A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 24. szám - A m. kir. igazságügyminiszternek 4593/1893. I M. sz. rendelete - Mit tehet a másodbiróság egy elkésett fölebbviteli beadvány megtörtént fölterjesztése után?

18G A JOG. járásbíróság területéhez tartozik — ez állandóan mellőztetik. I így történik, hogy Újpesten ezekről az árverésekről senki | sem bir tudomással, a legértékesebb ingatlanok komoly vevők hiányában értéken alól kelnek el és az árverésnél közvetlenül érdekelt felek és az ilyen árverési vételekkel üzérkedő egyének által szoktak megvétetni. Sőt megtörtént már az is, hogy a végrehajtást szenvedett telekkönyvi tulajdonos — mert a végrehajtási jog bekeblezést rendelő végzés kézbesítése idején el volt utazva és háznépe nem volt — utóbb is ügygondnok által lévén képviselve, a megtartott árverésről csak akkor értesült, midőn az új tulajdonos a megvett házat birtokba akarta venni; pedig az árverés kihirdetése és foganatosítása idejében állandóan Újpesten tartózkodott és az árverés alá bocsátott házban lakott, de az árverésről, mert ez Újpesten hirdetve nem lett, tudomást nem vehetett! Rákos-Palota község határában az új telekkönyvi betétek most készülnek. Ha azok közhasználatra fognak bocsáttatni, akkor Újpest község több utcáiban az egyik oldalon levő telkek a kataszteri felvételnek megfelelő új telekkönyvi betétekben, másik oldalán a régi telekjegyzőkönyvekben lesznek bevezetve.* Az ingókra vezetett végrehajtásoknál nem ritka az az eset, hogy Káposztás-Megyernek Újpesthez tartozó részén ugyan azon végrehajtást szenvedett ellen a budapesti V. ker. és a váci kir. jbiróság végrehajtója egy időben foganatosít végrehajtást és mivel egyik a másikat eljárásáról nem értesiti, megtörténik, hogy a korábbi foglaltató sem az árverésről, sem a sorrendi tárgyalásról tudomást nem nyer, a későbbi foglaltató pedig, mert véletlenül előbb szorgalmazta ki az árverést, az egész vételárt megkapja. A hagyatéki bírósági eljárást Újpest község területén a budapesti e. f. kir. törvényszék gyakorolja, Káposztás-Megyeren is, ha az ott előforduló haláleset Újpest község elöljárósága részéről jelentetik be, gyámhatóságilag azonban ezen területen nem a fővárosi, hanem a megyei árvaszék jár el és itt az a confusio merül fel, hogy akkor, ha a vidéki bíróság tárgyalja a káposztás megyeri hagyatékot, a járásbíróság mint illetékes bíróság jár el, ha pedig a fővárosi bíróság tárgyalja a hagyatékot, nem a járásbíróság, hanem a törvényszék jár el mint illetékes bíróság ! Gyökeres orvoslást e visszásságok közül csak akkor várhat a jogszolgáltatást igénylő közönség, ha Újpest község és a szomszédos káposztás-megyeri puszta, esetleg RákosPalota község területe is egy külön járásbíróság hatásköre alá helyeztetnék; az új sommás eljárás hatásköri rendelkezése ennek gyors megoldását feltétlenül szükségessé is teszi. Mit tehet a másodbiróság egy elkésett fölebbviteli beadvány megtörtént fölterjesztése után? Irta : NAGY LAJOS, nagy-szebeni kir. tszéki jegyző. A nag)--szebeni kir. törvényszék, mint cégbíróság egyik bejegyzése ellen a cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztos fólfolyamodással élt. Az illető cégbejegyzési kivonat folyó évi jan. hó 7-én kézbesittetett a biztosnak és az az ellen benyújtott fölfolyamodás azon hó 27-én érkezett be a törvényszék iktatóhivatalába. Ezen fölfolyamodás szabályszerűen