A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 22. szám - Az uzsora

JOGESETEK TÁRA FELSUB1RÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a *Jog< 22. számához. Budapest, 1893. május hó 28-án. Köztörvényi ügyekben. A felperesek háza alatt elnyúló kot pince, egymástól erős fallal levén elválasztva, olyaténkép, hogy a kereseti pincébe csak az alperes udvaráról levezető bejáratról járhatni, felperes a tulajdonát képező ház vétele alkalmával már az építkezés eme szembetűnő sajátszerűségénél fosva, ha némi gondosság s körültekintéssel eljár, okvetlen meggyőződést szerezhetvén magának arról, hogy a pince nem az ő házához, hanem a szomszéd házhoz tartozik, s hogy alperes azt tényleg birtokolja s azon a szolgalmi jogot gyakorolja, a mennyiben felperes a szolgalom létezéséről magának oly uton tudomást nem szerzett s a ház megszerzése alkalmával a kellő srondossagot erre nézve elmulasztotta, az ebből származható hátrány miatt alperes ellen többé fel nem léphet. A pozsonyi kir. törvényszék (1891. febr. 26-án 12,912. p. sz.): HIádky Fülöp ügyvéd által képviseit V. Mihály és neje szül. Z. Katalin felpereseknek Ferber Mihály ügyvéd által védett R. Kristóf, ifj. R. Kristóf, R. Rezső, M. szül. R. Zsuzsanna és kiskorú R. Karola, képviselve R. Kristóf mint term. és törvényes gyámja által, alperes ellen a pozsonyi 4,3ó8. sz. tjkvben foglalt újvárosi 181. sz. házhoz tartozó pincének birtokbaadása és jár. iránt inditott perében következőleg itélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak; az alperesi viszonkeresetnek hely adatik és tartoznak felperesek tűrni, hogy alperesek tulajdonát képező 182. sz. házhoz tartozó és ennek udvarából lejárattal biró pince szolgalmi jogát a pozsony városi 4,358. sz. tjkvben foglalt 181. sz. házra jelen ítélet alapján 15 nap alatt alperesek végrehajtási kérvényileg bekebeleztethessék. Indokok: Miután az alperesek tulajdonát képező házból lejárattal biró pince földszíne a felperesek tulajdonát illető ház alatt terült el, s ekként ezen pince a felpereseket megillető, uralgó teleknek járulékául tekintendő, azonban tekintve, hogy a 181. és 182. számú házaknak épitő tulajdonosa egy személy volt, ki a kérdéses pince lejáratát a lépcsőzettel együtt alperesek tulajdonát képező házban készíttette s a telekkönyvi iratoknál fekvő az 1874. évi 1,107. sz. árverési jegyzőkönyv s ennek alapját képező becsülevél szerint a 182. sz. ház nyilvános árverésen a pincével együtt még 1874. febr. 10-én B. Kristóf és néhai neje által megvásároltatott ; tek'ntve továbbá, hogy a szakértői szemle alkalmával a szakértők egyhangúlag oda nyilatkoztak, miszerint a 182. sz. házból lejárattal biró pince építkezési szempontból nem tartozhatott soha a 181. számú házhoz, mert ezen pince sokkal mélyebben fekszik, mint a 181. számú ház pincéje, mely épen a kérdéses pince mellett 1 méterrel magasabban terül el és mert a válaszfal is mutatja, hggy azt az épitő tulajdonos a 182. sz. ház részére építtette, 2 méter erős fallal választván el a két pincét egymástól, tekintve továbbá, hogy a kihallgatott tanuk közül D. Erzsébet hit alatt vallja, miszerint a kérdéses pincéről az E. alatti szerződés aláírásakor szó sem volt és felperesek a pincéről említést sem tettek és hogy alperesek a pincét tulajdoni jogukon használták, mert azt a jogelődtől árverésen megvették ; de hogy a 182. sz. házból