A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 11. szám - Erdélyi birtokviszonyok. Kérdés

44 A JO G. kiállított atyafisági egyezség és csereszerződés, valamint M. Ruffi tanú vallomása által beigazolást nyert, hogy II. r. vádlottnő, mint I. r. vádlott házastársa női hozományként tényleg valóban l/i telekföldet vitt, a mely I. r. vádlott tartozásai kiegyenlítésére fordíttatott ; tekintve, hogy a hit alatt kihallgatott M. Rüffi vallomása szerint ezen hozományt képezett 1/i telekföld 1889. évben, a midőn az érintett 7. n. sz. a. csatolt közjegyzői okirat kiállíttatott, 3,000 frt értéket valóban képviselt és így ezen közjegyzői okirat azon része, a mely a női hozományra vonatkozik, a valósággal nem ellenkezik; tekintve azonban, hogy I. r. vádlott felhasználván azon alkalmat, hogy a valódi tulajdonos R. P. Julis elmulasztotta tulajdonjogát nyilvánkönyvileg is kitüntetni, a fölvett közjegyzői okiratban egyúttal beleegyezését adta, miszerint II. r. vádlottnő »ez idő szerint még szülei P. János és B. Katalin nevén álló, de őt illető örökrész jutalékára« a 3,000 frt hozomány bekebelez tessék, holott tudta, miszerint ezen ingatlan már nem tulajdona ; ennélfogva kétségtelen, hogy I. r. vádlott cselekménye által szándékosan közreműködött, miszerint jogai és jogviszonyai lényegére valótlan nyilatkozat vétessék be a közokiratba és annak alapján a nyilvánkönyvbe, miért is, minthogy ezen cselekményét nem azért követte el, hogy magának vagy másnak jogtalan hasznot szerezzen, mert nejének ellene fennálló követelése • jogszerű : I. r. vádlott a btk. 400. §-ának első bekezdése szerint minősülő okirathamisitás vétségében, mint vétkes kimondandó és tekintve, hogy több izben, nevezetesen az 1870. márc. 25-én felvett hagyatéki tárgyalási jkvben is a vevők tulajdonjogának bekebelezése iránti készségét kinyilvánította és igy az átíratást több izben komolyan akarta és csak nem tőle függő okok akadályozták az átíratást; tekintve továbbá, hogy csak nyomasztó szegénységében követte el tettét, mindezeken felül még rovatlan előéletét is, mint en\ hitő körülményt figyelembe véve, az Ítélet rendelkező részében kiszabott büntetéssel volt büntetendő. II. r. vádlottnő a vád és következményei alól felmentendő volt azér;, mert beigazoltatott, hogy egy negyed telekföld női hozománya volt és igy azon cselekménye, hogy a hozományának megfelelő egyenértéket, mint az a közjegyzői okiratban kitüntetve van, saját érdekében nyilvánkönyvileg is biztosította, a büntethetőség momentumát magában nem foglalja, annál kevésbé, mivel a közjegyzői okiratban jogaira nézve a valóságnak megfelelő tény vétetett fel, miért is cselekménye büntetőjogi felelősség alá nem vonható. I. r. vádlott az eljárási és tartási költségek megfizetésében elitéltetése jogkövetkezményeként lett marasztalva. Minthogy pedig II. r. vádlott bűnössége megállapítható nem volt, az alapul szolgáló közjegyzői okirat megsemmisitése sem lévén kimondható, sértett fél kártérítési igényével a polgári perútra volt utasítandó. A szegedi kir. itélő tábla a következőleg itélt: A kir. törvényszék Ítélete megváltoztattatik s ugy I. r. vádlott P. György, mint II. r. vádlott P. Györgyné a btk. 70. §-a alapján, mint tettestársak a btk. 400. §-a második bekezdésébe ütköző s a szerint büntetendő közokiratharaisitás bűntettében mondatnak ki bűnösöknek, e miatt e §. alapján alkalmazva a btk. 91. §-át, egyenkint hat-hat havi börtönre ítéltetnek, stb. Indokok: Nemcsak I. r. vádlott P. György maga beismeri, hogy a kis-hegyesi 364. számú tjkvben foglalt 2/i telekföldnek öröklés utján öt megilletett 1/i telekrészt még 1875. nov. 3 án 1,400 írtéit örökáron eladta S. Józsefnek, hanem II. r. vádlott P. Györgyné is beismeri, hogy a szüleitől öröklött, a kis-hegyesi 380. sz. tjkvben foglalt 1/i telekföldet férje tartozásáért elvállalt kezesség folytán az 