fölterjesztetvén, a másodbiróság részéről az érdemleges határozat meghozatala előtt — rendelvényi uton — azon kérdés tétetett, hogy mi alapou nem utasította el a törvényszék a 8 napi határidőn túl beadott fölfolyamodást ? A törvényszék részéről a válasz erre igen könnyű lehetett, mert hiszen való ugyan, hogy a hasonló fölfolyamodás a kereskedelmi ügyekben követendő peres és perenkivüli eljárás szabályozása tárgyában 1881. évi nov. hó l én 3,269. J. M. E. sz. alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 37. §-a szerint bírálandó el és ezen § ia nézve folyt .tólag a 39. §. a fölfolyamodási határidőt világosan a kézbesítést követő naptól számitandó 8 napban állapítja meg, de viszont a földraívelés-, ipar- és kereskedelemügyi és az igazságügyi miniszterek által ide vonatkozólag 1875. évi dec 1-én kiadott rendelet 3-ik § a épen ezen pontban kivételt állapit meg és első tételében azt mondja: »A biztos ugy a fölfolyamodást, mint az előterjesztést az eljáró törvényszéknél 30 nap alatt adhatja be.« Hogy mennyiben helyes vagy helytelen az ilyen kiváltságok halmozása főképen ma, mikor a specialitások tömege a leggenerálisabb igazságok iránt is kétkedővé tesz, azt nem kívánom fejtegetni; tekintve, hogy az egész országra nézve egyetlen miniszteri osztálytanácsos látja el a cégbiztosi teendőket, nem lehet a 30 napot sokalni Másfelől, hogy a kir. itélő tábla részéről nem * Hallomás szerint az igazságügyi kormány ebből az incidensből a rákos-palotai telekjegyzőkönyveknek Újpest területére vonatkozó részét az Újpest községi telekkönyvekhez fogja átvitetni. valami baklövés, hanem puszta tévedés forog fenn, annak a bizonyítása nagyon kéznél fekszik, mert hiszen az idéztem 3-ik §. azon 2-ik és 6-ik § ok között van, mik épen megállapitják, hogy cégügyekben és jelesen a fölfolyamodásra nézve minő eljárás követendő. A kérdés más oldalról érdekes, t. i. ha mindjárt elkésett föl folyamodást terjesztett volna is föl a törvényszék ; mi alapon és mi okból teszi meg erre észrevételét a másodbiróság, a nélkül, hogy előzetesen (vagy legalább egyidejűleg) a fölfolyamodást érdemében elbírálta s illetőleg maga kimondta volna, hogy az elkésett fölebbezés elutasittatik ? Az 1881 : L1X. t.-c. (polgári perrendtartás) 29-ik §-a v.lágosan megmondja, hogy mik azon kérdések, melyekre nézve valamely fölebbvitel fölterjesztése körül az elsőbiróság egyáltalában megjegyzéseket tenni köteles. »Ha a fölebbviteli beadványban az eljárásra vonatkozó olyan panaszpontok foglaltatnak, melyek iránt a fölterjesztendő iratok kellő fölvilágosítást nem nyújtanak: a bíróság a panaszpontok iránt a fölterjesztésben nyilatkozni köteles.« Föltéve tehát, hogy oly föl folyamodás terjesztetik föl, mi nyilván a törvényes határidő eltelte után jelentetett vagy adatott be, vagy érkezett postai uton az iktatóhivatalba, ez esetben sem tartoznék az elsőbiróság comraentárral kisérni a fölterjesztést és a másodbiróságnak kizárólag az marad fönn, hogy a fölebbvitel elkésését maga állapítsa meg, annyival inkább, mert hiszen a fölterjesztést rendelő végzés már meg van és azt visszavonni nem lehet. A birói ügyviteli szabályok 286. §-a csak annyit mond, hogy a fölebbviteli beadvány ha vissza nem utasíttatott, fölterjesztendő. A mi pedig azt illeti, hogy a helytelen fölterjesztés miatt az elsőbiróság (mondjuk az 1891: XVII. t.