A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 18. szám - A hitbizományi jog köréből

A JOG, 71 Tény által rótt ezen bizonyítási tehernek szerződési kikötés által a kedvezményezettre áthárítása helyt nem foshat. (M. kir. Curia 1893. febr. 8. 1,795.) Készletekben szállítandó árúknál, ha az eladás nem kifejezetten hitelre történt, eladó megtagadhatja a még hátralevő részletek szállítását, ha a vevő az egyik részlet vételárával hátralékban van. (M. kir. Curia, 1893. febr. 23-án, 1892. 256. sz.) Bün-ügyekben. A. temesvári kir. ítélőtábla 1. sz. büntetőjogi döntvénye. Az, a ki az iSgo. évi XXXVI. t.-c. 6. $-ában foglalt rendelkezések ellenére saját számára egyik beszedési körzetből a másikba égetett szeszes folyadékot engedély nélkül bevisz, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros, illetőleg a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó IO—20szoros összegéig terjedheti' pénzbüntetéssel b'úntethetö-e vagy sem / (6,158/1892. B. számhoz.) Határozat: Az, ki égetett szeszes folyadékot saját számára az 18!>0. évi XXXVI. t.-c. 6. js-ában foglalt rendelkezések ellenére nyilt helyre más beszedési körzetből bevisz, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros, illetőleg a megrövidített vagy a megrövidítés vozélyének kitett adó 10- 20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Indokok: Az 1890. évi XXXVI. t.-c. ti. i;-a első bekezdésének intézkedése szerint az ott emiitett szeszgyárosoknak, szabadraktártulajdonosoknak, likőr- es rumgyárosoknak, az engedélyivel ellátott szeszkereskedőknek, a kis mértékben elárusítóknak, a kiméröknek, a gyógyszerészeknek s az 5. §. értelmében engedélyivel ellátott mezőgazdáknak, nemkülönben az italmérési adótól mentesített iparosoknak kivételével, másoknak égetett szeszes folyadékot nyilt helyekre más beszedési körzetből az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül akár 100 litert tevő vagy azt meghaladó, akár azon aluli mennyiségben bevinni tiltva van. Az idézett (6-ik) törvényszakasz második bekezdésében pedig megjelöltetnek azok a kivételes esetek, a melyekben az 1888. évi XXXV. t.-c. 17. §-ában megállapított italmérési adó lefizetése és előzetes bejelentés mellett egyes szeszes italok 100 literen aluli mennyiségben az egyik beszedési körzetből a másikba bevihetők. Az 1890. évi XXXVI. t. c. 9. §-a d) és e) pontjában foglalt viláeos rendelkezések szerint az, ki égetett szeszes folyadékot saját számára a 6. §. első bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére előleges engedély nélkül szerez be, valamint az, ki a 6- §• második bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére szeszes folyadéknak nyílt helyre való bevitelénél a bejelentést s az adó lefizetését elmulasztja, kihágást követ el. E jövedéki kihágások elkövetői pedig az említett 9. §. utolsó bekezdése szerint az 1888. évi XXXV. t.-c. 65. §-ának első bekezdésében említett bíróságok által a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett adó 10—20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel, mely azonban 25 frtnál csekélyebb nem lehet, ha pedig az adó a pénzbüntetés alapjául nem vehető, az idézett §. második bekezdésében emiitett pénzügyi hatóságok által 1 frttól 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel és bármelyik esetben a kihágás tárgyát képező szeszes italok elkobzásával büntetendők. A törvény világos intézkedése szerint tehát nem forog fenn semmi kétség az iránt, hogy azokban az esetekben, melyekben, a 6. § nak akár az első, akár a második bekezdésében megjelölt szeszes italok előleges engedély nélkül szereztetnek be, illetve bejelentés és az italmérési adó befizetése nélkül vitetnek be egyik beszerzési körzetből a másikba, az ez által elkövetett kihágásra a pénzbüntetés a megrövidített italmérési adó sokszorosában állapítandó meg. Az 1890. évi XXXVI. t.-c. 9. §-ának fent kiemelt általános és határozott rendelkezésével szemben ugyanazon szakasznak utolsó bekezdésében foglalt ama tétel : »ha pedig az adó pénzbüntetés alapján nem vehetö«, nem állapit meg személyes viszonyokon alapuló kivételt, hanem csakis arra a tárgyi körülményre vonatkozik, midőn az egyik körzetből a másikba engedély nélkül bevitt szesznek mennyisége s illetve a büntetés kimérésének alapjául szolgáló italmérési adó meg nem határozható. A többször hivatkozott törvény nem tartalmaz oly intézkedést, mely szerint a pénzbüntetés megállapítására csak azok ellenében volna az italmérési adó alapul vehető, kik italmérési adót fizetni kötelesek, sőt ellenkezőleg a 9. §. d) pontjának abból a világos rendelkezésből, hogy azok a mezei gazdasággal foglalkozó egyének is, a kik az idézett t.-c. 5. §-a értelmében az ott meghatározott célra és mennyiségben italmérési adótól mentesen vihetnek be szeszt, ha ezt a pénzügyigazgatóság engedélye nélkül teszik, az italmérési adó alapján büntetendők, kétségtelen, hogy a 9. §-ban, jelesen annak e) pontjában meghatározott kihágások is akkor, midőn az egyik körzetből a másikba engedély nélkül bevitt szesznek mennyisége s ekként az italmérési adó meghatározható, az italmérési adó alapján megállapított büntetéssel büntetendő. Az előadottak alapján s tekintve, hogy abban az esetben, ha a szeszes ital mennyisége, mely idegen beszedési körzetből nyilt helyre bevitetik, ismeretes az 1888. évi XXXV. t.