lejárattal biró pince ezen házhoz tartozott, igazolják G. Panna, F. Mihály és K. József tanuk, kik vallják, hogy ők, mint a 182. sz. ház haszonbérlői, a kérdéses pincét is használták; ennélfogva felperesek a 181. sz. ház vételekor tudhatták, hogy a kérdéses pince eladás tárgyát nem képezhette, miért is keresetükkel elutasítani kellett. Alperesi viszonkeresetnek a szolgalom feljegyzése tekintetében helyt adni kellett, mert hogy a kérdéses pince tulajdonát képezi s azt birtokolja, a fenti indokok igazolják. A főeskü általi bizonyításnak helyt adni egyéb bizonyíték fenlétében nem lehetett, stb. stb. A pozsonyi kir. itélő tábla (1891. dec. 16. 1,521. p. sz.): Az első bíróság ítéletét abban a részében, mely szerint a felpereseket az elvont haszon iránti keresetükkel elutasította, helybenhagyja, egyébként azonban megváltoztatja és az alpereseket a pozsonyi 4,358. sz tljkvben felvett 1,355. helyszámú, 181. számú ház alatt létező és általuk birtokolt pincének az alperesek telkére nyíló bejárat kivételével a felperesek birtokába és használatába leendő 15 nap alatti átadására kötelezi az alpereseket, ha a felperesek mindegyike leteszi a főesküt arra, »hogy a pozsonyujvárosi 181. számú háznak általük történt megvételekor, vagy azt megelőzőleg sem az eladók, sem más valaki által nem értesíttettek arról, hogy az ezen 181. számú ház alatt elterülő pincének egy része a szomszédos 182. számú házhoz tartozik.« A főeskünek a felperesek mindegyike által le nem tétele esetére felpereseket a kereseti pincének birtokba adása iránti keresetükkel elutasítja és az alperesi viszonkeresetnek helyt adva, a felperesek tartoznak tűrni, hogy a 182. számú házhoz tartozó és ennek udvarából lejárattal biró pincére vonatkozó szolgalmi jog a pozsonyvárosi 4,358. sz. tljkvben felvett 181. számú házra 15 nap alatt bekebeleztessék, stb. stb. Indokok: Az A'/, alatt becsatolt h. telekk. kivonat tanusága szerint a pozsonyi 4,358. sz. tjkvben felvett 1,355. helyr. sz. 181. számú házat a felperesek minden korlátozás nélkül vették meg és tulajdonjoguk is így lett a hivatkozott tjkvben bekebelezve és ennek folytán a megvett ház alatt elterülő és az alperesek által használt pince is a háznak elválaszthatlan tartozékát képezvén, az a felpereseket, mint a 181. sz. nyilvánkönyvi tulajdonosait illeti és e részben joguk csak az esetben szenvedhetne korlátozást, ha az alperesek a kérdéses pincére vonatkozó szolgalmi jogot a felperesek ellenében elbirtokolták volna, vagy a felperesek a 181. számú ház megvételekor az alperesek által a pincére vonatkozólag gyakorolt szolgalmi jogról tudomással bírván, a jelzett házat ezen szolgalmi teherrel vásárolták volna meg. A perhez E-/, alatt csatolt adásvevési szerződésből az alpereseknek a pincére vonatkozó szolgalmi joguknak javukra történt kifejezett fentartása ki nem tűnik, a 181. sz. házat 1887. évben megvásárolt felperesek ellenében pedig az alperesek az általuk hosszabb idő óta békésen birtoklott pincére vonatkozó szolgalmi jogot el nem birtokolhatták és igy ezen jognak az említett módok egyikén való megszerzése igazolást nem nyert. Minthogy pedig felperesek a per folyamán tagadásba vették azt az alperesi állítást is, hogy ők a 181. számú ház megvétele előtt az alperesek által a pincére vonatkozólag gyakorolt birtoklásról tudomással bírtak volna, és ezen tagadás ellenében az alperesek által