos tartamú hivatalvesztésben kellett megállapítani. A m. kir. Curia (1893. ápr. 20. 9,385.^ sz.): A kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság felmentő ítélete hagyatik helyben ; mert P. Ferenc nemcsak szállodatulajdonos volt, hanem tekintélyes ingatlan vagyonnal is rendelkezett, igy gazdái minőségénél fogva a tőzsdejáték gyakorlásában korlátozva nem volt. Ebből kiindulva, a vádlott terhére rótt az a cselekmény, hogy személyjogának gyakorlásában tőzsdejátékot űzött s e közben igen tetemes saját vagyonát a rendkívüli árhullámzások folytán elvesztette, a fenforgó esetben büntetőjogi beszámítás alá az okból nem eshetik, mert aránylag csekély összegek kivételével káros felekként csak azok jelentkeznek, kik vádlott viszonyaival ismeretesek, vádlottal kötötték azokat a nagy kockázattal járó ügyleteket, melyek vádlottnak igen tekintélyes vagyonát teljesen felemésztették és vádlottat fizetésképtelenné tették. A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. 1.821. Ha valamely épületnek első emelete — a földszinti részek érintetlenül hagyása mellett — teljesen lebontatván, ófalak vagy falrészek felhasználása nélkül újra felépíttetik és arra egészen új második emelet is emeltetik: az első emelet 8t illetve 10 évi, a második emelet pedig 10, illetve 12 évi ideiglenes házbéradb-mentességben részesül. (1892. évi 9,129. sz.) 1.822. Az 1885. évi XI. t.-c. 39. $-a alapján élvezett nevelési járulék, IV. oszt. kereseti adó tárgyát képezi. {1892. évi 7,802. sz.) 1.823. Ha az adóköteles fél a folyó adóra nézve félévi időn túl terjedő halasztást kér — a kérvényre ivenként 30 kr. bélyegilleték jár — az e kérvényt elutasító végzés ellen beadott felebbezés pedig az ül. díjj. 13. tétel IV. 14. fontja alá esik. (1892. évi 13,167. sz.) 1.824. Bekebelezett kincstári követelés törlése végett a telekkönyvi hatóságnál benyújtott kérvény : illetékmentességben nem részesül. (1892. évi 10,880. sz.) Kivonat a „Budapesti KÖ2ilöny't-ből. Csődök : Meiszncr Imre e., pécsi tszék, bej. jul. 15, félsz. aug. 9, csb. Saághy Vince, tmg. dr. Lieber György. — Simon H. Fischer & Sohn e., nagy-kikindai tszék, bej. jul. 15, félsz. jul. 27, csb. Hoffmann Frigyes, tmg. dr. Ruzsits György. — Leitersdorf Mór e., aradi tszék, bej. aug. 2, félsz, aug. 28, csb. Fischer Miklós, tmg. dr. Suciu János. — Sztojkov Luka e., zombori tszék, bej. aug. 7, félsz, szept. 4, csb. Fogler Béla, tmg. dr. Fratricsevits Ast. Vince. — Weber Dávid e., nagy-kikindai tszék, bej. jul. 22, félsz. aug. 2, csb. Hoffmann Frigyes, tmg. dr. Kiss Károly. — Weber Károly e., szabadkai tszék, bej. jul. 22, félsz. aug. 12, csb. Oláh Ferenc, tmg. dr. Geréb Mihály. — Freyler és Schmidt e., temesvári tszék, bej. jul. 22, félsz. aug. 1, csb. Kirvay Döme, tmg. dr. Dobrov Ede. — Szabó István e., újvidéki tszék, bej. jun. 30, félsz. jul. 7, csb. dr. Perczel János, tmg. dr. Vlahovics Iván. — Danzinger Mór e., budapesti tszék, bej. jul. 8, félsz. aug. 8, csb. Ruttkay István, tmg. Borbás Gáspár. — Killtner Károlyné e., kalocsai tszék, bej. szept. 1, félsz, szept. 25, csb. dr. Papp Gyula, tmg. dr. Weisz Simon. — Yiolett Ottó e., egri tszék, bej. jul. 28, félsz. aug. 23. csb. dr. Miskovics Flóris, tmg. Tomanoczy Endre. — Friedmann Mór e., miskolci tszék, bej. jul. 19, félsz. aug. 19, csb. Bekény Béla, tmg. Kozma Elek. — Manheim Vilmos e., pozsonyi tszék, bej. aug. 5, félsz. aug. 28, csb. dr. Kovách Ödön, tmg. dr. Juszth Ármin. — Gebhardt Károlyné e., miskolci tszék, bej. aug. 16, félsz. aug. 28, csb^ Somogyi Dezső, tmg. dr. Ferenczi Henrik. Pályázatok: A pozsonyi kir. tszéknél a 1 j e g y z ö i áll. jun. 27-ig.— A győri kir. itélő tábla kerületében több joggyakornoki áll. jun. 27-ig. — Az új-egyházi kir. jrbságnál j á r á s b i r ó i áll. jun. 29-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál Hold-utca 7. sz.