1876. jan. 8-án kelt csereszerződés értelmében átengedte M. Flórinak, még pedig a mint e szerződés igazolja, 1,150 frt, illetve 990 frt értékben. Vádlottak által beismert ezen tényállás mellett: tekintve, hogy vádlottak 1862., tehát 29 év óta élnek együtt, mint házastársak s II. r. vádlott P. Györgyné nem férjhezmenetele alkalmával, hanem az 1866. máj. 26-án létrejött osztályos egyezség alapján, mint örökrészét kapta a M. Ruffinak csere című szerződés utján eladott ]/i rész telekföldet, tehát erről az átengedésig nem mint hozományáról, hanem mint öröklött részéről intézkedett s a szerződés megkötésénél is, mint tulajdonos ő szerepelt, ő vette kezéhez az abban kitüntetett 890 frt vételárösszeget s ő vette birtokába a cserébe kapott és 160 frt értékű zsellérföldet ; tekintve, hogy mivel sincs igazolva, miszerint a pénzösszeg a férje által testvérétől megvett örökrész lefizetésére fordíttatott, sőt a S. Józseffel 1875. nov. 3-án kötött vételi szerződés épen ellenkezőt bizonyít, t. i. hogy nem volt szükség férje testvérének birtokrészét megváltani, mert férje P. György már azelőtt a saját örökrészét is eladta s vevőnek azt tényleges birtokába is adta; tekintve, hogy II. r. vádlott P. Györgynének egy negyed telekföldrész tulajdona 990 frt értékben lett M. Ruffinak átengedve és igy bár I. r. vádlott P. Györgyért állítólag tett fizetése is csak 990 frtot tehetne, dacára ennek, hozomány címén 3,000 frt erejéig bekebelezték a zálogjogot a férje által azelőtt már 14 évvel eladott birtokra s ez által II. r. vádlott P. Györgyné magának jogtalan hasznot szerezni igyekezett; tekintve, hogy ezek szerint II. r. vádlott P. Györgyné férjével, I. r. vádlottal együttesen működött arra, hogy ennek jogai és jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan nyilatkozat vezettessék be a nyilvánkönyvbe; ezeknélfogva mindkét vádlottat, mint tettestársakat a btk. 400. §-a 2-ik bekezdésébe ütköző közokirathamisítás bűntettében kellett bűnösöknek kimondani. A büatetés kimérésénél figyelembe vétetett, mint enyhítő körülmény, hogy vádlottak eddig még büntetve nem voltak s a nyomasztó szegénység, mely őket ennek elkövetésére késztette s az I. r. vádlottra nézve a beismerés, igy a btk. 91. §. alkalmazása mellett a reájuk kimért büntetés cselekményükkel arányosnak találtatott. Egyéb részében az elsőbiróság ítélete vonatkozó indokolása alapján hagyatott helyben. A m. kir. Curia a következő ítéletet hozta : Tekintve, hogy az alsóbb fokú bíróságok által a vizsgálat és a végtárgyalás adatainak megfelelőleg megállapított tényállás szerint P. György vádlott a kis-hegyesi 364. sz. a. tjkvben P. János és neje örökhagyók után való V4 telek jutalékát 187.3. évi nov. 3-án S. Józsefnek 1,400 írtért eladta és mégis az 1889. évi nov. 14-én kiállított közjegyzői okirat alapján nejének 3,000 frt erejéig női hozomány jogcímén zálogjogot engedélyezett; tekintve, hogy P. Györgyné vádlott tudta, hogy férjének, P. Györgynek Kis-Hegyesen Vi telek iugatlana nincs, azonban a tjkvnek megtekintése alkalmával tapasztalván, hogy 1/i telek férje szüleinek nevén még mindig áll, a 3,000 frt iránti zálogjog érvényesítését arra is kiterjeszteni határozta s azt a tkvi rdtás 74. §-a alapján 1889. évi nov. 21-én érvényesítette is ; tekintve, hogy vádlottnőnek vagyona nincs és a kérdéses jelzálog engedélyezésekor is tudta, hogy ő azon összeget, melylyel a régen eladott ingatlant jogellenesen megterhelte, lefizetni nem képes és ennélfogva tudta azt, hogy azon összeg, melylyel a más tulajdonát képező ingatlan az ő jogellenes cselekvősége következtében megterheltetik, az ingatlan jogos tulajdouosának terhére esvén, ez utóbbi kényszerítve lesz a bekebelezett összeget saját vagyonából kifizetni, ellenkezőleg vagyouát a végrehajtásnak teszi ki; tekintve, hogy ezen körülmény kétségtelenül megállapítja másnak jogtalan