A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 25. szám - Papok előtt kötött polgári házasság

196 A JOG. lisok nélkül, jövőre inkább figyelembe fogja venni az állam törvényeit, mint ma? Nem volt elég az eikeresztelési kérdésben már oly régóta húzódó, immár ha nem volna olyan szomorú, nevetségesnek nevezhető vajúdás, a melynél az állam képtelen a maga törvényes intézkedéseinek érvényt szerezni még az olyan egyházmegyében is, a hol a felvilágosodottabb egyházfő maga is elismeri a rendelet helyes voltát ? Erősebb, keményebb lecke kell ahhoz, hogy végre valahára belássuk, miszerint az egyházak szolgáitól nem kívánhatunk eltérést dogmáiktól a nélkül, hogy ez egy vagy más módon meg ne boszulná magát? Kimondani a kötelező polgári házasságot, kimondani, hogy a házasság polgári jogviszony s ennek megkötését mégis a papokra bizni ? ! Vájjon mit fog mondani a külföld, melynek Ítéletére oly sokat adunk s melyhez hasonlóvá válni minden tekintetben anynyira óhajtunk, ha látja a tehetetlen erőlködést, melylyel mutatni akarjuk, hogy haladunk s mégis ott vagyunk, a hol voltunk. Avagy talán sokat várjunk azon remediumtól, mit a papok ellenszegülése esetére javaslatba hozlak ? hogy t. i. ilyenkor a polgári hatóság esketi össze szükségből a feleket. (De ez azért ugy-e még sem i-zükségbőli polgári házasság?) No én nem várok tőle semmi jót, semmi eredményt. Az emberek legnagyobb kontingensét azok képezik, kik a törvényeket nem olvassák, nem tanulják, hanem csak tapasztalásból ismerik meg. A nagy tömeg, a plebs, ha látja, hogy a házasságoknak 95°/o-át ezután is a pap előtti esketé.ssel kötik meg s csak 5°/o lesz a polgári hatóság által kopulálva, bizony az utóbbiakat soha sem fogja olyan valódi házasságoknak tekinteni, mint a többieket. S ha már most látni fogja, hogy á műveltebb osztálynál is fordulnak elő tisztán polgári házasságok s a kik ily viszonyban élnek, mégis köztiszteletben részesülnek : kötni fog majd ő is polgári, de az ő felfogása szerinti polgári házasságot, a hol aztán nemcsak a pap, de a polgári hatóság sem szerepel az esküvőnél. El fognak szaporodni a vadházasságok még oly vidékeken is, hol eddig nem voltak divatban, annyira, hogy ember legyen aztán a ki kiirtani tudja. Hanem hát ez majd kevésbé fogja sérteni és defraudálni a nép erkölcsi és vallási érzületét, mintha a házasság megkötésénél a polgári hatóság közreműködése feltétlen kellék lenne. Ha elhatároztuk magunkat a reformra s be akarjuk hozni a kötelező polgári házasságot, akkor hozzuk be azt ugy, hogy lássa a nép, miszerint a házasságot érvényessé a polgári szertartás teszi és az egyházi áldás csak mellékes ; a polgári házassági szerződés az épület s az egyházi hozzájárulás csak festék a falon, mely azt tetszetősebbé, fényesebbé teszi. Akkor aztán meg fogja vonni a nép is a különbséget a papi áldás nélküli tiszta polgári házasság és a vadházasság között, de különben soha. De ha a házasság megkötése a papok kezébsn marad, bizonyára ők fogják továbbra is vezetni az anyakönyveket is és akkor lesznek még csak szépséges komplikatiók. Majd viszik keresztelni a papi áldás nélküli házasságból származott gyereket s a pap beirja törvénytelennek. (Megteheti, hiszen a házasság kötésénél is állami mandatarius s mégis bátran elutasíthatja a felet, mert nem görbül meg a haja szála sem, a szegény fél pedig kérytelen egy szokatlan, egy ritka házasságkötési módhoz fordulni.) Mi lesz akkor? Minden egyes esetben