A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 1. szám - A szülői hatalom megszüntetése a büntető igazságügy szolgálatában

A JOG. végrehajtási, telekkönyvi és bűnvizsgálati ügyekben gyakorlatot szerezhetnek, de a sommás tárgyalások vezetése és az azoknál nyomban kihirdetendő határozatok alkotása kórül előkészítő iskolát csak akkor gyakorolnak, ha itélőbirói minőségben véglegesen megerősítve — magukra vannak hagyva. Ez pedig igen veszélyes experimentum, mert a társadalom jogi vivisectiókra felette drága, sőt határozottan tilos objectum! Megjárta ez addig, mig az irreparabilitások az elsőfolyamodású törvénykezési rendben ritka madarak voltak, de mivel a gyakorlat azt tanította, hogy az irreparabilitások kikerülése a jogtalan perhuzavonások malmára hajtja a vizet, az 1881. évi LIX. és LX. tőrvénycikkekkel újra alkotott törvénykezési rend az irreparabilitások korlátait igen erősen kitágította; de a gyakorlati élet a felülbirálat lassúsága miatt még ezekkel a határozatokkal sem éri be és igy ki nem kerülhető, hogy a törvényhozás a birtokon kivüli jogorvoslatok számát még bővebbre fogja kiterjeszteni. Nem zárkózhatunk tehát többé a sommás birói gyakorlatban annak a szervezeti rendszernek az adoptálása elől, mely a művelt nyugati államokban e téren a jogélet felette hoszszabb iskolájában kifejlődött. Hazánk sajátságos viszonyai és az itteni jogélet fejlődése itt nem szerepelnek, a magyar nemzet jellegén és az igazságügy közjogi alapján az mit sem fog változtatni, hogy az első folyamodású bíróságoknál oly alárendelt birói közegek is fognak működni, kiknek ténykedéseit a vezető járásbiró és tanácselnök ellenőrzi és a kik saját nevük és felelősségük alatt ügydöntő határozatokat nem adhatnak ki. A német »Assessor« és az osztrák »Gerichtsadjunkt«, mint itélőbirói elekészitő állás nálunk bármi címmel, de okvetlenül szervezendő, az pedig szinte önkénytelenül előtérbe lép, hogy az ennek az állásnak megfelelő rangosztály nem lehet más, mint a jelenlegi szervezet szerint az albiróé. Összevetve a most előadottakat, az első folyamodású biróságok szervezetében a szerepek jövőre a következően volnának kiosztandók: 1. A segédtiszti szakban. a előkészítő iskola : a joggyakornok ; b) működő és birói előkészítő iskola: aljegyző, jegyző, albiró, utóbbi alkalmazva a kir. Ítélőtábláknál, mint tanácsjegyző, az első folyamodású törvényszékeknél, mint előadó és a kir. járásbíróságoknál, mint a járásbíróság vezetőjének alárendelt birói segéd. 2. Az itélőbirói szakban. a) működő és felülbirálati előkészítő iskola : törvény- j széki és járásbiró, utóbbi kisebb ügyforgalmi járásbíróságoknál, mint vezető, nagyobb ügyforgalmaknál, mint a vezető i mellé rendelt önálló egyes bíró ; b) felülbirálati működő közeg: VII. rangosztályú biró I Ileghelyesebb címmei »főbiró), a ki a törvényszék hatáskörébe utalt felülbirálati ügyekben, mint előadó, az első folya- j rnodású ügyekben pedig, mint tanácsvezetö működik, nagyobb ügyforgalmú kir. járásbíróságoknál, mint vezető és másod- i vezető; c) vezető közeg: VI. rangosztályú biró, azoknál a kir. I törvényszékeknél, a hol az elnök curiai birói rangban áll, mint másodelnök, a legnagyobb ügyforgalmu kir. járásbiró- | ságoknál, mint vezető. Az átmenet a következően lenne foganatosítható : a VH-ik rangosztályba elóléptetendők után a VIII-ik rangosztályban üresedésbe jött helyek a IX-ik rangosztálybeliek által az 1891. évi XVII. t.-c. 34; §-a alapján betöltendők. Ezen előléptetésnél a szolgálati idő veendői figyelembe. A IX-ik rangosztályban megmaradó többi ítélőbíró törvényszéki és járásbírói cím és jelleget nyerne, a VlII-ik rangosztálynak megfelelő járandóságokat azonban abban a sorrendben nyernék el, a melyben az összlétszámban egymás után fel vannak véve. Az albirói állás, mint ő Felsége által kinevezett itélő- j birói állás a szervezetből teljesen kiküszöbölendő. Helyette a | segédtiszti szakban egy megfelelő új állás szervezendő és az ebben az igazságügyminister által kinevezett közegek a IX-ik [ rangosztályba lennének felveendők. A fővárosi birák működési pótléka elejtendő és itt a törvényszéki és járásbirák a jelenlegi járandóságuknak meg- i felelő rangosztályba volnának felveendők. Az egész szervezeti átalakulás néhány szakaszba foglalható, melyekkel az 1891. évi XVII. t.