A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 25. szám - A kir. járásbíróságok jövője tekintettel az új perrendtartásra

Tizenkettedik évfolyam. 25. szám, Budapest, 1893. június 18. seg: V., Rudolf-rakpart ;{. sz. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. »/. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalásol a kiadóhivatalhoz intézendők A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓi, ÜGYÉSZI ÉS KÓZIEGYZÖI KAR KÖZLÖNYE, Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dl'. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél » 3 » — . Egész » fi » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvá ny nyal küldendők. TARTALOM : A kir. járásbíróságok jövője, tekintettel az új perrendtartásra. Irta : Kovács Béla, karánsebesi kir. járásbiró. - Az esküre jelentkezés kérdéséhez. Irta : Csipkés Árpád, m.-vásárhelyi kir. albiró. — Papok előtt kötött polgári házasság. Irta: —ö. — Belföld. (Felhivás az országos ügyvédgyülés tárgyában. — A fizetési meghagyásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban.) — Sérelem. (A bizonyítékok szabad kritikája. Irta : Kalotaszegi ügyvéd.) — Irodalom. (Telekkönyv, Birtokrendezés, Telekkönyvi átalakítás, Betétszerkesztés. Szerkeszti: K á p 1 á n y Géza, szegedi kir. táblai biró. — Az előzetes eljárás reformja. Irta: dr. Baumgarten Izidor.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. TÁRCA : A p»ychiater szerepe a bünperben. Irta : Rosenthal Hugó. MELLÉKLET ; Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvénytára* t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az iSQJ. évi törvénycikkek 4., 5. és ö. ivét (ÍI—QS. lap). As esetleges reklamációkat kérjük 8 fiapon he/Ül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A kir. járásbíróságok jövője, tekintettel az új perrendtartásra. Irta: KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. járásbiró. Nagy alkotások, mélyreható reformok mindig nagy átalakulásokkal járnak. Ha valaki házának fundamentumát javítja, a szerves összefüggésnél fogv a, melylyel az egyes alkatrészek az egészszel egybekötvék, okvetlenül kell, hogy a ház felső részei is változáson menjenek keresztül. Tatarozás és gyökeres javítás közt nagy a különbség. Amahhoz elég, ha a roskadozó épületet ideiglenesen, úgy, a hogy megerősítjük; ehhez minden részletében megfontolt, átszűrt, tervszerű megállapodás, ambitió és teremtő erő szükséges. Amazt bátran rábízhatjuk bármely közönséges pallérra, emennek keresztülvitele csak emelkedett szellemű, széles látkörű mestertől várható. Lelkünk egész melegével üdvözöljük a sommás eljáiásról szóló törvényt. Nem kicsinyes toldozás foltozás ez, hanem hosszú időkre szóló műremek, melyet sasszemek és erős karok alkottak, hogy az anyagi törvény hiányában — fájdalom — béna jogszolgáltatás szilárd támpontja, világitó oszlopa legyen. Alárendelt szempont előttünk az új törvénynek sokak által kifogásolt felebbezési rendszere, mert az egyes biróra nézve elvégre is közömbös, akár a törvényszék, akár a tábla bírálja felül közvetlenül ítéletét. Az illető egyes bírákban rejlő garantiát ez a különbség sem nem emeli, sem lejjebb nem szállítja. Ennek a monumentális műnek szemléletén azt a természetes örömet érezzük, különösen mi egyes birák, mint a szülő, a ki beteg gyermekének életét kellő időben és módon alkalmazott műtét által biztosítottnak látja. Örömünk azonban - Gregussal szólva — reménylő fájdalommal kapcsolatos félő öröm. Megmondom miért. Abba a monumentális műbe életet önteni azok rendeltetvék, a kiknek ápoló gondozására, hivatásos őrzetére a mű bízva lesz. Azt hiszem, az épületet őrző szellemi munkásoknak, a bíráknak túlnyomó részére ma már bizalommal tekinthetünk. A segéd- és