megkárosítását; tekintve, hogy más tulajdonos ingatlanának a tulajdonos beleegyezése nélkül zálogjogi teherrel m^gterheltetésre való engedélyadás és illetőleg ezen engedély alapján kieszközlése és keresztülvitele a jogellenesen engedélyezett zálogjog bekebelezésének : a tulajdonos tévedésbe ejtésével és tévedésben tartásával jogtalan vagyoni haszonszerzést egyrészről és jogtalan vagyoni károkozást másrészről állapit meg ; tekintve, hogy a jogtalan megterheltetés ily esetben csakis azon valótlan ténynek, hogy az ingatlau tulajdonosa engedélyezte a zálogjogi bekebelezést, a bíróság előtt valóvá tüntetése által és ennek alapján a valótlan körülmény következtében a zálogjogi bekebelezés bírósági elrendelése és ennek a közokiratot képező tjkvbe való bejegyzése által eszközöltethetik és a jelen esetben is ekképen eszközöltetett; tekintve, hogy ezen most felhozott tényállás a btk. 400. §-ában meghatározott intellectualis közokirathamisitást állapítja meg ; tekintve, hogy ennélfogva a btk. 379. §-ában meghatározott csalás és 400. § ában meghatározott közokirathamisitás eszmei halmazata forog fenn : vádlottak a btk. 379. §-ában meghatározott és az ezzel a btk. 400. §-a második bekezdésében meghatározott közokirathamisítás bűntettének a btk. 95. §-a alapján előálló eszmei halmazatában mondatnak ki bűnösöknek, a kir itélő tábla ítélete ekként kiegészítve egyebekben helvbenhagvatik. (1892. szept. 21. 8,644. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök: EliáS és Frisch cég' e., budapesti kir. keresk. és váltótszék, bej. ápr. 25. félsz. máj. 25, csb. Wettstein Gyula, tmg. dr. Paczolay Gábor. — Kamenszky S. e., aradi kir. tszék, bej. máj. 2, félsz. máj. 30, csb. Fischer Miklós, tmg. dr. Fényes Kálmán. — Dreschler B. e., soproni kir. tszék, bej. ápr. 27, félsz. máj. 26, csb. Pecz Gusztáv, tmg. dr. Winkler Adolf. — Gellén Sándor e., nagyváradi kir. tszék, bej. ápr. 15, félsz, ápr. 26, csb. Jelentsik István, tmg. Karakas Lajos. -- Steiaer Simon e., pécsi kir. tszék, bej. jun. 5, félsz. jun. 30, csb. Sikabonyi Angyal Pál, tmg. Bolgár Kálmán. — Hary Márton e., zilahi kir. tszék, bej. ápr. 28, felszmáj. 19, csb. Wischári Elek, tmg. Biró Ferenc. — Pik Zsigmond e., nagyváradi kir. tszék, bej. márc. 30, félsz. ápr. 12, csb. Jelentsik István, tmg. dr. Heller Mór. — jFeuerCzeig Izidor e., budapesti kir. tszék, bej. ápr. 10, félsz. máj. 3, csb. Hajdú Imre, tmg. dr. Markhot Aladár. — Heizler Adolf e.. kalocsai kir. tszék bej. ápr. 17, félsz. máj. 15, csb. dr. Papp Gyula. tmg. Basch Lajos. — S. Reiter et Sohn e., pancsovai kir. tszék, bej. máj. 1, félsz. máj. 30, csb. Theil Albert, tmg. Messer Fülöp. — Balogh Szilárd utóda e., budapesti kir. tszék, bej. ápr. 21, félsz. máj. 20, csb. Wetzel Gyula, tmg. Csete Kálmán. — Deutsch Hermán e., veszprémi kir. tszék, bej. ápr. 10, félsz. ápr. 24, csb. Berky Károly, tmg. dr. Kende Ádám. Pályázatok : A szolnoki ktr. tszéknél jegyzői áll. márc. 19-ig. — A bajai kir. jrbságnál aljegyzői áll. márc. 21-ig. — A sátoralja-újhelyi kir. tszéknél aljegyzői áll. márc. 21-ig. - A sátoralja-újhelyi kir. tszéknél II. oszt. jegyzői áll. márc. 21-ig. — A brassói kir. tszéknél II. oszt. jegyzői áll. márc. 21-ig. — Az abrudbányai kir. jrbságnál aljegyzői áll. márc. 21-ig. — A trsztenai kir. jrbságnál j á r á s b i r ó i áll. márc. 19-ig. — A török-kanizsai kir. jrbságnál albirói áll. márc. 21-ig.— A lippai kir. jrbságnál albirói áll. márc. 21-ig. — A budapesti kir. itélő tábla kerületében 11 joggyakor-noki áll. márc. 23-ig. — A pestvidéki kir. tszéknél aljegyzői áll. márc. 22-ig. — A miskolci kir. jrbságnál albirói áll márc. 23-ig. — A mezőkövesdi kir. jrbságnál aljegyzői áll. márc. 23 ig. — A győri kir. itélő tábla kerületében több j o ggyakornoki áll. márc. 24-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-résivény-táTsaság',-nál. (Hold-utcza 7. szám.)