bírói Ítélettel konstatálhatjuk a törvényes születést s annak alapján végrehajtóval javíttatjuk ki az anyakönyvet ? Avagy vezettetünk 2 hatóságnál kétféle anyakönyvet ? Egyikbe, a papéba belekerül valamennyi általa keresztelt gyerek, de a kötiyv a születés törvéuyes voltára csak a papi áldásban is részesült házasságból születettekre és a házasságon kívül születettekre lesz bizonyító erejű, m:g a tisztán polgári házasságból származott gyermekek a törvényes születést a polgári hatóság által vezetett szükségbőli születési anyakönyvi kivonattal igazolják ? Nem hiszszük, nem hihetjük, hogy igazságügyminiszterünk ilyen komplikációknak tért engedhessen. Reméljük, ha lehet, be fogja hozni a polgári házasságot minden konzekventiáival s ez által örökemléküvé teszi nevét, egy nagy és nehéz reformot vive keresztül. De ha ezt ma az állam financiális ereje meg nem engedi, ugy óhajtjuk fordítsa alkotó erejét más hasonlóan^ égető kérdések megoldására s ne csináljon fél munkát, megakadályozva ezzel egy netalán pár év múlva sikeresebben keresztülvihető reformot Mert ha most keresztülesünk a kérdés által okvetlen felverendett viharon, alig hiszem, hogy pár évtizeden belül akadjon még államférfi, ki kedvet érezzen annak radikális tovább fejlesztésére és befejezésére. Vajha gyenge tollam felidézné e kérdésben a diskussziót, megtenné azon szolgálatot, mire igaz, őszinte jogszeretettcl törekedett. Belföld. Felhívás az országos ügyvédgyiüés tárgyában. Az ügyvédi kamaráknak mult évi aug. 14. és 15. napjain Győrött tartott országos értekezlete folyó 1893. évben országos ügyvédi értekezlet tartását ha'ározta el és az értekezlet helyéül ügyvédi kamaránk székhelyét, Szegedet tűzte ki s egyben kamaránkat bizta meg az országos értekezlet idejének megállapításával, ugy a gyűlés egybehivása és előkészítésének munkájával. A megtisztelő és fontos megbízatás folytán reánk hárult kötelességünknek teszünk eleget, midőn ezennel az összes társkamarákkal és illetve ezek — ugy a tek. fiumei kir. törvényszék utján a hazai összes ügyvédekkel tudatjuk, hogy megtettük mindazon előkészületeket, melyek szükségesek arra, hogy az »Országos ügyvédgyülés« megtartassék ; és a legőszintébb hazafiúi öröm tölt el bennünket, ha karunk tagjait minél nagyobb számban kamaránk székhelyén, Szeged város vendégszerető falain belől üdvözölhetni majdan szerencsések leszünk. Az értekezlet idejéül f. évi szeptember hó 8., 9. és 10. napjait tűztük ki, melyre az összes hazai bejegyzett ügyvédeket a társkamarák — és illetve a fiumei tek. kir. törvényszék utján meghívjuk. Az ügyvédi kamaráknak, mint ilyeneknek mult évben Győrött tartott országos értekezletével szemben némely kamarának tartózkodó álláspontja, ugy a kamaráknak, mint ilyeneknek közös tanácskozás és együttes határozathozatal iránti jogosultsága tekintetében fenforgott aggályok és nézeteltérések arra birtak bennünket és e tekintetben a győri értekezleti jegyzőkönyv 38-ik pontjában foglalt megállapodás intentiojának is akként vélünk szorosan eleget tenni, hogy a megtartandó »Országos ügyvédgyülést« a társkamaráknak remélt hathatós támogatása mellett a z összes hazai bejegyzett ügyvédek értekezleteként hívjuk egybe. A m. évi győri országos értekezlet megtartását karunk számos bajai és a jogszolgáltatás terén tapasztalt hiáuyok tették szükségessé s minthogy e bajok ma is fen forognak, a megtartandó »országos ügyvédgyülés* napirendjének megállapításánál főleg helyes eredmény