A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 14. szám - A budapesti kamarai választások alkalmából

56 A vádlott verte le a sértettet és ekkor Sp. Mihály vádlott eldobván villáját, sértettet a földről felemelte, de tanú nem látta: »hogy Sp. csak egy ujjal is bántalmazta volna sértettet«, mely vallomását azonban csupán neje K. Jánosné szül. Sp. Anna ama kijelentésére, hogy a földön fekvő és K. András által levert sértett felé mindkét vádlott rugdosott, bár »azt nem állithatja határozottan, mert nem látta, vájjon érte-e Sp. rúgása sértettet vagy sem«, ily értelembein K. János tanú is utóbb módosította; tekintve végre, hogy P. Jánosné szül. H. Anna, a feni nevezett utolsó terhelő tanú, sértett mostoha leánya tanúvallomása szerint, nem látta Sp-ot sértettre ütni, kit egyedül K. András vádlott ütött le és bántalmazott villájával; ámde ezen tanú már valamennyi szemtanú vallomásától teljesen eltárőleg azt is állítja, hogy Sp. vádlott sértettet csakugyan a földről felemelte, de ismét oda visszadobta és rugdosta; minélfogva mindezen terhelő vallomásokból — azok ismertetése szerint — csupán következtetések vonhatók arra nézve, hogy a sértett P. Károly sérelmeztetése körül esetleg Sp. Mihály is közreműködhetett, de korántsem vehető bizonyítottnak az, hogy a kulcscsont izületi kiszakadását Sp. tettestársi közreműködéssel okozta. Mert az orvosi látlelet és vélemény szerint, ;una a látlelet I. pontjában leirt, a balvállon okozott kulcscsont izületi kiszakadás, melylyel vádlottak a kir. Curiának fentjelzett Ítélete szerint kizárólag terheltek, tompa, kemény eszközzel való »ütés« által, tehát kétségkívül az erre alkalmas villával ejtetett és nem Sp. állítólagos rúgásai által okoztatott; minthogy Sp. meg nem cáfolt vallomása szerint, akkor bocskort viselt, tehát azzal ily természetű súlyos sérelmet nem is okozhatott; tanúk pedig bizonyítják, hogy Sp. villával nem bántalmazta — »nem ütötte« — sértettet, mert a tanuk bizonyítása szerint, mielőtt sértetthez közeledett és azt felemelte volna, előbb villáját eldobta ; de figyelembe véve azt, hogy az újrafelvétel során B. András II. rendű vádlott eltérőleg mindkét vádlott amaz alapperbeli vallomásától : »hogy egy ujjal sem bántották sértetteU, már ezúttal beismeri azt, hogy ő bántalmazta s ütötte le sértettet, holott társa Sp. sértettet nem bántalmazta és Sp. is hasonló vallomást tett, ekként módosítva szintén további vallomását ; figyelembe véve tehát, hogy ezúttal vádlottak eme vallomása P. Mihály, M. András, B. Tamás, P. Pál, B. Lőrincné, V. Anna és N. József tanúk, kik a közelből, sőt M. tanú 4 lépés távolból szemlélve a lefolyt verekedést, éppen nem látták, hogy, mint ezt V. Anna hangsúlyozza : »egy ujjal is« és egyáltalában bántalmazta volna Sp. vádlott sértettet; sőt ezen vádlott, mintegy védelmezendő sértettet, őt a földről felemelte, ki ezután »maga erejébők távozott el onnan, eme közvetlen tapasztalatokon alapuló vallomások által oly hathatósan támogattatik, hogy a fentebb megnevezett terhelő tanúk amúgy is szétágazó, sőt ellentétes vallomása részben megcáfoltnak és értékében annyira megingatottnak vehető, hogy arra vádlott Sp. Mihály bűnösségét az új tanúk feltétlenül kedvező és mentő vallomásaival szemben megállapítani annál kevésbbé lehet, mivel vádlottak vallomásának módosítása, mint a szabad védekezés megengedett eszköze, ellenök terhelő adatot nem képezhet. Ez indokok alapján tehát Sp. Mihály vádlottat az alapperben hozott ítéletek hatályon kivül helyezése mellett a vád és ennek jogkövetkezményei terhe alól felmenteni kellett. Egyházi szertartás alatt a kalapnak le nem vétele, habár a vallás elleni tiszteletlenségre mutat, a yallás elleni vétséget