A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 20. szám - A berni nemzetközi vasuti egyezmény. Folytatás 2. [r.] - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban

156 A JOG. megvitatásának a kormány belenyugvásával való eredménye és ott a kormányjavaslatnak alapos, teljes revíziója történik. Ez az, t. ház, a mit ezen utolsó két állításra kijelenteni szükségesnek tartok A mi az érdemleges okokat illeti, azokra lesz alkalmam a holnapi nap folyamán egész terjedelmükben válaszolni. W 1 a s s i t s Gyula nem akarja a reformhoz kötött jogos reményeket lehangolni, de babonának kell mondania azt a hitet, mely törvénykezésünk minden bajának gyógyulását a szóbeliségtől, mint valami csodaszertől várja. Hasonlóképpen illúzió az is, mintha a szóbeliség egy formális elv volna, melynek minden következését mereven le kell vonni. A szó, épp úgy, mint az irás, | csak technikai eszköz, mely a maga helyén kellőleg érvényesülhet; de kerülni kell azt a szőrszálhasogató elméletet, mely a szóbeliség kizárólagosságára mint dogmára esküszik. A javaslat, szerencsésen, nem lép fel a panacea igényeivel, hisz pergátló intézményekhez, az örökösödési eljáráshoz, a fizetési meghagyásokhoz köti a maga életbelépését; de nem ragaszkodik a szó- [ beliség doktriner formalizmusához sem. A törvényjavaslat értékét különben nem magában kell megítélni, hanem összefüggésben a követett igazságügyi politikával. A I legnagyobb fontosságú mindenesetre a sorrend kérdése s igen sok és előkelő helyről hangoztatták, hogy a sorrend el van hi- j bázva, mert a minister a birói szervezeteken kezdte a reformot. { Ez a kifogás csak akkor állna meg, ha a birói szervezet ideigle- | nes jellegű volna. Ám ha ez a szervezet maradandó s odaülik bármely modern perjog rendszeréhez : akkor a reformok itt kez dése a lehető leghelyesebb volt, mert hisz minden organismus megerősödéséhez idő kell. Mi az, a mit a perjog változásával birói szervezetünkben változtatni kell ? A kir. táblákat nem, mert hisz a kerületi főtörvényszékek rendszerét minden modern állam elfogadta s a ténykérdésben való felebbezésről a magyar törvényhozás bizonynyal nem fog lemondani. Azonfelül a kir. tábla végzi a közbenső felügyeletet, melyet csak nem akarunk az ügyészségekre vagy éppen közigazgatási fórumra bizni. A reform a kúria munkaterhét kevesbíti; ellenben kétségtelen, hogy föltétlenül szükség lesz a törvényszékek és járásbíróságok birói karának szaporítására, nemcsak a jelen perjogi reform, hanem a bűnvádi eljárás miatt is. De az alsóbirál-- száma nincs a törvénybe iktatva, tehát i a birói kar számának ama változása számára, melyet a perjog változása tesz szükségessé, a törvény nyitott utat hagyott. Kifejti végül, hogy a perrend reformját a sommás eljáráson kell kezdeni, már csak azért is, mert a rendes eljárás reformja nemcsak a közvéleményben, de irodalmilag sincs kellően elő- | készítve s hogy mily etikai hatással lesz ez a reform a bíróságokra, a melyet közelebb hoz az élethez. Ajánlja a javaslat elfogadását. A képviselőház május 9-iki ülése. B a b ó Emil általánosságban azt jegyzi meg, hogy hiányos képzettségű birói karunk nincs még e reformra előkészítve, aztán ;L javaslat részletes bírálatába bocsátkozva, különösen annak a felebbezési eljárásra vonatkozó részét kifogásolja. A mikor a minister kormányra lépett, akkor sok mindenféle Ígéretet hallottunk tőle, Sok ígérgetéssel állott elő s Ígéretének eredménye ez a csonka, ez a töredékes törvényjavaslat lett. Nem látunk egyebet az igazságügyi téren, mint örökös toldozgatást s tatarozgatást s ha igy haladunk, idővel oda fogunk jutni, hogy attól