kezelő-személyzet többsége is áthatva van rendeltetése fontosságától s tudja, hogy munkájának I.apunk inal .szama értékét nem a gépiesség, hanem az intensivitás és értelem adja meg. Aggályaink forrása tehát abban keresendő és eloszlatásuk annak a kérdésnek eldöntésétől függ, hogy a kellő er< I rendelkezésre fog e állani s hogy azon helyekre, azon pontokra, a melyek már ez idő szerint veszélyeztetvék és tetemes megerősítésre szorulnak, lesz-e elégséges személyzet állítva ? A megvívandó csata sorsa épp úgy ezen fordul meg, mint a mily bizonyos, hogy fegyver és lőpor nélkül az ellenséget legyőzni nem lehet. Mig nem szakítunk azzal a szegényes politikával, a mely exponált, sűrűbb forgalmú központokon kivétel nélkül 70 kros díjnokokat alkalmaz, s ezektől olyan és annyi, sőt mondhatom, több munkát követel, a mennyi egy jól fizetett embertől sem várható; mig nemcsak a fogalmazási, hanem a kezelő szaknál is lomtárba nem dobjuk azt a garasos gazdálkodást, a mely örökké az állam pénzügyeit, mint ne nyúlj hozzámot állítja oda, melynek circulusait zavarni még akkor sem szabad, ha áldozatra a legkényesebb érdekeket érintő jogpolitikai momentumok késztenek; mig különösen a nemzetiségi és hozzá notórius nemzetiségi vidékeken a bíróságok egyöntetű, példás és mintaszerű ügyrendjét nem biztosítjuk, addig az igazságszolgáltatás, nem mondom, az egész vonalon, hanem egyes részleteiben nem lesz más, mint féllábú ember, a ki járni tud ugyan, de nem halad és addig azokon az elhagyatott vidékeken hiába hivatkozunk a magyar justitia fenségére és méltóságára, mert ezekben senki sem fog hinni. A nemzettesttöl s ennek aspiratióitól húzódozó, divergens elemekre assimiláló vonzerőt csak oly állami functió gyakorol, mely egész valójában rendes és szabályos. Valamint a csendesen tova hömpölygő folyam nyugodt árján a hajók biztosan úsznak a révpartra, épp úgy akadályozvák ebben, ha a folyamot vihar korbácsolja. Az előbbi képhez a szemlélő tekintetével önkénytelen odatapad és önkénytelenül érzi a leküzdhetlen erő varázsát, mely lebilincseli; mig az utóbbi esetben a gyengeség látványa visszatetszést támaszt, a mi elidegeniti őt. Kxempla docent; egy, teszem fel, román ajkú — akár ur, akár paraszt, azmindegy — de a kinek van valamicske homályos sejtelme arról, hogy »rend a dolgok lelke«, a bíróság irattárában ügyét keresi. Az illető bíróság azonb?n éppen azok közé tartozik, a melyek háromnegyedrész, vagy ennél is kisebb kezelő személyzettel rendelkeznek. A negyedik negyedrész, az nincs. Már most a kiadó, a ki egyszersmind irattárnok is, el kezd kutatni. Keres, kutat, de nem talál. A kérdezősködő ember türelme fogy. Az istenadta amphibion, akarom mondani kiadó-irattárnok elvégre is kénytelen őt utasítani, hogy jöjjön délután. Délutánra azután nagy nehezen előkerül az ügy, de nincs köszönet benne, mert bár a beiktatás után késedelem nélkül előadmányoztatott, nincsen leírva. Hogy azután mit gondol, vagy odakint falujában miket mond az az ember, azt a t. olvasó képzelő tehetségére bizom. Enyhítő körülményeket és azt, hogy az a szegény kezein tisztviselő görnyed az irodai munka terhe alatt s ügybuzgóságánál és a meghosszabbított hivatalos óráknál fogv a se ünnepe, se pihenője : aligha fogja latolgatni. Hány ilyen bíróság van hazánkban ! Az új perrendtartás a járásbiró-ágok hatáskörét tetemesen bővíti, ahhoz utalván a csődügyből folyó megtámadási, valamely vagyonnak, adósságoknak és bizonyítási eszközöknek felfedezése iránti, továbbá a vaspálya által okozott kártételi, a birtok és örökösödési keresetek nagyobb részét. Y.z általában, de legkivált ott, a hol a census a föld értékénél fogva alacsony, a birtokperbeli teendők egész tömegét fogja maga után vonni. 13 oldalra terjed.