még sem állapítja meg. A nagyváradi kir. törvényszék (1891. dec. 14-én, 13,341.): V. Vaszali vádlottat a btk. 191. §. szerint két rendbeli vallás elleni vétségben bűnösnek mondja ki és ezért a btk. 96., 97. § ai alapján összbüntetésül 3 havi fogházra és 15 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: Vádlott a vizsgálat és végtárgyalás alkalmával a panasz-feljelentéssel összhangzólag beismerő vallomást tett arra nézve, hogy midőn 1890. évi június 1-én panaszos M. Vazul g. kel. lelkész és ennek segédlelkésze a templomi lobogókkal és képekkel a buzaszentelésről nagyszámú közönség kíséretében a szertartásos menettel visszafelé tartott, a község utcáján feltett kalappal a közönség felé rohant és a lelkésznek a lobogókra és képekre mutatva oda kiáltotta: »mit bolonditod ezen ördögökkel és gyertyákkal a népet«, mi által közbotrányt okozott, beismerte továbbá a vizsgálat alkalmával vádlott, hogy ugyanazon évi szeptember 21-én egy temetési szertartás alkalmával tüntetőleg a lelkész mellé állva, a figyelmeztetésre, hogy kalapját vegye le, azt felelte, hogy azért vette kalapját, hogy azt viselje s azt csak akkor vette le, midőn viselete miatt a jelen voltak megbotránkozásuknak hangosan kifejezést adtak, ezen mindkét cselekmény a vallási tiszteletnek botrányos szavakkal történt meggyalázását foglalván magában, vádlottat a btk. 191. §-ba ütköző két rendbeli vallás elleni vétségben saját beismerése alapján bűnösnek mondani s az ítélet rendelkező részében kimért szabadságvesztéssel fenyíteni kellett. A nagyváradi kir. ítélő tábla (1892. május 9-én, 302.) : Az első biróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja A m. kir. Curia (1893. febr. 22-én, 7,987.): Vádlott abbeli magaviselete, hogy a Kisházán 1890. szeptember 21-én végbeOGK ment temetés alkalmával a temetési szertartás alatt sem a szertartást végző pap, sem pedig a községbiró figyelmeztetésére a kalapját mindaddig le nem vette, mig az ott levő közönség ezen megütközve reá nem támadt, habár a vallás elleni tiszteletlenségre mutat is, de minthogy abban a btk. 191. §-ába ütköző vallás elleni vétség ismérvei nem foglaltatnak: mindkét alsó biróság Ítéletének részben való megváltoztatásával vádlott a jelzett cselekmény miatt ellene emelt vád terhe alól felmentetik és minthogy ennek folytán a terhére rótt egyik vád elesik; vádlott szabadságvesztés-büntetése 2 hóra szállíttatik le. Ezekkel a változtatásokkal egyebekben a másodbiróság ítélete az első fokú biróság ítéletéből elfogadott vonatkozó indokoknál fogva helybenhagyatik. Bár a vallás elleni vétség hivatalból üldözendő, mégis a feljelentő hitközségi elnöknek állásánál fogva joga van a per folytatásához és jogorvoslat használatához a bűnvádi eljárásnak megszüntetése esetén. A szegedi kir. törvényszék (1892. aug. 31-én, 9,053.): Vallás elleni vétség miatt vádolt dr. K. Jakab ellen a bűnvádi eljárást megszünteti. I n d o k o k : Dr. S. Károly, mint a szentesi izr. hitközség elnöke a miatt tett feljelentést, hogy dr. K. Jakab szentesi rabbi a hitközség részéről történt abbeli figyelmeztetés dacára, hogy az évek óta divó egyházi szertartás egyoldalú megváltoztatására való jogát el nem ismeri és hogy a hitközségi kántort az általa eddig végzett szertartásokban való részvételben korlátozni vagy gátolni jogában nem áll; folyó évi február 14-én egy esketés alkalmával, midőn F. Márk az úgynevezett »benedictiót« énekelni megkezdette, a rabbi őt hangos szavakkal félbeszakította és annak eléneklésében megakadályozta, kijelentvén, hogy ha a szertartás ezen részét a kántor végzi, az esketést abban hagyja és a házasságot törvénytelennek nyilvánítja. A vizsgálat a tett feljelentés alapján megejtetvén, kiderült, hogy