-c. kiegészítendő volna. Pénzügyi szempontból az egész átalakulás egy fillérrel sem kerülne többe. A IX-ik rangosztályba felvett segédtiszti közegek ugy a fővárosban, mint a vidéken lennének alkalmazhatók. A közigazgatási szervezetben a főszolgabírói és szolgabírói állások alkotása legkisebb akadályba sem ütközött. A közigazgatás államosítása után az igazságügyi szervezetben a megfelelő címek máifélreértések kikerülése végett is alkalmazandók. A szülői hatalom megszüntetése a büntető igazságügy szolgálatában. Irta : Dr. DOLESCHALL ALFRÉD, Budapesten. Nem szánhatom e helyet amiak, hogy a gyermekvédelem ügyének fontosságára és sürgős megoldásának szükségességére vonatkozólag egyéb helyeken más alkalmakkor elmondottakat ismételjem. Távol tőlem, hogy csak általánosságban véve is ujolag reá utaljak azon szoros kapcsolatra, mely a fiatal nemzedék nevelietési rendszere, valamint nevelésének biztosítékai és a jövő kor kriminálistikájának statisztikája között fennáll, — e kérdés oly terjedelmes, hogy megfejtésének kísérlete egy szűkkörű eszmecsere keretébe nem foglalható. Csupán egy mozzanatát azon rendszemek kívánom e helyütt kiemelni, mely a mint hitem szerint az általános kriminál politikának legjelentőségteljesebb részét alkotja, másfelöl ezen tudományágnak képviselői részéről nem méltattatott azon figyelemre, melyet az általánosan elfogadott büntetési rendszerrel való szoros összefüggésénél fogva méltán megérdemel. A tételes büntető rendszernek egyik sarktételét képezi, hogy a súlyosabb büacselekvények következtében megingott jogbátorság eszméi helyreállítására egymagában a főbüntetés alakjában kiszabott repressiv kényszer-rendszabály nem elegendő, az állampolgárok által fentartott és kiszolgált társadalmi rendnek biztonsága követeli, hogy az ellenében fellázadt egyén hosszabb-rövidebb időn keresztül no bocsájtassék azon polgári jogoknak gyakorlatához, melyeknek keretén belül érvényesülnie szenvedélyeinek féktelensége nem engedte, mert idegen jogkörbe behatolni késztették. Ezen elven alapult a polgári halál intézménye, annak kifolyománya a hivatalvesztés és a politikai jogok felfüggesztésének mellékbüntetésként oly időben való alkalmazása, midőn az elitélt a szabadságvesztés rendszerére alapított főbüntetését már kiállotta. Ezen intézménynek alapja két indokon nyugszik ; elsőben annak félreismerhetlen jellege a büntetés, midőn a polgári statussal ipso facto egybekötött méltóság és képesség elvonásában és szerzett jogoknak megszüntetésében nyilvánul, másfelől azonban kiriv a megelőzés szempontja is, mely általános polgári kötelességek alól való felmentés által részben az állami bizalmatlanság kifejezése azoknak lelkiismeretes teljesítése tekintetében, de kiváltképen azon érdekeknek védelmét contemplálja, melyeknek kiszolgálása céljából alkottatott meg az illető állampolgári jog vagy kötelesség. Az eszmemeuet kétségtelenül helyes, hiánya csupán az, hogy a fonalat elejti, mielőtt végére ért volna, midőn annak folytatására a következőkben reá utalok, nem új rendszer kezdeményezését, idegen eszmék és intézmények importálását fogom indítványozni, csupán az elfogadott helyes rendszernek kiépítését, tartalmának benne rejlő elveken alapuló kibővítését. Büntető törvénykönyvünk a hivatalvesztés következményei közé a gyámság és gondnokság elvesztését, valamint az arra való képességnek felfüggesztését is sorozván, a szülői hatalom tekintetében rendelkezést nem tartalmaz és igy ezen törvény szempontjából azon szülő, ki idegen gyermekek gyámja, a hivatalvesztés következtében utóbbi állását elveszti ugyan, de saját gyermeke továbbra is gondozása és felügyelete alatt marad. Semmi kétség benne, hogy a hatalom gyakorlójának megbízhatósága tekintetében a szülő és a gyám egyforma elbírálás alá nem jöhetnek, mert a mig az elsőt a hatalom gyakorlása körül rendszerint a természet hangja, a saját vére iránti rokonszenv ösztöne vezérli, mely akkor is megszólal, midőn a szülő a tisztes és megengedett pályáról már lesiklott, addig az idegen gyermek gondozóját legtöbbnyire csupán az önkényt elvállalt vagy törvény rendeleténél fogva reá ruházott kötelesség érzete buzdítja annak többé-kevésbé hív teljesítésére. Akkor tehát, midőn valakinek jogsértő hajlamai és rosszakarata súlyosabb beszámítás alá eső büucselekvény elkövetése által a nyilvánosság elé léptek, ezen körülmény alkalmas ugyan annak feltételezésére, hogy a mint m gszegte azon általános és nagyobbrészt pusztán passiv magatartásban nyilvánuló kötelességét, mely csupán a mások s az állam jogrendjének tiszteletben tartásában áll a nélkül, hogy különös tevékenység és körültekintés kifejtését igényelné, ugy nem várható tőle oly terhes kötelmeknek kellő teljesítése sem, melyek a gyámi hatalom tanalomkörét kimerítik, — de az eseteknek nagy többségeben egy-