-c. 17. §-a értelmében fizetendő italmérési adó tekintendő megröviditettnek vagy megrövidítés veszélyének kitett adónak, a kir. Ítélőtábla határozatilag kimondandónak találta, hogy az, ki égetett szeszes folyadékot saját számára az 1890. évi XXXVI. t.-c. 6. §-ában foglalt rendelkezések ellenére nyílt helyre más beszerzési körzetből bevisz, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros, illetőleg a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett adó 10—20szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Kelt Temesvárott, a kir. Ítélőtáblának 1893. évi február hó 6 án tartott büntető teljes ülésében. Hitelesittetett az 1893. évi március hó 8-án tartott teljes ülésben. A kezek hátrakötése bár hivatalos közeg által rendeltetett is el szükségtelenül, megállapítja a btk. 193. és 195. §-aiba ütköző személyes szabadság megsértésének vétségét. A győri kir. törvényszék (1892. április 6-án 1,432.): S. Miklós vádlottat a M. János sérelmére elkövetett, a btk. 310-ik §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében vétkesnek mondja ki s a btk. 53., 89., 92. és 311. §-ai alkalmazásával 150 frt fő- és 50 frt pénzbüntetésre, ítéli stb. Indokok: A végtárgyalás adatai szerint Ásványon 1891. január 7-én reggel M. János pálinkától részeg állapotban nejét agyba-főbe verte és haját húsostól kitépte. E miatt őt atyja, M. György a szomszédok segédkezésével véresre verte. M. Györgyné panaszra ment a bíróhoz, S. Miklóshoz, ki megjelent M.-ék házánál és M. Jánost a községházánál levő kamrába akarta záratni, azonban, hogy a már véresre vert M. János a hideg kamrába zárástól csúzt ne kapjon, M. Györgyné tanácsára R. György és L. Márton községi tizedesekkel megkötöztette. Ugyanezen tanuk vallomása szerint a megkötözöttet a családtagok felügyeletére bizta, kik azonban, főleg sértett atyja, annak hosszas kérése dacára nem oldották fel, azt állítván, hogy a bíró kötöztette meg, csak az oldoztathatja fel, mig végre F. György őt éjfél után egy órakor saját felelősségére kötelékeitől felszabadította. M. János karjaiban ezen hosszantartó megkötözés folytán nedv- és vérkeringés-elzárást és radiális hűdést szenvedett, azok használatára — néhány jelentékenyebb működést leszámítva — képtelen lett. Tekintve, hogy vádlott M. Györgyné kérelmére ment el azok házához, M. György ajánlatára köttette meg sértettet, annak a kötelékből való felszabadítását a családtagok belátására bizta, jóllehet ezen körülményt M. György tagadja, azt állítván, hogy S. rendelte, miszerint addig ne merjék felszabadítani, mig ő engedélyt nem ad rá : azonban ezen körülmény ellenkezője sértett és a már fentebb hivatkozott tanuk vallomásával beigazolást nyert; tekintve, hogy az ily rakoncátlankodó embernek más módoni megfékezése nem volt lehetséges, a kir. törvényszék a btk. 193. §-ába ütköző személyes szabadság megsértése vétségének tényálladékát megállapítottnak nem találta. A terhére rovott súlyos testi sértés vádját méltatva, kitűnik, hogy vádlott nem azon célzattal kötötte meg sértettet, hogy őt egész életére nyomorékká, hanem sértettet rövid időre ártalmatlanná tegye és garázda viselkedését megfékezze, a mely ideiglenes intézkedés vádlottnak mint községi bírónak nemcsak jogában állott, hanem kötelességében is, miután arra a sértett hozzátartozói által fel is hivatott, tehát súlyos testi sértés elkövetésére irányuló szándék cselekményében fellelhető nem volt, vagyis a szándékolt cselekmény és az előidézett eredmény okozati összefüggésben nem állanak. Egyébiránt ezen súlyos eredmény nem következett volna be, ha a sértett apja is gondosan kötelességéhez képest járt volna el, t. i. sértett karjait idejében feloldozta vagy a feloldozást másoknak fia kérelmére megengedte, illetve a községi birót ez iránt megkereste volna, mire mint a sértett atyja a családhoz tartozó az esetben is jogosult lett volna, ha ezt a biró kifejezetten meg is tiltotta volna, a mely tilalomra vonatkozó állítása különben a tanuk által megcáfolva van, ha továbbá sértett karjait azonnal rendszeresen gyógykezelteti, mert az 1891. május ll-én kelt 22/a. naplószámú orvosi bizonyítvány is constatálja, hogy villamos gyógykezelés mellett annyi javulás elérhető lesz, hogy tényéleti szükségeinek végzésénél segítségre nem fog szorulni, kezeit korlátlanul használhatni fogja, sőt hosszasabb és rendszeresebb gyógykezelés mellett meg is gyógyulhat, az 1891. június 27-én kelt orvosi vélemény pedig kimondja, »hogy sértett egész rendszeres kezelés alatt tovább is tartható, ezen gyógyulásnak indult ujjak feszítő izmai határozottan visszanyerhetnék munkaképességüket, továbbá hogy a gyógyulás várható minden utóbaj nélkük, az 1891. szept. 28-án kelt 30. naplószámú orvosi vélemény szerint pedig a célirányosan alkalmazott gyógyítás által ezen sértés, habár utóbaj nélkül gyógyul, mégis minthogy kellő időben megkezdett és végre nem hajtott gyógykezelés alatt sértett nem állott, minthogy a sértés napjától 264 nap folyt le, mely idő alatt a feszítő izmokban a változás az idő által rögzittetett, a szakértők véleménye oda irányul, hogy feltétlen gyógyulásra épen a fenti