a panaszolt rabbi F. Márk kántort bizonyos rituális szabálytalanság miatt a vallásos szertartások némely részében való részvételtől eltiltotta, illetve ideiglenesen felfüggesztette és ezen határozatát a hitközség elnökével tudatta is, így már a hitközség elnöksége előre el volt készülve arra, hogy a rabbi a küszöbön álló esketési szertartásban nem fogja megengedni, hogy a működésében felfüggesztett kántor részt vegyen, mindazonáltal nem intézkedett, hogy a felmerült vitás kérdés eldöntéséig a kántor legalább egyelőre a szertartásban való részvételtől távol maradjon, kiderült az is, hogy habár a rabbi a kántort a benedictio elmondásában megakadályozta is, miután ezt ő maga végezte, az esketési szertartás megzavarva épen nem lett és ha ezen jelenet egyeseknek megbotránkozására szolgált is, a btk. 191. §. által körülirt nyilvános botrányt el nem követtek. Ezek szerint eltekintve attól, hogy az egyházi szertartások és rituálék gyakorlása minden felekezetnél a lelkészek hatáskörébe tartozik és első sorban a lelkészek lehetnek csak hivatottak nemcsak a szertartás alaki része, de a felett is határozni, hogy egyéni, illetve valláserkölcsi qualificatiójuknál fogva abban kik vehetnek részt és kit tartsanak attól távol; tekintve, hogy a közbotrány fogalma nem egyes tanuk kijelentése, hanem a fenforgó körülmények szerint bírálandó el, ezen esetben pedig terhelt azon cselekménye magában véve, hogy a kántort a szertartásban való részvételtől, illetve a benedictio elmondásától erősebb hangon eltiltotta és tőle az áldási serleget elvevén, a benedictiót maga végezte, nyilvános botránynak nem nevezhető, ennélfogva a vádbeli cselekmény tárgyi tényálladékának hiányában a bűnvádi eljárást megszüntetni kellett. A szegedi kir. ítélő tábla (1892. nov. 22-én, 4,540.): A felebbezés visszautasittatik, mert a vallás elleni vétség hivatalból üldözendő, e vétségből kifolyólag a felebbező hitközség magánjogi igényt nem jelentett be s így arra nézve sértett félnek nem is tekinthető, a puszta feljelentőnek pedig per folytatásához és jogorvoslat használatához joga nincs. A m. kir. Curia (1893. március 1, 1,170.): A feljelentő dr. S. Károly hitközségi elnököt állásánál fogva az általa panaszolt ügyre nézve a felebbezési jog megilletvén, a kir. itélő tábla végzése megsemmisíttetik és a kir. itélő tábla utasittatik, hogy az ügy érdeme iránt hozzon határozatot. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Adler Adolf D. utódai e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. máj. 4, félsz. jun. 3, csb. Forrásy Ferenc, tmg. dr. Mandel Pál. — Schwarcz H. e., miskolci tszék, bej. máj. 17, félsz. jun. 7, csb. Varjasy Ferenc, tmg. Scoberda Antal. — Neuvirth Lipót e., tiencséni tszék, bej. ápr. 26, félsz. máj. 15, csb. dr. Kéler József, tmg. dr. Vix Mór. — Knall Mihály e., nagy-szebeni tszék, bej. ápr. 30, félsz. máj. 26, csb. Bán Ferenc, tmg. Klein Lajos. — Varira István e., pozsonyi tszék, bej. ápr. 30, félsz, máj. 24, csb. dr. Kovách Ödön, tmg. dr. Skarniczel Gyula. Pályázatok : A Nagyvárad városi kir. jrbságnál a 1 b i r ó i áll. ápr. 13-ig. — A lévai kir. jrbságnál járásbirói áll. ápr. 13-ig. — A nagyvárad-vidéki kir. jrbságnál aljegyzői áll. ápr. 13-ig. — A székelyhídi kir. jrbságnál a 1 b i r ó i áll. ápr. 13-ig. — A medgyesi kir. jrbságni1 aljegyzői áll. ápr. 13-ig. — A belényesi kir. jrbságnál albirói áll. ápr. 13-ig. — A szabadkai kir. tszéknél albirói áll. ápr. 13-ig. — A csákóvai kir. jrbságnál járásbirói áll. ápr. 13-ig. — Az egri kii. tszéknél birói áll. ápr. 13-ig. — A német-bogsáni kir. jrbságnál aljárásb i r ó i áll. ápr. 13-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság'--nál. (Hold-utcza 7. szám.)