A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 19. szám - A kassai ügyvédi kamara jelentése

A JOG. 75 A polgári bíróság is a kereskedelmi törvény második részének határozatait tartozik alkalmazni, ha a peres ügylet bármely felet illetőleg kereskedelmi ügyletet képez. (Kereskedelmi törvény 264. §.) Az eladót, a szerződés teljesítését megtagadó vevő ellenében megillető vagylagos jogok a kereskedelmi törvény 352. §-ában kinieritőleg lévén felsorolva, az eladó más jogot, mint a mely öt ezen szakasz szerint megilleti, nem érvényesíthet. Nem bir tehát joggal ahhoz, hogy az eladott áruknak megtartása mellett elmaradt nyereség címén azon kiilömbözet megtérítését követelhesse, a mely a megtartott árii előállítási ára és a megállapított vételár között létezik. Elmaradt nyereség iránt indított per kártérítési per lévén, két egyenlő ítélet ellen is van felebbezésnek helye 500 frtig terjedő ügyekben. (Ptrti novella 47. §.) (1893. febr. 16-án, 3,662. sz. a,) A váltó másolatára vezetett forgatmánynak jogi hatálya. A szatmár-németi kir. törvényszók: Folyamodó S. G. Áron azon bejelentése, mely szerint G. Jakab csődtömege felperesnek R. Ignác alperes ellen indított s 7,779/92. váltószámú ítélettel ellátott váltóperben az ezen per tárgyát képező váltóra nézve felperesi jogutódi minősége elismertessék s ezen perben ez után hozandó mindkét bírósági határozat folyamodó megbízott ügyvédjének Magos Menyhértnek kézbesittessék, tudomásul vétetik s ezen bejelentés az iratokhoz csatoltatni rendeltetik. (1892. okt. 3-án, 10.973. sz.) A debreceni kir. itólő tábla: Az első fokú bíróság végzésének az az intézkedése, melylyel a váltón levő forgatmánynak a váltó másolatára vezetését tudomásul vette, helybenhagyatik; egyéb intézkedéseiben azonban az első fokú bíróság végzése megváltoztatik, bejelentő ]. G. Áron ama kérelmével, hogy a 240 forintos váltó bemutatott másolatára vezetett forgatmány alapján váltó birtokosi és felperesi jogutódi minősége elismertessék, elutasittatik. Indokok: A bejelentésben a kérelem támogatására hivatkozott váltótörvény 74 — 76. §-a azokra a váltómásolatokra vonatkozik és azokról a váltómásolatokról tartalmaz intézkedést, a melyek a váltó kiállítása alkalmával rendszerint a forgathatás céljából készülnek, s csakis az eredetivel kapcsolatban képeznek teljes váltólevelet, s ehhez képest a másolat alapján fizetést követelni nem lehet. A váltó másolatának hátára vezetett forgatmány tehát különösen akkor, a midőn a forgatmány a váltó lejárata és ovatolására szükséges határidő eltelte után keletkezik, figyelemmel különösen arra, hogy az ily forgatmány alapján a forgatmányos önálló váltó hitelezővé nem válik, váltójogi hatálylyal nem bir, a bejelentés alapján ebből folyólag csakis a forgatmánynak a váltó másolatára történt feljegyzése volt a bíróság által tudomásul vehető. Egyéb intézkedésében azonban az első bíróság végzése megváltoztatandó, s a bejelentő kérelmének többi részével elutasítandó volt; mert az a kérdés, hogy a váltó másolatára vezetett forgatmánynyal megszerezte és megszerezhette a bejelentő azt a jogot, melynek alapján váltóbirtokosi és felperesi jogutódi minősége bíróilag elismerhető volna, s hogy a forgatmány által nyerte-e, kik ellen s minő jogokat és mily joghatálylyal ? ez uton el nem bírálható. C1892. november 10-én, 6,632. szám ) A m. kir. Curia: A felfolyamodás visszautasittatik; mert tárgyához képest a neheztelt végzés az 1881 : LIX. t.