-c. 5. §. alapján) nyilatkozatra hívandó föl: ez a fölebbvitel elbírálását nem késleltetheti és mint tisztán a bíróság magánügye legfölebb a hozott határozattal egyidejűleg küldhető meg az eljárt alsóbb fokú bíróságnak. fiz következik az 1891 : XVII. t.-c. 13 §. és ezzel kapcsolatban a birói ügyviteli szabályok 96. §-ban foglaltakból is, mik szerint a fölebbviteli bíróságok az ügyek felülvizsgálata alkalmával tapasztalt szabálytalanság esetében az illető bíróságot (és illetőleg annak főnökét) a fölebbvitel elintézésének iktatószáma alatt hozandó külön határozatban figyelmeztetik. | A m. kir. igazságügyminiszternek 4,593/1893. I M. sz, rendelete a magyarországi és a horvát-szlavonországi kir. bíróságok és ügyészek közt a polgári (peres és perenkivüli) és büntető ügyekben nyújtandó kölcsönös jogsegély tárgyában. (Az összes kir. bíróságokhoz és valamennyi kir. ügyészséghez.) A végből, hogy a magyarországi és a horvát-szlavonországi kir bíróságok közt a jogsegély nyújtásának egyöntetűsége és szabályszerűsége biztosittassék, a következőket rendelem : I. Altalános intézkedések. 1. Az 1868. évi XXX. t.-c. 1. § a értelmében Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmáíországok egy és ugyanazon állami közösséget képezvén, ebből folyólag a horvát-szlavonországi kir. bíróságok hivatalos megkereséseinek a magyarországi kir. bíróságok ugy polgári, mint büntető ügyekben, a magyar kir. ügyészségek pedig bűnügyekben — a mennyiben az alábbi pontok eltérő intézkedéseket nem tartalmaznak — épen ugy tartoznak eleget tenni, mint a magyarországi kir. bíróságok megkereséseinek. A horvát-szlavón államügyészségnek magyar kir. bíróságokhoz, vagy kir. ügyészségekhez intézett megkeresései a fennebbi megszorítással épen oly módon intézendők el, mint a magyar kir. ügyészségek hasontárgyú átiratai. 2. A magyar kir. bíróságok és kir. ügyészségek HorvátSzlavonországok területén kézbesítéseket postai úton soha sem eszközölhetnek, hanem kötelesek idéző végzéseik és határozataik, vagy felhívásaik kézbesítése végett az illető fél lakhelye, illetőleg tartózkodási helye szerint illetékes horvát-szlavonországi kir. biróságot megkeresni, átiratuknak ugy szövegében, mint iktató száma alatt kifejezetten megjelölvén azt is, hogy a megkeresés polgári, vagy bűnügyben intéztetik-e .J Abból a célból, hogy a kézbesítés végett megkeresett horvátszlavonországi igazságügyi hatóság a magyar nyelven szerkesztett átirat minőségéről annak vétele után azonnal tájékozva legyen, a megkeresés iktató száma alá a polgári és büntető megjelölés mellé, a »Civ.« és »Crim.« megjelölés is teendő. A postai úton való kézbesítés kizárását tárgyazó fennebbi rendelkezés nem vonatkozik azokra az értesítésekre, a melyek külön törvény vagy rendelet szerint postai úton ajánlva küldendők el. Az ilyen értesítések Horvát-Szlavonországokban lakó vagy tartózkodó személyeknek is postai úton küldendők meg. 3. A magyar kir. bíróságok és kir. ügyészségek a horvát igazságügyi hatóságoktól az itten kézbesítendő idéző végzéseket és más birói határozatokat, szintén a fentebbi jelzéssel ellátva fogják kapni s azok közül azokat, a melyek büntető ügyben hozattak, mindenkor m a g y a r fordítással együtt kötelesek a félnek kézbesittetni. Ha itten lakó vagy tartózkodó egyének valamelyik horvát-szlavonországi bíróság elé, mint vádlottak idéz| tétnek: a kézbesítés végett megkeresett bíróság által hozandó