a sok toldozgatás- és foltozgatástól nem fog többé meglátszani, mert végleg el fog tűnni maga az az agyonfoltozott ruha is és ezzel együtt el fog enyészni az a bizalom is, a melylyel a I jogkereső közönség talán valamikor a minister iránt viselkedett, de a mely bizalommal ma épen nem dicsekedhetik. És épen azért, ha a minister ur folytonosan halad az ígérgetések és a j feledékenységnek lejtőjén lefelé, ezzel szemben a legjogosultabb lenne a mi részünkről, ha mi is követnők őt ezen az uton, kö- j vessük mi, kövesse a konnányelnök ur is, feledjük el öt, mint volt ministert, feledje el a t. ministerelnök ur is, mert ezzel a kormányelnök ur nemcsak a jogkereső közönségnek, de magának az egész nemzetnek is a legjobb szolgálatot fogná tenni. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. Szilágyi L»ezső igazságügyininister: T. ház! Bizonyára nem ismeretlen a t. ház előtt, hogy jelenleg az országgyűlés másik háza a költségvetést tárgyalja és ennél a tárgyalásnál kötelességem ; szerint, ha nem is annak egész tartama alatt, de egy időre jelen kell lennem. Ez az egyik oka, hogy a vitának ily korai stádiumában már szót emelek főleg azért, hogy a javaslatra nézve eddig elöhozottakra megfeleljek ; természetesen fentartva magamnak azt, hogy a többi felszólalásokat is ugy, a mint kötelességem, illő figyelemben részesítsem. Előzőleg engedje meg a t. ház, hogy bejelentsem szabályaink szerint, hogy távollétem alatt t barátom az államtitkár ur fog engem itt képviselni és helyettesíteni Ezek után legyen szabad a parlamenti udvariasság szerint ' az előttem szólott t. képviselő urnák beszédje lényegére röviden felelnem. A t. képviselő ur egy képpel végezte beszédét, a melyben, azt hiszem, célzatának nem egészen megfelelőleg azt mondotta, hogy én a feledékenység lépcsőjén lefelé haladok. Ha én ezt j szószerinti értelemben veszem, akkor ez tulajdonképen azt jelenti, I hogy a feledékenységből még többet veszitek, emlékező tehetsé- I géni pedig sokkal erősebb lesz. Azt gondolom, a t. képviselő ur | akarata ellenére fejezte igy ki magát és ugy járt ezzel a képpel, mint a perrendtartás elleni ellenvetésével, hogy mást gondolt és mást fejezett ki, a mit itt-ott ki fogok mutatni. Ha feledékenységről lehet szó közöttünk, akkor a t. képviselő ur az, a ki feledékenységben szenved, mert hiszen én, midőn ezt a széket elfoglaltam, ezt a reformot Ígértem s azt mondottam, hogy a polgári perrendtartás reformja két fázisban fog eszközöltetni és ezen igéretemet be is váltottam. A ki tehát itt feledékenységben van arra nézve, hogy mit Ígértem, az nem én vagyok, a ki szavamat teljesítettem, hanem a t. képviselő ur, a ki "nem is tudakozódott, nem is győződött meg az iránt, hogy én mit ígértem, hanem feledékenységében nagyon vígan és bátran engem vádol feledékenységgel. Legyen szabad egyébiránt a képviselő urat figyelmeztetnem, hogy már-már túlhaladtuk azt az álláspontot, mikor a perjogi refon ok nagy jelszavairól van szó, a szóbeliség- és közvetlenségről. Igen örülök rajta, hogy azt már túlhaladtuk. Ma már a konkrét megoldás problémája van elénk terjesztve és ehhez kell a ház véleményének tulajdonképen alkalmazkodnia és a konkrét megoldás javaslatával szemben kell állást foglalnia. Ha már most a t. képviselő ur beszédjét igen röviden érintem arra nézve, hogy ezen konkrét megoldással szemben miként foglal állást, megvallom, némi zavarban vagyok. Egyrészt cseng beszédjében a régi jelszavak dicsőítése. Azt mondja, hogy az egész jogászvilág epedve várja a szóbeliség és közvetlenség megvalósítását, — gondolom maga a t. képviselő ur is, mint epedő jelentkezik e