-c. 59. §-ának egyik pontja alá sem vonható, s így nem tartozik azon másodbiróságí végzések közé, melyek ellen a felhívott szakasz értelmében egyedül van helye további felfolyamodásnak. (1893. évi február hó 15-én, 12. váltószám.) Bűn-ügyekben. Bizonyítékok mérlegelése a vádlott tagadásával szemben. A budapesti kir. törvényszók (1892. június 4-én, 22,407. sz. a.): K. Ignác vádlottat vétkesnek mondja ki a btk. 333. §-ába ütköző és a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében s ezért a btk. 340., 341. és a 92. § nak alkalmazása mellett 1 havi fogházra és 2 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére itéli, stb. Indokok: 1890. március havában az egyetem jogi karának előadásánál több kabát ellopatott, minek folytán aztán a hallgatók közül többen elhatározták, hogy az előadások alatt figyelemmel fogják kisérni a ki- és bejárókat s igyekezni fognak a tettes nyomára jönni. Ezen megállapodás után történt, hogy március 18-án K. Gyula joghallgató 56 frt értékű télikabátját ugyancsak egyik tanteremből előadás közben a fogasról ellopták, a mikor azonban az előadáson jelen levő S. Géza, K. Tibor, A. Tivadar és T. Lajos K. Ignác vádlottat ezen tanteremben nemcsak megfordulni, de S. Géza, K. Tibor és A. Tivadar azon teremből, a hol a lopás elkövettetett, látták, hogy az a fogasról egy hosszú barna télikabátot levett s azzal a teremből eltávozott. Terheltetik tehát K. Ignác vádlott, hogy a jogi kar egyik tanterméből K. Gyulának a fogason függő kabátját annak tudta és beleegyezése nélkül eltulajdonitási szándékkal elvitte, a menynyiben a kabátot 3—4 nap múlva panaszos egy zálogházban 15 írtban elzálogosítva megtalálta. K. Ignác vádlott, bár ugy a vizsgálat, mint a tárgyalás során tagadta, hogy panaszos K. Gyula kabátját ellopta, sőt tagadta azt is, hogy 1890. március 18-án a tanteremben, a honnan a kabát ellopatott, megfordult volna ; csak azt ismeri be, hogy 1890. március 19-én a jogi karnak az első emeleten levő egyik tantermébe benyitott, még pedig azért, mert egy barátjának a szigorlatán akart jelen lenni, de ismeretlen lévén a helyviszonyokkal, nyitott be a tanterembe. Tagadja azonban, hogy ekkor a fogasról bárminemű kabátot levett s elvitt volna, tagadta azt is, hogy a jelzett teremben felső kabát nélkül is megfordult volna. Vádlott ezen tagadásával szemben azonban S. Géza, K. Tibor, A. Tivadar és T. Lajos kihallgatott tanuk hit alatt vallották, hogy K. Ignác vádlott 1890. március t8-án Kerkápoly Károly előadásán ott volt. S. Géza, K. Tibor, és A. Tivadar tanuk ugyancsak eskü alatt vallották, hogy látták, miszerint vádlott ez alkalommal a fogasról egy hosszú barna télikabátot levett s azt karjára véve, a teremből eltávozott; T. Lajos tanú pedig határozottan vallja azt is, hogy K. Ignác vádlottat azon órán, a melyen K. Gyula kabátja ellopatott, többször látta a teremből ki- és bemenni s hogy rajta ez alkalommal rövid barna felöltő volt, de midőn utolszor látta őt tanú a teremből visszatérni, már ezen rövid kabát nem volt rajta. Hogy vádlotton a vádbeli időben rövid barna felöltő volt, mint T. Lajos tanú állítja, igazolta a vizsgálat során kihallgatott B. Bertalan is, S. Géza, K. Tibor és A. Tivadar tanuk azonban határozottan vallották, hogy vádlott ugyanakkor a fogasról egy hosszú barna felöltőt vett le, a mely teljesen hasonlított