A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 19. szám - A kassai ügyvédi kamara jelentése

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 19. számához. Budapest, 1893. május hó 7-én. Köztörvényi ügyekben. Ha a férjétől különváltam élő uö a férje ellen fennálló követelés elengedésének feltételéül azt kötötte ki, hogy férje öt a közös háztartásba visszafogadja, ezen feltétel teljesítettnek nein veendő, ha a férj a nőt, bár házához veszi, de rövid idő nnilva Nmet elűzi. A verseci kir. jbiróság; (1892. ápr. 21. 3,371. sz.): M. Luka felperesnek M. Katalin alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránti perében felperest keresetével elutasítja. Indokok: Végrehajtást szenvedő felperes keresetében azt adta elö, hogy végrehajtást foganatosító alperesnö 200 frtnyi követelését, a melynek megfizetésére nézve felperes magát a végrehajtás terhe mellett birói egyezség utján kötelezte volt, ezen egyezség megkötése után és az alperes részéről kérelmezett végrehajtás foganatosítása előtt elengedte, illetőleg ezen összeget hozományul tekintvén, felperes fiánál hagyta oly feltétel alatt, ha felperes fia, a ki egyúttal alperesnö férje és a kivel alperesnö a házassági együttélést megszakította, őt házába az együttélésre visszafogadja. Mivel pedig felperes azt állította, hogy alperesnővel történt ezen megállapodás következtében alperesnö férje által visszafogadtatott, de ennek dacára, alperesnö ellenében azon 200 frt behajtása céljából a végrehajtást foganatosította, pedig azon korábbi tény által végrehajtási joga teljesen elenyészett, a foganatosított végrehajtás megszüntetését itéletileg elrendelni kéri. Alperesnö a tárgyalás során beismerte ug} an, hogy azon felperes által állított szóbeli megegyezés következtében a szóban forgó 200 frtnyi követelését elengedte, a mennyiben felperes fia, vagyis alperesnö férje által az együttélésre visszafogadtatik és férjével együtt fog élhetni, beismerte továbbá, hogy közel egy évig ezen szóbeli megállapodás után férjével együtt is élt, mivel azonban férje által 1890. tavaszán újból és ismételten elűzetett és férje öt visszafogadni nemcsak nem akarta, hanem a válókeresetet is megindította ellene, a felperesek között kötött egyezség joghatálya megszűnvén, végrehajtási jogának fennállta következtében azt jogosan foganatosította és igy felperest ezen végrehajtás iránti keresetével elutasítani kérte. Peres felek ezen beismerő előadásából, nemkülönben az általuk megemlített megállapodásra nézve kihallgatott M. Zsivanna, G. Vácza és S. Milán tanuk vallomásából kétségtelen tény, hogy felek között a kérdésben forgó végrehajtás foganatosítása előtt oly szerződés jött létre, melynélfogva egyrészről felperes kötelezettséget vállalt, hogy fiát, mint harmadik személyt reá birja, hogy alperesnőt az együttélésre házához visszafogadja, másrészről alperesnö azon feltét mellett, hogy férjével együtt élhessen, felperesnek 200 frtnyi tartozását elengedte, tehát peres felek közt a vita tárgyát csakis az képezheti, hogy felperes, illetőleg az általa kötelezett harmadik személy megfelelt-e teljesen kötelezettségének vagy sem ? Hogy alperesnö is mennyiben tartozik a maga részéről a szerződést teljesíteni ? Ennélfogva, habár peres felek beismerése, valamint a kihallgatott tanuk vallomása által be van igazolva, hogy a kérdéses peres felek közt létrejött szerződés megkötése után alperesnö felperes közbenjárása következtében férje által visszafogadíatott és férjével közel egy évig együtt is élt, mindazonáltal tekintettel arra, hogy a peres felek között létrejött, többször emiitett szerződésnek alperesnőre tekintőleg kétségtelenül az volt a célja, hogy ő nemcsak ideiglenesen, hanem véglegesen férjével otthon együtt élhessen, azonban a mint T. Ancza, F. Katalin és K. Mártha tanuk vallomásából kiderült, férje által rövid együttélés után ismét elűzetett, jelenleg is külön él férjétől, sőt a mint az X-/. alatt csatolt hiteles forditású válókereset igazolja, férje vele nemcsak együtt élni nem akar, de oda törekszik, hogy közöttük a házassági kötelék teljesen felbontassék, ezzel szemben pedig mivel sincs igazolva, hogy az együttélés megszakítása alperesnö hibájából történt volna, tehát mindezeknél fogva a peres felek között kötött szerződés célja teljesen el nem éretett, ily esetben pedig az ellenféltől az ellenteljesités, vagyis jelen esetben az, hogy követelését elengedje, felperessel szemben nem követelhető; ugyanazért a kir. jbiróság, mivel azon vitatott megegyezés hatálytalanná vált és alperesnek végrehajtási joga fennáll, felperes kérelmét nem teljesitette s igy őt keresetével elutasította. A temesvári kir. itélő tábla (1892. nov. 11. 2,166. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, az 1889. évi 4,279. sz. a. hozott végzéssel elrendelt s 1891. aug. 6-án foganatosított kielégitési végrehajtásnak hatályon kivül helyezése mellett a további végrehajtási eljárást megszünteti, stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy a kielégítési végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló 1889. évi 3,469. számú peregyezség megkötése után közte és felperes között az a szóbeli megállapodás létesült, hogy abban az esetbeu, ha felperes a maga fiát, az alperesnek ettől különválva élő férjét reábirandja, hogy alperest magához visszavegye és alperessel együtt éljen, ugy alperes a végrehajtás alatt álló 200 frtnyi követelését hozománykép férjénél, a felperes fiánál hagyja ; beismerte alperes azt is, hogy férje őt e megállapodáshoz képest magához visszavette és vele egy évig együtt élt, alperes csupán azzal védekezett, hogy mivel ö egy évi együitélés után férje által elűzetett s ellene válóper is indíttatott, ez által a közte és felperes között létesült szóbeli megállapodás hatályát vesztette, mi miatt felperes keresete jogos alappal nem bir. Alperesnek ez a védekezése azonban figyelembe nem jöhet, mert felperes az által, hogy közbenjárása folytán az ő fia alperest magához visszavette, a kikötött feltételnek teljesen eleget tett s a felek megállapodásában foglalt újítás feltétlenül joghatályossá válván, alperes felperes ellen fennállott követelését már csak az újitás alapjára fektetett keresettel érvényesítheti, alperes tehát az együttélés megszakítása miatt az előbbi állapot visszaállítását annál kevésbé követelheti, mert végrehajtás alatt álló 200 frtnyi követelésének hozománykép való átadásának ellenértékéül állandó együttélés ki nem köttetett és mert különösen harmadik személynek felperes hatalmi körén kivül eső későbbi cselekménye a pei es felek között létesült megállapodást hatálytalanná nem teheti. Mindezeknél fogva az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni és a végrehajtás megszüntetését kimondani s mint pervesztest, a perköltségek viselésére kötelezni kellett, stb. A m. kir. Curia (1893. márc. 16. 741. sz.) : A másodbiróság ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság ítélete a benne felhozott indokokból helybenhagyatik. Sommás visszahelyezést az kérhet, ki tényleges birtokában megiiáborittatott s igy sommás visszahelyezés csak annak a jognak birtokába kérhető, a mely jognak birtoka tényleg megszereztetett. A pestvidéki kir. járásbíróság (1892. május 4-én, 3,586.): S. Gábor felperesnek Cz. Antal alperes ellen birtokháboritás s jár. iránti perében következőleg itélt: Az esetre, ha felperes pótesküt tesz arra, »hogy az írásbeli bérszerződés után alperes kötelezte magát, hogy a közelében másnak pálinkamérési engedélyt nem ad«, kötelezi a bíróság alperest 30 frt kárösszegnek megfizetésére, kötelezvén egyszersmind alperest, mikép a W. Józsefnek adott pálinkamérést beszüntesse. Az eskü le nem tétele esetében a bíróság felperest keresetével elutasítja. Azonban a perköltséget a felek közt mindkét esetben kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Alperes tagadásával szemben P. János tanú igazolta, mikép a bérbeli szerződés kelte után alperes azon kötelező ígéretet tette, hogy közelében másnak pálinkamérést engedélyezni nem fog s igy ezen nyújtott félbizonyitékokhoz felperes részére a pótesküt odaítélni s a kárösszeg, valamint W. József üzletének beszüntetése kérdését is a póteskü le- vagy le nem tételétől feltételezetté tenni kellett, a kártérítés összege felperesi szakértő nyilatkozata értelmében volt megállapítandó és pedig 1 fél évre és a szakértők nyilatkozatával szemben felperesnek a becslő eskü odaítélhető nem volt. Tekintve pedig, hogy a kárösszeg oly magas összegben kívántatott érvényesíttetni, a mely a szakértők véleményével szemben jóhiszeműnek nem tekinthető, ugyanazért a perköltségeket is kölcsönösen kellett megszüntetni. A budapesti kir. ítélő tábla (1892. május 4-én, 3,586.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Sommás visszahelyezést az kérhet, ki tényleges birtokában megháborittatott, ennél fogva sommás visszahelyezés csak annak a jognak birtokába kérhető, a mely jognak birtoka tényleg megszereztetett, a jog birtoka annak gyakorlása által lévén megszerezhető, az a kérdés, hogy a felperes gyakorolta-e a kizárólagos pálinkamérési jogot azon a területen, a melyen az alperes W. Józsefnek újabban hasonló jogot engedélyezett? Az alperesnek beismeréséből kétségtelen, hogy a felperes P. községben pálinkamérési jogot gyakorolt, de azt maga sem állítja, hogy ennek a jognak birtokában kizáróan ő volt, hanem csak azt vitatja, hogy az alperes szerződésileg eltiltatott attól, hogy a felperes lakásának közelében másnak pálinkamérési jogot engedélyezhessen, ámde a térnek a »közel« szóval való megjelölése viszonylagos és határozatlan lévén, következik, hogy a felperes saját állítása szerint sem volt egy meghatározott területen a pálinkamérési jognak kizárólagos gyakorlatában és igy, még a kereseti előadás alapján sem állapitható meg, hogy a felperes gyakorolta-e a kizárólagos pálinkamérési jogot azon a területen, melyen az alperes W. Józsefnek újabban hasonló jogot engedélyezett s következően : hogy az alperes követett-e el birtokháboritást