részben. De azután azt mondja a t. képviselő ur, hogy ha bíróságaink állapotát tekintjük, akkor ma még ez a javaslat: is részleges aggodalomra ad okot. Ha igy van, akkor nem értem, miként lehet azt sürgetni, hogy egy oly teljes és nagy terjedelmű reform mutattassék be a háznak, mely ha erre a részlegesre is gyengék a bíróságok, még jobban megterhelné azokat és melynek még nagyobb aggodalmakat kellene gerjesztenie a t. képviselő úrban. A kettő közül valamelyiknek állania kell. Várady Károly: Ez már rabulisztika. Szilágyi Dezső igazságügyminister: A t. képviselő úr célzott a birói szervezetre s azt mondotta: már azért is veszélyes ennek a reformnak behozatala, mert az elsőbiróságok java erejét abszorbeálja a kir. tábla, nevezetesen abszorbeálja az által, hogy onnan, a hol jeles aljárásbirók vannak, a birák berendeltetnek a királyi táblához, nem annak elnöke által — mert én vagyok az a bűnös, a ki őket berendeli . . . B a b ó Emil: A törvény is ! Szilágyi Dezső igazságügyininister : Ha a törvény alapján járok el, ezt talán megbocsátja a t. képviselő ur . . . s ez által a jó erők az elsőbiróságoktól elvonatnak. T. ház! Ha azon intézményt megvizsgáljuk — körülbelül 50 aljárásbiró van berendelve a kir. táblákhoz, nem azért, hogy ott maradjanak — a maximális szolgálat két évre van kitűzve — hanem azért, hogy sokkal jobban kiképezzék magukat, a kir. táblák kiképezik őket s azután visszaadják az alsóbiróságoknak ; és azt találjuk, hogy ez jó rendszer. P o 1 ó n y i Géza : Felnőttek oktatása ! Szilágyi Dezső igazságügyininister : Mindnyájan felnőttek vagyunk, kik oktatásra is rászorulunk, csak az kívánatos, hogy az oktatás, a tapasztalat és tanulmány világánál minél eredményesebb legyen. Ezen intézmény azok közé tartozik, melyeknek nagy haszna a birói kiképzés szempontjából bebizonyult A t. képviselő ur szememre lobbantja, hogy én ügyvédek kinevezésénél furcsán járok el. Nem alkalmazok ügyvédeket, ha az kivételesen mégis megtörténik egyik-másikkal, csak albirói helyekre tartom alkalmasoknak. Ez elkedvetleníti, a mint a képviselő ur mondja, az ügyvédi kart. Jól tudom, t. ház, hogy a birói kar kiegészítésénél az ügyvédi karra rászorulunk. Talán a jelen átmeneti korszakban jobban, mint az később történni fog. Mióta e széken ülök, több ügyvéd lön birói helyre kinevezve, mint talán az utolsó 10 —lő év alatt és pedig a Curiához is és a többi felsőbíróságokhoz is. De ebből nem az következik, hogy mihelyt valamely ügyvéd jelentkezik : kívánalma azonnal teljesüljön, hogy ő mindjárt legalább is törvényszéki biró, vagy ügyész legyen és az én feladatom tenni és kinevezését ő Felségénél mindján javaslatba hozni. Remete Géza: Jeles ügyvéd ugy sem jelentkezik! Elnök: Kérem Remete képviselő urat, folytonos közbeszólásával ne zavarja a szónokot. Szilágyi Dezső igazságügyininister: Nincs egészen igaza a t. képviselő urnák és talán megengedi, hogy én ezen dologban jobban vagyok informálva, mint ő. Igenis jelentkeztek arravalók is, sőt én nem is vártara, hogy jelentkezzenek, magam is felszó litottam őket néha sikerrel, néha siker nélkül. Csak röviden érintem a t. képviselő umak azt a megjegyzését, hogy bezzeg máskép van az Angliában, ott csaknem min dig ügyvédekből nevezik ki a birókat. Hát kérem javítsuk ki. B a b ó Emil: Nevezték ki! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Oh ne méltóztassék igy kijavítani: ma is és mindig ügyvédekből nevezték ki. Hanem az angol bírói rendszer, meg a mi birói rendszerünk oly teljesen különböző egymástól, hogy azok közt analógiát vonni nem lehet'. Miért ? Angliában nincs rendszerint birói elömozditás, a kit egyes