a panaszos kabátjához s melyet a tanuk többször láttak K. Gyulán. De igazolja még vádlott tettességét azon körülmény is, hogy vádlott azon időben a fővárosban szűk körülmények között könnyelmű életet folytatott, hogy a jogi kar előadásain naponta s minden indok nélkül megfordult s ott, mint T. Lajos és K. T. tanuk vallják, folytonosan a tanterem sarkában a pad végén ült, hogy onnan könnyen, zavartalanul, mikor neki tetszik, ki- és bejárhasson s ott folytonosan környezetét figyelte, illetve az alkalmat leste. De hozzájárul ezekhez még az is, hogy vádlott maga is beismerte, hogy a vádhatározat kézbesítése után felkereste A. Tivadar tanút s azt arra kérte, hogy ne vallana ellene s végül támogatja még azon körülmény is, hogy vádlott ezen tettenérése után az egyetemen a rendszeresen űzött kabátlopások megszűntek. A mi pedig a kabát azonosságát illeti, kétségtelenül igazolja A. Tivadar és K. Tibor azon vallomása, hogy vádlott onnan vette le a hosszú barna felöltőt, a hol azt K. Gyula panaszos az előadás végén kereste. A. Tivadar tanú azt is látta, hogy a fogason csak egy hosszú barna kabát függött azon időben, sőt K. Tibor azt is vallotta, hogy panaszos kalapja és esernyője azon a helyen maradt, a honnan ő látta levenni K. Ignác által a hosszú barna télikabátot. S miután mindezekkel kétségtelenül igazolva van, hogy panaszos 56 frt értékű kabátját vádlott lopta el, abban őt vétkesnek kimondani s a kitett módon büntetni kellett. A büntetés kimérésénél súlyosító körülmények hiányában enyhítőként volt méltatandó vádlott büntetlen előélete és a kár csekély volta, miért is a btk. 92. §-ának alkalmazása indokoltnak találtatott. A budapesti kir. itólő tábla (1892. december 12-én 7,027. sz. a.) : A semmiségi panaszt elveti, az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyja azzal a változtatással, hogy a vádlott nem a lopás bűntettében, hanem a lopás vétségében nyilvánittatik bűnösnek. Indokok: A kir. törvényszéknek az az intézkedése, hogy azt a zálogüzlet-tulajdonost, kinél a sértettől ellopott felöltő elzálogosittatott, ki nem hallgatta, nem az eljárás alakiságára, hanem az ügy érdemére tartozik, a semmiségi panasz tehát ez alapon elvetendő volt. De a kir. törvényszéknek fent jelzett intézkedése az Ítélet feloldására sem szolgálhat alapul, mert maga sértett oda nyilatkozik, miszerint a zálogüzlet-tulajdonos előtte azt mondotta, hogy az elzálogositót fel nem ismerné s ugy emlékezik, hogy az egy hordár volt, ezek szerint a nevezett zálogüzlet tulajdonosának kihallgatásától eredmény nem várható; az ügy érdemét illetőleg a kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét indokai alapján hagyta helyben a fentebbi változtatással, stb., stb. A magy. kir. Curia (1893. április 6-án 1,639. sz. a.): Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád terhe alól felmentetik. Indokok: Vádlott ugy a vizsgálat alatt, mint a végtárgyalás folyamán határozottan tagadta a vád tárgyát képező lopás elkövetését. K. Gyula káros a rendőrségnél az elönyomozat rendén előbb azt vallotta, hogy a központi egyetem II. tanterméből, utóbb pedig szintén a rendőrségnél, valamint később a vizsgáló biró előtt a vizsgálat folyamán azt vallotta, hogy a központi egyetem VIII. tanterméből az 1890. március 18-án a 8—9 órai előadásról lopatott el téli, hosszú barna szinű kabátja. K. Tibor tanú is az elönyomozat alatt történt kihallgatása