felhívott tanuk bizonyítékokat nem szolgáltattak, egyéb bizonyíték hiányábau az alperesek által ajánlott főeskü általi bizonyításnak a polg. tk. rdts. 230. és 235. §§. értelmében helyt adni és a fenti döntő ténykörülmény tekintetében a főesküt a felpereseknek, a kik arról egyedül bírhatnak teljes tudomással, megitélni kellett. A főeskünek letétele esetében az alpereseknek az az állítása, hogy a felperesek az alpereseknek jelzett birtoklásáról tudomással birtak már a vétel előtt, perrendszerűleg megcáfoitatván, a felpereseknek a 181. számú házra és az az alatt elterülő peres pincére vonatkozó korlátlan és az esküvel igazolt jóhiszemű nyilvánkönyvi tulajdonjoga alapján, az alpereseket a kérdéses pince birtokának a kiadására annál is inkább kötelezni kellett, mert a felperesek ingatlana alatt létező pincére nézve az alperesek még árverésen történt vételük alapján sem szerezhettek külön tulajdonjogot, és mert a mennyiben a pincére vonatkozó szolgalmi jogot vétel utján megszerezték, azt a felperesekkel szemben a szolgalmi jog nyilvánkönyvi kitüntetésének elmulasztása folytán nem érvényesíthetik. A főeskü letétele esetén a kereseti birtok a felperesek részére megítéltetvén, az azzal ellentétes alperesi viszonkeresetnek helyt adni nem lehet stb. A főeskünek a felperesek általi le nem tétele esetére a polg. tk. rendts. 234. §-a értelmében begyőzöttnek lévén tekintendő azon alperesi kifogás, hogy a felperesek az általuk vett ház alatt levő pincének alperesek által való birtoklásáról tudomással birtak és igy a kérdéses házat már ezen korlátozással vásárolták meg, ebből folyólag azzal szemben nyilvánkönyvi tulajdonjogukra nem hivatkozhatnak, miért is ez esetben keresetükkel elutasitandók voltak. Tekintve továbbá, hogy az alperesek tulajdonát képező 182. számú ház elárverezése céljából teljesített becslésnél a peres pince is számba vétetett és igy a házzal az is eladottnak, illetőleg az alperesek által megvettnek tekintendő, mit a peres pincének vevők által történt azonnali birtokba vétele is tanúsít; tekintve továbbá, hogy a meghallgatott szakértők nyilatkozata szerint a 182. számú házból lejárattal biró vitás pince építkezési szempontból nem tekinthető a 181. számú tartozékának, mely körülmény is ama pincének a 182. számú házzali együttes eladáca mellett bizonyít; ennélfogva a kérdéses pincére vonatkozó szolgalmi jograk az alperesek általi megszerzése kellően igazoltatván, a felpereseket — a főeskü le nem tétele esetén -- annak viszonkeresetileg kért eltűrésére kötelezni és a szolgalmi jog végrehajtási bekebelezését elrendelni kellett, stb. stb. A m. kir. Curia (1893. jan. 27. 5,135. p. sz.): A másodbíróságnak Ítélete a kereset főtárgyára és a viszonkeresetre vonatkozó felebbezett részében megváltoztattatik s e tekintetben az első bíróság Ítélete hagyatik helyben az abban felhozott indokok alapján és azért, mert tekintettel arra, hogy a peres felek egyező előadása s a szakértői szemle szerint a felperesek háza alatt elnyúló két pince egymástól erős fallal el van választva, olyaténkép, hogy a kereseti pincébe csak az alperesek udvaráról levezető bejáraton járhatni: felperesek a tulajdonjogukat képező 181. sz. ház vétele alkalmával már az építkezés eme szembetűnő sajátszerűségénél fogva is, ha némi gondossággal és körültekintéssel eljárnak, okvetlenül meggyőződést szerezhettek volna maguknak