elérésére; ha pedig látjuk, hogy a régi eszközzel a célt el nem érjük, ugy a régi eszközt feláldozzuk a cél kedvéért, bármilyen szép hangzású neve legyen is a régi rossznak. Rossz és helytelen pedig az a mai állapot, melyben a biró kimondhatja a vádlottról, hogy ép elméjű, bármit mondjon is az orvos. A következőkben látni fogjuk, miként alakulnak a tények az életben és meg fogunk győződni arról, hogy e tétellel előbbutóbb szakítani kell a jó büntető jogszolgáltatás érdekében. Nézzük mindenekelőtt, vájjon képes-e egy laikus megitélni valakinek elmebeli állapotát? Nagy tévedés az, hogy minden elmebeteg beszél bolondokat, jajgat, táncol, ordit, kapálódzik és hadonáz a kezeivel. Ha jogászaink vennének maguknak annyi fáradtságot és néha-néha ellátogatnának tébolydákba, rögtön belátnák, hogy az elmebaj felismerése nem olyan könnyű valami. Találkoznának ott nagy számban oly betegekkel, a kik nemcsak hogy nem látszauak elmebetegeknek, de sőt ellenkezőleg feltűnően éles eszű és a szellemi fejlettség magas fokáu álló embereknek. Az elmebetegség nem mindig ötlik szembe első látszatra. Léteznek oly esetek, melyeknél még a leggyakorlottabb psychiater sem fog rövid idő alatt diagnózist adhatni Arra, hogy az ilyen elmeállapotok megítéltethessenek, a betegnek hosszú időn át való beható vizsgálására van szükség, a tni csakis a vele való folytonos foglalkozás mellett lehető. Nagyon sok elmebajnál nincseuek szembeszökő psychikai vagy mozgási tünetek, melyek mindjárt elmezavart árulnának el. Az elmegyógyász magas fokú virtuozitása fog csak rájönni olyan tünetekre, melyek az ö szemeiben elmezavarra engednek következtetést. Csak néhány példát a sokból: A paralysis első stádiumaiban nincs a?, a biró a világon, a ki az alig észrevehető hűdésí tünetekből elmebetegségre gondolna; hasonlókép az elmegyengeség némely esetében milyen laikus fogja felismerhetni az elmebetegséget; vagy akárhány perlekedő-tébolyban szenvedőn láthatja-e laikus az elmezavar jeleit ? Teljes lehetetlenség, hogy laikus eligazodhassék az emberek elmebeli állapotában; lehetetlenség azért, mert az esetek igen nagy számában csak kevés és alig észrevehető tünetek léteznek, a mely tüneteket csakis az elmegyógyász éles szeme ismerheti fel és a melyeknek egyedül ő fog fontosságot tulaj d o n i t a n i A dolog tehát ugy áll, hogy egyedül az elmegyógyász és kivüle senki más képes ítéletet mondani valakinek elmeállapotáról, minthogy pedig a biró nem elmegyógyász, helytelen és meg nem engedhető, hogy felülbírálhassa az orvosi véleményt és esetleg túltehesse magát rajta. De tulajdonképen egész feleslegessé válik ily lehetőség mellett orvoíszakértő megkérdezése, illetve igénybevétele a bünperben és csak megnyújtja az amúgy is eléggé hosszú eljárást. Mert hogy alakulnak ma tényleg az esetek? A biró előtt álló vádlott elmeállapotára kétség merül fel. A szakértő orvos véleménye szerint vádlott elmebeteg. Két lehetőség van : vagy oly evidens az elmebaj, hogy mindenki látja, mert vádlottból csak ugy bőg a butaság, vagy pedig ez az elmeállapot kétes és a laikus nem tud eligazodni. Első esetben a biró is látja, hogy őrülttel van dolga, de második esetbeu nem tudja^ vájjon épelméjű vagy elmebeteg áll-e előtte. Első esetben szakértői véleményre nincs szükség, mert a nélkül is mindenki látja az abnormitást. második esetben pedig csakis a szakértő tudja megmondani, vájjon elmebeteg-e vagy nr>m. Csakhogy miért kérdezzük meg a szakértőt